|
Jesse Livermore |
|
Jesse Livermore Részvények kereskedése - Livermore módszere az időpont és az árszint összeegyeztetésére - 1940. www.tozsde.hu.tl |
|
Előszó Jesse L. Livermore karrierje kiemelkedő a spekuláció történetében. Közismert ember azóta, hogy már igen fiatalon feltűnt a tőzsdék világában. Ha szóba került a milliomos spekuláns, mindenki tudta, hogy róla van szó. Valóban spekuláns ő, aki időnként akkora üzleteket kötött, hogy az egész Wall Street csodálattal nézte. A vakszerencsére azonban sosem bízta magát. Minden lépése mögött ott voltak zseniális meglátásai, a folyamatos kutatások eredményei és Griselda1 türelme is. Jesse Livermore negyven évig tanulmányozta a gazdasági összefüggéseket. Tette ezt fanatikus intenzitással: együtt élt, gondolkodott, álmodott a piacokkal. Az ő világa az árak világa lett, és mesterfokon űzte a mozgások pontos előrejelzését. Számomra megadatott, hogy személyesen ismerhettem korunk több kimagasló kereskedőjét, és közelről figyelhettem bámulatos tetteiket. Jesse Livermore-t rátermettsége és éles elméje miatt századunk legnagyobb spekulánsának tartom. Egyik könyvemben azt írtam róla, hogy ha újra kellene kezdenie mindent a nulláról, képes lenne néhány hónap alatt megint meggazdagodni. Ez az igazi zseni ismertetőjele! Már tizenöt évesen nagy feltűnést keltett, amikor édesanyja kötényébe szórt ezerdollárnyi pénzt, ötdolláros címletekben. És ez még csak az első sikere volt a tőzsdén! Egy brókerházban dolgozott már, mikor következő nagy dobását megtette: egy év alatt megtanulta mindazt matematikából, ami másoknak négy évig tartott. Mindig tudott olyat tenni, amivel kivívta mások elismerését. Azok számára, akik érdeklődnek a spekuláció iránt, ez a könyv jó kezdet lehet. A nagy spekulánsok mind saját módszereik szerint dolgoznak. Nem mások meglátásaira támaszkodnak, hanem maguk döntik el, hogy mikor kockáztatnak esetenként nagyon komoly összegeket is. Titkaikat féltve őrzik, akár hiúságból, akár óvatosságból, vagy gyakran praktikus okokból. Ezért amikor Jesse Livermore e könyvben markáns őszinteséggel kiteríti kártyáit, tudja, hogy a kor többi nagy spekulánsa arcátlannak, pimasznak nevezheti érte. Mégis megosztja az olvasóval negyven gyümölcsöző év tapasztalatát e könyv lapjain. Edward Jerome Dies |
|
Vivaldi hasonló című operájának türelméről ismert hősnője www.tozsde.hu.tl 4 1. A spekuláció, mint kihívás A spekuláció kétségkívül a leginkább ámulatba ejtő játék a világon. De ez a játék nem azoknak valók, akik ostobák, lusták vagy labilis érzelmi alkatúak. Az ilyen emberek mind szegénységben fognak megöregedni. Sok-sok éve már, hogy nem tudok társaságba menni úgy, hogy valaki oda ne jöjjön hozzám, és a szokásos udvariassági formulák után ne szegezné nekem a kérdést: „hogyan tudnék a piacon pénzt keresni?” Fiatalabb koromban ilyenkor megpróbáltam komolyan kifejteni, hogy micsoda lehetetlenség gyorsan meggazdagodni a tőzsdén. Olyan is volt, hogy óvatos, udvarias köntörfalazással hárítottam el a kíváncsiskodókat. Ma már egy ilyen kérdésre kíméletlenül csak ennyit mondok: „Nem tudom”. Nehéz türelemmel viselni az ilyen embereket, hiszen kérdésük nem elismerés a spekuláns sokéves kutatása, munkája, vizsgálódása előtt. Ennyi erővel egy laikus megkérdezhetne egy orvost vagy ügyvédet is: „hogyan kereshetnék pénzt sebészettel vagy joggal?” Ennek ellenére meggyőződésem, hogy sok, a tőzsde iránt érdeklődő ember van, aki hajlandó lenne megdolgozni azért, hogy számottevő sikerre vigye! Mindössze egy iránytűre lenne szükség a kezdeteknél. Ezt a könyvet éppen ezeknek az embereknek írtam. Beszámolok e könyvben pályafutásom fontosabb állomásairól, sikerekről és kudarcokról egyaránt. Mindegyiknek megvolt a maga tanulsága, és a következtetéseket levonva építettem fel spekulációs elméletemet, amiben kulcsszerepe van az időnek. Mielőtt továbbmennénk, hadd figyelmeztessem az olvasót: az elérhető siker egyenes arányban van azzal, hogy mennyi munkát fektet feljegyzések készítésébe, önálló gondolkodásba, összefüggések keresésébe és következtetések levonásába. Nincs értelme könyvet olvasni a testedzésről, a gyakorlatokat pedig meghagyni másnak! Ugyanígy nem testálható másra a feljegyzések készítése sem, ha valaki azt az utat kívánja járni, amit én is jártam. Annyit tehetek, hogy megvilágítom az utat az olvasó előtt, és örülni fogok, ha tanácsaim alapján több pénzt tud majd kivenni a piacból, mint amennyit beletesz. Könyvemben a spekuláció iránt érdeklődő és a sikerért tenni is akaró olvasók elé tárom ötleteim, tapasztalataim, amit a piacon befektetőként és spekulánsként eltöltött évek alatt gyűjtöttem. Bárki, aki a tőzsdével akar foglalkozni, jobban teszi, ha a kereskedésre üzletként tekint, és nem a szerencsejáték lehetőségét keresi, mint oly sokan. Ha helytálló ama feltételezésem, hogy a spekuláció is egy üzlet, akkor ugyanúgy ki is kell tanulni a szakmai fortélyokat, mint bármelyik másik üzletnél. A tőzsdén eltöltött negyven évem alatt sok szabályszerűségre rájöttem, és még mindig találok új szabályokat, amiket alkalmazhatok. Számtalanszor mentem úgy aludni, hogy azon gondolkoztam, miért nem láttam előre egy-egy bekövetkező ármozgást. Másnap hajnalban arra ébredtem, hogy új ötletem támadt, aztán pedig türelmetlenül vártam a reggelt, hogy feljegyzéseim alapján leellenőrizhessem az elképzelés létjogosultságát. Az esetek többségében igen messze álltak a tökéletestől, de ez arra mindenesetre jó volt, hogy a következtetés elraktározódott |
