Vértói emlék
(Magyar Napok 2012.09.7-9-ig)
Csillagúton járunk,
Fény az otthonunk,
Fény fiai vagyunk,
S a Földön változunk.
Egy SZER volt Szegeden
- Csodálatos álom -,
Megvalósult ott, Vértón
Ősi kívánságunk.
Álmodott egy Ember
Nem kicsit, de nagyot,
Összekötni, egybefűzni
Földet, Napot, Csillagot.
Szer-tűzt gyújtva az ős-helyen,
Láttam védő párducunk:
Mint ugrik rá sötét erők
Csoportjára - bajnokunk.
Újraéledt ősiségünk,
Eggyé vált mind a Magyar,
Fehér mágia tette mindezt,
S még több is történt azon nap.
Megszületett királyságunk
Odafönt: az Égi,
Lehoztuk, hogy Kárpát-haza
Legyen, mint a régi.
Helyreállt az egyensúly is,
Nők és férfiak között,
Mert a női energia
A bolygónkra költözött.
Ünnepeltek őseink ott,
Velünk, s mind az Égiek.
Anyahita, a Teremtő
Istenanyánk óv minket.
Az életet, a Szent Tüzet
A Fényt tartja Nekese
Aranyasszony: Deédes
Turult küldi az Égbe.
Jó hírt viszi fel Atyánkhoz:
Újra él a MAG-nemzet,
Felébredt és megteremti,
Mi réges-régen elveszett.
Ott áll, őrzőn Szöged vezér
Kopjával és pajzsával,
Koppány védi Test-Véreit,
Bőszen, kivont kardjával.
Vazul, szegény, elől roskad,
Kinek szemét kivájták,
Szent királyunk s felesége
Adta ki rá parancsát.
Nemzetünket elveszejtik
Azóta is más népek,
Európa hálátlanul
Áldozatul dob minket.
Felébredt az ősi nép, és
Béke-szele járja át
Az egész Földet, boldog
Lesz az emberiség - nemsoká'!
Fényvárosok egyesültek
Ott a ragyogó Napban,
Babba Mária szemeiben
A könny helyett mosoly van.
Sahu
2012-09-20