Ez a lány megpuszilja a haldokló kishúga hasát.
Aztán hallottak valamit, amitől kicsordult a könnyük.
Ez a lány megpuszilja a haldokló kishúga hasát. Aztán hallottak valamit, amitől kicsordult a könnyük.
Amy és Stephen negyedik gyermeke nagyon korán született, a 29 héten. Poppy Smith számos olyan komplikációval érkezett meg, amelyek a legtöbb koraszülöttnél jellemzőek: hónapokig egy inkubátorban volt egy bizonytalan jövővel. A szülei rendületlenül támogatták, és végül több mint tizenkét hét után elég erős volt ahhoz, hogy hazamehessen a családjához (Cumbria, Észak-Anglia).
A boldog szülők hamar észrevettek valamit, ami aggodalomra adott okot: Poppy-nak kicsöpögött az étel a szájából, és úgy tűnt, hogy kevésbé tudja irányítani úgy, mint a többi gyerek ebben a korban. Gyorsan diagnosztizálták Möbius-szindrómával, ami egy ritka neurológiai betegség, amely az arc-izomzatra hat. Úgy tűnt, hogy soha nem fog megtanulni járni és beszélni.
A rossz esélyek ellenére a család nem mondott le róla. Poppy nőtt és tanult, mint bármelyik más baba. A kisebb légzési problémákon kívül a 2016 jó év volt. De akkor, amikor Poppy két éves lett, minden összeomlott.
Egy reggel Amy ment Poppy felé, de kislánya nem reagált. "Éreztük a szívverését, de nem reagált, tudtuk, hogy valami nagy baj van. Lélegzett, de nagyon zihált" - mondta Stephen. Bevitték a helyi kórházba, majd a liverpooli Alder Hey Gyermekkórházba.
Születésnapján a következő csapás érkezett. Stephen fájdalmasan felidézte: "A röntgensugár kimutatta, hogy a tüdeje tele volt folyadékkal, és az agya is károsodást szenvedett. Az állapota egyre rosszabb lett."
Az orvosok ezen a ponton nem voltak biztosak benne, hogy képes-e túlélni. Az elkövetkező néhány nap az életük legfájdalmasabb napjai voltak.
Karácsonykor az egész család bement Poppy-hoz a kórházba, tudva, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy együtt ünnepeljék. Poppy hetek óta nem tűnt tudatosnak. Nem reagált rájuk, de még mindig nem adták fel. Aztán Macey, a 12 éves nővére odament és adott neki egy haspuszit, mintha csiklandozná. És mindenki megdöbbenésére a kislány nevetni kezdett.
"Meglepő volt. Később kiderült, hogy ez nem ritka, hogy ebben az állapotban az emberek érzelmeket mutatnak ki [.] Az orvosok szerint spinális reflexek lehetnek, de úgy éreztem, hogy ez sokkal több."
Miután a nővére megpuszilta, Poppy egyre jobban lett. Most már mászik és gagyog (többet, mint azelőtt, a szülei jelentése alapján). Most intenzív fizioterápiára jár.
Már bizonyította, hogy milyen nagy harcos. De mindenekelőtt a nővére iránti szeretete úgy tűnik, segített neki elindulni.
A szeretet (és csiklandozás) tényleg csodákat tud művelni!