Egy másik női ösztön 2007. 08. 23     Vissza az előző oldalra Új életet hordoz, és új életet kezd Michelle Wild. Sminkesnek tanul a volt pornó-színésznő, aki még meg sem szülte kisbabáját, máris nekiszegezik a - Amikor megtudta, hogy kisbabát vár, abbahagyta a pornózást. Elkezdeni volt nehezebb vagy kiszállni? - Nehezebb volt abbahagyni. Nem igényelt ugyanis tőlem nagy rafinériát az, hogy megtanuljam ennek a munkának a fogásait, elég könnyen és ösztönösen ment. Másrészt, ha valaki valamiben sikeres, és egy közegben jól érzi magát, akkor nem könnyű szakítani azzal. - Már unatkozik? - Még nem. Sminkiskolába járok, keresem az új helyemet, nemcsak a polgári életben, hanem nőként is. - Ez mit jelent? - Fel kell fedeznem, hogyan néznek a férfiak egy terhes nőre. - Szóval az foglalkoztatja, kívánatos-e így is? - … hogy le van-e az a nő írva, aki gyereket vár. - Nem keresték meg, hogy terhesen forgasson, mert az még extrémebb? - Dehogynem! És azonnal nemet mondtam. De most nem a munkáról van szó, hanem arról, hogy nőként érzek egy kis identitászavart. Szerencsére a leendő gyermekem apja szépnek látja a kismamákat, különösen persze engem, ugyanolyan kívánatos nőnek tart ma is, mint azelőtt; és ha háttal állok, a férfiak most is megszólítgatnak, csak a pocakom láttán vonulnak vissza. És az is segít a kérdés megválaszolásában, hogy velem együtt sok híres ember vár kisbabát, akikről nem is gondoltuk volna, egyszer ők is másállapotba kerülnek. A televízióban, a filmekben ugyanis az utóbbi tíz évben főként olyan nőket láthattunk, akik csinosak, trendiek, szexisek voltak, ugyanakkor hajadonok is, azaz a préda jelleget mutatták, mindenki számára elérhetetleneknek tűntek, most pedig kisbabát várnak. - Azért az ő foglalkozásuk más, mint az Öné volt. Az Ön szereplései nem az elérhetetlenséget sugallták, éppenhogy közel vitte a filmen keresztül a férfiakat magához, a testéhez. - Annak idején, négy éve, amikor elkezdtem a pornózást, egyfajta űrbe léptem bele. Egy új igényt elégítettem ki: az emberek kíváncsiságát, botrányéhségét próbáltam kulturáltan csillapítani. Ez nem volt könnyű, de ma is büszke vagyok arra, hogy nyugodtan viseltem ennek következményeit, nem pityeregtem el magam, ha valaki nem szeretett. Sok tekintetben nekem különben könnyebb volt, mint az egyik szőke riválisomnak, akivel sokáig tudatosan elkerültük egymást, a környezetünk is azt sugallta, jobb így mindkettőnknek. Amikor viszont egy nem várt helyen véletlenül összetalálkoztunk és beszélgetni kezdtünk, akkor tudatosodott bennem igazán, igen, nekem könnyebb volt, mint neki, mert sosem voltam egyedül, így nem voltam sosem olyan kiszolgáltatott, mint ő, és ettől, talán ettől lehettem óvatosabb, megfontoltabb és nyugodtabb, és mondhattam nemet a méltatlan kívánságokra. - Mire kellett nemet mondani? - Ha extrémet vártak tőlem. - Mi számított annak? - Amit már az ember teste nem bír el, olyan fájdalommal, sérüléssel jár. Mondjuk kérték, csináljam úgy két férfival egyszerre, hogy közben nem élőlény vagyok, csak olyan, akár egy gumibaba, aki a végén az orvosnál köt ki, és kéri, tessék engem szépen összevarrni. Erre mondtam, hogy nem! - És ki állt akkor Ön mellett? - Egy férfi, aki akkoriban nemcsak a szerelmem volt, hanem a barátom is. Ez, így utólag, fontosabb volt. Sátoraljaújhelyről, egy helyről valók vagyunk, nagyon szerettünk ott élni, ott ugyanis jó volt gyereknek lenni, bár az ember állandóan visszaszámolt, hány éve maradt még, mert tudta, egyszer el kell onnan jönni, ott nincs jövő, ott nem maradhat. És az elszakadás akkor is fájt, ha a szerelmemmel együtt jöttünk a fővárosba, hogy teljesítsem a B tervet. - Mi volt az A terv? - Restaurátor szerettem volna lenni, de amikor az ehhez szükséges művészeti iskolába jártam, ott csak tehetségeskének tituláltak. Ahhoz, hogy tehetséges is legyek, pénz kellett volna, az pedig nem volt. Így egy nap bejelentettem, abbahagyom. Érdekes, akkor mindenki marasztalt volna, milyen kár