| valahol a tudatalattimban. Aztán, ha másik ötletem támadt, azt ellenőriztem le hasonló módon. Idővel a megfigyeléseim során levont következtetések elkezdtek konkrét szabályokká kristályosodni. Ahogy képessé váltam megfogalmazni azt, amit megfigyeltem, egyre inkább ehhez igazítottam a jegyzetelést is. Az elmélet, amit kidolgoztam, és a gyakorlat, amit követtem, azt mutatja, hogy nincs új dolog a piacon. Vannak időszakok, amikor érdemes spekulálni, és vannak időszakok, amikor egyáltalán nem érdemes piacra lépni. Nem lehet mindig nyerni! Van, hogy igen jó pénzt lehet keresni tőzsdei befektetéssel vagy spekulációval, de nem lehet minden nap, minden héten biztosan pénzt keresni a tőzsdén. Ilyennel csak a vakmerő emberek próbálkoznak. Ez egész egyszerűen lehetetlen. A sikeres spekulációhoz az kell, hogy az ember meg tudja jósolni, milyen nagyobb mozgás várható egy részvény árában. A spekuláció nem más, mint a bekövetkező mozgások előrejelzése. Ahhoz, hogy a prognózis helytállónak bizonyulhasson, igen körültekintően meg kell alapozni véleményünket. Tegyük fel, hogy napvilágra kerül egy információ a piaccal kapcsolatban. Meg kell próbálni felbecsülni, hogy ennek milyen hatása lehet az árakra. Meg kell próbálni megjósolni a hír pszichológiai hatását. Ha határozottan úgy véled, hogy bullish vagy bearish hatása lesz a piacokra, mindig ellenőrizd le feltevéseid, és ne vedd biztosra addig, amíg a piac vissza nem igazolta. Elképzelhető, hogy a hír hatása korántsem lesz annyira markáns, mint azt gondolnád. Ha a piac túladott vagy túlvett állapotban van, bizonyos, hogy a hír nem fog sok vizet zavarni. Pontosan ezért fontos, hogy a spekuláns jegyzeteket készítsen, és feljegyezze, hogy milyen piaci viszonyok között milyen mozgásokat tapasztal. Tudni kell elválasztani egymástól a véleményt és a tényeket. Egyedül arra kell figyelni, hogy az árak hogyan mozognak. A piac sosem téved, az ember viszont gyakran! A véleményekre nem sokat kell adni, kivéve akkor, ha a piac igazolja őket. Egyetlen ember, vagy csoport sem képes arra, hogy kizsebelje a piacot! Az embernek lehet egy határozott véleménye arról, hogy egy részvény ára markánsan emelkedni vagy es ni fog. Történetesen akár még igaza is lehet, de ha túl hamar cselekszik, akkor veszteni fog. Az ember hajlamos rá, hogy túl hamar gondolja, hogy igaza van. Elkötelezi magát egy részvény mellett, aztán az árak mégis a másik irányba indulnak el. Amikor a piac beszűkül, megunja a várakozást és kiszáll. Néhány nap múlva megint kedvezőnek tűnik a helyzet, ezért újra beszáll. A piac megint ellene fordul. Elbizonytalanodik az igazában, és újra kiszáll, még azelőtt, hogy az igazi mozgás elkezdődne. Mivel már két rossz üzleten is túl van, teljesen összezavarodott. Az is lehet, hogy más részvénybe is beszállt, ezért már nem is tudna nyitni, amikor pedig kellene. Akár így, akár úgy, az igazán nagy mozgásból ki fog maradni! Fontosnak tartom, hogy ha valaki kialakít egy véleményt, akkor ellenőrizze le igazát. Tegyük fel, hogy van egy részvény, ami körülbelül 25 dolláron áll. Már jó ideje 22 és 28 dollár között mozgott az ára. Ha azt gondolod, hogy az ára 50 dollárig is felmehet, akkor várd ki türelemmel, amíg felélénkül a forgalma, és új csúcsra ér, mondjuk 30 dollár körül. Ha ez megtörténik, akkor tudhatod, hogy a piac igazolta az elgondolásod. A részvénynek meg kellett erősödnie, ha az ára 30 dollárig emelkedett. Ha ez történt, akkor jó esély van rá, hogy tovább is mehet, a mozgás elkezdődött. Ne zavarjon, hogy nem szálltál be már 25 dolláron. Jó esély van rá, hogy ha így tettél volna, |
| akkor meguntad volna a várakozást és kiszállsz még a lendületes emelkedés előtt. Emiatt aztán később nem szálltál volna be újra a megfelelő időben. A tapasztalat meggyőzött arról, hogy az igazán nagy pénzt az olyan kötések hozzák, amik már a kezdetektől nyereséget mutatnak. A későbbiekben, amikor bemutatom néhány pozíciómat, látható lesz, hogy ha a lélektanilag megfelelő időben nyitunk, akkor a mozgás ereje olyan nagy, hogy minden akadályt átvisz. Nem azért történik ez, mert én csinálom, hanem azért, mert akkor csinálom, amikor a részvény mögött ekkora erő gyűlik össze. Muszáj volt elmozdulnia, és el is mozdult. Velem is sokszor előfordult az, ami sok spekuláns hibája, hogy nem volt elég türelmem kivárni a biztosat. Folyton pozícióban akartam lenni.. Felmerülhet a kérdés, hogyan történhetett ez meg velem, a tapasztalataim ellenére? A válasz egyszerű: én is ember vagyok, ezért az emberi gyengeségek engem sem kerülhetnek el. Mint sok más tőzsdés, időnként én is hagytam, hogy a türelmetlenség győzedelmeskedjen a józan ész felett. A spekuláció nagyon hasonlít a kártyajátékokra, legyen az póker, bridzs vagy hasonló. Mindannyiunk közös gyengesége, hogy ki akarjuk venni a részünk a nyerő helyzetekből. Mindannyiunkban megvan az esendőség, ami egyben a legnagyobb ellenségünk is, és ha nem tartjuk kordában, előbb vagy utóbb a vesztünket fogja okozni. Emberi dolog reménykedni és félni is, de ha ezeket hagyod belekeveredni a spekulációba, nagy veszélybe sodrod magad. Nem fogod tudni megkülönböztetni, hol lenne e két érzés valódi helye, és reménykedni fogsz, amikor pedig félned