-Szóbeli tételek (by: Pizsi) letöltése egyben

Petőfi Sándor

- A helység kalapácsa - Szeptember végén - Elértem, amit ember érhet el... - Fa leszek, ha... - Magyar vagyok - Sors, nyiss nekem tért... - Dalaim - Szülőföldemen - Téli világ - A téli esték - Kiskunság - A Tisza - A puszta, télen - Nemzeti dal - Az Alföld

Életrajza:

      1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Családja szlovák, délszláv eredetű, apja Petrovics István kocsmáros, mészáros, anyja Hrúz Mária. Iskolái csak a legfontosabbakat említve: Kecskemét, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód, Selmecbánya, Pápa.       1839-ben vándorszínész, 1841-ben katona, 1843-ban ismét vándorszínész. Csupa pezsgés, mozgás az élete. Első verse 1842-ben jelent meg Vörösmarty támogatásával az Athenaeumban, A borozó címmel. 1843Đ44 telét Debrecenben töltötte, ez volt az utolsó nyomorgó tele. 1844-ben megjelent első verseskötete Versek címmel, az Életképek helyettes szerkesztője lett. Barátai Jókai Mór, Orlay Petrich Soma, Vachot Imre, támogatói: Vörösmarty Mihály, Bajza József voltak, de sokan támadták stílusáért, mondanivalójáért. 1844Đ45 fordulóján megírta A helység kalapácsa című eposzparódiáját, majd a János vitézt, a megújuló magyar romantika és népiesség alapművét. Fő műfajai ekkor népies helyzetdalok, életképek, bordalok, romantikus elégiák, alakrajzok. Szerelmi válságok jelentettek számára újabb ihletforrást (Csapó Etelka, Mednyánszky Berta). 1845Đ46 fordulójának válságérzése a Felhők ciklusban fogalmazódott meg. Ekkor jelentkezett a romantika ellentmondásokkal teli, gyötrődő, kiábrándult világképe, de a válságkorszak végén a kiút és a cél is. (Sors nyiss nekem tért). 1846-ban megszervezték a Tízek Társaságát, s ezután írta első jelentős politikai, forradalmi verseit (A nép, A nép nevében, Egy gondolat bánt engemet). Új műfajokat is kipróbált, ilyen a rapszódia, óda, elégico-óda, útirajz, regény, dráma.

     1846-ban ismerte meg nagy szerelmét, Szendrey Júliát, akivel 1847 szeptemberében házasságot kötött. Ekkor bontakozott ki hitvesi lírája, és ekkor kötött barátságot Arany Jánossal is. Az 1848-as polgári forradalom egyik vezéralakja volt, plebejus republikánus, a nemesi liberalizmust bíráló költőként (Nemzeti dal, Respublika, A nemzetgyűléshez stb.). Az 1848. júniusi népképviseleti választásokon elindult, de vereséget szenvedett Szabadszálláson. Ennek a kudarcnak az élményét dolgozta fel Az apostol című lírai eposzában. 1848 decemberében fia született, Zoltán. 1849-ben több ízben katona volt, végül Bem tábornok segédtisztje lett.

     Verseiben megörökítette a szabadságharc eseményeit (Csatadal, A vén zászlótartó, Csatában, Pacsirtaszót hallok megint). 1849. július 31-én a segesvári csatában esett el.

Arany János

(1817 - 1882)

költõ a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Nagyszalontán született jobbágysorba süllyedt nemesi családból. A debreceni kollégiumban tanult. Kisújszálláson segédtanító, majd vándorszínész. Visszatérve szülõvárosába tanító, majd aljegyzõ lett.

Pályadíjat nyert elsõ hosszabb mûve, Az elveszett alkotmány címû komikus eposz, majd a Toldi (1846) címû történelmi témájú elbeszélõ költeménye, mely a 19. századi magyar irodalom és egyben a népi realizmus kiemelkedõ alkotása. Trilógiává egészült ki a Toldi estéjével (1854) és a Toldi szerelmével (1879). A Toldi Petõfi barátságát hozta meg számára.

Az 1848-as forradalom idején a Nép Barátja címû néplap szerkesztõje, rövid ideig nemzetõr. A szabadságharc bukása után bujkálni kényszerült, Geszten a Tisza családnál volt nevelõ. 1851-tõl a nagykõrösi református gimnázium tanára.

Költészete a nagykõrösi években elmélyültebbé és árnyaltabbá vált a szabadságharc bukása utáni tragikus életérzésbõl fakadó belsõ meghasonlottságot és az 1848-as forradalomhoz fõzõdõ elkötelezettséget egyszerre kifejezõ versekkel és kiemelkedõ mûvészi értékû balladákkal.

1860-ban Pestre költözött, a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Elõbb a Szépirodalmi Figyelõ, majd a Koszorú címû lapot szerkeszti.

A népiesség, realizmus és eredetiség kérdéseirõl elméleti tanulmányokat jelentetett meg. Hun mondából megírta tervezett népi eposzának elsõ részét, a líraisággal átszõtt, lélekrajzzal korszerûbbé formált Buda halálát.(1863).

1865-tõl az Akadémia titkára, késõbb fõtitkára. Míg hivatalának élt, 12 évre csaknem teljesen elhallgatott, de a némaságot kései költészetének megújulása követte az Õszikék ciklus letisztult formavilágú verseiben és a kései balladákban. Fontosak irodalomtörténeti és elméleti tanulmányai. Shakespeare és Arisztophanész - fordításai egyedülálló nyelvi tehetségrõl tanúskodnak.

Ady Endre

Születési név	Ady Endre
Született	Érmindszent 1877. november 22.
Elhunyt	Budapest, Magyarország 1919. január 27.
Nemzetisége	Magyar
Foglalkozása	Költő Publicista
Művészneve	Ida
Fontosabb munkái	A halottak élén, Margita élni akar, Szeretném ha szeretnének, Új versek, Vér és arany

Diósadi Ady Endre (Érmindszent, ma Adyfalva (románul Ady Endre), 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei is a fejlődést, a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Élete

A partiumi Érmindszenten született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja Ady Lőrinc (1851–1929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja Pásztor Mária (1858–1937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy öccse volt, Ady Lajos.

Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, ahol Katona Károly tanította, majd a katolikus népiskolában folytatta Hark István keze alatt. Az elemi befejeztével, 1886-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumban bővítette tudását.Ebben az iskolában voltak a legszörnyűbb diák évei. Majd 1892-től a zilahi református kollégium diákja volt. 1896 júniusában jelesen érettségizett, csak görögből és matematikából kapott jó osztályzatot. A szülei jogászt akartak belőle ezért beíratták a debreceni református jogi akadémiára, de hiába. Hiába küldték Pestre és Temesvárra, hiszen Ady költő akart lenni.

1899-ben Debrecenbe utazott és a Debrecen című folyóirat szerkesztője lett.Ugyanebben az évben jelent meg első verses kötete,Versek címmel. Ezután Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet volt annak idején. Új verskötetet adott ki 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez sem volt siker. Az áttörés 1903 augusztusában jött, akkor találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllel, egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt és látogatóba jött haza Nagyváradra. Léda (Ady így nevezte őt verseiben) lett a múzsája; Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-szerelem 9 évig tartott:1903–1912-ig. Léda 1911-ben halott gyermeket hozott világra a költőtől, s ezután kapcsolatuk megromlott. 1912-ben, egy párizsi újságba írt cikkével végleg szakított Lédával. Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.

A könyvek iránt is élénken érdeklődő Ady a Huszadik század nevű radikális csoport tagja lett. 1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de a negyedik könyve, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.

Ady síremléke a Kerepesi temetőben (Csorba Géza alkotása)

1906-ban kormányváltás volt, és mivel Ady pozíciót töltött be az alkotmányellenesen kinevezett darabontkormányban, el kellett hagynia az országot.

1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták. A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is (például: Népszava, Világ). Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, bírálta a szociáldemokraták antinacionalizmusát is; látta mennyire maradt el Magyarország a fejlett országok után, de rámutatott a nyugati országok fogyatékosságaira is.

Ady 1912 áprilisában szakított Lédával.

1914-ben találkozott a 22 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. 1915-ben a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak. Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.

Az I. világháború alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. A kötetet Hatvany Lajos szerkesztette, aki „a kötet összeállításába erős kézzel nyúlt bele”, egyes verseket ki is hagyott.^[1]

Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni. Ady egyik versében világosan kimondta: „sem utóda, sem boldog őse nem vagyok senkinek”, noha harcos híve volt a polgári radikálisoknak, és "vezérének" nevezte Jászi Oszkárt. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, vérbajban szenvedett. Ő, aki Tisza Istvánt geszti bolondnak nevezte egyik versében, elborult elmével feküdt a Liget Szanatóriumban, ahol 1919. január 27-én halt meg, 42 évesen. Temetése január 29-én volt. Koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, ahol Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Vincze Sándor, Babits Mihály, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár, Kernstok Károly, Schöpflin Aladár és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.

Kosztolányi Dezső

(1885 – 1936)

Életrajza

- született virágvasárnapon, a délvidéki Szabadkán (ma vajdasági központ)

- apja matematika-fizika szakos tanár, majd igazgató, anyja születésekor 18 éves

- unokatestvére Brenner József (Csáth Géza)

- neuraszténiás asztma – fuldoklási rohamok, haláltól való rettegés

- nagyapjától, Kosztolányi Ágostontól tanul írni-olvasni, őt tekinti példaképének

- K. Á. Bem tábornoka volt, majd Kossuthtal Törökországba, majd Amerikába emigrált

- gimnázium Szabadkán, egy összetűzés során „kegyvesztetté” válik, de itt érettségizik

- hatodikos korában Reviczky-ünnepélyt rendez, az alkalomra verses színdarabot ír

- érettségi eredményére apjától abbáziai utat kap

- 1903 – budapesti egyetem bölcsészkara, magyar-német szak, tanári pályára készül

- Négyesi-féle stílusgyakorlatokon barátság Babitscsal, Juhász Gyulával, levelezés 1909-ig

- Bácskai Hírlap, Szeged és Vidéke lapok munkatársa

- 1904 bécsi egyetemen filozófiát hallgat

- 1905 visszatér Budapestre, egyetemet nem fejezi be, egyre több írása jelenik meg

- 1906 Budapesti Napló munkatársa, Ady helyett vezeti a versrovatot

- egyre népszerűbb, jól keres, sokat olvas, felfigyel Rilkére

- 1907 Négy fal között – első verseskötete jelentős, de még csak hangkeresés

- Ady kritikája: Kosztolányi „irodalmi író”

- 1908 Boszorkányos esték elbeszéléskötet, freudi hatások; a Nyugat munkatársa

- 1908 és 1910 között sok utazás, szerelmi összeomlás (Lányi Hedvig) után zaklatott élet

- 1910 A szegény kisgyermek panaszai – költői kibontakozás, széleskörű népszerűség

- megismerkedik Halmos Ilonával

- 1912 Kártya ciklus, Őszi koncert hosszú vers, Mágia kötet

- 1913 házasság Halmos Ilonával, Modern költők műfordítás-gyűjtemény

- háborúban eléri, hogy ne sorozzák be; ismerőseiért aggódik

- 1915 megszületik fia, Ádám; Öcsém című prózakötet („rajzok”)

- 1916 Tinta („rajzok”), Bűbájosok (elbeszélések), Mák (verseskötet)

- 1918 Káin (elbeszélések)

- 1919 az Új nemzedék napilap Pardon rovatát vezeti - általános visszatetszés

- az emigráns írók, de még Szabó Dezső is ellene fordul

- 1920 Móricz kizárása után ő is kilép a Petőfi-társaságból

- Béla, a buta novelláskötet, Kenyér és bor verseskötet

- 1921 a Pesti Hírlap munkatársa, nyelvművelő cikkek, elkezdi írni A bús férfi panaszait

- 1922 Nero, a véres költő regény, Szabó Dezső karikatúrája, ítélet önmaga felett

- 1924 A bús férfi panaszai múltidéző verseskötet, Pacsirta regény (fsz. Vajkay Ákos)

- 1925 Aranysárkány regény (fsz. Novák Antal)

- 1926 Édes Anna regény

- Sigmund Freud és Ferenczy Sándor hatása

- 1928 Meztelenül verseskötet - lírája átalakul, zömmel szabadversek

- 1929 A Toll c. folyóiratban megjelenik Ady-pamfletje, Az írástudatlanok árulása

- válság, az Ady-vitát a Marcus Aurelius verssel zárja le (Nyugat)

- 1933 Esti Kornél; jelentkeznek betegsége első tünetei

- 1934 első műtétje

- 1935 Összegyűjtött költemények, utolsó ciklus (Számadás) különösen jelentős

- kései szerelem Rádákovich Máriával; Szeptemberi áhítat vers (Nyugat)

- 1936 Tengerszem novelláskötet; meghal

Lírája 1920-ig

A szegény kisgyermek panaszai (1910)

- szereplíra sajátos megvalósulása

- felnőtt által megélt gyermeki nézőpont

- kettős látószög állandó egybejátszása

- a kötet a gyermeki képzelet sajátos csapongását követi

- Mint aki a sínek közé esett… – indító vers

- élet és halál mezsgyéjének impresszionista megragadása

- idő hiánya, egyetlen pillanat ábrázolása

- Mostan színes tintákról álmodom.

