Főoldal

Papagájok

A Hullámospapagáj

Elhelyezés:

A többi díszmadárhoz hasonlóan tarthatók kalitkában, társas ketrecben, röpdében és madárházban. Természetesen a legelsõ a leggyakoribb, így elsõsorban ezzel foglalkozunk. A kalitka méreténél vegyük figyelembe, hogy a hullámos papagáj mozgástérigényes, minimum 40x30 cm alapterületû (kerek és hatszögletû kalitkát ne válasszunk!) és 30-40 cm magas kalitkát rendezzünk be. Berendezési tárgyként tükröt, csengõt és

egyéb játékokat, és eltérõ vastagságú ülõrudakat (így a lábizmok jó kondícióban tarthatók) helyezzünk be. A kalitka aljára folyami homokot szórjunk, ezt hetenként 1-2 alkalommal cseréljük.Kedvencünk lakhelyét óvjuk a huzattól és a közvetlen napfénytõl, lehetõleg minimum 1 méter magasságban helyezzük el. Téli idõszakban is biztosítsuk (meleg fényû fénycsõvel) a napi 12-14 órányi világosságot. A hõmérsékletre kevésbé, a hõingadozásra nagyon érzékenyek. Nyári idõszakban a kalitka nyitott ajtajára függesszünk fürdõházat.

Élőhely:

Az egyik legismertebb hazai díszpapagáj Ausztrália délnyugati és délkeleti (Új-Dél-Wales és Victoria állam) sztyeppéin él, ahol a szélsõséges idõjárás, a növényzetet pusztító szárazság gyakran számottevõen ritkítja állományukat.

Shaw angol természetkutató 1805-ben közzétett tanulmányában szerepel elõször, 1840-ben érkezik Európába az elsõ két példány, majd évekkel késõbb már tömegesen hozzák Európába a világ egyik legalkalmazkodóbb és legkönnyebben tenyészhetõ díszmadarát. 1894-ig becslések szerint több százezer hullámos papagáj került Európába, ekkor az ausztrál kormány betiltja a kivitelt. A XIX. sz. végén becslések szerint Európában már 10-25 ezer példányt tenyésztenek évente. Hazánkba az elsõ világháború elõtt kerültek az elsõ példányok

Etetés:

A díszállat-kereskedésekben kapható magkeverékek vörös és sárga kölest általában mindig tartalmaznak, emellett érdemes a puhább héjú fehér kölest, illetve kismennyiségben a nagy olajtartalmú négermagot adni. Szintén beszerezhetõ a fürtös köles vagy csumiz, ami az egyik legkiválóbb táplálék. A mageleségnél ügyeljünk arra, hogy ne legyen poros, üszkös, penészes. A megvásárolt magok minõségét a csírázóképesség tükrözi. Nedves papírra, tálkára helyezve 2-3 napon belül ki kell csírázniuk a jó minõségû magoknak.
Elengedhetetlen a rendszeres zöldeleség. Reszelt sárgarépa, saláta, paraj, tyúkhúr, madársaláta, alma a legkönnyebben beszerezhetõ. Ne feledkezzünk el az alapos megmosásukról! Ezen kívül ún. lágyeleséget is adjunk madarainknak. Díszállat-kereskedésben kapható lágyeleség a lisztkukac, földigiliszta, otthon készíthetõ a fõtt tojás és a háztartási keksz reszeléke. Ásványi anyagok közül legfontosabb a kálcium és a foszfor (csontok, tojáshéj), ezek kifõzött, porrá zúzott tojáshéjjal, szépiakagylóval biztosíthatóak

Szaporítás:

Tenyészpár számára minimum 60x40 alapterületû, 40 cm magas kalitka szükséges. Hazájukban fák odvaiban költenek, mesterséges körülmények között ezt fából készült fészekodú helyettesíti. Ennek alapterülete 16x16 cm, magassága 25 cm, bebúvónyílása 4-5 cm

átmérõjû kör, teteje nyitható. A fészek anyaga lehet fûrészpor vagy száraz fû.

A tojó az elsõ párzást követõ 5-6. napon kezd tojni, a fészekalj 5-6 tojásból áll, ezek 18-20 nap múlva kelnek ki. A csupasz, zárt szemû fiókákon egy hét múlva jelenik meg az elsõ pihe, tollazatuk kb. 3 hét alatt fejlõdik ki.

