Egyesek nagyra nőtt egojukban bízva
Írányítnak másokat, s azt mondják: tanítnak.
Ki azt tartja, jár a pénz, meg is kéri árát,
Szegény naivak szerint ő érti a dolgát.

Másik meg önzetlenül, szeretettel segít,
Ennek nincsen ára, a tömeg meg csak legyint.
Ugyan, mit tudhat ő, aki nem kér pénzt érte?
Nem becsülik semmire, ha "csak" Szeretet a bére.

Pedig a Szeretet az Egekbe emel.
Nem tudhatja ezt, ki nem tapasztalta meg.
Repüljünk, szárnyaljunk, hiszen megtehetjük,
Csak hinni kell benne, s a rabszolgavár ledűl.

Fejre állt világ ez, legtöbben nem látják,
Milyen szívtelen, óh, mily lelketlen a világ!
Van, aki menekül, de hova menjen szegény?
Lassan már mindenkit elhagyott a remény.

Hiába küld Isten segítséget hozzánk,
Vakok az emberek, nem látják Napsugarát.
Ragyogtasd fel, Istenem, ragyogtasd fel kérlek,
Űzd tova a fejekből a nagy-nagy sötétséget!

Mikor lesz ébredés, mikor lesz Aranykor?
Azt csak Te tudhatod - ha egyáltalán tudod.
Az embereken múlik, de ők csak azt várják,
A sült galamb repüljön, s a szájukat tátják!!!

Azt mondják, hogy kályha! Adjál már meleget!
Nem adhatok - feleli - hogyha nem gyújtsz tüzet.
Veletek, kik látjátok mi van a világban,
Gyújtsunk együtt tüzet a sötétség honában!

Ragyogjon fel végre a Kárpátunk hona,
Találjon valahára magyar a magyarra!
Alkossunk egy nagy kört, fogjuk egymás kezét,
Találja meg MAG-nép az igaz, méltó helyét!

Sahu
2018-09-01

VISSZA

Főnix kép: http://kodegidor.blogspot.com/2016/02/napra-szallo-madar.html