- színek hangulatainak ábrázolása – impresszionizmus

- gyermeki nézőpont: szinesztéziák, képzettársítások

- utolsó sor formailag is elkülönül, a feltételes mód lehangoltságot sugall

- A rút varangyot véresen megöltük.

- a gyermekkor feledhetetlen bűnének naturalista ábrázolása

Boldog, szomorú dal (1920)

- létösszegző vers, a Kenyér és bor kötet nyitó darabja

- beérkezett ember számvetése, hiányérzet megfogalmazása

- rájátszás Berzsenyi Osztályrészem című versére

- szimbólum értékű, emblematikus szavak

- kert: utalás Aranyra

- kincs: az egész mű kulcsszava, a tartalmas lét szimbóluma

- aszimmetrikus, ellentétező kompozíció

- vers elején játékos, önironikus hangnem; kínrímek

- hosszú leírás: befutott költő örömei – abszolút idill

- váltás: „De néha megállok az éjen” – feltör az elrejtett keserűség

- ifjúkori álmok eltűntek, életének értelme megszűnt

- időmértékes ritmus: ionicus a majore, dactilus, spondeus – Csokonai megidézése

Számadás (1935)

A kötet jellemzői

- Kosztolányi költészete a 30-as években elmélyül

- tudomást szerez betegségéről, az elmúlás érzése jelenik meg lírájában

- központi téma a halállal szemben kialakítható magatartás kialakítása

- két alapvető verstípus

- hosszúvers: elégikus óda

- kisszerkezet: epigrammaszerű lírai aforizma, rájátszás a japán haiku műfajra

Számadás

- kötet indító ciklusa, héttagú szonettkoszorú

- indításban önfelszólító leszámolás az élet szépségeivel

- tárgyakba vetítve fejezi ki az elmúlás fájdalmát

- drámai monológ

- töprengő, vitázó megoldáskeresés

Negyven pillanatkép

- negyven kisszerkezet

- puritán, epigrammaszerű, rímtelen versek

- Októberi táj

- fájdalmas felkiáltás, rezignáltság

Őszi reggeli

- cím: elmúlást idéző toposz

- szemlélődő vers

- érzéketlenség, távolságtartás – tárgyakba vetíti ki az érzelmeket

- az utolsó két sor személyes elmúlásélményt fejez ki

- epigrammatikus felépítés

- hosszabb, szecessziós, érzelemmentes leíró rész

- végén egy megszemélyesítéssel önmagára reflektál költő

- alapgondolat: élet, emberi elmúlás irreverzibilitása

Harsány kiáltások tavaszi reggel

- verskezdet: rácsodálkozás a világra, életvágy

- egyetemes élményt fogalmaz meg, mindenkiről szól

- általánosítás főnévi igenevekkel – idő- és személytelenség

- harmónia iránti vágy

- szimbolikus képek

- „barna göröngy” – antikvitás harmóniaélménye

- „kék nefelejcs” – romantikus elvágyódás szimbóluma, forrás: Novalis

- a harmónia hiánya a formában is megjelenik

- megtört hexameterek

Halotti beszéd (1933)

- cím és a felütés az első magyar szövegemléket idézi meg

- nem saját, hanem másik személy halálán töpreng a költő

- a megidézett művel ellentétben Kosztolányi nem a halál rettenetét, misztikumát taglalja

- központi gondolat: minden ember egyedi és megismételhetetlen csoda

- értékvesztés tragédiájának megjelenítése

- a halott alakját apró, jelentéktelen, hátköznapi mozzanatokból rakja össze

- „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék” – már-már ironikus

- fő mondanivaló az emberi élet tisztelete

Hajnali részegség (1933)

- filozófiai hosszúvers, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása

- rapszodikus, de nem rapszódia – képek egymásra következése nem logikus, látomásszerű

- cím: a költő megrészegül a világ szépségétől, félálom

- közhellyé vált érzés személyes meglelése

- a forma és a ritmus izgatottságot sugároz

- vershelyzet: intim beszélgetés E/2-ben

- bizalmas hangnem, szerénykedő fordulatok, pl. az első sorban

- egy álmatlan éjszaka elbeszéléséből csap át a vers lírai világértelmezésbe

- elmélkedő rész kiábrándító leírással indul

- a költő Logodi utcai szobájából otthonokba lehet belátni

- kiüresedett lét, „agyvérszegénység” ábrázolása

- ember a gép szintjére süllyed – kívülről irányítják, „keltőóra” hozza működésbe

- második szerkezeti egységben megváltozik a szemlélődés iránya

- Kosztolányi visszatér a gyermeki, álmélkodó nézőponthoz; az eget csodálja

- a kiábrándító léttel szembekerül az égi létezés misztikus szépsége

- érzelmi tetőpont: „Szájtátva álltam…”

- a hajnal közeledtével a gyermeki lírai hős „visszanő” a sivár felnőttkorba

- bűntudat, önvádoló mondatok: „miféle ringyók rabságába estél”

- kisiklásnak érzi földi életét, addigi életcéljai elértéktelenednek, nevetségesnek tűnnek

- későn (50 év után) ismerte fel, a létezés szépségét, az élet értelmét

- a lezárás vallomásában visszatér az E/2 nézőponthoz

- egyszerre jelenik meg az önfeledt boldogság és a közeli elmúlás tragikuma

- önmagát a korábbi leíró rész égi vendégei közé sorolja

Regényei

A 20-as évek

- Nero, a véres költő (1922)

- kulcsregény: a szereplők közt kortársak jelennek meg

- esszéregény: a történet másodlagos, a mű a belőle fakadó gondolatokról szól

- írástudók felelősségének kérdései

- két fontos alak a főhősön kívül

- Seneca: Nero nevelője, öngyilkos lesz

- Britannicus: tehetséges költő, ezért Nero meggyilkoltatja

- Pacsirta (1924)

- Pacsirta csúnya vénlány, szüleivel él, nem járnak társaságba

- Pacsirta elutazásával szüleinek lehetősége nyílik újra bekapcsolódni a társasági életbe

- alapkérdés: be tudják-e vallani maguknak, hogy nem szeretik a gyermeküket

- Aranysárkány (1925)

- iskolaregény

Édes Anna (1926)

Keletkezés

- két előzmény: Egy pohár víz, A rossz orvos

- Bródy Sándor művei

- a cselédség a kor kedvelt témája

- felesége naplója szerint ő adja az alapötletet

Regényjellemzők

- cím egy jellemet helyez az előtérbe

- műfaj nehezen meghatározható – modern regény

- lélektani regény, esszéisztikus regény, nem cselédregény

- sok réteg: történelmi, társadalmi, lélektani, filozófiai, ponyvaregény-szerű szálak

- szűk regénytér és –idő, a szokásosnál magasabb fikciós szint

- egyes dolgok (tárgyak, szagok) jelentősége megnő

- sűrített, drámaihoz közelítő ábrázolás

- freudi hatások

- új elbeszélő módszer: elidegenítő, szcenizáló

- a végkifejlet lélektani indoklása a regény szövetében rejlik

- távolságtartó magatartás a bírósági tárgyaláson szakad meg, Kosztolányi kilép szerepéből

- Moviszter megszólítása E/2-ben – értékőrző, humánus magatartás

- keretes regény – felütés és lezárás nem kapcsolódik szervesen a történethez

- Kun Béla politikus, a KMP elnöke, nem szán szerepet az értelmiségnek

- utolsó fejezetben maga Kosztolányi szerepel

- a keret egyben hitelesíti és relativizálja, „idézőjelbe teszi” a regényt

- üzenet: kiszolgáltatott ember helyzetére nincs intézményes megoldás

Szereplők

- Anna erős alkat

- ereje szótlanságában, a szenvedés viselésében rejlik

- Kosztolányi keveset beszélteti, ösztönei fejezik ki reakcióit

- áldozatot hoz gazdájáért, amikor nem megy férjhez Báthory úrhoz

- végkifejletben rejtett indulatai, érzelmei törnek felszínre

- áldozat és gyilkos egyben

- Vízyné

- lánya elvesztése után Annáéhoz hasonlóan torzul a személyisége

- Annával lányát akarja pótolni + mintacselédet talál a személyében (próbák)

- jót akar, mégis rosszat tesz: nem engedi el Báthory úrral

- Anna cselekedetének fő kiváltó oka

- Vízy Kornél

- „intézményember” – szinte azonosítja magát hivatalával

- személytelen, ő teszi háborodottá Vízynét

- Jancsi

- eleinte valóban szerelmes Annába (első erotikus élmény)

- később csak „élvezeti cikknek” tekinti

- a gyilkosság közvetlen kiváltó oka: Jancsi bizalmaskodása Moviszternéval

Esti Kornél (1933)

- a címszereplő teremtett alak

- Kosztolányi alteregója, a társadalom elől eltitkolt énje

- műfaj nehezen meghatározható

- útirajz: az elbeszélő művek toposza

- életrajz

- regény: sorsábrázolás, emberi szabadság korlátjainak kutatása

- elbeszélő módszer: E/1 és E/3 váltakozása

XVIII. fejezet – a villamosutazás

- alcím előrevetíti a hétköznapi tartalom és a drámai leírás közti feszültséget

- a villamosút egy emberi életút allegóriája

- személytelenség, kivétel a kékszemű nő

- kék virág – az örök keresés szimbóluma

- Hoffmannra is lehet asszociálni

- leülés a villamoson: a kisszerű emberi cél látszólagos elérése

- rögtön fel kell állni

- végállomás az elmúlást jelenti

- egzisztencialista gondolkodás – az élet abszurditása

- főszereplőt nem saját akarata, hanem a tömeg véletlenszerű mozgása irányítja

- ember tárgyként viselkedik – szkepszis

Az utolsó fölolvasás

- cím is utal rá, hogy a novella művészlét kérdéseiről szól

- a költő utolsó óráinak látomásszerű leírása

- felolvasás az elnyomás elleni tiltakozást szimbolizálja

- agnoszticizmus: világ megragadásával szembeni kétely

- létösszegző jellegű, lírába hajló, metaforikus szöveg

- meghatározhatatlan tér és idő

- gazdag szimbólumrendszer

- labirintus: eltévedés

- tükör: kétely önmagával szemben

Babits Mihály

A Nyugat egyik fontos szerkesztője volt és megannyi verset írt. Most az életpályájába merülj el 1 kicsit !

Babits Mihály

[költő, műfordító, elbeszélő, esszéíró, az MTA tagja]
(Szekszárd, 1883. nov. 26. - Bp., 1941. aug. 4.):

Babits Mihály a két világháború közötti magyar polgári irodalom egyik szellemi irányítója, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő képviselője. Szekszárdon született 1883-ban a egy királyi táblabíró fiaként. Középiskolai tanulményait a pécsi cisztercita gimnáziumban végezte, ahonnan érettségi után egyetemre jelentkezik és 1901-től 1905-ig a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán tanult.

Egyetemi évei alatt Négyesy professzor stílusgyakorlatain kötött egész életre szóló barátságot többet között Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. 19 éves korától kezdve folyamatosan jelennek meg versei és műfordításai különböző lapok és folyóiratok irodalmi mellékleteiben.

1905ben tanárnak áll és gyakorló tanárként a bajai cisztercita gimnáziumban tevékenykedik. 1906-ban szerezte meg a magyar-latinszakos tanári oklevelet. 1908-ig Szegeden, majd 1911-ig Fogarason tanított. Ebben az időszakban aratja első komolyabb irodalmi sikerei, többek között megjelenik a kor irodalmi életének, a nagyváradi Holnap antológiában is, ahol 1908-ban és 1909-ben közölte legreprezentatívabb verseit.

1908-ban az akkori induló Nyugat állandó munkatársa lesz, alig egy évvel később megjelenik első verseskötete, Levelek Irisz koszorújából címmel. 1911 és 1916 között Budapesten több gimnáziumban is tanárként tevékenykedik.

Az első világháború kitörése őt is a politika felé mozdítja: költészetében megszólal a harcos pacifista, az indulatos antimilitarista hangja. A békevágy klasszikus költeményeit írja a háború alatt. A nacionalizmus, a militarizmus felháborodik: Babits ellen fegyelmit indítanak, minek következtében a hatalom felfüggeszti tanári állásából, a háború után lelkesen fogadja 1918-ban a polgári forradalmat.

1919. májusától a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán a világirodalom és modern magyar irodalom tanáraként helyezkedett el, de a Tanácsköztársaság bukása után megfosztották katedrájától, tanári nyugdíjától és egyéb megaláztatások érték.

1919 őszén közzétette Magyar költők ezerkilencszáztizenkilencben c. tanulmányát, minek révén a A l?art pour l?art esztétika fő hirdetőjévé vált, ez határozta meg írói, irodalomirányító magatartását. A hivatalos, akadémikus irodalomtól távolálló, humanista elveket valló Babits, bár bevallottan baloldali beálltottságú volt, szakított a politikával kizárólag az irodalomnak élt.

