Gonosz emberek madarakra vadásztak, hogy kitömjék őket, és jó pénzért eladják. Így esett áldozatul egy szegény sas-mama, aki épp a tojásán ült, hogy kiköltse kicsiny fiókáját. Egy jószívű vadász ezt észrevéve, kivette a tojást a fészekből, és elvitte a szomszédjához, akinek a baromfiudvarában épp a tojásain ült a tyúkanyó. A szomszéd a tyúktojások közé csempészte a sas tojást. Így kapott életet a sasfiók. A többi csibével együtt nevelte fel tyúkanyó. A fióka ugyanúgy nevelkedett, mint a baromfik, velük együtt kapirgált. Az udvarban mindenféle jószág volt, pulyka, liba és kacsa is.
Egyszer meglátott egy sast a baromfiudvar fölött, amint a magasban vígan köröz.
De jó lenne ott fönt, szabadon szállni - gondolta a kis sas -, vajon mi lehet az udvaron túl?
- Gyere, repülj, légy szabad! - hívta föntről a nagy madár.
- Nem tudok, hiszen csirke vagyok, itt születtem, a testvéreimmel együtt. - felelte a kicsi.
A pulyka is beleszólt:
- Ugyan már, hogy tudna ő repülni! Neki gyöngék a szárnyai, idevaló, közénk.
- Próbáld csak meg, kicsi, hiszen te is sas vagy, akár csak én! - biztatta a hang föntről.
Mi történik, ha megpróbálom? - gondolta a kis sas, majd emelgetni kezdte a szárnyait, és addig próbálkozott, míg végre felröppent. Onnan, föntről megláthatta, milyen csodálatosan szép a világ.
Tanulság: Ne hallgass azokra, akik megpróbálnak
visszarántani maguk mellé, kapirgálni!