kellene, és fordítva. Egy példa: veszel egy részvényből 30 dolláron. A következő nap az ára fel is szalad 32 és fél dollárra. Elönt a félelem, hogy ha nem teszed el a profitot, a következő napon talán köddé is válik. A félelem hatására kiszállsz egy kicsiny profittal, holott ekkor kellene, hogy a világ minden reménysége beléd költözzön. Miért félsz attól, hogy elvesztesz két pont profitot, ami nem is volt a tiéd még egy nappal azelőtt? Ha egy nap alatt két pontot szereztél, lehet, hogy a következő napon is fogsz kettő, vagy hármat, a jövő héten pedig akár még ötöt is. Amíg a részvény jól viselkedik, amíg a piac jól viselkedik, nem kell sietned a profit kivételével. Tudnod kell, hogy jól spekuláltál, mert ha nem így lenne, egyáltalán nem lenne profitod. Hagyd a profitot, szaladjon csak. Lehet, hogy tetemes nyereséged lesz a végére. Amíg a piac nem ad okot arra, hogy aggódj, addig ne aggódj, hanem tarts ki az eredeti elképzelésed mellett. Egy másik példa: tegyük fel, hogy veszel egy részvényből 30 dolláros áron. Másnapra esik két pontot, 28 dollárra. Lehet, hogy abban reménykednél, hogy a visszaesés csak átmeneti volt, és egyáltalán nem félnél attól, hogy a következő napon megint esik az ára 3 dollárt, vagy akár többet is. Pedig nagyon is félned kellene! Ezt a két pont veszteséget követheti másnap három, aztán öt vagy akár tíz is egy-két héten belül. Ezért kellene félned, és kiszállni inkább kis veszteséggel, és nem megvárni, amíg hatalmas lesz a bukás. A profit tud vigyázni magára, de a veszteség nem! A spekulánsnak be kell biztosítania magát a katasztrofális veszteségek ellen azzal, hogy elfogadja a kis veszteségeket. Ha így tesz, akkor legközelebb, amikor lehetőséget lát, megint be tud lépni, mert meglesz hozzá az egyenlege. A spekuláns saját maga biztosítási ügynöke kell, hogy legyen. Vigyáznia kell saját tőkéjére, hogy sose veszítsen belőle annyit, hogy legközelebb már ne tudjon beszállni egy kedvező lehetőségbe. Minden spekulánsnak igen alaposan meg kell tudnia indokolni azt, hogy miért nyitott pozíciót, akármelyik irányba is teszi! Az is szükséges, hogy legyen egy iránytűje, ami megmondja, hogy pontosan mikor is kell az első lépést megtennie. |
| Hadd ismételjem önmagam: megvannak azok az időpontok, amikor egy ármozgás igazán nagy erővel el tud indulni. Az, akinek megvan a spekuláns-ösztöne az ilyen helyzetek kiszimatolásához és elég türelmes is ahhoz, hogy kivárja a megfelelő időpontot, meg fogja magának találni azokat az eszközöket, amelyek jelzik számára, hogy mikor kell cselekednie. A sikeres spekulációnak semmi köze a találgatáshoz. Ahhoz, hogy valaki konzisztensen nyerőben lehessen, szabályok szerint kell dolgoznia. Lehet, hogy az én szabályaim másnak fabatkát sem érnek. Miért van ez? Ha számomra felbecsülhetetlen az értékük, miért ne szolgálhatnának mást is ugyanilyen hatékonyan? A válasz egyszerű: egyik szabály sem alkalmazható az esetek 100 százalékában. Ha valamelyik kedvenc módszerem használom, én tudom, hogy milyen eredményt várok. Ha a részvény mégsem úgy viselkedik, ahogy kellene, akkor levonom a következtetést, hogy az idő még nem érett meg a cselekvésre, és zárom a pozíciómat. Talán pár nap múlva megint jelzést kapok, és megint beszállok, ezúttal valószínűleg 100 %-ban helyes lesz az előrejelzésem. Azt hiszem, hogy bárki, aki rászánja az időt és a fáradságot az ármozgások tanulmányozására, előbb-utóbb maga is talál támpontokat, amik segítségével el tudja dönteni, hogy mikor kell piacra lépnie. Ebben a könyvben bemutatok néhány olyan módszert, amit hasznosnak találtam működésem során. Sok kereskedő gyűjti a grafikonokat és számol átlagokat. Ezekkel követik a mozgásokat, emelkedéseket, eséseket egyaránt. Kétség nem fér hozzá, hogy ezek a chartok vagy átlagok időnként megmutatják a futó trendeket. Személy szerint engem sosem vonzottak a grafikonok. Engem az ilyen dolgok összezavarnak. Mindazonáltal én ugyanolyan fanatizmussal jegyzetelem az árakat, mint ahogy mások a grafikonokat rajzolják. Lehet, hogy nekik van igazuk, én pedig tévedek a chartokat illetően. Azért részesítem előnyben a jegyzeteimet, mert segítségükkel pontosan látom, hogy mi történik a piacon. Nem volt ez mindig így. Amíg az időfaktort nem vettem számításba, nem tudtam a közeljövőben várható, fontosabb mozgásokat előrejelezni. Úgy vélem, hogy az árak megfelelő jegyzetelésével és az idő számításba vételével – erről később fogok részletesen írni – lehetséges a bekövetkező fontosabb ármozgások előrejelzése. De ehhez türelem kell. Figyeld egy önálló részvény vagy egy csoport árainak mozgását. Ha rájössz az idő fontos szerepére, akkor előbb-utóbb a saját jegyzeteid alapján előre tudod majd jelezni a jelentősebb mozgásokat. Ha jól jegyzetelsz, látni fogod, hogy melyik a csoport legerősebb részvénye. Ismétlem, a saját szempontjaid szerint kell jegyzetelned! Neked kell papírra vetni azt, amit fontosnak gondolsz. Nem bízhatod másra ezt a feladatot. Meg fogsz lepődni, hogy mennyi ötleted támad majd jegyzetelés közben. Ezeket az ötleteket nem fogod mástól megkapni. Ezek a te ötleteid, a te titkaid lesznek, és jól is teszed, ha titokban is tartod őket. Ebben a könyvben adok néhány tanácsot, hogy mit tegyél, és mit kell elkerülnöd. Az egyik legfontosabb szabály, hogy sose keverd a spekulációt a befektetéssel! A befektetőket gyakran óriási veszteségek érik a részvénypiacon. Hányszor hallottam már befektetők szájából: „Engem nem zavarnak az árak hullámzásai vagy az, ha elfogy a letétem. Én sosem spekulálok. Ha részvényt veszek, akkor befektetek. Ha leesnek az árak, kivárom, amíg visszajönnek majd.” Azok a részvények, amelyek valaha jó befektetésnek tűntek, a feltételek megváltozása miatt ma már a spekuláció célpontjai. Olyanok is vannak, amelyek alól időközben kihalt a cég. Az ilyen „befektetés” nem ritkán elpárolog, a befektető tőkéjével , védenie kell tőkéjét, hogy játékban maradhasson. Emlékezhetsz rá, nem is olyan régen még az volt az általános vélekedés, hogy a bankbetétnél sokkal jobb a pénzt a New York, New Haven & Hartford Vasúttársaság részvényeiben tartani. 