A huszas évek elején házasságát követő évtől kezdve változó társszerkesztőkkel együttműködve szerkesztette a Nyugatot, melyet 1939-től egyedül kellett folytasson. 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora volt és a Nyugat szerkesztése mellett így óriási befolyásra tett szert a magyar irodalmi életben. 1930-tól a Kisfaludy Társaság tagjaának választották. Számos fiatal író, többek között Illyés Gyula, Gelléri Andor E., Szabó Lőrinc, Pap Károly stb. munkásságára volt, de József Attila tehetségét például csak élete végén ismerte el.

1938-ban súlyos gégeműtétet hajtottak végre rajta. Egyre súlyosabbá váló betegsége ellenére is folytatta a munkát. Közben a fasizmus és a II. világháború veszélyének fokozódása mindjobban kimozdította elszigeteltségéből, és egyre határozottabban, egyre élesebb hangon fordult szembe. Munkássága a magyar irodalom és próza történetének legjelentősebb állomásai közé tartozik. Verse mellett többek között műfordítással is foglalkozott, ő fordította többek között magyarra Dante Isteni Színjátékát.

József Attila

Életrajz

Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő. József Attila hatodik gyermekként született, ekkor azonban
már csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre Öcsödre; 1912-ben tért vissza Budapestre. A Ferencvárosban szegény proletársorban éltek. Édesanyja rákban halt meg, ezután fia egész életét végigkíséri a fájdalom. Jolán férje, Makai Ödön lett az alig 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedik Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötete (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, innen azonban Tiszta szívvel c. verséért eltanácsolták. A költő ősszel a bécsiegyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Kosztolányi Dezső segítő barátságát is élvezhette. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával és Szimonidész Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette a féllegális Valóság c. folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatta. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "kihagyták" a kommunista mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával.
A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; nov. 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.

Költészete

kezdetben a Nyugat hatását mutatja, jól formált versei leginkább realisztikusságukkal vagy különös bensőségességükkel hívhatják fel magukra a figyelmet (Rög a röghöz). A kozmosz éneke c. szonettkoszorúja részleteiben már megelőlegezi a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről (Nem én kiáltok), részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet (Szép nyári este van), részben ősi igézések, népdalok és sanzonok, máskor mesék vagy zsánerképek hagyományosabb szemléleti elemeit társítja merész, esetleg éppen bizarr asszociációkkal
(A hetedik, Klárisok, Áldalak búval, vigalommal, Medáliák, Medvetánc). Néha a szelídséget hirdeti (Tanítások), ismételten megszólal azonban soraiban a szociális lázongás is (Tiszta szívvel, Végül). Ez a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos politikai költészetet hozva létre (Szocialisták, Tömeg, A város peremén, Mondd, mit érlel ...) Nem kerülték el azonban figyelmét az élet parányi mozzanatai sem (Hangya). Erősödött benne az elidegenedés kínzó érzése (Mióta elmentél, Óh szív! Nyugodj!, Reménytelenül). 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság. Az érzelmi reagálásokban is gazdag nyelvi anyagot erőteljes motívumszerkesztés fogja egységbe (Téli éjszaka,Óda, Eszmélet, "Költőnk és Kora"). Fontos szerepet kapnak a különféle tájak, nemegyszer kozmikus összefüggésekben (Falu, Tiszazug, Külvárosi éj, Tehervonatok tolatnak..., Elégia).
Vissza-visszatérően fejezi ki a fájdalom végleteit: szerelmeinek viszonzatlanságát (Nagyon fáj), anyja elvesztését (Kései sirató), vagy eltávolodva az egyedi élményforrásoktól (Egy kisgyerek sír, Kiáltozás). Megfoghatatlan bűnök terhével küzd (A Bűn, Én nem tudtam, Tudod, hogy nincs bocsánat, Kiáltás); erősen befolyásolta a freudi szemlélet ( Amit szivedbe rejtesz, "Költőnk és Kora"). Radikálisan demokratikus társadalomszemléletét életének utolsó éveiben is értékes versekben fejezte ki (Thomas Mann üdvözlése, Levegőt! Hazám). Az ember kiteljesedésének feladatát is társadalmi összefüggésben szemléli (Két hexameter, Kész a leltár). A derű, az életörömre vágyás kései szerelmi ciklusait is át tudja hatni (Flóra). Magas művészi szintet képviselnek önmegszólító versei (Tudod hogy nincs bocsánat, Karóval jöttél...).
Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájának tolmácsolására törekedett; értékesek Villon-fordításai is.

Csokonai Vitéz Mihály

(1773 - 1805)

A magyar felvilágosodás korának legkiemelkedőbb költője. Fiatal éveiben korának forradalmi mozgalmaival rokonszenvezett, s ez a napóleoni háborúkat kísérő reakciós hullám közepette nehézzé tette életét. Egy ideig a debreceni református kollégium segédtanára volt, elbocsátása után pedig vándorköltőnek állt. Szerelme és múzsája, a számos versében megénekelt, jómódú családból való “Lilla” (Vajda Julianna) kezének elnyerése érdekében megpróbált állandó munkát találni, de mire sikerrel járt, a lányt férjhez adták.

1799 tavaszán felkérik, hogy vállalja el a csurgói gimnázium tanári állását. Május 26-án utazik Csurgóra, falusi környezet fogadja, a község legszebb épülete az új gimnázium. Csokonai itt rektor, tanár, igazgató egy személyben. Teljes erejével veti magát a tanításba. Tanítási módszerének alapja, hogy "gondolkozó és gondolkoztató tanításra" törekszik. Leginkább a poétika, a költészettan oktatásában remekelt. A hiányzó tankönyvek pótlására maga készít jegyzeteket, ilyen céllal írja "A magyar verscsinálásról közönségesen” című tanulmányát.

A vizsgákig kevés az idő, de arra mégis futja, hogy betanítsa Somogyban írt darabját melynek címe: Cultura és Pofók.  A helyettes tanári megbízás szeptemberben lejárt de még bemutatták Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak c. művét. Sikert aratott. Nem akart haraggal távozni Csurgóról és Festetics pártfogására továbbra is igényt tartott. Ma emlékpad áll azon a helyen a gimnázium parkjában, ahol legszívesebben tartózkodott.

Betegen és szegényen tért vissza Debrecenbe, ahol rövidesen meghalt anélkül, hogy verseit kiadathatta volna. Iskolánk költő-tanárának tiszteletére állandó kiállítás látható 1999. május végétől az épület földszintjén.

III. Szentimentalista jellegzetességek

- akkor válik fontosabbá Csokonai költészetében, amikor problematikus lesz a lírai én számára a rokokó-típusú állandósult idill fenntartása
=> szentimentális létszemléleti és poétikai jegyek jelennek meg költészetében
Pl.: Az estve (lásd: korábban), A tihanyi Ekhóhoz (1803)

A tihanyi Ekhóhoz:

- korábbi változata az 1796-os A füredi parton című vers
- a későbbi vers a Lilla-ciklus része
- Lilla:
- többnyire Vajda Juliannát nevezi így verseiben
- a Csokonai-költészet szerelmi mitológiájának központi nőalakja.
- Lilla az irodalmi szövegek által megteremtett fiktív világ része, Vajda Julianna pedig nem

- Szerelmi ciklusban örökíti meg szerelmüket (Lilla-ciklus):

- Catullus volt az első világviszonylatban, akinek a nevéhez ciklus fűződik
- Magyarországon Balassi volt az első, s Ady lesz a leghíresebb ciklus-szerző

- a lírai ént a magány jellemzi. Ezt erősíti az a pozíció, hogy a megszólított a visszhang.
- magánéleti értelemben volt magányos
- a társadalomból kivonulva: metafizikai magányosság (egyetlen "társa" a természet) => Rousseau
- nincs egy olyan rendszerező elv, ami felől a dolgait rendszerezni tudná
Pl.: racionalizmus: ész-elvű világmagyarázat
- több helyen a kétely jellemzi, ezekkel a nagy rendszerező elvekkel szemben
Pl.:"Majd talán a boldogabb időkben fellelik sírhelyemet."

A lírai én pozíciója

1. vsz.: - Bevezeti sorsát, röviden leírja helyzetét ("Egy magános árva szív.")

2. vsz.: - Összehasonlítás van az 1., és a 2. vsz. között => ellentét

A lírai én pozíciója van ellentétben a mulatozó, boldog emberek pozíciójával ( "Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek…";"Vigadoznak a kies Fürednek…" )

3. vsz.: - 1. - 3. sor: a természet leírása, érzésekkel ruházza föl
- az utolsó 2 sor: saját sorsát ismétli ("Egy szegény boldogtalant.")

4. - 5. vsz.: - (volt) barátainak leírása, nemlétük megfogalmazása (=>kicsapatása után magányosodott el!)

6. vsz.: - Lillát, szerelmét említi, érzéseit írja le vele kapcsolatban, ill. azt, hogy ő is elpártolt tőle, és "behódolt"

7. vsz.: - a nyugalmat keresi, egy nyugodt helyet

8. vsz.: - összefüggésben van a 7. vsz. - kal: Rousseau-hoz hasonlítja magát, s életét

9. - 10. vsz.: - a természetben keresi a megfelelő helyet halálának, s sírjának; a költő tudatában van jelentőségének, s ezt vetíti ki

A Magánossághoz

a.) Beszédhelyzet: a lírai én beszédének megszólítottja jelölten a Magánosság

- a nyitányban a Magánosság egy imaszerű, fohászszerű beszédben kerül elő, mintegy vágyott menedékterepként jelenik meg a lírai én számára
- az 1. vsz. második felében pedig már a megtalált menedék miatti hálaadás jelenik meg ("Ringasd öledbe lelkemet.")

b.) "Itt a magányos vőlgybe."
=> (emberek által) elhagyatottként is értelmezhető
=>kétféle magánosság-fogalom kerül feszültségbe egymással
- a Magánosság, mint menedékterep ("Mentsvára a magán szomorkodónak")
- a magán szomorkodó esetében pedig az önmagára való reflektálás a magánosság
- a 8. vsz. - ban konkrét utalás van arra, hogy a megszólított nőnemű ("Ó kedves Istenasszony!" => ez egyúttal megszemélyesítés is)
- a10. vsz. 1. részében is két magánosság-fogalom keveredik egymással
- a halál után is magánosság jellemzi a személyiséget => ez egyúttal metafizikai magánosságra is utal (a halállal való szembesüléskor az ember magányos)
- az utolsó versszak felől visszafelé olvasva , a Magánosság , mint megszólított személy, és a lírai én, mint a megszólító személy között olyan kapcsolat van, amely az anya-fiú-, a szerető-, a barát metaforákkal is körülírható.

c.)Az értelmezés során kitüntetett szerep jutott a megszemélyesítésnek:

1.) személyként gondoltuk el a Magánosságot
2.) amikor azt mondtuk, hogy lírai én, akkor egy személyt, vagy arcot rendeltünk a szöveghez

Ez a prosokopeia* alakzata. / Az olvasáskor egy arcot rendelünk a nyelvi képződményhez, a szöveghez. /
* - görög eredetű: prosopon + poiein = arc + alkotni

Vörösmarty Mihály

(1800-1855)

Kápolnásnyéken született 1800.dec.1-én.Tanult helvét hitű iskolában,majd Székesfehérváron és Pesten.Filozófiai tanfolyamot is végzett.1817-ben meghalt édesapja,Perczel családhoz került tanítónak.Elvégezte az egyetemi jogi tanulmányokat.Reménytelenül szerelmes volt Perczel Etelkába.Görgőre ment joggyakorlatra,s itt került kapcsolatba a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes mozgalmaival is,ekkor írta a Zalán futását,amiből az az elhatározás született,hogy az irodalomból akar megélni.Újságszerkesztés:Tudományos Gyűjtemény,alkotása a Koszorú.Nemzeti kör,amely a Csiga vendéglőben ülésezett(Szózat).Csajághy Laurával való házasság 1843.Életének utolsó öt éve lassú haldoklás volt,mert a világosi katasztrófa testileg-lelkileg összetörte,s ekkor írta A vén cigányt(1854).Váratlanul halt meg.

Vörösmarty költészete a szabadságharc bukása után

Emlékkönyvbe,Előszó,A vén cigány,Országháza

Emlékkönyvbe(1849):

A vers úgy keletkezett,hogy amikor a szabadságharc bukása után bújdosnia kellett egy vidéki házban,egy családnál kért menedéket és a ház asszonya megkérte a költőt,hogy emlékkönyvébe írjon egy pár sort.Keletkezése 1849.,amikor bújdosnia kellett.Az ország helyzete ekkor kilátástalan,a szabadságharc utáni megtorlás korszaka ez,Haynau rémuralma.A költő lelki állapota zaklatott,a vers végletes szenvedélyeket fogalmaz meg(elkeseredettség,düh,kiábrándulás,a nemzet elvesztése,az összeomlást,a megsemmisülést jelenti Vörösmarty számára).A hölgyhöz fordul azzal a kéréssel,hogy imádkozzon érte.A vers végletesen romantikus,uralkodnak benne az érzelmek,stíluseszköze a túlzás’’kívánságom,vesszen ki a világ”,az ellentét( a hölgyhöz fordul kéréssel),hangneme patetikus.

