A tûz

A tûz az ember életében és fejlõdésében rendkívül jelentõs szerepet tölt be.
Ezért is érthetõ, hogy elõdeink az õsidõktõl kezdve számtalan eszközzel és anyaggal próbáltak tüzet gyújtani.

A gyufa

A kémikusok sokféle anyag tulajdonságait vizsgálták meg, és közülük választották ki a legalkalmasabb és legveszélytelenebb anyagokat, amelyekbõl  a ma használt gyufa készül. A mai gyufa elõdjének feltalálása a magyar Irinyi János nevéhez fûzõdik. Irinyi gyufája azonban még mindig tûzveszélyes, és sárgafoszfor-tartamla miatt mérgezõ volt.

Gázláng gyújtása:

1. Gyújtsd meg a gyufaszálat!
2. Nyisd ki a gázcsapot!
3. Tartsd az égõ gyufaszálat a kiáramló gáz útjába!

 

A természetes környezetben megkülönböztetnek felszíni, talaj- és koronatüzet. A felszíni tűz az, amelyik a fű- és cserjeszintet éri, összességében ez okozza a legnagyobb károkat. Ha az égési folyamat már a végéhez közeledik, mert kevés az égnivaló, talajtűzzé megy át, mely parázslik, de ha égnivalót talál, fellobban és tovább terjed. A koronatűz, mely a fák lombjait is eléri, szerencsére ritka, de ez a legpusztítóbb a tűz kialvása utáni állapotokat tekintve. Kialakulhat tűz a villámcsapások hatására.

Az első tüzek egyidősek a növényvilág szárazföldi létével. Tüzeket okozhat villámcsapás, vulkánkitörés. A tűz azonban korántsem kizárólag pusztító jellegű. A természet körforgásában részt vesz azáltal, hogy termékeny hamuzsír kerül általa a talajba.

Sokan meglepődnek, de még ma is a tűz által nyerjük az előállított energia legnagyobb részét. A hőerőművekben szenet, kőolajat, földgázt, alternatív energiahordozókat égetnek el, a hőenergiát pedig elektromos áram előállítására használják fel.