1902. április 20-án a New Haven 255 dolláron forgott. 1906 decemberében a Chicago, Milwaukee & St. Paul részvényei 199,62 dollárt értek. Ugyanebben az évben, januárban, a Chicago Northwestern 240 dollárt ért. Februárban a Great Northern Vasúttársaság 348 dollárt ért. Valamennyi jó osztalékot is fizetett. Nézzük, hogy állnak ma ezek a „befektetések”! 1940. január 2-án a következő árakon jegyezték őket: New York, New Haven & Hartford 50 cent, Chicago Northwestern, 5/16-od dollár, kb. 31 cent részvényenként, Great Northern 26,625 dollár részvényenként. Ezen a napon nem jegyezték a Chicago, Milwaukee & St. Paul papírjait, de aztán 1940. január 5-én negyed dolláron volt az árfolyam! Hosszú listát lehetne írni azokról a cégekről, amikről korábban sokan azt gondolták, hogy kiváló befektetés lesz belőlük. Nagy részük ma már igen keveset ér. Ilyen módon válnak semmivé a nagy befektetések, magukkal rántva az úgynevezett konzervatív befektetők vagyonát. A spekulánsok is vesztenek a piacon, de azt hiszem, ez az összeg eltörpül ahhoz képest, hogy milyen gigászi összegeket buknak el az úgynevezett befektetők azzal, hogy hagyják futni „befektetésüket”. Az én szempontomból a befektetők egyszerűen szerencsejátékosok. Megteszik tétjeiket, aztán ragaszkodnak is döntésükhöz, és ha nem jól tippeltek, mindent el is veszítenek. Lehet, hogy egy spekuláns is a befektetővel pont egy időben vesz részvényt. De ha intelligensen végzi a dolgát, akkor felismeri – jegyzetei alapján -, ha a piac nem a jó irányba halad. Azonnal kell cselekednie, a veszteséget minimalizálnia, és legközelebb, ha megint elérkezettnek látja az időt, újra piacra léphet. Ha egy részvény ára esni kezd, senki nem tudja, hol fog megállni. Azt sem tudja előre megmondani senki, hogy egy másik papír ára meddig emelkedhet. Ezzel kapcsolatban van néhány megjegyzendő dolog. Először is, sose adj el részvényt azért, mert az ára túl magasnak tűnik! Előfordulhat, hogy tanúja leszel, amint egy részvény ára 10-ről 50 dollárra emelkedik. Ekkor fel kell tenned a kérdést, hogy mi akadályozhatná meg, hogy 50-ről akár 150-re is felkússzon, ha ehhez megfelelőek a gazdasági körülmények és a cégvezetés is jól teszi a dolgát. Sokan elvesztették már egész vagyonukat, mert egy hosszú ideig tartó áremelkedést követően elkezdtek shortolni, mondván, hogy a részvény ára „túl magasnak tűnt”. A dolog fordítottja is igaz, sose vegyél egy részvényből csak azért, mert nagyot esett az utóbbi időben! Nagyon valószínű, hogy az esés mögött nyomós okok húzódnak meg. Lehet, hogy az értékéhez képest még mindig túl magas áron veszik, még ha az ára alacsonynak is tűnik! Próbáld meg elfelejteni, hogy milyen csúcson járt az ára korábban, koncentrálj az árak és az idő összefüggéseire inkább. Sokakat meglephet, hogy a kereskedési rendszeremben rögtön beszállok vételre, ha azt látom, hogy felfelé tartó trend indult, és megtörtént az első korrekció is. Ugyanígy vagyok a short eladással is. Miért? Azért, mert a trendet követem, és az iránytűm azt mondja, előre! |
| Sosem szállok be a korrekció alatt, vagy shortolok emelkedésnél. És még egy dolog: nagy meggondolatlanság új pozíciót nyitni, ha már van egy vesztőd abban az irányban. Sose átlagold a veszteségeket! Vésd ezt elmédbe kitörölhetetlenül! |
|
2. Mikor jó egy részvény? A részvények, akárcsak az emberek, rendelkeznek személyiséggel, karakterrel. Van, amelyik feszült, ideges, ugrálós. A másik nyílt, őszinte, közvetlen, logikus. Az ember kiismeri és tiszteletben tartja tulajdonságaikat, és így viselkedésük bizonyos körülmények között kiszámíthatóvá válik. A piacok sosem maradnak egy helyben. Vannak nagyon eseménytelen, unalmas időszakok, de az árak ekkor is változni fognak. Felszöknek, vagy esnek egy kicsit. Ha egy részvény trendelésbe kezd, akkor az ára egy darabig néhány egyenes vonal mentén mozog. A mozgás kezdetén néhány napig nagy forgalom mellett növekedő árakat figyelhetünk meg. Ezután visszaesés, korrekció következik, amit én „természetes reakció” névvel illetek. A korrekció alatt a forgalom sokkal kevesebb lesz, mint a megelőző napokban. Ez a kis reakció teljesen normális dolog, és a piacon a normális dolgoktól nem kell félni. Az abnormális mozgásoktól viszont rettegni kell! Néhány nap elteltével a mozgás újraind |