Előszó(1850-51):

A Bach-korszak alatt íródott,de eredetileg a verset még egy reformkori művének előszavául szánta.A vers bevezető sorai ezért a reformkori küzdelmekre és célkitűzésekre utal.Képi megjelenítésében a tavaszt ábrázolja.Öregkorában elborult elmével,már nem tudott tovább uralkodni lelkének gyönyörű szörnyetegjein,előtörtek és győzedelmeskedtek a félig halott fölött,aki ekkor írta legcsodálatosabb alkotásait.Vörösmarty sorai mintegy szándéka ellenére jöttek létre.Szándékai tulajdonképpen feladatok voltak,mint a klasszikus költő szándékai:fényes múlt,korszellem,nemzedék.Négy részre tagolódik a versnek:Reformkori előhang,Szabadságharc,Szabadságharc megtorlása,Jövő.

Reformkori előhang:”Midőn ezt írtam,tiszta volt az ég.”,ez helyzetkép,természeti kép.Természeti képek sorozata,ami az embereket beállítja a természeti képbe:’’Munkában élt az ember mint a hangya.”.Idill,békesség a szabadságharc előtt.Béke képei,a tudományos fejlődés,jobb kort remélnek.Kivirágzott minden.Készülődés a szabadságharcra,s az afelé táplált remény.

Szabadságharc:elbukik,mindenki ránk figyel.

Szabadságharc megtorlása:Tél,csend,hó,halál,ami rossz.”Vérfagyló keze emberfejekkel labdázott az égre.””A föld megőszült”,de nem folyamatosan és lassan,hanem hirtelen.Isten elborzadt,hogy mit teremtett.

Jövő:Tavasz,ami jó jel,mert jön a felvirágzás,a bánat megenyhül.Mégis kételkedik.

A vén cigány(1854):

Vörösmarty utolsó verse,amelyben saját lelkiállapotáról vall.A cím magára a költőre utal,a cigány,aki utolsó nótáját húzza el,maga a költő,akinek elkomorodott a költészete.A visszatérő refrén erősíti és nyomatékosítja a költő gondolatait.Vörösmarty,aki a szabadságharc elvesztését a nemzet tragédiájának és saját élete kudarcának is tekintette,mély lelki válságban volt.A refrén utal arra,hogy elvesztheti költői tehetségét is”mikor lesz a nyűtt vonóból bot?”.Elkeseredetten bíztatja magát a dalra”húzd rá cigány,ne gondolj a gonddal”.Nagyszabású romantikus képek idézik a költő végtelen fájdalmát.A romantikára jellemzőek a természetből vett képek,melyek szintén végletesen szenvedélyesek”zengő zivatar”.A legalapvetőbb forrásokhoz fordul a fájdalom kifejezésére(Biblia,mitológia:”Prométheusz hallhatatlan kínját”.Felcsillan némi elvesztett remény”háború van most a nagyvilágban…”:Krími háború.Megpróbál valamilyen derülátóbb jövőképet festeni,egy új világ eljöveteléről,amikor egy újabb özönvíz tisztítja meg a bűntől a Földet”és had jöjjön Noé bárkája,mely egy új világot zár magába”.A világ sorsának változását,az emberiség megtisztulását,erkölcsi felemelkedését,az utópista szocialista eszmék alapján képzeli el.A záró versszakban ismét önmagát buzdítja”húzd,de mégse”.Abban hisz,hogy majd a megváltozott világban lesz igazán értelme a dalnak,a költészetnek”lesz még egyszer ünnep a világon,akkor húzd meg újra,lelkesedve!”.

Az országháza(1846):

A Szózat megírása óta 10 év telt el és Vörösmarty most már kiábrándultan és elkeseredetten szól az ország helyzetéről.A Szózat megírásának idején még bízott’’egy jobb kor”eljövetelében és buzdította a nemzetet.Az országháza tele van keserűséggel és váddal az ország vezetői felé,akiknek az lenne a feladatuk, hogy a nemzet és a haza sorsával törődjenek,e helyett csak a saját érdekeiket tartják szem előtt”neve adj pénzt és ne tudd miért”.A magyar nemzetből hiányzik az egység,a megosztottság pedig nem biztosít egy független,szabad Magyarországot.A haza,a nemzet fejlődhetne,hiszen béke van,de”fejét szenny és gyász takarja”.A romantika stílusára jellemzően felidézi a dicső múltat és szembeállítja az elszomorító jelennel.A vers legfontosabb stílusegysége az ismétlés,ez részben a szerkezet ismétlődésében nyilvánul meg,részben pedig a mondatpárhuzamokban.(Azonos szerkesztésű mondatok).A vers hangvétele is mutatja romantikus jellegét,mert végletes érzelmek uralkodnak benne,szenvedélyes a vers.

Az anekdota mint epikai konvenció Mikszáth Kálmán novelláiban és regényeiben

Mikszáth Kálmán (1847-1910)

Szklabonyán születik – ma Mikszáthfalva – Palócföldön.

Rimaszombaton és Selmecbányán tanul, Pest-Budán jogi tanulmányok. Szegedre kerül újságíróként: Szegedi Napló. ’80-as évektől Bp-en él: újságíró, politikus (ogy-i képviselő). Halála előtt visszavonul nógrádi birtokaira: Horpácsra.

Felesége: Mauks Ilona – nem tudta eltartani, elváltak, mikor megszedi magát, ismét elveszi.

A Nyugat írója, Petőfi –és Kisfaludy Társ, MTA tagja.

Termékeny író. Epikus művek:

- Kisregények, elbeszélések: egyik téma: dzsentri és paraszti. Pl: Beszterce ostroma, Noszty fiú esete Tóth Marival, Új Zrínyiász, Két választás Mo-n, Gavallérok…
másik téma: tört-i: A fekete város, Kísértet Lublón, A beszélő köntös…

- Karcolatok, cikkek, tudósítások: pl Korlátfa, A pénzügymin reggelije…

- Életrajzi regény (ő az első Mo-n): Jókai Mór élete és kora.

Fő témái:

- Tört-i: Walter Scott-i mód: furcsa, különös, humoros eseteket ábr. Nem végez forrástanulmányokat -> a korhűség helyett anekdotázik. Nem készít kompozíciót. Nem feszes, kidolgozott -> ezért egyedi.

- Paraszti: kiteljesíti (Petőfi, Jókai, Eötvös). saját szülőföldjének emberei – magyarok és tótok – az ő életproblémáikat ábrázolja. Realista ábr mód: lelki válságuk, beszédmód. A női alakok idealizáltak.

- Dzsentri: M maga is közülük származik, kedveli, elnéző mosollyal ír róluk, nem formál kemény bírálatot. Vannak szeretetreméltó dzs-figurái, vannak úri svihákok, szélhámosok.

Anekdota

Rövid betéttörténet – vmilyen különleges személyre v sztorira vonatkozik. Legtöbbször humoros hangulatú.

Funkciója lehet:

- légkörteremtés,

- szereplők jellemvonásainak felerősítése,

- szórakoztató jelleg.

Lehet tört-i vonatkoztatása, mendemondára való alapozása, pol-i vonatkozása.

Magy prózában anekdotizálás előzményei: Jókai regényei (sokféle: nép, tört-i..), Móricz regényeiben, Krúdy műveiben.

Mikszáth anekdotáiban a különcség kiemelése a fontos – különc emberek ált a szabadságot keresik, sokszor anakronisztikus alakká válnak –pl Pongrácz István, Görgey.

Novelláiban a palóc és tót hiedelemvilág tűnik fel: babonák, különcség (rideg, de jó ember) – ezek a jellemzés eszközéül szolgálnak.

Regényeiben az anekdoták a jellemzés és a politikusok kifigurázásának eszközei.

Filozófiája: a magy dualizmuskori pol a kakasviadalokra emlékeztet – Mo sorsa a nagyhatalmak függvénye -> nem épp az ország politikusai tudnak dönteni az ország sorsáról. M is volt képviselő (Tisza-féle kormánypárt) – nem aktív, inkább figyelő.

Szatíra eszköze is az anekdota -> maró gúnnyal mutat be pol-kat -> szarkazmus. Néven nevezi a személyeket, beszédparódiák -> anekdotára épülő gúny az alapja.

Az an. a társ bírálat eszköze is - főleg a dzsentrit figurázza ki.

Az anekdotikus regény

A regény nagyepikai műfaj: hosszabb időtáv és több helyszín, ált egy kp-i hős köti össze.

Anekdot. regény: anekdotikus szerkesztés, adomázó előadásmód, anekdotikus jellemzés.

Anekdot. szerk: kis, érdekes történetek összefűzése. Életképetek tömbszerűen rendel egymás mellé. Jell az erőteljes szerzői jelenlét. Az anekdotasor néha meseszerű vagy kalandos rész, máskor tanítás, példázatszerűség.

Anekdot. jellemzés: egy-egy szereplőt rá jell csattanós történet segítségével mutat be.

Mikszáth szívesen használ íratlan elbeszélői hagyományt, pletykákat, babonákat, gyakran az élőbeszéd fordulatait, közbevetéseit utánozza, adomázó előadásmódhoz hasonlóan előtérbe állítja az elbeszélő személyes megjegyzéseit, kommentárját. Gyakori a csattanó. Az elbeszélő hang, modor legtöbbször ironikus, humoros.

Az anekdota a magyar irodalomban kiemelkedő, jelentős szerepet játszik.

Az ir-i konvenciónak viszonya van a hagyománnyal, kialakult ir-i normákkal, szokásokkal.

Az anekdota szerepének megértéséhez ismerni kell a magyar prózaepika anekdotikus hagyományát, a befolyásoló kritikákat, ir-i közgondolkodást.

Az anekdota nem alkalmas a bonyolult lelki folyamatok elemző bemutatására, emberábr csak egy-egy jellemvonás kiemelésével lehetséges. Érdekesség, csattanósság, rövidség <-> társ-i folyamatok, kapcsolatok.

A századforduló táján összefonódott az anekdota a dzsentri réteggel. Születési és terjedési helye: úri kaszinók, pártok klubjai. A meghatározó gondolkodás és viselkedésmód termelte és terjesztette.

Az anekdota kerekded, békés társas együttlétet, világ elrendezettségét sugározza -> ebben a dzsentrik illúzióit, hazugságait vélték felfedezni. -> Az anekdota a családias, hagyományápoló nemesi-nemzeti-közöségi összetartozás-tudatnak lett a hordozója – bensőségesség, lekerekítettség, konfliktusok drámai kiélezése.

Szellemi talaja: a problémák végiggondolása, elemzése nem volt jellemzője a kor magyar közgondolkodásának.

Ne nyitogassuk a történelmet

Szabályos tört-i anek, időszerű pol-i csattanóval. Kedélyesség helyett keserűség.

Imrét, Rákóczi hős vitézét rágalmak és ellene szóló látszatok alapján elítélik és lefejezik, áruló testvére, Gábor, és a megvesztegetett rágalmazó, Bozó Mihály pedig vígan élnek tovább a bécsi udvartól kapott tízezer forinttal. A legendás hős tetemét a fejedelem közszemlére téteti, így a legendáját is szétfoszlatja.

Új Zrínyiász

Megismerjük a pol-i pártok csatáit, dzsentrit: Zrínyi – 19. sz-ban 16. sz-i erkölcsökkel és szokásokkal próbál felszínen maradni, feudális grófként él a kapitalizálódó 19. sz-ban. Zrínyi bírálója is a 19. sz pol-i, erkölcsi viszonyoknak: úgy tűnik, h elpuhult a világ, fontosak a „rangkórságok”, álhazafiaskodás – Széchenyi a kaszinóban Steffi grófként van emlegetve. Formák a tartalmak fölé nőttek -> párbaj. Kritizálja a korrupciót is, sajtóélet csalásait.

Stílusa: sok idegen szó -> beszédparódia – mindig személyre szabott. Politikusokat nevez meg: Andrássy, Bánffy, Tisza, Apponyi, Teleki Géza, Eötvös Károly.

A fiktív és valós személyek közös anekdotákban is kapcs-ba kerülnek egymással.

Az a fekete folt

A Jó palócok és Tót atyafiak-korszakban 2 világ jelenik meg: látszat <-> valóság. Látszat: külső megítélés – ebben van szerepe az anekdotának.

Látszólagos ridegség, érzéketlenség: Olej – mikor meghlat a felesége, nem sírt, sose csókolta meg a lányát } anekdotára alapuló mozzanatok.

Valóság: lelke mélyén érző ember, élete értelme a lánya – mikor megszökik, nem tud mihez kezdeni.

Másik anek elem: term-hez, állatokhoz közelebb áll, mint a saját családjához – végén kiderül h mégis csak másodlagos -> felgyújtja az aklot.

