Üzenet minden Magyarnak!
Ne hibáztassuk egymást semmiért sem itt, sem másutt!
Mindannyian mások vagyunk, olyanok vagyunk, mint a kavicsok, nincs két egyforma. Mindenki máshol és más körülmények között gördült le odáig, ahol épp van, és ez alatt senki nem szeretné önmagának azt, amit a másik élt meg.
Nem szeretnék prédikálni, de ne minősítsük egymást, senki senkit, ne ítélkezzünk, és mielőtt bármit mondunk, nézzünk a magunk belső tükrébe, hogy vajon nem volna-e bármi, amiért minket is egyenként bárki megszólhatna? Nem vagyunk szentéletűek egyikünk sem.
Mindenki úgy születik, hogy természeténél fogva hajlamos a bűnre, a rosszra, és ki erősebb ki gyengébb, de egymást nem lökdösnünk kell, bárki bármilyen is, hanem segíteni, független attól, hogy vallásos vagy nem, bal vagy jobb, vagy közép. Ugyanis a Kárpát-medence hajójában vagyunk mindannyian, és ez a hajó addig marad a miénk, Nemzetek birtokszerző törekvései előtt, amíg összezárunk és nem egymásra mutogató ítélkezések, minősítések repkednek, hanem képesek vagyunk elfogadni a másikat a maga hibáival, hiszen nekünk is van személyesen bőven, - akár felismerjük azt, ha nem, - és jobb, ha azt nézzük, hogy hétköznapjaink során miben tudunk segítségére lenni a másiknak.
Üdvözlettel, szeretettel, és mindenki iránt a maximális tisztelettel, egy olyan ember, akiből tán jó politikus is lehetett volna, ha Isten is úgy akarja, de egy keresztény író lettem, a polgári szakmai végzettségeim és iskoláimmal szemben. Mégis úgy érzem, hogy ettől még mások irányában, megbocsátó tudok lenni, mert ha azt várom, hogy szeressenek, akkor előbb nekem kell szeretni, ha azt várom, hogy megbocsássanak, előbb nekem kell példát mutatni erre, és ha azt várom, hogy holtamban is tiszteljenek és emlékezzenek rám, akkor úgy kell élnem, hogy az a sírom felett se okozzon pártokra és véleményekre szakadást.
Úgy kell élnie mindenkinek, hogy az embereket, az Ő élete arra emlékeztesse, hogy ha egy Nemzet nem összezár, vallástól és párt oldalaktól függetlenül, akkor azt a Nemzetet, felfalja a jövő, sajnos feszültségekkel teli, és ismétlődő, hidegháború árnyékára előtekintő történelme.
Gondolkozzunk egy kicsit, hogy a történelmünk múltjában, hányan tettek azért, hogy annak köszönhetően, a Magyarok zöme, még mindig itt tartózkodhat a Kárpát-medencében? Hányan adták vérüket ezért? Hányan sínylődtek tömlöcben ezért? Hány embert hurcoltak meg vagy akasztottak fel, vagy végeztek ki, csak mert hitte és vallotta, hogy Magyarnak lenni, bárhol is élsz, egy értékes kiváltság.
Ne köpjük szembe a múltat! Ne köpjük szembe történelmi hőseink és vértanúink tetteit, és azok abbeli törekvéseit, hogy a Magyar Nemzet, a maga értékeivel, ne a múlté legyen, mint arra kísérletet tett már Európa tucatszor, amióta világ a világ!
A ma, a jelen, a mi kezünkben van, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, a grófi Andrássy család és sok más nagy magyar történelmi személy, az egykor élt, a hazáért küzdő írók, költők, politikusok szeme most rajtunk van odaátról, ahogy magyar szentjeink tekintete is! Figyelemmel kísérik, hogy veszni hagyjuk a viharban a közös öreg hajónkat, azt hagyva, hogy Európa kalózai, minden vitorlát felégessenek a fejünk felett, és elsüllyesszenek egy Nemzetet, vagy küzdünk azért, hőseink példájára, amit örökségbe kaptunk általuk. E földet, mely kenyerünket és életünket szolgálja!
Emlékezetünkben és ünnepeink alatt felidézett magyar nemzeti hőseink és íróink, költőink, nem a gyávaságról, nem a jellemtelenségről, nem a becstelenségről, nem a megbízhatatlanságról tanúsítottak és mutattak példát számunkra! Hanem az emberi határokat nem ismerő helytállásról, a becsületről, a tisztességről, a megbízhatóságról, a Haza feltétel nélküli szeretetéről, hűségről, és mindezek megtartásáért hozott áldozataikról.
Ne legyünk méltatlanok mindezek folytatására, ne legyünk méltatlanok múltunk történelme örököseinek lenni! Bármi áldozatot is követel az, hogy Magyarnak születtél, az a Nemzet fennmaradásának reményében, soha nem lehet túl drága!
Bárki is vagy és bárhonnan jöttél, ha eme földet tartod otthonodnak és hazádnak, akkor ez a föld fog kenyeret adni neked! Ez a Nemzet becsülni és szeretni fog, ha azt látja, hogy szíveddel, életeddel teszel érte, és akarod, minden erőddel és törekvéseddel, hogy e Nemzet, a Magyar, örökké fennmaradhasson és értékeit átörökítse a jövő számára, a maga népi hagyományaival, kulturális-, művészeti-, és társadalmi értékeivel-, és legfőként Szent István királyunk örökségeként, alapjaiban keresztény hite által.
Így legyen, és akkor e Föld, valóban Európa Szíve lesz, mely értéket képvisel és közvetít!
Isten óvja és áldja a Magyart! - bárhova is sodorja az Élet!
FERENC EZÜSTSZEGI – 2018. MÁRCIUS 3. – facebook