értem, amíg viszont maradni akartam, meg akartak buktatni. Hiába is marasztaltak, sztriptíztáncosnő lettem. Akkor derült ki számomra, hogy ha közönség előtt szerepelhetek, az olyan képességeket hoz ki belőlem, amilyenekre magam sem számítottam. A kamera tovább sokszorozta ezt, nem féltem, nem izgultam, nem is tudtam, mi az a gátlásosság. - Egy jó pornószínész a házaséletben is jobb, mint egy tipikus háziasszony? - Azt a furcsa ellentétet élem meg, hogy a közönség előtt vagy egy pornófilmben őszinte vagyok, leplezetlenül az, a házaséletben pedig színészkedem, kitalálok valamiféle játékot. Ez működött a pornóiparban, és a szerelemben is. - Az első szerelemnek mégis vége lett. - Érdekes módon nem a pornó zavarta a volt kedvesemet, hanem a közszereplésem, hogy felismernek, rámismernek. Hat és fél év után vége lett a kapcsolatunknak, és ő ott folytatja, ahol a megismerkedésünk előtt. Mintha nem is találkoztunk volna. Egyedül él… - És a gyermeke apja? - Olyan ő nekem, mint Barbie-nak Ken. Az álomférfi! Határozott, gyakorlatias, szereti az életet. Ilyen férfi persze akad, de a kedvesemmel egymásra is vagyunk hangolva. - Esküvőre nem gondoltak? - Fél éve ismertük egymást, amikor megkérte a kezemet, szeptemberre terveztük az esküvőt, de közbejött a gyerek. Márpedig mi egy nagyon különös, életre szólóan emlékezetes esküvőt akarunk, ugyanis a házasságot is ennyi időre, egy életre tervezzük. A leendő férjem pedig vendéglátós, így igazi kihívás számára egy esküvő megszervezése, nem kapkodhatja el. - A mennyegző különösségét hogyan kell érteni? - Az biztos, hogy ejtőernyős lesz, ugye, ezt a mostani állapotomban már lehetetlen is lenne kivitelezni… - A beszélgetésünk elején elárulta, izgatja, hogy áldott állapotban nő maradhat-e a nő, vagy már anya-e inkább, sőt, egészen az, nem több. Más nem zavarja? További kérdések nem adódtak, azon kívül, hogy régi szakmájával szakított? - De… És ez a kérdés összefügg azzal, hogy szakítottam a pornószínészettel… - Elárulja? - Nem találja ki? - A jövő, azaz megszületendő gyereke, illetve az Ön múltja közötti feszültség. - Pontosan. Mert egyre többen kérdezik, nem aggaszt-e, mit szól majd a gyermekem ahhoz, hogy a születése előtt mivel foglalkoztam. Bevallom, ez a szembesítés kiborított. - Azt hittem, ezt a helyzetet is könnyedén, természetesen veszi, kezeli… a munkája során sem volt szégyellős. Manapság már nagy színésznők vetkőznek le egy-egy magazin kedvéért, Ön is találhatna mentségeket, rengeteget. - Nem volt könnyű ezzel a kérdéssel szembesülni. El is határoztam, tíz-tizenkét éves koráig nem beszélek erről a gyermekemnek. - És ha mások világosítják majd föl? Ha másoktól kell megtudnia, az nem rosszabb? - …ezért aztán azt üzenem az embereknek, ha előre féltik a gyermekemet, hiszen eszükbe jutott ez a kérdés, akkor szépen kérem őket, ne világosítsák föl. Ne meséljenek neki az előéletemről. - Egészen meglep. Olyan, mintha megbánta volna a múltját. - Nem egészen erről van szó. Csak most már(!) huszonnégy éves vagyok. Amikor pedig elkezdtem a pornózást, alig voltam húsz. És ez a néhány év sokat jelent. Amit akkor megtettem, azt nem tenném meg huszonnégy éves fejjel. - Azt tudom, hogy az édesanyja és a leendő anyósa megbékélt a volt szakmájával, de úgy tudom, van egy húga is, aki egészen más elvek szerint él. - Valóban, ő sosem csinálta volna azt, amit én. Kozmetikus, már Pesten dolgozik ő is. Nagyon keveset keres, emiatt panaszkodott is, hiszen ehhez a kevés kis fizetéshez kell szabnia az álmait. - Jóban vannak? - Attól, hogy én másként gondolkodtam és a B tervet választottam, még igazi testvérek maradtunk. Most is együtt megyünk a varrónőhöz. - Hiszen már este fél kilenc van! - A varrónőnknél valamiért nappal áramszünet volt, úgyhogy most ő is éjszakai munkát végez, de eljön az a nap is, amikor majd délelőttönként varrogat – kacsint a szép Michelle, és macskás léptekkel távozik. Forrás: Kovács Boglárka Nõk Lapja Cafe 2004.10.25   Vissza az előző oldalra