Móricz Zsigmond (1879–1942) műveinek elemzése

1. Hét krajcár

2. Tragédia

3. Barbárok

4. Szegény emberek

5. Úri muri (1927)

6. Rokonok

Neves kortársak: Miszáth, Bródy, Gárdonyi, Tömörkény, Herczeg, Krúdy, Nagy Lajos, Csáth Géza, Ady,

Babits;

Témaválasztás:

- paraszti élet (falu, kisváros világa)

- dzsentrivilág (kezdetben inkább pozitív, majd később negatív előjellel)

- gyermekkor, szülei világa

- történelmi múlt (Erdély XVII. századi története;1848-49)

A falu, kisváros világa: belülről láttatja, bemutatva az éles társadalmi rétegződést. A paraszt az őserő

szimbóluma: korábban romantikus ábrázolásuk (népszínműbe kívánkozó módon). Jókainál a paraszt

mellékalak.

Mikszáthnál már lelkük van, főhősök is lehetnek, ritkán lázadnak, az egyszerű élet már bemutatásra kerül,

a nyomor nem.

Gárdonyi parasztjai bölcsen, elégedetten élik egyszerű életüket.

Tömörkény már elesettségükről is ír, de szereplői még naivan együgyűek.

Móricz azonosul velük; szakít az idillikus faluképpel, megmutatja a történések rejtett indítékait, az

ösztönös és tudatos hatóerőket; a hétköznapi történéseknek szimbolikus jelentéstöbbletet ad; szereplői

beszédével rendkívüli módon, egyénítetten jellemez; népies szóhasználat (a tájnyelvi kiejtés fonetikus

írással érzékeltetése); sok anekdotikus elem, de a poénszerű zárlatot egy-két mondattal megtoldja.

Az elbeszélésmód közvetlensége, természetessége; spontán mesélőkedv; a kompozíció drámai

kialakítására való készség, drámai sűrítés.

A kisvárosban is a szegénység, lecsúszottság, sivárság, kicsinyesség, öregedő férj és ifjú feleség; nagyot

akaró, lelkesedő, de hamar letörő, a főhősök céltalanul elhamvadó energiái.

A tűz motívuma, mint a tisztulás eszköze. Tragikomikus alakok: a Bovaryné mintájára öngyilkosságot

megkísérlő hősnő (Veres Pálné) kiugrik az ablakon (egy emelet, de inkább magasföldszint) – az ülepére

1

esik.

Korrupció, panamák, erőtlenség, mohó szerzésvágy;

A magyar Ugar írója prózában; a nagyra hivatott dzsentri belebukik vágyaiba, nincs kitartása – evés, ivás,

dáridók, anekdotizálás, udvarlás, álomvilág ápolása.

A gondok-bajok dokumentumszerűen pontos írói ábrázolása: az irodalmi szociográfia.

A Hét krajcárjában az idill és a tragédia ötvözése;

A naturalizmus (ösztönvilág bemutatása, érzékiség, indulatok), az eltorzult ösztönemberek bemutatása.

Móricz Zsigmond parasztábrázolásának újszerűsége

A népszínművek árvalányhajas, mesébe illő, idillizáló faluképével szemben meglátta a hazug felszín

mögött az elégedetlenséget, a szegénységet, a nyomort, s az abból fakadó tetteket, elembertelenedést.

1 . Hét krajcár

A novella egy játékos pénzszerzésről szól, kontrasztként (ellentétként) a paraszti életnek eddig nem sejtett

nyomorúsága bukkan elő a történetben. Móricz gyermekkorából idéz fel egy emléket, amikor

édesanyjával hét krajcárt kerestek, hogy szappant tudjanak venni mosáshoz. Visszaemlékezik, mennyit

nevettek anyjával a pénzkeresés közben. A kisfiúnak sejtelme sincs a keresés értelméről, önfeledten

játszik a nyomorúsággal.

Az anya végigjátsza a játékot, csupa derűvel leplezve a kettős megerőltetést. Egyrészt a fizikait, hiszen

akkor már nagyon beteg volt, másrészt a lelkit, mert a fiú előtt rejtegetnie kellett szenvedését. Rendkívüli

lelkiereje teszi hőssé az egyszerű asszonyt, az édesanyát.

2 . Tragédia

Móricz 1909-ben írta a művet, tehát első néprajzgyűjtő körútja után hat évvel.

Műfaja: novella. A Szatmár megyében töltött idő hatása egyértelműen végigkövethető az alkotásban, a

paraszti élet ábrázolásának módjában.

Ez Móricz korai korszakának kiemelkedő műve. Móricz ábrázolásmódjában észrevehető az a folyamat,

ahogy első művei után egyre jobban előtérbe helyezi a paraszti élet gondjait, s a realista, néhol naturalista

ábrázolásmódra tér át. Reálisan, valósághűen ábrázolja kora társadalmát (így a parasztságot is), a

naturalizmus az élet csúnyább, rútabb vonatkozásainak ábrázolásánál jelenik meg.

E novella főhőse Kis János (beszélő, minősítő név, egy a sokezernyi Kis Jánosból) – nincstelen segéd,

akinek egész életében csak a munka jutott, örömben, pihenésben, jólétben nem volt része. Életének

állandó jellemzője az éhezés, vágyakozás a bőséges, finom ételekre.

A mű konfliktusa: Sarudy (a munkaadó) bejelenti, hogy mindenkit meghív lánya esküvőjére, Kis János

az alkalmat kihasználva jól tele akarja enni magát, ki akarja enni vagyonából a gazdag Sarudyt. Jól

felkészült az alkalomra, nem eszik megelőzően, hogy legyen hely a sok ételnek. A vágy ezért is fűti, mert

Sarudy az elnyomó, gazdag réteghez tartozik. Sarudy képe végigvonul a novellán, ezzel szemben Kis

felesége és gyereke csak egyszer jelennek meg (egy emlékkép, ahogy gyermeke krumplilevest hoz neki,

és várja, hogy kapjon belőle. Kis megeszi az egészet, aztán belerúg az üres edénybe. (Ez a cselekvés az

2

egész műre levonható tanulságot tartalmaz: János elrúgja magától a szegénységet.)

A probléma az, hogy ebből a szegénységből nem lehet kitörni, ezzel ő is tisztában van. Ez a helyzet nem

egyedi, hanem egy széles réteg gondja (tipikus). Kiderül, hogy egész életében egyszer nevetett, amikor

apja meg akarta ütni, de elesett és meghalt. Tragikomikus ábrázolásmód: az olvasó olvasás közben lehet,

hogy először nevet a történeten, de azután rádöbben, hogy a történet valójában mélységesen tragikus.

Kis Jánost fűti a vágy, hogy Sarudyt kiegye a vagyonából. Nem gondol arra, hogy gyomra elszokott a sok

ennivalótól, előtte pedig nem is evett. 50 húsgombócot tervez megenni, de két tányér leves után már kezd

rosszul lenni. Mikor egy falat megakad a torkán, azt mondja: „Dögölj meg, kutya!”. Ez Sarudynak is

szólhat, de lehet egyszerű káromkodás is (inkább az előbbi). Másodszor is megpróbálja lenyelni, ebbe

bele is hal.

Halála groteszk: meghal azért, hogy egyszer jóllakjon.

Kis János életében és halálában is büszke ember volt…

Móricz ábrázolásmódjára a tipizálás is jellemző. Egy ember tulajdonságain keresztül mutatja be egy

csoport tulajdonságait. Tipikus alakok ábrázolása tipikus körülmények között, a lehető legreálisabb

módon.

3 . Barbárok

1931-ben keletkezett elbeszélés. A ridegpásztorok világába vezet. Sok népballadai elemet tartalmaz. A

történet két juhász körül forog (Bodri juhász, Veres Juhász), akiknek – bár volt saját nyájuk –, ha meg

akartak élni, a legelőért véres harcot kellett folytatniuk. Az emberekben nyereségvágy él. Veres Juhász

képes arra, hogy juhaiért megöljön egy embert.

A mű három szerkezeti egységre tagolható. Mindhárom egy párbeszéddel indul. (Rövid, szaggatott

mondatok fokozzák a feszültséget.)

I. Puhatolózás (Veres–Bodri párbeszéd) – mikor jön a felesége?

II. Bodri felesége – Veres juhász párbeszéde, Veres álnoksága, gonoszsága, Bodri felesége

gyanakszik…

III. A bíróságon a bíró és a Veres Juhász párbeszéde. Veres juhász csak akkor vall be valamit, amikor

rábizonyítják. Babonás, mert amit nem sikerült győzködéssel, fenyegetéssel elérni, a végső vallomást

Bodri meggyilkolásáról az ajtón lógó szíj hatására teszi meg.

Mindhárom részben fontos szerepe van a tájleírásnak.

1. délalföldi puszta

2. pusztától a Dunántúlig

3. amíg Verest el nem kapják

A konfliktus tragédiával végződik. (Kettős gyilkosság.)

Balladai jegy: töredékes párbeszédek. Népies, de nem tájjellegű nyelvezet. A tárgyaknak fontos szerepük

van. Szertartásosak a mozdulatok is, pipázás, tűzrakás, leülés stb. A tragédia hirtelen bontakozik ki.

Tetőpont a gyilkosság, a gyerek megaláztatása – a gyilkosok, miután eltemették áldozataikat, megsütik

azok megmaradt szalonnáját.

3

A megoldás: a Veres juhász végül elismeri tettét, elviszik, s a végső büntetés előtt korábbi konokságáért

megbotozták.

A mű címe kegyetlen, érzéketlen emberekre utal.

A vizsgálóbíró kijelentése: a juhász is barbár, de az a társadalom is, amely idáig süllyeszti az embert…

4 . Szegény emberek

A fronton harcoló katona hazatér, családja éhezik: felesége kölcsön kér pénzt, hogy enni tudjanak, de

időre vissza kell adni. A főhős lopni indul a Varga-házhoz, 3 gyereket talál… elhatározza a gyilkosságot.

A szomszéd lánya sejti, miért jött, ezért őt is ellenségnek tekinti. A háborúban, melyben idáig harcolt a

fronton, az ellenséget meg kellett ölni. Megöli a két nagyobbik gyereket, a legkisebb életét meghagyja.

Felrakja őket az ágyra… Az alibijét biztosítani akarja az öregember révén, akivel dolgozik. A végén

elmondja a feleségének, hogy mit tett. „Te erről senkinek se szólj, a szegénység vitt rá.”

5 . Úri muri (1927)

A mű kapcsolódik a polgárosodás témaköréhez. Eddig az volt a kérdés, hogy a dzsentri képes-e

fölzárkózni a polgárosodáshoz (a válasz: nem). Most, amikor a polgárosodás elakadt, az a kérdés, hogy ki

lesz képes kihúzni a „szekeret a kátyúból”. A regényben kétféle embertípus kerül bemutatásra, az egyik

Zoltán, aki reformálni akar, és a többiek: ösztönlények, főleg Csörgheő Csuli. A regény minden téren

bemutatja köztük a különbséget.

A Csuli-félékben nincs elfojtás, korlátlanul élik ki ösztöneiket, állatiasak, ők képviselik a magyar

karaktert. (Móricz itt negatívnak mutatja). Zoltán velük szemben áll, de tele van elfojtással, ebből

adódnak konfliktusai. A Csuli-félék egészségesek (ez itt negatív). A szerelemmel nincsenek gondjaik, a

tenyeres-talpas menyecskéket szeretik, akik „nem sokat karattyolnak, inkább kamatyolnak”. Zoltán

szerelmi élete nem problémamentes. Az ő felesége úriasszony, akinek szerelem kell. Zoltán is vágyik a

szerelem nélküli szexre és a Csuli-féle életre. Ez ambivalens a jellemében. Életében két asszony van:

Eszter és Rozika. Eszter, aki tökéletesnek akarja látni a férjét, akivel Zoltánnak harcolnia kell (ki akarja

sajátítani Zoltánt). Számára Rozika erotikája undorító, mert neki nem jut belőle. Eszter egy fagyos nő, de

egyben áldozat is, mivel Zoltán megcsalja.

Rozika világa nagyon összetett. Egy felől parasztos (származása miatt), másfelől úri nő (emiatt szökött

el). Gyermekiessége (Zoltán bácsi) szemben áll démoni csábító mivoltával (már kisiskolás korában

csábított).

Zoltán lotyónak nevezi, mert szerelmi partnereit nem a pénz miatt válogatja (neki mindegy, ki az,

mindenkivel kapcsolatot létesít). Zoltán és Rozi találkozása naturalista alapjelenet. Ez lesz Zoltán

hanyatlásának oka, de Roziból erőt merít a reformok elkezdéséhez. Rozinak a végén Zoltán odaadja

utolsó kölcsönkért 100 Ft-ját.

Reformerként jelenik meg a műben Lekencey, aki viszont csak elméleti ember. Zoltán a gyakorlatban is

megvalósít, gabonatermő mező helyett kertje van… Reformgondolata a vasút hollétéről szóló vitában is

megjelenik. Ő gondol a jövőre, fiára, már a kapitalista gondolkodásmód jellemzi. Csuli a feudális

gondolkodásmódot képviseli.