Szelidítés:

Nyugodt, kiegyensúlyozott bánásmóddal madarunk könnyen szelídíthetõ. Ez türelmet és sok figyelmet igényel. Kezdetben kalitkája mellett beszéljünk hozzá türelmesen. Ha a kezünkben tartott eleségért már odajön, elértük az elsõ eredményt. A következõ lépés:kezünket behelyezzük a kalitkába úgy, hogy elég mozgásteret hagyjunk az állatnak. Kalitkán belül etessük kézzel, szoktassuk hozzá kezünkhöz, ültessük ujjainkra. Ha elérkezettnek látjuk az idõt a röptetéshez, húzzuk be a függönyöket, hogy ne repüljön az ablaknak. Legcélszerûbb, ha az ujjunkon ülõ madarat óvatosan mi emeljük ki a kalitkából. Mindig óvakodjunk a hirtelen, ijesztõ mozdulatoktól és az állat megszorításától!

A Fischer törpepapagáj

Leirás:

Hossza: 15 cm. Alapszíne zöld, hasa sárgásabb, világosabb árnyalatú, feje fakó olajzöld, homloka, pofatájéka, és torka élénk narancsvörös, tarkója kissé vöröses.
Szárnya 9,5 cm-es, az evezõk sötétebb zöldek, az alsó szárnyfedõi kékek és zöldek. Farka 4,5 cm-es farcsíkja és felsõ farkfedõi kékes árnyalatúak. Ezt akkor jó tudnunk, ha meg akarjuk különböztetni a nála ugyan kisebb, de hasonló színezetû Agapornis lilianae- tól, mert ennek a fajnak a deréktája és a felsõ farkfedõ tollai sárga színûek.
Írisze sötétbarna, szeme körül feltûnõ fehér gyûrû látható; korallvörös csõre 1,7cm-es; lába szürkés- hússzínû.
A fiatalok színei kevésbé élénkek, csõrük felsõ káváján feketés nyomok láthatók.

Élõhely:

Hazája Észak- Tanzánia a Viktória- tó déli partsávja.
1100-1700m magasságú, füves- fás fennsíkon él, kis csapatokban. Ahol bõven akad ennivaló, akár 100 madár is összeverõdik. Magvakat, bogyókat fogyaszt, idõnként meglátogatja a gabona- és kukoricatáblákat is. Röpte gyors és iránytartó.
Többnyire május- július között, alkalmasint kolóniában, faüregekben (pálmafák) költ, fészekalja három- négy tojás, a fészekanyagot a tojó a csõrében hordja, a kotlási idõ 23 nap, a kirepülési idõ 38 nap

Tartása :

