Az olasz konyhát sajátos karakterén kívül rendkívüli választékossága és könnyedsége jellemzi. Ételeik készítéséhez olivaolajat, vajat és növényi zsíradékot (margarint) használnak. Az Olaszországot határoló tenegerek bõségben és nagy választékban adják a konyhájukra a halakat és rákokat. Fejlett állattenyésztésük kiválló minõségû szarvasmarhát, borjút, ürüt, bárányt, kecskét, kevés sertést, vad és vadszárnyasokat, házinyulat és háziszárnyasok minden fajtáját biztosítja konyhájukra. Konzervkészítményeik és tésztagyártásuk igen magas színvonalú. Nagy választékban állnak rendelkezésre a hazai földön termelt fõzelék és salátafélék.

A levesek közül a legismertebbek és legelterjedtebbek a minesztra és a húsleves, a brodo, amelybe a marhahúson kívül kolbászfélét és sonkát is fõznek. A leveseik elmaradhatatlan kisérõje a reszelt parmezán sajt. Különleges helyet foglalnak el tésztafélékbõl készült elõételeik, amelyeket leves helyett is szívesen fogyasztanak. A makarónit és a spagettit külön készült ragukkal igen sok formában szerepeltetik étlapjaikon. A makarónit és a spagettit mindig frissen fõzik, és forró vajjal keverik el, de tálalják nyers vajjal is. Ezenkívül számos tésztakészítményük van, amelyeket ízes darált hússal töltenek, különféle ragukkal tálalnak, vagy reszelt sajtal bõségesen meghintve csõben sütnek. Zöldségekbõl elõételek számos változatát készítik. A nálunk is ismert csirág, kelvirág, kelbimbó, törökparadicsom, gombafélék mellett igen kedvelik az articsókából készült elõételeket. Ezeket a zöldségeket köretnek is készítik. Különbözõ rizottókat és tojásételeket meleg elõételként ajanlják. A tengeri halak, a rákfélék, az osztrigák és a csigák minden fajtáját készítik konyháikon. A homár a languszta és a szkampi hideg és meleg készítési módjainak sokféle változatát ismeri az olasz konyha. Halaikat roston vagy rántva, kísérõ mártással, vajjal fõzve készítik. A legelterjedtebb meleg halételük a sole (tengeri nyelvhal) és a San Pietro. A Fritura-misztura, amely szkampi és két -háromféle hal párizsiasan kisütve, rántott petrezsejemzöldel és külön mártással tálalva, legkedvesebb ételeik közé tartozik.

A hideg elõételek tálalásánál nagy elõszeretettel alkalmazzák a különbözõ konzerveket és szalámiféléket, valamint a salátaféléket. Külön említésre méltó hentesárú-készítményeik rendkívül gazdag sora, amelyet ugyancsak elõszeretettel használnak hidegkonyháikon. A sokféle szalámin kívül speciálisan készített felvágottakat is gyártanak, amelyek híressé váltak az egész világon. A húsféléket fõzéssel, sütéssel, párolással, nyárson sütéssel és mindazokkal a módszerekkel készítik, amelyeket nemzetközileg kialakult konyhatechnikában ismertek. Törekvésük, hogy kifejlesszék a frissen készült ételek választékát, ezért fokozzák az elkészített raguk, mártások, paradicsom és hagyma bõséges használatát. Marha-, borjú-, birka-, bárány-, szárnyas- és sertéshúsételeik igen sokk változatban, különféle ragukkal és zöldségköretekkel találhatók étlapjaikon.

Félangolos húsféléket éppen úgy készítenek, mint párolva vagy frissen, vajban pirított húsféléket. Egyik legjellegzetesebb borjúkészítményük a piccata, amely olajban vagy vajban megsült érmécskékbõl áll, tisztított citromos vajjal fûszerezve, és leöntve. Bõségesen fogyasztják a házinyulat, amelyet sütve vagy párolva készítenek. Világszerte ismert ételük az "osso bucco": ez nem egyéb, mint borjúcsülök paradicsommal, egy kevés finomra vágott hagymával, fokhagymával és narancshéjjal párolva, rozmaringal ízesítve. Borjú és marhaszeletek több készítési módja ismert konyháikon.A vadakat vadszárnyasokat leginkább sütve szeretik, külön hideg és meleg mártásokkal.

Az ételek fûszerezésénél jellegzetes ízhatásokra törekszenek. Valamennyi nálunk is ismert fûszerfélét használják, kivéke a pirospaprikát. Ezenkívül nagy elõszeretettel használják a sáfrányt és a rozmaringot. Borjúsültjük elképzelhetetlen zöldségágyba helyezett bõséges rozmaring nélkül. A különbözõ ételekhez készített kísérõ mártásaiknál a színekre, a hagyma és fokhagyma karakterére és különbözõ borok használatára törekednek. A húsételehez elsõsorban rizsbõl készítenek köretet, de a burgonya minden vátozatát is alkalmazzák. A zöldfõzelékek készítési módját a francia és angol konyha módszerei jellemzik. A sós vizben fõtt fõzelékféléket nyers olvasztott vajjal tálalják megfelelõen fûszerezve. A hazai termelésû salátafélék legnagyobb kultuszát az olsz konyhánál tapasztalhatjuk. Rengeteg friss zöldsalátájuk van az év minden szakában. Salátakészítésüknél a kiváló minõségû sassoolajat használják, de készítenek különféle dressingeket is, amelyek ízesitésénél a citrom- és grape-fruitlé adja fõ jellegét. Nagy elõszeretettel alkalmazzák a kombinált salátákat, amelyeket aszpikban kocsonyázva és díszítve tálalnak.

Legkevésbé a tésztaféléik változatosak. A piskótatésztát citrom- vagy narancsízû vajkrémmel töltik és díszítik. Inkább a hideg és meleg krémeket szeretik étkezéseik befejezéseként. Sehol a világon nem olyan elterjedt a fagylaltgyártás, mint az olaszoknál. Gyümölcsfagylaltjaik egyedülállóak. Az étkezések szinte elképzelhetetlenek sajtok nélkül. Sajtjaikhoz külön gyümölcsöt vagy retekfélét is adnak.

Déligyümölcseik igen nagy választéka megtalálható majdnem minden étkezési formánál. Az étkezés feketekávéval fejezõdik be.Az olasz eszpresszó - vagy krémkávé meghódította az egész világot, és különbözõ géptipusaikkal minden kávekedvelõ ország vendéglátói üzleteiben találkozhatunk. Boraik minõsége és mennyisége sorrendben a franciák után következik. Könnyû és nehéz boraikat, különösen a vörösborok sok változatát ízléses, fonott üvegekben teszik asztalaikra. Étvágygerjesztõ italaik közül szinte utolérhetetlenek a világhírû cinzanok.
Az olasz konyha egyéni anyagaival, ízeivel, változatosságával világszerte elõkelõ helyet vívott ki magának. Az olaszok konyháikat jelentõs idegenforgalmi vonzerõként becsülik, és így állandóan fejlesztik konyhatechnikájukat. Errõl tanuskodik fejlett vendéglátóipari üzlethálózatuk és a világ minden részén megtalálható olasz éttermek.