A harmadik reformer a zsidó ügyvéd. Itt a zsidóság úgy jelenik meg, mint lehetőség, amit a magyarság is

választhat.

A másik zsidó, Wagnerka nevetséges, helyzete a kisváros lehetőségeit tükrözi, nem lehet kibontakozni.

Ráadásul őt zsidósága miatt is támadások érték, érik. Magyarországra a „kedélyes” antiszemitizmus volt

4

jellemző. Zsidók befogadásának kérdése merül fel. A mű végén Zoltán átlátja a magyar helyzet

kilátástalanságát, öngyilkos lesz és felgyújtja a tanyát. Tisztítótűz, minden rossz elég, katarzis. Rozika

nyelvén a tű a szenvedély, az előreutalás, ezáltal végzetessé teszi. Szimbolikusan Zoltán terveit a szerelmi

tűz emésztette fel.

Az író Zoltán gondolatait átképzeléses előadásban mutatja be. Így az olvasó jobban együttérez. Móricz a

paraszti témát szimbolikusan mutatja be, a társadalom problémáival lélektani úton foglalkozik.

6 . Rokonok

Az 1930-ban született regény az akkori jelenben játszódik: a húszas-harmincas évek valóságát mutatja be.

Gazdasági válságot él át az ország (és az egész világ); a szegények nyomora s a gazdagok mindenre

elszánt harácsolása sosem látott méreteket ölt. Móricz egy új forradalom érlelődését ismeri fel a krízisben,

és politikusi, publicisztikai hévvel leplezi le a visszaéléseket: a korrupciót, az összefonódásokat, a

törvényes díszletekkel leplezett visszaélések sorát. A saját érdekeik szerint cselekvő főügyészek,

főispánok, bankárok, politikusok uralma alatt végképp magára maradt a nép: vele senki sem törődik a

pénz utáni hajsza során. Sofőr nélküli teherautónak látszik az ország: „Minek menjen? Áll a garázsban. A

sofőr pedig ül a bárban? Vagy elmegy vadászni? Mindegy.”

Móricz által bírált réteg immár nem azonosítható a dzsentrivel: bár számos ponton érintkezik a két

halmaz, nem a közös nemesi gyökerek a lényegesek. Kopjássné, Lina és Boronkayné, Magdaléna

egyaránt Szentkálnayak, mégis egészen más a szerepük, élethelyzetük Zsarátnokon.

Míg az egyik dúsgazdag, s közel áll a hatalomhoz, a másik – dzsentri létére – nincstelen értelmiséginek

látszik. Épp ez a különbség készteti arra a főhőst, Kopjásst, hogy áttörjön a családjaikat kettészelő

határon, s maga is az erősek, a befolyásosak közé kerülhessen. Későn jön azonban rá, hogy ennek

feltétlenül megfizetendő az ára a korrupció és a becstelenség – miközben ő álmaiban épp az igazság

kivívására akarta felhasználni majdani befolyását.

Ez a kettősség teszi tragikomikussá Kopjáss István sorsát és alakját: egyszerre nevetünk a naivitásán, és

megdöbbenünk a bukásán. Csak számára nem nyilvánvaló, hogy cselekedetei az új beosztásban

tökéletesen ellentmondanak egymásnak: miközben az igazság bajnokaként lép föl, egyben a későn jött

tolvaj mohóságával próbálja lekörözni a nála élelmesebbeket. Azzal, hogy megveteti a várossal Berci

bácsi szenét, első napjától beáll a protekciózók közé; azzal pedig, hogy elfogadja a Kardics által

felajánlott hitelt, megvesztegetett főügyészként nem mást vállal, mint hogy szemet huny a Takarék

visszaélései fölött. Kapkod, mohón számolja a várható nyereséget, ész nélkül zúdítja a városra a

beprotezsált rokonokat. Albertet a Takarékba szánja, Menyhértet a Múzeumhoz, Adélkát tanítónőnek.

Negyvenöt éves, most kell behoznia, amit a nagyvadak évtizedeken át gyűjtöttek.

A regény szerkezeti ívét ez az átalakulás rajzolja ki: mint válik Kopjáss pandúrból rablóvá. Az

eseménysort indító és záró két pezsgős vacsora között alig két-három hét telik el. Száguldó gyorsasággal

peregnek az események: a házvétel, a pályázati botrány, a szénügylet. Mire Kopjáss föleszmélne, mire

átlátná a sertéshízlalda körüli szövevényes helyzetet, mire józanul felmérhetné saját terveinek

helyességét: minden összeomlik. Ráadásul a Magdaléna iránti szerelem is a legdrámaibb pillanatokban

vakítja meg a férfit: mindig épp akkor okoz „vértolulást” a szenvedélyes Kopjássnak, amikor nagyon is

józanul kellene döntenie.

A regény jellemrajza olykor vázlatosnak, stílusa hevenyészettnek látszik. Móricz azonban nem is ezt

tartotta fontosnak, hanem az igazság leleplező kimondását.

„A modern író – fogalmazza ezt meg korabeli ars poétikájában – nem imádja többé a forma művészetét…

jobban hasonlít egy újságíróhoz…”

Karinthy Frigyes (1887-1938)

Budapesten született 1887. június 25-én.

Apja Karinthy József tisztviselő, anyja Engel Karolina; Frigyes a család ötödik gyermeke.

1893-ban meghal édesanyja. Anyjának korai elvesztése, az eleven szellemi környezet és Budapest világvárossá fejlődése meghatározó gyermekkori élménye. Testvérei, Etelka és Elza festőnövendékek, Emília rendkívüli nyelvtehetség. Frigyes - a műkedvelő filozófus és tudós apa, a magyar Filozófiai társaság egyik alapító tagja révén - költő és filozófus baráti kör, képzőművészeti, irodalmi, filozófiai viták légkörében nevelkedett. A felnőttek a pozitivizmus és a francia kultúra megszállottjai, Karinthy Frigyesnek az egyoldalú német orientáció helyett már korán az egész európai kultúrára nyílt rálátása.

A Markó utcai reálgimnáziumban a gondos humán oktatás mellett a természettudományok főszerepet kaptak. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban s tizenöt éves korában megjelent Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regényében, melyet a Magyar Képes Világ közölt folytatásokban.

1905-ben érettségizett, kifejezetten gyengén. Érettségi után állítólag matematika-fizika szakra iratkozott be, valójában csak az bizonyos, hogy 1906-ban már közölte írásait Az Újság, majd több napilap, 1908-tól a Nyugat. 1912-ben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be.

1906 tájt összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; ez utóbbi révén ismerkedett meg a freudizmussal. Karinthy Frigyes fellépésekor a magyar tudomány és művészet virágkorát élte, Európa élvonalában volt. Mohó szenvedélyességgel vetette bele magát a pesti szellemi életbe. „Nem lehet meg a művészet tudomány nélkül” - vallotta, s ismereteit nemcsak olvasmányaiból szerezte, hanem tudós barátaitól első kézből is. Nemcsak lelkes híve a repülésnek, hanem Wittmann Viktor segítségével ki is próbálta. Freud, Strindberg és Weininger nőszemlélete Karinthy Frigyes novelláinak, tárcáinak meghatározója. A francia felvilágosodás írói mellett odafigyelt a kortárs filozófusokra is.

1912-ben látványosan tört be az irodalomba. Megjelent az Esik a hó, feltűnést keltve biológiai-kórbonctani naturalizmusával, a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye és az Így írtok ti. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét.

1910-ben kezdődött idillje Judik Etellel, a színésznőt férje haragja elől 1912-ben Berlinbe szöktette; 1913-ban kötöttek házasságot, 1914-ben születte meg fiúk, Gábor

A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz 1914 című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba 1915 című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel 1916 című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Aforizmába fogalmazta világnézetének lényegét: „A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.” E szellemben jelent meg 1918-ban Krisztus és Barrabás című kötete, szatirikus publicisztikájának csúcsa. A polgári forradalmat helyeselte, a proletárdiktatúrát nem.

1918-ban a spanyolnátha áldozataként harminckét éves korában meghalt felesége. A tragédia után visszavonult a közélettől. Naplójegyzetei szörnyű fájdalomról tanúskodnak: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött” - írta le a baljós szavakat 1918. október 28-án. A politikai fordulatok is meggyötörték, a kommün bukása után kipellengérezte a fehérterror ideológiáját, s ettől kezdve jobbról is, balról is támadták.

1920-ban feleségül vette a nála hat évvel fiatalabb, korábban orvosi tanulmányokat folytató Böhm Arankát, aki - Judik Etelhez hasonlóan - Karinthy miatt vált el előző férjétől. 1921-ben született meg gyermekük, Ferenc.

Az elsők között tűzte tollhegyre a szélsőséges diktatúrákat, Mussolinit, Hitlert, Sztálint. Felolvasó körutakon vett részt a húszas évek végén, az elcsatolt magyarlakta területeken is, s megrázó vallomásokat írt magyarságtudatáról. 1930-ban jelent meg formai szempontból bravúros verskötete, a Nem mondatom el senkinek. 1931-ben részt vett egy Zeppelin-utazáson, szerepelt PEN és eszperantó kongresszusokon. Regényben, elbeszélésben, humoreszkben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a relativista fekete humor irányába fejlesztette tovább.

1936 márciusában mind súlyosabbá váló rosszullét, szédülés, hányinger, hallucináció, kínzó fejfájás környékezte. A Budapesten és Bécsben végzett vizsgálatok kétségtelenné tették: sürgősen műtendő agydaganata van. Május 5-én Stockholmban műtötte meg agytumorát Olivecrona professzor. Az egészségét visszanyerő és önmagát szüntelenül figyelő-elemző író megkezdi élménye regénnyé formálását. 1937-ben jelent meg a Mennyei riport, fantasztikus korszatírája a „túlvilágról”, s az Utazás a koponyám körül című regénye agyműtétjéről. Sajtó alá rendezte Üzenet a palackban című verseskönyvét. Öt évre szóló írói tervet készített. „Halála és a műtét között eltelt 26 hónapból néhányat a lábadozás, néhányat a regény megírása ragadott el. A fönnmaradt mintegy másfél esztendő gyorsan pergő hétköznapok, mardosó gondok, félelmek között telt el. A műtét jól sikerült, a vak látó lett, az értelem kitisztult, az alkotókedv újra hatalmasan fölbuzogott. De a sérült agynak, a sérült léleknek nem tehetett jót a gyilkoló életforma. Az író nem szabadulhatott örökkön szaporodó restanciáitól. Adósságai rohamosabban nőttek, mint megvalósulatlanul maradt írói tervei. Ötéves tervet készített, regényeket, színdarabokat akart írni, de csak kusza karcolatokra, tárcákra tellett már erejéből. Még verseskötetét sem hozta tető alá, pedig versei már együtt voltak az elmúlt tíz év termése vált kiadásra. És utazni akart. Elmenni évekre, háta mögött hagyni mindent, ismeretlenül előkelő idegenként megjelenni mediterrán tengerpartok hoteljeiben vagy hűs északi vidékeken.

Ehelyett az újságírói robot emésztette. Kávéházról kávéházra járt. Gyakran rosszkedvű volt és nyugtalan. Egy idő múltán főfájásokról és szédülésekről panaszkodott. Meg-megjelent Leányfalun, Móricz Zsigmondnál. Előbb Tóth Árpád, majd később Kosztolányi halála amúgy is megviselte. Kosztolányi temetésén annyira elveszítette önuralmát, hogy idegességében cigarettára gyújtott. Móricz a szép és egyre megszépülő múltat jelentette számára, a régi békeidők megmaradt tanújaként.” (Szalay Károly)

1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.

Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre szétszedi, kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az ő számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem műalkotás is. Kevés íróról mondható el, még a legnagyobbak közül is, ami róla igen: anyanyelvét gazdagítja. „Bemondásai” gyakran idézett köznyelvi szólásokká kerekednek. A magyarul értő azonnal tudja, az is, aki nem olvasta, hogy mit jelent, ha „röhög az egész osztály”, ha „lógok a szeren”, ha „magyarázom a bizonyítványom”, ha „minden másképpen van”.

Fellépése óta nem lehet ugyanúgy gondolkodni magyarul, mint előtte. Ábrázolt típusai, figurái személyes ismerőseink lettek, ötletekkel legalább száz évre előre ellátta irodalmunkat. „Szellemes” volt, de nem csal a szó humoros értelmében. Komoly sorai is szellemesek, mert - szó szerint - van bennük szellem, teremtő ihlet, azaz eredetiség. Nem másolt, nem szabott át készen kapott gondolatokat. Ügyelt rá, hogy ő fedezzen fel valamit. Műfajt, játékokat, formát teremtett, viselkedésünk természetét tudatosította. Nevet adott különös helyzeteknek, mellőzött érzéseknek. A magyar irodalomban a humoros-szatirikus-groteszk művészet szintézisét hozta létre, azt a fejlődést folytatva, amit még a reformkorban Bajza és Kölcsey által szorgalmazott progresszív és erősen kritikus hangvételű komikus irodalom kezdett. A polgárosodás, modernizálás európai követelményeinek megfelelve, Jókain át - Mikszáth, Rákosi Viktor, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Gábor Andor kezdeményezéseit beteljesítve - hozzá visz az út. Klasszikus magyar irodalmi hagyományok folytatója. Jókain nevelkedett nemzeti író. A groteszk képviselője már Örkény előtt.

