Kozmosz Anyja-Atyja,
Te teremtettél mindent,
ami a Fényben mozog.
Gyűjtsd egy pontba fényedet
mibennünk!
Teremtsd most meg
egységed uralmát,
hogy a Te Egy-Vágyad
a miénkkel cselekedjék,
miképpen minden fényben,
akképpen minden alakban is!
Minden nap add meg nekünk,
amire szükségünk van
kenyérben és szellemi látásban!
Oldd ki hibáink szálait,
melyek kötve tartanak minket,
amiként mi is eloldozzuk
azokat a kötelékeket,
melyekkel másokat tartunk!
Egyesítjük a Mennyet és a Földet.
Teljesítjük igazi célunkat:
a Szeretet hatalmát megcselekedni,
amely korról korra megújul.
Hittel és bizalommal megpecsételve
egész lényünkkel megerősítjük mindezt.

A Mén, Amely Ő, a Menny

Árpád Imája a Honfoglaláskor

Boldog Isten nézz ránk a magas egekből,
áraszd ránk mosolyod fénylő napszemedből.
Nemzetek Istene! Add nekünk e földet!
Magyarok Istene! Tarts meg itt bennünket!
Évezredeken át, áldd meg életünket,
viharban és vészben oltalmazz meg minket!
Adj szívünkbe békét, derűs boldogságot,
ne érezzük soha a hontalanságot.
Duna, Tisza partján magyar szóval áldjunk,
ez legyen örökre a mi Szent Országunk.
Legyen minden magyar a Te Fény gyermeked,
pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted.

Hun miatyánk  
(hun imádság)

Miatyánk istenünk
bennünk van országod.
Előttünk szent neved,
s törvény akaratod.

Mindennapunk gondját,
magadon viseled.
Vétkeinket, mint mi másnak,
nekünk elengeded.

Te kezed vezet
kísértéseken át,
s lefejté rólunk
a gonosz jármát.

Tiéd a nagyvilág össz-
-hatalma, üdve,
mindöröktől fogva,
legyen mindörökre.

Ámen.
* 410-460 között íródott. *

Hazánk Nagyasszonya

Hazánk Nagyasszonya, aki tisztel Téged.
Nehéz időket él a Te Magyar néped
Hiszünk egy jobb sorban és szeretünk Téged
Könnyező imánkból csokrot nyújtunk Néked
Semmi más nem maradt, csak szent segítséged
Ezért könyörög most a hű Magyar néped.

Mária , Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya.

Hazánk Nagyasszonya, hontalan reménye,
Árva nép gyámola, éjszakának fénye!
Hiszünk egy jobb sorsban és szeretünk Téged
Könnyező imánkból csokrot nyújtunk Néked
Semmi más nem maradt csak, csak szent segítséged
Ezért könyörög most a Te Magyar néped

Mária, Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya

Hazánk nagyasszonya, nem féltjük országunk,
Hiszen Neked adta első szent királyunk.
Ameddig velünk vagy, jöhet vészek vésze,
Erős lesz e nép, ha Te leszel vezére
Semmi más nem maradt csak szent segítséged
Ezért könyörög most a Magyar néped

Mária, Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya

Magyar Hiszekegy  

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

Ámen.

Székely Miatyánk  

Miatyánk, ki a mennyekben vagy, kitől jön élet és halál,
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal, és vigaszra csak ott talál.
Nagyobbak voltunk minden népnél, s ha meghalunk is úgy halunk,
Hogy az egész föld minden népe, megkönnyezi ravatalunk.
A Te neved megszenteltessék! E nép mindig benned bízott.
Te székely Isten, félünk Téged, bár sújtva sújt az ostorod.
Atyánk, bár itt van a halálunk, büszke lelkünk nem kesereg.
Bár sorsunk meg nem érdemeltük, megszenteltessék a Neved.
Óh, jöjjön el a Te országod, add, hogy még boldogok legyünk.
Add, hogy még egyszer reánk nézzen, a mi szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még egyszer legyen boldog, Székelyhon minden hű fia,
Add, hogy még felvirradjon egyszer, ez a bús gyászos éjszaka.
A Te akaratod legyen meg, hogyha már minket elhagyál,
Ha a fohászunk már meg nem hallod, s ha a sorsunk egy hős halál;
De engedd meg, hogy kisfiúnknak, kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein, még egy dicső székely kikelet!
Ne vígy minket a kísértésbe, ne higgyük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben, mindig csak székely vére folyt.
Ne add, hogy benned is csalódjunk, ne add, hogy ne higgyünk Neked,
Nem lehet az Istenünk, hogy Te cserbenhagytad a népedet.
Tied lett hatalom, dicsőség, ki belénk oltád a hitet,
Amely belénk múltunkban bízó, s jövőt szülő reményt vetett.
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb? Merészebb mint más népeké?
Vállaljuk ami lehetetlen, mert felnézünk a Nap felé.
Tanuljatok ti földi népek! Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből, sír szélén is reményt fakaszt.
Éreznétek a szent hitet, mit minden hű székely szív dobog,
Éreznétek, s megértenétek, hogy a székely csak győzni fog.
Győzünk! Ha nem mi, unokáink. S mi szépen csendben meghalunk.
Mert tudjuk, egyszer még felharsan Erdély szent hegyein dalunk!
S bár mi szívünk szent keservével, egy jégvirágban megfagyunk,
Hiszünk most, s hiszünk mindörökké
ÁMEN! MI SZÉKELYEK VAGYUNK!

