A Pilis kapujában, Pilisszántó határában trafóház és elektromos hálózat kiépítését tervezik, ami a terület iparosításához vezetne.
Nem szabad hagynunk, hogy szent helyünket, Földanyánk szívcsakráját és a gyönyörű természetet tönkre tegyék, hisz mi vagyunk a csakra őrzői.

Gyerekként az '50-es években Keszthelyen laktunk, és nyáron kijártunk Gyenesbe, téli tüzelőért. A meredek domboldalra a fenyőgyökerek által képzett lépcsőn tudtunk felkapaszkodni a négykerekű, húzós kézi kocsival, ezért elneveztük "Nyögdombnak". Volt ott egy kis rejtett tisztás, ahol a literes csatos üvegben vitt vizet és a kis elemózsiát, meg a kocsit elrejtettük, amíg a gallyakat és a tobozt szedtük. Csodálatos béke és csend honolt az ember-nem-járta tájon. Ez volt az én tündérországom. Az erdőben a madárdal, hazafelé jövet az út melletti búzatáblák közt viruló pipacs, búzavirág, margaréta és szarkaláb gyönyörködtetett bennünket. Boldogan vittem haza a mezei csokrot. Búzakalász nem tarkította, mert akkor még nem szakítottunk le egy szál gabonát se, nem ettünk meg egy szem gyümölcsöt se abból, ami nem a miénk volt, sőt, a ház előtt termelt krumpli is szent és sérthetetlen volt. Akkor még nem kellett a kapukat se zárni. Az államosítás ellenére, az emberek még tiszteletben tartották a magántulajdont, és nem volt pénzéhes, tolvaj világ. Akkor még segítették egymást az emberek.

Aztán az ország másik részébe költöztünk, és csak felnőttként jutottam el Tündérországomba. Kerestük a "Nyögdombot", de eltűnt. Ahol állni kellett volna, ott mészkőbányát találtunk. A környéken kóborolva, megkerültük a bányát, és ráismertem a másik oldalára. Azt hittem, megszakad a szívem.

Öreg fejjel ismét találkoztam néhány régi osztálytársnőmmel, és nagyon megörültünk egymásnak. Őszinte szeretettel viseltetnek irántam, és ez kölcsönös. A szép emlékek és a szeretet versre fakasztott: Az én Keszthelyem

Ne hagyjuk, hogy az emberek lelkivilágát az én esetemhez hasonló szívszaggató fájdalom érje a Pilisben! Sőt, ott még ennél sokkal több bajt is okoznának a trafóház és az áramvezeték megépítésével, ami az iparosítást vonná maga után.

" Uram, adtál egy földgolyót, köréje eget, ragyogót..." (Kiss Kata dala)

Nem azért kaptuk a Földet, hogy tönkretegyük és hogy a pénzéhségünket elégítsük ki a bolygó kizsigerelése által! A mi feladatunk, hogy vigyázzunk a mesés kék bolygónkra, a szívet-lelket melengető természeti szépségekre: a fákra, virágokra, rétekre,adarakra, patakokra, folyókra, termőföldekre, a természeti kincsekre, az óceánokra. Ezek jelentik az igazi boldogságot, nem a milliók és milliárdok.

Felháborodott a MAG-nép, és a szent helyünk védelmében petíciót adott közre. Már sokan aláírtuk, köszönjük, ha te is megteszed. Itt írhatod alá

Isten áldásával:

Mariann
2017-01-31