| ul, a forgalom megint elkezd növekedni. Ha a mozgás tartós lesz, akkor a reakció alatti áresést gyorsan ledolgozza a papír, és új csúcsokra tör. Ez a mozgás néhány napig folytatódni fog, kisebb napközbeni korrekciókkal. Előbb-utóbb újabb korrekció ideje jön el. Ha ez megtörténik, annak ugyanarra a vonalra kell esnie, mint az első alkalommal, hiszen a részvények mozgásának ilyen a természetes menete trend esetén. A trend elején nincs nagy különbség az egymást követő újabb csúcsok között. Észre fogod venni, hogy ahogy az idő telik, az emelkedés is gyorsul, és egyre magasabb tartományokba jutnak az árak. Nézzünk egy példát: adott egy részvény, ami 50 dolláron forog. A trend előszele felviszi rögtön 54-re. Néhány nap múlva jön a korrekció, ami visszaveti 52,5 dollárra. Három nappal később újra megindul felfelé. Ezúttal 59 vagy 60 dollárig megy, mielőtt korrigálna. A korrekció itt már nem egy vagy másfél dollár, hanem lehet akár három is! Amikor folytatódik a trend, észreveheted, hogy a forgalom már közel sem akkora, mint az elején volt. Egyre nehezebb venni a papírból! Ennek okán az áremelkedés sokkal gyorsabban folytatódik tovább. A részvény ára felmehet az előző, 60 dolláros csúcsáról akár 68-70 dollárra korrekció nélkül is. Ha viszont jön a korrekció, még nagyobb lehet, mint előzőleg, akár 5 dollárt is eshet a papír. Ha minden jól megy, pár nap múlva megint új csúcsra ér az árfolyam. Itt jön képbe az időfaktor! Sose hagyd, hogy egy részvény rádromoljon. Ha már hízik a profitod, türelmesnek kell lenned, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az esetleges figyelmeztető jeleket! Tegyük fel, hogy a következő napon a részvény ára megint elindul felfelé, és egy nap alatt 6 vagy 7 pontot is erősödik. A következő napon talán még 8 vagy 10 pontot emelkedik, aztán a nap utolsó órájában hirtelen egy abnormális, 7-8 pontos törés következik. A következő reggel még egy pár pontot esik, aztán elkezd emelkedni, és nagyon erősen zár. A következő napon azonban már nem tud tovább emelkedni. Ez egy nagyon komoly figyelmeztető jel! Egész eddigi mozgása során a részvény csak természetes dolgokat csinált: emelkedett majd korrigált. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, jön egy erős, 7 dolláros napon belüli korrekció, az aznapi csúcsról! |
| Ha valami fura történik a piacon, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Volt türelmed végigvárni, amíg a papír bejárja természetes útját. Most pedig, a figyelmeztető jelet látva, legyen bátorságod kiszállni és félreállni! Nem állítom, hogy ezek a jelek mindig megbízhatóak, mert mint korábban is mondottam, a tőzsdén egyik szabály sem igaz az esetek 100 %-ában. De ha odafigyelsz a jelekre, jó eséllyel leszel nyereséges a piacon. Egy nagyszerű spekuláns mondta nekem egyszer: „ha figyelmeztető jeleket látok, nem vitatkozom velük, kiszállok! Pár nap múlva, ha minden jónak tűnik, újra beléphetek. Ezzel megspóroltam magamnak egy csomó aggódást és pénzt is. Illusztrálom egy példával: ha a sínek között sétálok, és látom, hogy közeledik egy expresszvonat óránként 100 kilométeres sebességgel, hülye lennék nem félreállni és elengedni. Ha a vonat elhaladt, folytathatom az utam, ha úgy látom jónak”. Mindig emlékezni fogok erre a spekuláns-bölcsességre! Minden megfontolt spekuláns éberen figyel a veszélyt jelző dolgokra. Nagyon érdekes, hogy sokan inkább végignézik, ahogy a piac több pontot is ellenük megy, de nem zárják ki pozíciójukat időben. Hezitálnak, halogatnak, és abban bíznak, hogy majd úgyis visszaerősödik, és majd akkor zárnak. Aztán ha esetleg tényleg felfelé lendül egy kicsit a piac, már el is feledkeznek arról, hogy zárni akartak, mondván, hogy a piac most már jól viselkedik. De ha az árak újra esni kezdenek, akkor bajban lesznek! Ezért kell útmutatót, iránytűt használni, ami azt is meghatározza, mikor kell zárni. Hadd mondjam el újra: a spekuláns legfőbb ellensége saját emberi gyengesége. Ha egy részvény emelkedik egy nagyot, aztán esik egy picit, ugyan miért ne száguldhatna tovább felfelé? Persze, hogy száguldhat. De miért pont akkor kezdené, amikor te akarod? Azok számára, akik hajlandóak a spekulációra komoly üzletként tekinteni, elmondanám, hogy teljesen ki kell küszöbölni a reménykedést a gondolkodásunkból. Meg kell érteni, hogy nem lehet minden nap, minden héten sikert elérni. Egész évben néhány alkalom, talán 4-5 jó lehetőség van arra, hogy az ember pozíciót nyisson. A köztes időben pedig hagyni kell, hogy a dolgok alakuljanak a piacon. Ha jól időzítetted a belépést, a pozíciód már a kezdettől nyerőben lesz. Innentől kezdve csak annyi a dolgod, hogy figyelsz, |
| látsz-e veszélyre utaló jeleket, és ha igen, zárod az üzletet és a papírprofitod igazi pénzre váltod. Ne feledd: midőn te semmit sem csinálsz, azok a spekulánsok, akik nap mint nap szükségét érzik, hogy trédeljenek, megalapozzák veszteségeikkel a te következő nagy hasznodat. Neked csak várnod kell türelmesen. A spekuláció nagyon izgalmas dolog! Sokan egész napjukat a brókerházban töltik, folyton telefonálnak, és a nap végén barátaikkal is csak a piacról beszélnek. Mindig csak a tickerek és az árszalag jár az eszükben. Annyira leköti őket a sok apró mozgás, hogy észre sem veszik, ahogy a nagy lavina készülődik. Állandóan a piac rossz oldalán vannak. Aki minden kis mozgásból profitálni akar, az nem fog tudni felkészülni az igazán nagy lehetőségekre. Az ilyen hibákat ki lehet küszöbölni, ha az ember gondosan készíti jegyzeteit, és arra figyel, hogy az árak mikor és hogyan változnak. Az idő mindig nagyon fontos szempont kell, hogy legyen. Sok éve már, hogy egy figyelemre méltóan sikeres spekulánsról hallottam. Az illető Kalifornia hegyei között élt, és csak háromnapos árakhoz tudott hozzájutni. Évente csak néhány alkalommal jött le a városba, ekkor viszont sok megbízást adott ki |