Fohász

Boldogasszony Anyánk,
Fényes tekinteteddel nézzél le reánk.
Hozzád könyörgünk, Téged kérünk,
Magyar nemzetünk megmentésében,
Adj segítséget nékünk.

Boldogasszony Anyánk nézzél le reánk
Magyarokra,
Kik, Hozzád könyörögnek,
Benned remélnek.
Adj jobb sorsot e Nemzetnek!
Add, hogy feltámadjon ez az Ország
és újra visszataláljon Hozzád!

Adj nekünk Reményt, Békességet
és soha el nem fogyó bizalmat Benned.
Boldogasszony Anyánk, tekintsél le reánk.

Áldott kezeidet nyújtsd segítségül nékünk,
Hogy sorsunkat ne szenvedjük,
Hanem örömödben leljük.

Boldogasszony Anyánk,
add nékünk vissza Koronánk Szentségét!
Engedd, hogy újra felragyogjon,
s minket Fényével beborítson!

Kárpátok bércein felcsendül az ének,
Vigad a bús magyar...
Lesz-e áldás, áldomás,
vagy részünkként már csak a nyomor marad?

Sírva vigad a magyar...
Könnyei végig peregnek arcán,
Lelke sajog, fájdalom járja át...
Így tudni, ki az Igaz Magyar,
Ki menté és nem veszejté Hazáját.

Boldogasszony Anyánk, nézzél le reánk.
Hallgasd meg bús könyörgésünket...
Minket Magyarokat, soha ne hagyjál el!
Áld meg ezt a Hazát,
Segíts, hogy Újjászülethessen!
Népednek add vissza e Szentséget.

Add, hogy újra EGY legyen az Ország,
és a MAGYAROK ISTENE kormányozza
Országát!
Ámen.

Feketéné Lendvai Katalin
(2009. március 25.)

A Sors Pecsétje

Magyarok Nagyasszonya! Drága Édesanyánk!
Sugárzó tekénteted vesd most mireánk!
Segéld meg árva magyari véredet
S óvón emeld fölénk most segítő két kezed!

Mérhetetlen a szenvedés, az ország veszőben!
Árva tyúk sem kotlik már a likas teknyőben!
Szent Szűvednek szerelmetes Fénye
Legyen rongyos testünknek enyhülése!

Könyörülj meg rajtunk egyetlen Anyánk,
Hisz' Tied utolsó szögig meggyalázott Hazánk!
Szólj érettünk - esdve kérlek - pár jó szót Fiadnál,
Segítse meg szeretett népét e végső csatánál,

Mert az Idők mostan bevégeztettek,
S a magyar sorsa pecsétet tesznek!
Segítsen meg minket, e pecsét ne a halálé legyen,
Hanem az életé, és ne kelljen féljen

Az, ki tiszta szívéből Fényben él!
Hisz' tudod jól, a magyari ilyen nép!
Szabadíts fel minket ezerév jármából,
S ébreszd fel végre a magyart rémlő álmából!

Magyarok Nagyasszonya! Drága Édesanyánk!
Sugárzó tekénteted vesd most mireánk!
Segítsd meg árva magyari véredet
S ne hagyd pusztulni e végső időkben!

Prókai Tamás

Csendesülj le lelkem

Csendesülj le lelkem, Isten szólít engem
Halk, lágy szavát hallanom magamban így engedd
Mit szól hozzám Uram, szívembe fogadom
Tiszta szentségeként magamban megtartom
Nem utasít engem, csak úgy kér halkan
Gyermekem, hisz Utad Én már megmutattam
Áldásom kísérjen, ezt kívánom néked
De a te döntésed, követed-e szíved
Igen, Atyám szeretném, de az út oly nehéz
A sok talmi csillogás közt a lényeg elvész
Néha csak azt érzem bennem mély űr tátong
S nem tölti ki semmi az én világom
Ezt keresed, hidd el - bátorít Istenem
Hisz mindent el kell veszíts, hogy felismerj Engem
Úgy találhatsz haza, ha a Semmiben látod
Ez vagy te - a Minden - ezen a Világon!

Pusztai Orsolya
(2009.07.27.)

Uram kérlek, tégy engem békéd eszközévé

URAM kérlek, tégy engem BÉKÉD eszközévé.
Azt add meg számomra, ami SZERINTED a legjobb nekem.
Kérlek, óvjad, vigyázd lépteimet.
Ne engedd, hogy magamra maradjak, és magányomban
UTÁNAD szomjúzzak.