A világirodalom nagy szatirikusaival párhuzamba állítható szerző. Shaw, Chesterton - akit a legtöbbre tartott, s a legragyogóbb stilisztának nevezett -, valamint Leacock rokona, abszurditásában felveszi a versenyt Jarryval. De említhetjük Aldous Huxleyt is, aki természettudományos szemléletét, biológiai indíttatású hasonlatait jó tíz évvel Karinthy után alakítja ki. Még szembetűnőbb azonban, hogy Karinthy életműve - s az állandóan a nyilvános figyelem középpontjában álló magánszemély alakja is - sajátos közép-európai jelenség.

A nagy osztrák szatirikus, Karl Kraus s a cseh Karel Čapek hasonló problémákat érzékel, hasonló műfaji változatossággal és szemlélettel, mint magyar kortársuk. Franz Kafka szorongásos látomásai kísértetiesen idézik fel Karinthy állandó fojtogatottságát, félelmetesen megvalósuló megérzéseit.

„Népszerűsége arra is példa, hogy irodalmi érték és szélesebb olvasói érdeklődés megtalálhatja egymást, s az irodalomnak beszédmódot alakító hatása is lehet. Tevékenységét ebből a szempontból Petőfi és Jókai munkássága mellé állíthatjuk. Talán ebben rejlik szintézisének titka is. Mindenkihez szóló, mégsem „egyszerű”, önmagunkra kérdező, gondolkodásunkat alakító műveiben.” (Fráter Zoltán)

Az 1912-ben megjelent Így írtok ti (majd egyre bővülő újabb kiadásai) felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értéke, hogy rendkívüli módon népszerűsítette a modern, a kortárs, a nyugatos irodalmat. Ennek volt árnyoldala is; Kosztolányi Édes Annájában Patikárius Jancsi ebből a kötetből szerzi felszínes ismereteit; Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban arról ír, hogy a polgári házakban Karinthy paródiagyűjteménye pótolta a kortárs irodalom olvasását. Az Így írtok ti nem elsősorban és nem kizárólagosan a stíluseszközök paródiája vagy travesztiája, hanem az alkotói mentalitás és világkép mély ismeretéből fakadó, hol metszően ironikus-szatirikus, hol megértően humoros rajzok. „Csakhogy az ő irodalmi torzképei egyáltalán nem mókák. Bírálatok ezek egytől egyig, álarcos vagy álruhás bírálatok, a bírálatok legnemesebb fajtájából valók: az alkotást nem fogalmakkal és elméletekkel jellemzik, hanem érzékileg és érzékletesen…. Ő a szó hétköznapi értelmében sohasem „utánoz”: nem egy regényt vagy egy verset figuráz ki, hanem az egész mű, az egész művészet velejét. Akkor sem ez a végcélja. Bohókás szövegében, akár jó a jó versekben, mindig kiszökken egy részlet, mely mintegy vezérdallama mondanivalójának, s valahova messzebbre mutat. Ez a részlet jelképpé válik. Elgondolkoztat bennünket, és megdöbbent. Leleplez valamit, amit addig nem láttunk ennyire világosan. Torzképeit oly alaposan átgondolja, oly keményen építi föl és szerkeszti meg, hogy végül - elolvasásuk után is - távlat nyílik elénk, mintha magasban jártunk volna, és kilátótoronyból néztünk volna le a lapályra.” (Kosztolányi Dezső)

A Tanár úr kérem 1916-ban jelent meg, s a kötetbe foglalt tizenhat írás népszerűsége, az életműben elfoglalt kiemelt helye miatt az Így írtok ti-vel vetekszik. Karinthy diákfigurái - miközben élő, eleven alakok - valójában archetipikus emberi szituációk és magatartásformák megtestesítői. Az iskola az élet metaforája, melyből el-elvágyik az ember, de elhagyni azért nem szeretné azt.

„A humor a teljes igazság” - jegyezte fel Karinthy. Később, az Ascher Oszkár által megtalált, utolsó noteszába a következő keserű sorokat írta: „Úgy használnak engem, mint a krumplit Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják.” Karinthy Frigyes egész életében a nagy mű, az enciklopédia megalkotására készült. Az utókor úgy látja, hogy maradandót mégis az apró, a látszólag mellékes, a kényszerből született művekkel alkotott, kitágítva a magyar nyelv ábrázolási, megjelenítési lehetőségeit.

Groteszk látásmód Örkény Egyperces novelláiban

-pár info: vh. munkaszolgálat, hadifogság, népszerű művek: filmek, színház, drámák (Tóték, Isten hozta őrnagy úr, Macskajáték, Lágerek népe, Voronyezs, Pisti a vérzivatarban, stb stb)

-jellegzetesen közép-európai groteszk

1. Egypercesek

- az egyperces novella mint műfaj örkénytől származik, lényege: rövidség, redukált szövegek à háttérbe szorulnak a novella hagyományos jellemzői, Ø végigvezetett történet, kevesebb a háttérbemutatás (szereplők, idő, hely), viszont megőrzi a csattanót

-Örkény szerint az egypercesek: matematikai képlet: „a közlés minimuma, a képzelet maximuma” (minimális közlés az író oldalán, maximális értelmezés a befogadóén)

-fontos elem: a novellák címe (pl. Ballada a költészet hatalmáról)

-kevés epikus elem, viszont erős drámaiság (műnemek keveredése), sokszor csak párbeszéd pl, gyakran líraiság is

-köznapi nyelvhasználat

-groteszk, ironizáló, lefokozó elbeszéléstechnika

-előzmények: Kafka, városi folklór, pesti vicc

-példázatosság & a példázat paródiája

-jelzésszerű sűrítettség

-belső feszültség à ellentétes minőségek (~ a groteszk definíciója) – pl. ráció-irracionalitás, érzelmesség-józanság, pátosz-banalitás, hétkoznapi nyelvhasználat, stb.

-sok épül anekdotikus magra

-„talált szövegek”, dokumentumok (pl mi mindent kell tudni, stb) à egy köznapi szöveg irodalmi kontextusba helyezése à más jelentést kap

2. a kötet szerkezete

-6 ciklus az eredeti 1968-as kiadásban: állapotok, korképek, arcképek, visszájáról, változatok, példázatok

-tematikus szerkesztés

-a későbbi kötetek is megőrizték ezt a ciklusszerkesztést, de később kiegészítették újabbakkal is, a ’79 utáni kiadások már teljesek

3. groteszk látásmód

-groteszk: (esztétikai minőség) ellentétes esztétikai minőségek egymás mellé állítása, szélsőségesen össze nem illő elemek társítása, a komikum egyik formája

-előzmények: romantika & realizmus óta jelentős

-örkény szerint: szemléletmód, világlátás („arról, hogy mi a groteszk”), mindent ki lehet figurázni, mindenen lehet nevetni

-már a novellák rövidsége is jelzi a groteszk látásmódot

-gyakran enigma-szerű szövegek = talányosság

-gyakori keveredések az egypercesekben: ráció & irracionalitás, érzelmesség & józanság, pátosz & hétköznapiság

-erősítés: hétköznapi nyelvhasználat ( & talált szövegek) – újabb össze nem illő elemek: irodalmi szöveg & hétköznapiság

4. példák

Arról, hogy mi a groteszk

-lényegi elem: szerkezet

-elidegenedettség, félelem, szorongás – kérdőjel

-a fonák mint látószög à a groteszk mindent átfogó látószög, szemléleti forma

-nyelvi megformálás: tárgyszerűség & ellentétes minőségek

A sátán Füreden

-átmenet novella és egyperces között à megőrzi a történetet, szereplők, stb

-elsődleges jelentés – a cím nélkül

-a cím figyelembe vételével à sátán: megkísérti, rosszra csábítja az embereket

-hétköznapi helyzet, szereplők, nyelv à erős kontraszt a cím & a szöveg között (már a címben is + a cím biblikus utalás)

-anekdotikus magra épül

-nincs igazán csattanó a végén – kert à paradicsom à másodlagos jelentés

Budapest

-a vicc műfaji szabályaira épül, pesti vicc (a legreménytelenebb helyzetben is megtalálni a jó, humoros pillanatokat, szocializmus & pesti ember, aki a jég hátán is megél)à csattanó

-tárgyszerű, objektív, száraz, tényszerű leírás

-nem közli, hogy mi történt az emberekkel à hiányuk

-groteszk látásmód: stílus (tragédia vs. tárgyszerűség) + csattanó

Mi mindent kell tudni

-cím: jelzi a többletjelentést à nem csak a villamosra vonatkozó szabályzat à élet

-a szöveg irodalmi környezetbe kerül à másodlagos jelentés à szabályozott élet

(ugyanilyen novella: Kivégzési szabályzat)

Leltár

-minimálisra redukált szöveg à nagy szükség a befogadó képzelőerejére

-szereplők, hely, idő, kronologikus leírás

-groteszk: cselekmény vs. cselekménytelenség

-szükséges & elégséges kifejtettség

In memoriam Dr. K.H.G.

-történeti háttértudásra épül à munkaszolgálat

-a történelem abszurditása, fekete humor

-fegyveres erőszak, hatalom vs. szellemi fölény

-nagyon redukált szöveg – Ø bevezetés, Ø szereplők bemutatása, stb., lefokozott történetmondás, nyitottság

Hogylétemről à lógnak a beleim – szólásból (üres kommunikáció, minden rendben)

Kassák Lajos (1887-1967)

Ha azt mondjuk: magyar avantgarde - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: magyar szabad vers - ez mindenekelőtt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: a proletariátus méltó költői hangon szólalt meg magyarul - ez mindenekelőtt Kassák Lajosra vonatkozik. Merjük azt is kimondani, hogy a magyar költészet XX. századbeli történetében Ady Endre és József Attila mellett a harmadik főalak: Kassák Lajos. Szoborba kívánkozó kemény arcéle, hangjának férfias komolysága, minden új iránti érzékenysége irodalmunk legfontosabb jelenségei közé sorolja. És amúgy mellékesen a század absztrakt festészetének világtörténelmében is jelentékeny helye van.

Amikor itthon senki másra nem emlékeztető hangján megjelent a magyar irodalomban, a proletárköltészetnek alig volt múltja, és ami volt, nem bizonyult többnek kezdeti dadogásnál. Haladó költők ugyan fordultak olykor együttérzéssel a proletariátus felé, de ez még szocialista költészetnek nem mondható. A szocialista proletárköltészetet kezdeményező Csizmadia Sándor igen jelentéktelen költő volt. Követői még jelentéktelenebbek.

És akkor jött Kassák Lajos.

1912-ben a Renaissance című folyóiratban jelentek meg először dübörgő szabad versei, amelyek azonnal feltűnést keltettek, azonnal lelkes híveket és indulatos ellenségeket szereztek neki és költészetének.

Huszonöt éves volt akkor, és kalandos múlt állt a háta mögött. Proletárfiú volt, és Érsekújvárról indult, élő beszédjének szlovákos-palócos hanglejtését mindvégig megtartotta, sajátosan vidékies felhangot adva ennek az ízig-vérig nagyvárosi embernek. Vasmunkásként indult, sihederfővel került a munkásmozgalomba, előbb győri, majd hamarosan budapesti gyárakban dolgozik, és tizennyolc éves korában már tevékenyen vesz részt az 1905-ös sztrájkmozgalmak szervezésében. Közben azonban verseket olvas, és verseket ír, harcos munkásmozgalmi témájúakat, Csizmadia Sándor modorában és Petőfitől tanult verseléssel. Egyelőre még keresi magát, de húszhuszonegy éves korában itt-ott már közlik a verseit. Azután huszonegy éves korában nekivág a világnak - gyalog. Végigmegy Ausztrián, Németországon, Belgiumon. Nyomorog, alkalmi munkákat vállal, és tanulja a világot. Végre elgyalogol Párizsig. Nemzetközi méretekben találkozik szembe a nemzetközi munkásmozgalommal, szembetalálkozik a modern költészet avantgardista formáival, futurizmussal, expresszionizmussal, szimultanizmussal, megismeri Walt Whitman áradó szabad verseit. És szembetalálkozik a modern festészettel is: kubizmussal, konstruktivizmussal, a bontakozó absztrakt festészettel. Kitárul a világ, és Kassák mindent magába szív. Amikor Párizsból nemkívánatos idegenként hazatoloncolják, már kibontakozott az érett költő mondanivalóival is, formakészletével is.