| brókerének. Egy barátom ennél a brókernél dolgozott, így volt alkalma beszélgetni vele. Csodálkozása határtalan volt, amikor meghallotta, hogy ez a kereskedő a világtól teljesen elzárva él, alig tartja a kapcsolatot a civilizációval, és alkalmanként iszonyú nagy méretekben köt. Megkérdezte tőle, hogyan tudja követni a piacokat az erdő közepéről? A férfi erre ezt mondta: „Nos, számomra a spekuláció üzlet. Biztos, hogy vesztenék, ha hagynám, hogy elterelje a figyelmem a sok apró ármozgás. Szeretek elvonulva gondolkozni. Mindig jegyzetelek arról, ami a piacon történt, így eléggé tisztán látom az eseményeket. Az igazi mozgások nem fejeződnek be aznap, amikor elkezdődtek. Idő kell, hogy egy valódi mozgás befejeződjön. Azzal, hogy a hegyekben élek, meg tudom adni a piacnak azt az időt, amire szüksége van. De eljön a nap, amikor azt látom, hogy az árak nem ugyanazt a mintát követik, mint előzőleg. Ekkor eldöntöm, hogy mi a teendőm, majd lemegyek a városba és teszem a dolgom”. Ennek sok éve már. A „hegylakó” hosszú időn át, konzisztensen kereste a pénzt a piacon. Számomra nagy inspiráció volt a története. Eztán minden korábbinál keményebben dolgoztam azon, hogy az összegyűjtött adatokat az idő függvényében értelmezzem. A folyamatos munka meghozta eredményét, és sikerült olyan rendszert alkotnom, ami meglepően jól jelezte előre a várható mozgásokat. |
|
3. Kövesd a nagyokat! Egy sikeres időszak után mindig kísértésbe eshet az ember, hogy óvatlan legyen, vagy túl nagy ambíciókat tápláljon. Ekkor józan, tiszta gondolkodásra van szükség, hogy megtarthassuk azt, amit elértünk. Nem szükségszerű, hogy elveszítsük a nyereséget, de be kell betartanunk néhány alapvető szabályt. Tudjuk, hogy az árak fel-le mozognak. Ez mindig így volt, és ezután is így lesz. Elméletem szerint a nagy mozgások mögött ellenállhatatlan erő van. Ennyi, amit tudni kell. Nem tanácsos túl mélyen vizsgálni az ármozgások okát. Előfordulhat, hogy a lényegtelen apróságok elhomályosítják éleslátásod. Azt kell észrevenni, amikor mozgásba lendül a piac, és úgy kell kormányozni a csónakot, hogy sodródjon az árral. Ne vitatkozz a körülményekkel, és semmi esetre se menj szembe a piaccal. Ne feledd, hogy veszélyes dolog, ha szétforgácsolod a figyelmed a piacon. Ez alatt azt értem, hogy ha túl sok pozíciót tartasz egyszerre, nem fogod tudni megfelelően figyelni őket. Én is elkövettem ezt a hibát évekkel ezelőtt, és kemény árat fizettem érte. Egy másik hiba, amit elkövettem, az volt, hogy teljesen bullish vagy bearish szemléletre váltottam azért, mert egy részvény mozgása megfordult, és szembement az általános piaci trenddel. Nyitás előtt türelmesen ki kellett volna várnom, hogy más részvényeken is lássam ugyanazokat a jeleket, a forduló jeleit. Ehelyett azonban engedtem a kísértésnek, és elhamarkodottan nyitottam. Engedtem, hogy a kereskedés izgalma utáni sóvárgás felülbírálja azt, amit a józan ész diktált. A 20-as évek vad bikapiacán előre láttam, hogy a rezes részvények ára nem fog már sokáig emelkedni. Nem sokkal eztán a gépipari részvények is elérték a zenitet. Mivel már két csoportban is az emelkedés végét láttam, arra a hibás következtetésre jutottam, hogy itt az idő, hogy mindent eladjak. Még belegondolni is rossz, hogy mennyi pénzt vesztettem ezzel. Hatalmas profitom keletkezett ugyan a rézipari és gépes részvényeken, mégis sokat vesztettem azzal, hogy megpróbáltam eltalálni a szerszámipari részvények csúcspontját. Történetesen ez is, és más részvénycsoportok is elérték tetőpontjukat. Ezidőtájt az Anaconda már 50 ponttal korábbi csúcsa alatt forgott. Azt szeretném ebből kihozni, hogy ha egy részvénycsoportban tisztán látsz egy várható mozgást, akkor cselekedj, de ne ess abba a hibába, hogy más csoportokban is elhamarkodottan elkötelezd magad. Várd ki türelmesen, amíg ott is meglátod az előjeleket. Várd ki a biztosat, ne forgácsold szét erőidet elhamarkodottan. Fordíts figyelmet az aktív részvények mozgásának vizsgálatára. Ha nem tudsz pénzt keresni azzal, ami jól forog, akkor semmivel sem fogsz tudni. Ahogy a női ruhák, kalapok és ékszerek divatja is folyton változik, úgy változnak a piacok is. A tegnap nagyjai helyett holnap új kedvencek jöhetnek. Évekkel ezelőtt a vasút, a cukoripar és a dohányipar volt a nyerő. Aztán jött az acélipar, és a cukros részvények háttérbe szorultak. Ma négy kiemelt csoport van: az acélipar, a motorgyártás, a repülőgyártás és az utánvétes csomagküldéssel foglalkozó cégek. Amerre ezek mennek, arra megy az egész piac. Aztán idővel jönnek új favoritok, a régieket pedig lassan elfelejtik. A tőzsde mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz. |