URAM kérlek, tégy engem BÉKÉD eszközévé.
Szólalj meg, rajtam keresztül,
nyilvánulj meg, rajtam keresztül,
hogy ÁLTALAD a szívek megnyíljanak, és HOZZÁD forduljanak,
TÉGED szolgáljanak.

Ha mindezt megtetted URAM,- kérlek, fogadd Szívedbe a MAGYART!
Adj neki jobb sorsot, kérlek!
Emeld Őt SZERETŐ SZÍVEDBE,
fázó lelkét ott melengesd fel.
Ruházd fel Őt az IGAZSÁG SZAVÁVAL,
a KIÁLLÁS BÁTORSÁGÁVAL.

VÉGTELEN SZERETETEDDEL ébreszd Őt,
hogy végre rádöbbenjen,
mi végre él ebben a HAZÁBAN, miért született MAGYARNAK.

URAM, ATYÁM,- kérlek, áld meg MAGYAR NÉPED.
Tedd BÉKÉD eszközévé, IGÉD hirdetőjévé,
hadd váljon újra FÉNYLŐ NEMZETTÉ, az IGAZSÁG NÉPÉVÉ.
URAM kérlek, soha ne hagyd magára ŐT!
Ámen.

Feketéné Lendvai Katalin.
(2009. október 16.)

Minden magyarok imája

MI ATYÁNK,
     ki vezettél minket végtelen földeken keresztül Hunniába,
     ki több mint ezer éve vigyázol ránk a történelem viharai közepette,
     ki legnagyobb vészekben sem engedted elveszni a magyar nevet.

AKI A MENNYEKBEN VAGY,
     és onnan követed vigyázó tekinteteddel szeretett népedet.

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED,
     hogy még élhetünk, mi magyarok magyarként élhetünk.

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,
     s benne adj nekünk végre békét és megbecsülést.

LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
     s ha úgy akarod, szenvedjünk még évezreden át,
     de ne engedd, hogy szétszóródva lassan elpusztuljunk,

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA,
     adj költőket, művészeket, tudós tanárokat,
     hogy ők táplálhassák vérükkel és verejtékükkel éhező Nemzetünk.

ÉS BOCSÁSD MEG A VÉTKEINKET,
     mert emberként nem vagyunk különbek másoknál.
     Sokszor elhagytunk, sokszor megtagadtunk,
     ideje visszatérnünk szeretetedhez!

MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK,
     mert sokan voltak, nagyon sokan, kik gyűlölettel ontották nemes vérünk,
     és ontanák ma is, ha nem fognád vissza fegyveres kezük.

ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
     mutasd meg végre az igaz utat, hogy végig mehessünk rajta.

DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL,
     a megcsonkított Hazát rágó pénzszagú férgektől,
     a fogaikat csattogtató szomszédjainktól,
     kiknek éhségét csak utolsó csepp vérünk tudná csillapítani.

MERT TIED AZ ORSZÁGUNK,
     erőnk és dicsőségünk.

ÁMEN.

Pál Dániel Levente

Kérés szerettünkért.

Szívbéli Krisztusom, arra kérlek Téged,
Segíts most itt azon, aki kedves nékem.
Képét a szívembe helyezem, így látod,
Milyen fontos nekem ezen a világon.

Tisztítsd meg őt, kérlek, helyette is kérem,
Fényed ragyogja át, helyezd a szívébe
Tisztánlátás lelkét, hogy így felismerje,
Mi az igaz útja és mi az, mi ellene.

Változzon most Fénnyé, Isten szent nevében
Minden sötét árnyék létének terében.
Most itt általa is bocsánatot kérek,
Bocsáss meg, jó Atyám, szabadítsd meg, kérlek.

Legyen áldott fénye lélek-sugarának,
Mi átvilágít mindent az ő tudatában.
Elengedje mindazt, mi nem szolgálja létét,
Beengedje szíve igazi dicsfényét.

Kívánom most igaz, hű és tiszta szívvel,
Változzon most jóvá minden, életében.
Szerető szívemet felé most kitárom,
Áldd meg Atyám, kérlek, legyen boldogságom.

     Köszönöm.
     Ámen.

IMA

Mennyei jó Atyám, őrző pásztorom,
Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.
Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,
Hálát adok Néked, hogy reám vigyáztál.
Ne hagyj el engemet, édes jó Istenem,
Oh, ha Te vagy velem, kicsoda ellenem?
Függeszd őrző szemed édes jó Anyámra,
Hints áldást fejére, a lába nyomára!

Gyermek-ima

Jézuska, Jézuska, figyelj most reám!
Kis szívem, hű szívem szeret igazán.
Szívemet egészen Neked adom,
Szeress Te is engemet nagyon-nagyon!

Jézuska, köszönök, és hazamegyek,
Áldj meg, és segíts, hogy otthon jó legyek!
Neked itt egyedül rossz lesz nagyon,
Azért a kis szívemet nálad hagyom.

Köszönöm...

Köszönöm, Istenem
szép Magyar Hazámat,
Erdőt, mezőt, rétet,
napsugaras tájat
Ahol megszülettem,
ahol gyermek lettem,
Ahol csillagok
ragyognak felettem.
Ámen!