Abban az időben a munkásmozgalom világszerte avantgardista formákban találta meg kifejezési formáját. Nálunk Kassákkal kerül a haladó költészet szinkronba a világköltészet leghaladóbb törekvéseivel. Manapság az avantgardizmus már némiképpen stílustörténeti emlék, amely ugyan befolyásolta az újabb törekvéseket, de tiszta formáiban művészeti zsákutcának bizonyult, hanem a század első negyedében valóban ez volt a legmodernebb. A Nyugat költői egy akkor már klasszikussá érett, múlt század végi modernséget tettek minálunk vadonatújjá. De Kassák maga a kortársi, forrongó irodalmi kísérletezést hozta el, és eszmevilága balra állt a haladó polgári Nyugattól.

Ettől kezdve ő a hazai irodalom baloldali fókusza, körötte kristályosodik a forradalmi hangvételű, modernista költészet (tőle tanulnak azok a nemsokára meginduló fiatal költők is, akik idővel politikailag továbbnéznek, továbblátnak és továbblépnek: kommunista költészetünk klasszikusai, mint Barta Sándor, Komját Aladár, a méltatlanul elfelejtett György Mátyás, a később irodalomtörténész-esztéta-politikus Révai József).

1915-ben, már az első világháború folyamán megjelenik első verseskönyve, és ugyanebben az évben megalapítja A Tett című folyóiratot. Itt szerveződik a magyar forradalmi költészet, de a képzőművészet és a nyomdaművészet is. Kassák kezdettől fogva érdeklődik a festészet és a nyomdaművészet iránt. Később, amikor festeni kezd, döntő szerepe lesz a magyar absztrakt festészet történetében, és idővel nemzetközi tekintélyt vív ki magának. A nyomdaiparban új korszak nyílik az ő könyv- és folyóirat-tervezéseivel.

A Tettet forradalmi hangja és főleg harcos antimilitarizmusa miatt hamarosan betiltják, de Kassák azonnal folytatja Ma címen, valamivel óvatosabban. A Tett és a Ma évfolyamai irodalmunk egyik fontos fejezetét jelentik: a magyar avantgardizmus egészét, amikor ez a törekvés a legkorszerűbb volt.

Kassák pedig írta sajátos ritmikájú, széles hullámzású, dübörgő szabad verseit. Az embereket meghökkentette futurizmusból és expresszionizmusból összeszőtt, de egészen egyéni stílusa, szokatlan szókötése, gondolattársítása. Nem győzték gúnyolni és parodizálni, de egyre többen lelkesedtek is érte. Mert Kassák nemcsak nagy újító, nemcsak eredeti stiliszta, de igazi nagy költő: a haladás, az emberségesség, a pátosz és a szelíd érzelmek lenyűgöző kifejezője (mellékesen a legnagyobb magyar szerelmi lírikusok közé is tartozik). És amit mondott, azt a munkásság nevében mondotta, a nagy kollektivitást fejezte ki. Mesteremberek című verse a magyar proletárköltészet egyik legszebb hitvallása, József Attiláig senki sem közelítette meg.

1919-ben Kassák természetesen ott van a forradalom kellős közepén. A tanácsköztársaság kormányában helyettes népbiztos. De már ekkor kezdődik elméleti elkülönülése a kommunistáktól. Művészi kérdésekben szembehelyezkedik Kun Bélával. Anarchista jellegű örökös különvéleménye képtelenné teszi minden pártfegyelemre. És ez egyre jobban kiderül az emigrációban. A bukás után egy ideig börtönben van, de sikerül megszöknie, és Bécsbe emigrál. Ott válnak el tőle a kommunisták. Ő valójában a szociáldemokratáktól balra áll, de a kommunistáktól jobbra. Így azután, ha mindig is bőségesen vannak hívei, követői, bámulói, politikailag mégis magányosan áll, s ezért egyre jobban érdekli a művészet, mint a politika.

Amikor 1926-ban hazatér, itt újra erjedési központ. Ő jelenti azt a baloldalt, amelyet még elvisel a Horthy-rend rendőrsége. Éppen ezért, mert most már kizárólag a művészet síkján mozog és mozgat. A gyakorlati munkásmozgalomtól elszakadt. De az irodalomban ő a forradalom, aki bal felől bírálja a Nyugatot, főleg Babits kultúrpolitikáját.

Egyre népszerűbb író. Versei mellett kezdettől fogva írt regényeket, amelyekben jó naturalista írónak bizonyult, aki belülről mutatja meg a proletariátus életét. Most, visszatérte után évek lassú munkájával megírja az Egy ember élete című önéletrajzi regényét, amely nemcsak gazdag dokumentumanyag egy korszakról, hanem annak a korszaknak az egyik legjelentékenyebb szépprózai alkotása.

A felszabadulást erejének teljében érte meg. Igazán sohasem lett belőle öregember. Keményen állta a harcokat, keményen állta a mellőztetéseket is. Ő volt a szocialista magyar irodalom előharcosa, de a dogmatikus kultúrpolitika sokáig gyanakodva nézte a gőgösen magányos harcost. Félreértések, rosszindulatok különítették el. Voltak hosszú évek a felszabadulás után, hogy amit írt, meg sem jelenhetett. Olyankor festett, és amit festett, azt egész Európa tudomásul vette. És versekkel, szépprózai művekkel, tanulmányokkal egészítette életművét, amelybe itt-ott drámák is tartoznak. És kivárta az elismertetést. Az ötvenes évek vége felé már kezdik tudomásul venni, hogy ő a főszereplők egyike. Megkezdődik életműve egészének kiadása. Hetvenöt éves születésnapján már hivatalosan is köszöntik. Végre-valahára a Kossuth-díjat is megkapta. Majd nyolcvanadik születésnapján már a legnagyobbnak kijáró tisztelettel vették körül az ünneplők. A következő évben meghalt.

Jellemző, hogy azóta is viták folynak költészete körül. Ez bizonyítja, hogy élő és ható költészet. Sajátos varázsú költészet: lehet szidalmazni, és lehet lelkesedni érte, csak közömbösen nem állhat senki sem a kassáki életmű előtt.

Radnóti Miklós

Született

1909. május 5.
Budapest

Elhunyt

1944. november 9. (35 évesen)
Abda

Radnóti Miklós (Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

• 1 Élete
• 2 Művei
• 2.1 Életében megjelent kötetei
• 2.2 Tanulmánya
• 2.3 Posztumusz kötete
• 2.4 Műfordítások
• 3 Emléke
• 4 Díjak
• 5 Külső hivatkozások

Élete

Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8-ban egy asszimilált zsidó családban. Születése édesanyja, Grosz Ilona (1881–1909) és ikertestvére életébe került. Édesapja, Glatter Jakab (1874–1921) kereskedelmi utazó volt.

A Szemere utcai elemiben (1915-19), a Markó utcai főreáliskolában (1919-23) és az Izabella utcai Báró Wesselényi Miklós fiú felső kereskedelmi iskolában (1923-1927) végezte tanulmányait. 1927 júniusában érettségizett. 1921. július 21-én agyvérzésben meghalt édesapja. Ő ekkor tudta meg, hogy az őt felnevelő asszony nem az édesanyja, hanem az anyja testvére volt, és Ágika (akit testvérének hitt) csak az unokatestvére. Nagynénje nem akarja felnevelni, Grósz Dezsőhöz, anyai nagybátyjához kerül.

1926 őszén megismerkedett leendő feleségével, Gyarmati Fannival. Közösen csatlakoztak a Magyar Ifjúsági Balassa Bálint Irodalmi Körhöz. 1927-28-ban elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec (Reichenberg) textilipari főiskoláján, majd onnan visszatérve nagybátyja nagykereskedésében helyezkedett el. Októberben barátaival 1928 címmel irodalmi folyóiratot indítottak. A lapnak két száma jelent meg, s Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.

A nyári szünidőt a rokonoknál, Trencsénben töltötte. Decemberben gimnáziumi különbözeti érettségi vizsgát tett annak érdekében, hogy felsőoktatási tanulmányokat folytathasson. 1929-30-ban részt vett a Kortárs című, avantgárd szellemiségű folyóirat megalapításában és szerkesztői munkájában. Ősszel beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe.

A Lábadozó szél c. verseskötetének címlapja Dóczi György grafikájával. 1933.

A Lábadozó szél c. verseskötetének egy példányát, Balla Sándornak, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma titkárának dedikálta. 1933.

Április 11-én a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. A nyári szünidőt Franciaországban töltötte. December 8-án zárt tárgyalás keretében a Töreky-tanács nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. 1932. május 18-án az ítélőtábla Gadó-tanácsa helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, de annak végrehajtását felfüggesztette. Júniusban a Valóság című folyóirat munkatársa volt. Júliusban Bálint Györgyéknél, Tátraszéplak közelében nyaralt. Ősszel tanári alapvizsgát tett. Részt vett az Országos Ifjúsági Bizottság szegedi csoportjának, valamint a Hétvezér utcai munkásotthon szavalókörének munkájában.

1933-ban a Művészeti Kollégium művelődési programja keretében előadást tartott. 1934 májusában sikeres doktori szigorlatot tett. Júniusban summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. Kaffka Margit művészi fejlődése című doktori értekezését az egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete és a Művészeti Kollégium is kiadja. Elkészíti francia szakdolgozatát, majd Müller Lajos nyomdász jóvoltából a Gyarmati Könyvnyomtató Műhelyben külön kötetben is megjelenik Ének a négerről, aki a városba ment című költeménye. A Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett.

1935. augusztus 11-én feleségül vette Gyarmati Fannit, s a Pozsonyi út 1. számú házban béreltek lakást. A nyarat az apósa által bérelt, Diana út 15/B. szám alatt lévő családi házban töltötték. 1936-ban rendszeres résztvevője a Tóth Árpád Társaság felolvasóestjeinek. 1937. január 18-án Baumgarten-jutalomban részesült. Nyáron feleségével egy hónapot töltöttek Párizsban. Megismerkedtek Pierre Robin francia költővel. Részt vettek július 24-én a Spanyol Köztársaság melletti szolidaritás jegyében rendezett nagy tömegtüntetésen.

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

akár a vad forgószelek

sebzett földekről és a bányák

mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!

ma délután is érted szállt az ének;

nehéz szavakkal harcod énekelték

az ázottarcu párisi szegények. (Hispánia, Hispánia – részlet)

1938 nyarán egy hetet a francia Pen Club meghívására, további három hetet magánemberként újra Párizsban töltött feleségével. Hozzákezdett Guillaume Apollinaire verseinek fordításához. 1940-ben megjelent a Vas Istvánnal közösen fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei. Szeptember 6-ától munkaszolgálatra hívják be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntetőtáborban dolgozott. December 18-án szabadult.

1941 októberében sajtó alá rendezte József Attila fiatalkori verseit, Galamb Ödön visszaemlékezésének függelékeként Makói évek címmel. November 1-jén részt vett Kossuth Lajos és Táncsics Mihály sírjánál rendezett néma tüntetésen. 1942-ben a Hungária Kiadó gondozásában megjelent külön füzet formájában Naptár című versesfüzete. Március 15-én részt vett a Történelmi Emlékbizottság kezdeményezte háborúellenes tüntetésen a Petőfi-szobornál. Július 1-jén újabb munkaszolgálatos behívót kapott. Többek között Élesden és a hatvani Cukorgyárban dolgozott. November 19-én egy pesti ládagyárba vezérelték. Aláírásgyűjtés kezdődött a kiszabadítása érdekében. 1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el. (Nem tudhatom – részlet, 1944. január)

1944-ben Karunga, a holtak ura címmel megjelentek néger mesefordításai. Május 18-án újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton teljesített szolgálatot. 1944 májusában a magyar hadsereg visszavonult, és Radnóti egységét a jugoszláviai Bor melletti munkatáborba vezényelték. Június 2-án érkezett meg a Lager Heidenauba. Radnóti ekkor verseit egy kis noteszbe írta fel, melynek lapjait szétosztotta a barátai között. Azt akarta, hogy aki tudja, vigye magával a háború után, és jelentesse meg. Versei (többek között a Hetedik ecloga és a Razglednicák) a tábori élet sötét körülményeit mutatták be vagy szerelméhez, Fannihoz szóltak.

Radnóti Miklós síremléke (Budapest, Fiumei úti temető)

Radnóti Miklós sírköve

Augusztus végén Győr mellé vezényelték. Egy támadás miatt el kellett mennie, azonban vissza már nem tért, mert lelőtték. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba temették őket. 18 hónappal később exhumálták és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen. (Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

Művei

Életében megjelent kötetei

• Pogány köszöntő (1930)
• Újmódi pásztorok éneke (1931)
• Lábadozó szél (1933)
• Ének a négerről, aki a városba ment(1934)
• Újhold (1935)
• Járkálj csak, halálraítélt! (1936)
• Meredek út (1938)
• Ikrek hava (1940)
• Válogatott versek (1930-1940) (1940)
• Naptár (1942)

Tanulmánya

• Kaffka Margit művészi fejlődése(1934)

Posztumusz kötete

• Tajtékos ég (1946)

Műfordítások

• Apollinaire versei 1940 - Vas Istvánnal közösen
• La Fontaine meséi, 1942.
• Orpheus nyomában (válogatott versfordítások), 1943.
• Karunga, a holtak ura (néger mesefordítások, 1944)