A megfigyelõ számára nagyon szimpatikus dolog, hogy ezeknek a kis papagájoknak a párjai milyen szorosan összetartanak. Nagyobb közösségben (nyugalmasabb idõszakban) az egyes párok szorosan egymás mellett üldögélnek, és egymást tollásszák, vagy pihennek. Ha a pár egyik tagja elrepül, a másik azonnal követi; német és angol nevük is erre a szoros kapcsolatra utal: Unzertrennliche- "elválaszthatatlanok", Lovebird - "szerelmes madarak". Emiatt szerintem kegyetlenség egymagukban tartani õket. Legalább egy párt, vagy kisebb közösséget helyezzünk el együtt.
Tarthatók kalitkában és volierben egyaránt. A kalitka kívánatos mérete egy pár madár esetén:80*40*50 cm. Ekkora kalitkában bõven elegendõ két ülõpálca.
Egy nagyobb volierben több párt is elhelyezhetünk együtt; arra azonban ügyelni kell, hogy a szomszédos röpdéket dupla drótfonat válaszza el egymástól, és a kalitkák rácsai se érintkezzenek, mert a legtöbb papagájnak megvan az a rossz szokása, hogy a dróton keresztül is veszekedik egymással. Ilyenkor egymás lábában, fõleg lábujjaiban tehetnek nagy kárt.
Nagyon intelligens állatok, ezt messzemenõen figyelembe kell venni az elhelyezésükkor! A kalitkák ajtainak, odúfedélnek, és bármely nyílásnak tökéletesen kell zárnia. Ha a ketrecükön van olyan gyenge pont, aminek a segítségével kijuthatnak( vagy be), és az olyan akadályt jelent a számukra, amivel fizikailag elbírnak; akkor úgy vehetjük, hogy már kint is vannak, mert abban biztosak lehetünk, hogy szellemileg megbirkóznak vele.
Más papagájokkal nem férnek meg, legfeljebb a legközelebbi rokon, fehér szemgyûrûs fajokkal érdemes együtt elhelyezni.
Az Agapornisok általában edzett madarak, egészségesen táplálva, és jó kondícióban tartva jól tûrik az idõjárás viszontagságait. Átmenetileg alacsonyabb hõmérsékletet is elviselnek, de ajánlatos õket fagymentes helyen teleltetni.
Nagyon lényeges, hogy a madarakat mind röpdés, mind kalitkás elhelyezés esetén, még egy külsõ drótháló is védje a külvilágtól! Rettentõ elkeserítõ, elszomorító, dühítõ...... dolog ha az éjszaka folyamán valamilyen kisragadozó, vérfürdõt rendez anélkül is, hogy bejutna a röpdébe.. A szimpla rácson kapaszkodva alvó (vagy a zaklatástól sötétben felriadt és a rácsoknak verõdõ állatokat óriási szakértelemmel csonkítják meg a dróton keresztül (a baglyok!, nyestek, menyétek, patkányok, macskák).
Szomorú tapasztalataim vannak a külsõ drótfonat felhelyezésének halogatása kapcsán. A meglévõ drótot leszereltem, de nem azonnal tettem fel helyette másikat, és pár éjszaka leforgása alatt több hullámos és nimfa esett áldozatul. Általában a madarak lábát kapják el és odarántják a rácshoz. Ha ez sikerül, szegény állat már nem menekül. Egy szegény nimfa egyik lábát csaknem tõben letépte valami, de a hatalmas sokk és vérveszteség dacára is életben maradt. Fél lábbal is boldogult ugyan, de mindig bántott a lelkiismeret, amikor csak ránéztem. Sõt még a dupla drót ellenére is lehetnek veszteségek a zaklatásból eredõ stressz miatt.

Etetés:

Minden Agapornis, meglehetõsen sokat eszik, ezért jól kell tartani õket, nem kell félni, hogy elhíznak. Száraz magvak: köles, zab, napraforgó, csumíz, fénymag, és kevés kendermag, sok zöldeleség, és gyümölcs. Csíráztatott, vagy félérett állapotú gabona magvak, tejes érésben lévõ kukoricacsövek. Nagy élvezettel rágják, (inkább "szecskázzák") mindenféle gyümölcsfa- fûzfa ágait. Fiókaneveléshez mindenképpen ajánlatos lágyeleséget biztosítani.

Tenyésztés:

A Fischer törpepapagáj- saját tapasztalatom alapján is- könnyen költ. Állandó hõmérséklet mellett bármely évszakban költhet. A hullámos papagáj odúja megfelelõ a számára- aminek mérete a különféle irodalmakban eltérõ. Szerintem kell a 17*17cm -es alapterület, és a 25cm- es magasság, 4 -5 cm- es röpnyílás, mivel fogságban nem túl ritkák a 6-7 fiókát számláló fészekaljak. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha minden párt külön költetünk. Megfelelõ nagyságú röpde esetén, több pár is költhet együtt - un. kolóniában. Kisebb- nagyobb nézeteltérések elõfordulnak, amíg a párok kialakulnak, és odút foglalnak; de ha ez megtörtént, akkor a költés általában már nyugalomban lezajlik. Ha akad egy- két kötekedõ madár, nem érdemes kísérletezni, inkább el kell távolítani õket a közösségbõl. A társas viselkedés nagyon függ a madarak egyedi tulajdonságától- jellemétõl, ezért nehéz pontosan megmondani mekkora helyet kell biztosítani adott számú párnak a kolóniában.
Én például: 2*1,6m alapterületû és 2,5m magas röpdében 10db odút helyeztem el, 7 pár madárral telepítettem be.. Egy párat el kellett távolítanom, de a maradék 12 madár nagyon szép eredményt produkált. Egyedül elhelyezve sem lett volna jobb a költési eredmény.
Szakirodalmi adatok szerint kolóniás költés esetén ajánlatos minden párra két odút számítani.
Az Agapornisok- eltérõen a legtöbb papagájtól- fészküket növényi rostokkal bélelik ki. A nemzetségen belül, a fehérszemgyûrûs fajok, a rostanyagot a csõrükben hordják a fészekbe, és boltozatos fészket építenek. A Fischer törpepapagáj fészke teljesen kitölti egy hullámos odúját, a bejárata az odú teteje alatt nyílik és bevezet az odú fenekére, annak egyik sarkában lévõ kamrába, aminek az alja finomra rágott növényi részekkel van bélelve.
Fészeképítõ anyagként legjobban kedvelik fûzfa hajtásokat, de ennek hiányában más fás szárú növény is megfelel.
Nálam bevált a lucernaszénában lévõ kórószerû szár is fészekanyagnak. Ehhez könnyen, nagy mennyiségben hozzá lehet jutni gazdálkodóktól, és sokáig, jól tárolható.
A tojások száma általában 4-6, de elõfordulnak 7, vagy annál több tojásból álló fészekaljak is.
A kotlási idõ:23 nap, a fiókák kirepülése a 38-42. nap között várható. A fiatalok színe az öregekéhez hasonló, csak kicsit fakóbb. A kirepülés után a szülõk még 10-12 napig etetik õket. Önállóvá válásuk után az öregektõl külön kell választani a fiatalokat.
8-10 hónapos korukban vedlenek, és ekkor már ivarérettek, de csak egyéves koruk után hagyjuk költeni õke

