A legkisebb unokánk
Megszületett - végre - a legkisebb unoka,
Úgy várták szülei, azt hitték, nem jön már soha.
Csodálatos csöppség, takaros kis fejjel,
Kristály-fiú ő, gyönyörű kék szemmel.
Sokat sír, sajnálja, a csodás égi létet,
Mert le kellett születnie Földünk sötétjére.
Múlik az idő, nő a kicsi gyorsan.
Fantasztikus kisbaba!
Belőle csak egy van.
Tíz hónapos lett, hihetetlen: jár!
Szavakat is mond - egynéhányat - már.
Ő lesz a Fényhozó, emberi tanító,
Univerzum-törvényt felnőttnek oktató.
Örömöt, sok boldogságot hoz majd le a Földre,
Segít itt a változásban az emberszíveknek.
Nővérkéje is van: tündér királylány,
Szereti a kis öccsét, babusgatja, lám!
Összetart a család, testvérek és szülők,
Hozzájuk tartoznak még a nagyszülők.
Harmónia, boldogság szívet-lelket áthat,
Így kéne élnie mindegyik családnak.
Sahu
2012-12-27