| Kifejezetten rossz dolog egyszerre sok részvénybe beszállni. Bele fogsz zavarodni a sok információba. Próbálj inkább néhány fő részvénycsoportot figyelni. Sokkal egyszerűbb lesz egy átfogó képet kialakítani, ha nem kell a teljes piacot szemmel tartani. Ha egy csoportban két részvény is hasonló mozgást enged sejtetni, ne aggódj a többi felől, követni fogják a nagyokat. Légy rugalmas gondolkodású. Ne feledd, hogy a ma nagyjai lehet, hogy sehol sem lesznek már két év múlva! Ma négy csoport papírjairól készítek jegyzeteket. Ez nem jelenti azt, hogy mind a néggyel kereskedek is egyidőben! De szemmel tartom valamennyit. Amikor elkezdett érdekelni a részvények világa, úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mennyire tudom megjósolni az árak mozgását. Egy kis könyvbe gyűjtöttem a fiktív kereskedéseimet. Ez könyvecske mindig nálam volt. Aztán eljött az első igazi kötésem is, amit soha nem fogok elfelejteni. Öt darab Burlingtont vettünk felesben egy barátommal. Az én profitom 3 dollár 12 cent volt az üzleten. Ekkor váltam ténylegesen spekulánssá! Úgy vélem, a mai piaci körülmények között egy régimódi spekuláns nem járna sikerrel. A régimódi alatt azt értem, aki a régi, likvid piacokon rögtön 5 vagy 10 ezer részvénnyel lépett be a piacra. Ekkoriban még ez a volumen nem gyakorolt számottevő hatást az árakra. Belépés után, ha a részvény jól mozgott, a spekuláns bővíthetett még a pozícióján. Korábban, ha hibásnak bizonyult egy jóslat, eget rengető veszteség nélkül ki lehetett lépni a piacról. Ma azonban, ha a pozíció kényelmetlenné válik, a szűkebb piac következtében nagyobbak a veszteségek is. A másik oldalról, ahogy ezt már korábban is leírtam, a mai spekuláns, ha elég türelmes, jobb eséllyel pályázik nagy nyerőkre kisebb pozíciókkal is, mert a mai piacokon kevesebb olyan mesterségesen keltett mozgás van, ami a leggondosabb számításokat is gyorsan keresztülhúzná. Nyilvánvaló, hogy a mai spekuláns kisebb méretben köt, mint elődei. Kötései egy-egy részvénycsoportra szorítkoznak, azokra, amiket alaposan tanulmányozott. Új szelek fújnak a piacokon, és az új idők sok lehetőséget tartogatnak a szorgalmas, megfontolt, hozzáértő spekulánsoknak. |
|
4. Pénz a kézben Ne engedd másnak, hogy a pénzeddel bánjon. Akár ezrekről, akár milliókról van szó, az alapelv ugyanaz: a te pénzedről van szó. Addig marad a tiéd, amíg vigyázol rá! A helytelen spekuláció az egyik legbiztosabb módszer arra, hogy az összes pénzed elveszítsd. A tudatlanok baklövései igen sokfélék lehetnek. Már említettem az egyik gyakori hibát, a leátlagolást. Sokan csinálják, hogy vesznek egy részvényből, mondjuk 50 dolláron. Aztán néhány nap múlva, ha tehetik, sietve vesznek még százat, 47 dolláron. Ezzel átlagosan 48 és fél dollárra vitték le részvényeik bekerülési költségét. De aki 50-en vett, és már három pontot veszített, ugyan minek ad még hozzá a már úgyis vesztes pozíciójához? Mi történik, ha az ár tovább esik, mondjuk 44-re? Ekkor már 600 dollár vesztesége lesz az első vételen és további 300 a másodikon. Ha valaki ezt a téves logikát követi, akkor a folytatásban kétszáz részvényt kellene vennie 44 dolláron, majd ismét négyszázat 41-ért, nyolcszázat 38-on, ezerhatszázat 35-ön, háromezer-kétszázat 32-ért, majd hatezer-négyszázat 29-ért és így tovább. Vajon hány spekuláns tudná elviselni azt a nyomást, amit a vesztes pozíciók tartása okozna? Magamat ismételve csak annyit tudok mondani tehát: tartózkodj a leátlagolástól! A brókerednek csak egy dolgot higgyél el, ha azt mondja: elfogyott a fedezeted! Ha ez bekövetkezik, szüntesd meg a számlád, mert a piac rossz oldalán állsz. Miért szórnád ki a pénzed az ablakon? Tedd el inkább rosszabb napokra, vagy fektesd olyasvalamibe, amiben sikeresebb lehetnél. A sikeres üzletember több lábon áll, nem csak egy ügyfélre épít. Minél több kuncsaftja van, annál jobban eloszlik közöttük az üzleti kockázat. Aki a spekuláció nevű üzletbe fog, fontos, hogy bármely kötésén csak tőkéje kicsiny részét kockáztassa. A spekuláns számára a letétje olyan, mint a boltosnak az áru a polcokon: nélkülözhetetlen a munkához. Egy igen nagy hiba, amibe sok spekuláns beleesik, hogy túl gyorsan akar meggazdagodni. Ahelyett, hogy rászánna két-három évet arra, hogy tőkéjét például megötszörözze, két-három hónap alatt akarja ezt elérni! Igen ritkán sikerül ez a mutatvány. Ha sikerül is, vajon meg tudja-e tartani a pénzt az ilyen kereskedő? Bizony, hogy nem! Miért? Könnyen jött, könnyen megy! Bárki, aki ilyen gyorsan ennyi pénzt keres, szinte bizonyosan elveszti józan ítélőképességét. Úgy hiszi, ha néhány hónap alatt 500 %-ot keresett, akkor a következő hónapokban még többet tud majd nyerni. Az ilyen spekulánsoknak sosem elég. Addig kereskednek, hogy egyszer csak hiba csúszik a számításaikba, történik valami előre nem látott, kiszámíthatatlan dolog, és minden odavész. A bróker jelzi, hogy elfogyott a fedezet, és nincs tovább. Aki szerencsés, ki tud alkudni egy kis haladékot, vagy van valamicske dugipénze, hogy folytassa tovább. Aki boltot nyit, ne számítson arra, hogy a befektetett összeg negyedénél többet tud majd keresni az első évben. Bezzeg a spekulánsok, nekik 25 % semmi! Ők az első évben minimum duplázni akarnak. Ott hibázzák el, hogy nem üzletként kezelik a tőzsdézést, és nem is tudják üzleti alapokra helyezni működésüket. |