Az Énekespapagáj

Leirás:

Elterjedése: Délkelet-Ausztrália

Átlagos életkor: 15 év

Hossza:28 cm hosszú

A hím: Fõleg zöld színû, háta inkább olajzöld, a hát alsó fele vörös, hasa sárga, az evezõtollai és a farok felsõ része kék.

A nõstény: Barnás olajzöld, hasa inkább szürkés olajzöld, a hát alsó fele zöld.

A fiatal: A kicsik leginkább a nõstényre hasonlítanak. A fiatal hímek kevésbé olajzöldek, inkább zöldek, és a hát alsó felén található néhány vörös toll.

Táplálékuk:Az apró zöld papagájok kis rajokban gyakran ellepik a part menti területek kertjeit, veteményeseit. Ide-oda szaladgálnak a fûben, és fûmagot, illetve egyéb ennivalót csipegetnek

Szaporodásuk:
Ivarérettség: 1 éves korban.
Délkelet-Ausztrália egyéb papagájaihoz hasonlóan az énekes papagájoknál is szeptemberben kezdõdik meg a fészekrakás idõszaka. A fészekrakó hely kiválasztásában az énekes papagáj nem igazán válogatós. Általában megelégszik egy fatörzsben vagy ághon találhatóodúval, de gyakran fészkel falak repedéseibe, ill. az énekes papagáj nagyon szapora: találtak már olyan fészket is, melyben kilenc tojás várt a kikeltésre.

A madár szaporaságának köszönhetõen az európai tenyésztõk a fogva tartott madarakból nagyon rövid idõ alatt ki tudtak alakítani egy stabil populációt.

5-7 fehér tojásból a fiókák 19-21 nap alatt kelnek ki,melyek 28 napos korukban epülnek ki.

Tartás, tenyésztés: Kisebb méretû kalitka is megfelel számára (100 x 60 x 60 cm). Kellemes hangú, ideális szobatárs, hamar szelídül, dallamokat, hangokat, és beszédet is megtanul utánozni. Kerti voliernek 3 x 2 x 1 m-es méretû ajánlott, védõházikóval felszerelve, melyben akár ki is telelhet. Nem kényes madár, szeret rágcsálni, valamint a kalitka alján mászkálni.

Egyéb tudnivalók: Nem félénk madár, eredeti élõhelyén a fás, bokros, füves területeken, vízközelben szeret tartózkodni. Idõnként az alacsonyabb hegyeken (max 1200 m) is elõfordul. Általában párokban, vagy kis csoportokban él, néha azonban egészen nagy csapatokat alkotnak. Táplálékát a földön keresi, mely magvakból, növényi részekbõl áll. Röpte gyors, kissé hullámzó jellegû. Többnyire augusztus-december között költ, általában eukaliptuszfa üregében. A faj a törzsváltozaton kívül még egy alfajjal rendelkezik, melynek színei halványabbak, kékesebbek.