| Van itt még egy megjegyzendő dolog. Az összes profittal zárt üzlet végén el kell különíteni a nyereség felét. Csak azt a pénzt lehet hazavinni a tőzsdéről, amit a nyerő kötések végén kivonunk a számlánkról. Erről egy Palm Beach-en töltött napom jut eszembe. Éppen New York-ból érkeztem, és volt egy tekintélyes short pozícióm. Néhány nappal később úgy láttam, hogy ideje zárni a kötésemet. Egy jó lehetőséget láttam a papírprofit beváltására, és nem haboztam élni vele. A zárás után táviratoztam a brókernek, hogy azonnal küldjön át egymillió dollárt a bankszámlámra. A távírász majdnem elájult, amikor feladtam az üzenetet. Miután az üzenetet elküldte, megkérdezte, hogy megtarthatja-e a visszaigazolást. Megkérdeztem, hogy miért? Azt válaszolta, hogy húsz éve távírász, és ez volt az első alkalom, hogy valaki üzenetet küld a brókerének, hogy pénzt venne ki a számlájáról. Sok olyan üzenet átment már a kezei között, amiben brókerek kértek további fedezetet az ügyfelüktől, de az enyémhez hasonlót még nem látott. Az átlagos tőzsdésnek két alkalma van arra, hogy pénzt vegyen ki a számlájáról: az egyik, ha egyáltalán nincs pozíciója, a másik, ha iszonyúan nagy az egyenlege. A többi esetben úgysem fog pénzt lehívni. Ha a piac ellene megy, akkor azért, mert kell a pénz fedezetre. Ha netán nyerne, akkor meg azért, mert úgy hiszi: legközelebb majd kétszer ennyit fog keresni a piacon. A következmény az, hogy igen kevesen tudnak pénzhez jutni a piacból. Akinek a pénz nem valami valódi, kézzel fogható dolog, az nem is fogja úgy kezelni. Évekig szokásom volt, hogy minden egyes sikeres kötés után készpénzben vettem fel a nyereség egy részét. 2-300 ezer dolláros összegeket vettem ki. Ez nagyon jó szokás, mert van egy pszichológiai előnye. Az ember megszámolja a pénzt, ami a kezében van. Saját szemével látja, saját kezével tapintja meg a pénzét. Az ember tudja, hogy a pénze létező, kézzelfogható dolog, és így jobban tud rá vigyázni. Nem ugyanolyan, ha a pénz bankszámlán vagy a brókernél pihen. Fontos, hogy az ember időről időre a kezében érezze. Ekkor érzi igazán az ember, hogy birtokolja a pénzt. Ez a gyakorlat megóv majd attól, hogy önfejűségből olyan vesztes üzletekbe bocsátkozz, amikkel elveszheted mindazt, amit megkerestél. Időről időre vond ki a nyereséget a számládról! Túl lazán veszik az efféle dolgokat az átlagos spekulánsok. Ha valaki elég szerencsés ahhoz, hogy megduplázza a tőkéjét, akkor a legjobban teszi, ha a nyereség felét azonnal felveszi és félrerakja tartaléknak. Ez a szabály nagyon jó szolgálatot tett nekem az évek során. Azt az egyet sajnálom, hogy nem jöttem rá már korábban, mert bizony simábbá tette volna számomra a spekuláció rögös útját. Világéletemben a tőzsdén kerestem a kenyeremet. Sokmillió dollárnyi Wall Street-en megkeresett pénzt veszítettem el más üzleti vállalkozásokba fogva. Csak néhányat említek: ingatlanüzlet Floridában, olajkutak, repülőgépgyártás, új találmányokon alapuló termékek reklámozása. Mindig elvesztettem mindegy egyes centemet, amit a tőzsdén kívül próbáltam meg fialtatni. Egyik alkalommal, amikor egy üzleti lehetőség feltüzelte a fantáziámat, egy jóbarátomtól kértem volna 50 ezer dollárt az üzlethez. Meghallgatta mondandómat, majd ennyit mondott: „Livermore, te soha nem fogsz mással pénzt keresni, csak a spekulációval. Maradj meg annál, amihez értesz. Ha a tőzsdére kérsz 50 ezret, adok. Ha másra kell, nem.” |
|
5. Sarokpontok Mindig nyereséggel jöttem ki a piacról, amikor volt elegendő türelmem ahhoz, hogy kivárjam, amíg a piac elér egy általam sarokpontnak nevezett árszintre. Hogy miért? Azért, mert pont akkor léptem be a játékba, amikor eljött egy számottevő mozgás pszichológiailag megalapozott ideje. Amikor az útmutatóm jelzett, azonnal cselekedtem és így a kezdetektől fogva a nyerő oldalon álltam. Nem kellett aggódnom a veszteségek miatt, csupán kivárni, amíg a piac lefutja várható köreit. Tudtam, hogy a piac időben jelezni fogja, mikor kell zárnom a pozíciómat. Amikor volt türelmem higgadtan kivárni a megfelelő időpontot, mindig jól jártam. Mindig azt tapasztaltam, hogy akkor tudtam igazán sok pénzt keresni, ha már egy nagyobb mozgás elején pozícióba kerültem. Ennek oka az, hogy türelmesen várni a fejleményeket sokkal könnyebb, ha az ember pluszban van. Amikor a megfelelő időben léptem be, már a kezdetektől nyerőben voltam, és nem volt gond hidegvérrel végigülni a kisebb korrekciókat, amik a mozgás tartama alatt időről-időre elkerülhetetlenül kialakulnak. A piac meg fogja adni neked a jelet a beszálláshoz, és ugyanígy a kiszálláshoz is. Legyen elég türelmed kivárni, amíg a mozgás befejeződik. „Róma sem egy nap alatt épült fel”, és ugyanígy, a fontos ármozgások nem fejeződnek be egy nap, vagy akár egy hét alatt sem. Idő kell, hogy a piac végigjárja a kiszabott útját. Tudni kell, hogy az igazán fontos végjáték az utolsó 48 órában játszódik le, ezért igen fontos, hogy ebben részt vegyünk. Vegyünk egy példát: egy részvény ereszkedő trendben mozog már egy ideje, a mostani mélypontja pedig 40 dollár. Néhány nap alatt felszalad 45-re az ára, majd visszaesik és e két árszint között oldalaz egy hétig. Ezután ismét nekilódul felfelé, és 49,5 dollárig emelkedik. A piac ezt követően elcsendesedik, és néhány napig semmi nagy mozgás nem történik. Aztán megint feléled a kereskedés, és néhány pontot esve a 40 dolláros sarokpont közelébe esik az ár. Nos, ekkor kell nagyon figyelni az árak mozgását. Ha ugyanis folytatódik az eső trend, akkor a részvény legalább 3-4 dollárt fog még esni, mielőtt egy esetleges korrekció bekövetkezik. Ha nem tudja átvinni a 40 dolláros szintet, akkor ez egy jelzés arra, hogy hamarosan jöhet a shortok zárása. Ha nem tud új mélypontra jutni, akkor ez igen gyakran egy új trend kezdetét jelzi előre. |
| Tovább---> Jesse Livermore - Részvények kereskedése |