Egy kifejlett példány hossza eléri a 25–30 centimétert, tömege 800–1500 gramm. A fej a test arányához képest nagy. A fejen a szemek a koponya oldalán helyezkednek el, és a fülek között is széles a távolság. Fülük viszonylag rövid és lelógó. Teste egyenletesen izmos felépítésű. A nyak rövid és erőteljes, a toka tekintélyt sugároz. A törzs hosszú, de látszatra zömök. A vállak szélesek, mélyen ülnek, és homorú ívet formálnak az állat gerincvonalán. A medencecsont széles terpesztésű, a gerinc lefutása a farokcsigolyák felé szépen ívelődő. A test kontúrja határozott kettős ívet mutat, amely a fej tetejétől indul ki. A mellső végtagjaik egyenesek, a hátsók pihenő helyzetben „V” alakot alkotnak. A mellső végtagokon négy, a hátulsókon három ujj található. Farkuk nincs.
Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása
rendkívül kifinomult, és az
ember által hallható hangoknál jóval
szélesebb tartományra (50–50 000
Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang
tartományban
kommunikálnak. A többi rágcsálóval
ellentétben növényi
táplálékkal,
főleg fűfélékkel, szénával,
gyümölcsökkel, zöldségekkel
táplálkozik. A
magvak fogyasztása természetes
élőhelyükön nem jellemző.
Ez etetéshez kétféle dolog javasolt: az egyik
egy rágcsálótáp, ami
teljes értékű, különböző
kiegészítőkkel kiegészített
táplálék, a másik
zöldségekből és vitaminokból álljon,
amelyben legyen 4-5-féle dolog, és
ezt naponta cseréljük.
A tengerimalac nem társas lény, jól megvan
egyedül. Ha nincs egyedül, érdemes több
táplálékot adni nekünk. Fontos,
hogy sok széna legyen a ketrecben, amiből
alvókuckót készítenek. A
magtáplálékot dobozba rakjuk, mert ami kihullik a
talajra és érintkezik
az alommal, azt nem eszik meg.
Hetente egyszer illik kitakarítani a ketrecet.
Ha nincsen kertünk, akkor is nyugodtan dönthetünk egy
tengerimalac
mellett. Tarthatjuk kedvencüket a lakásban, bár ez
esetben a
hagyományos kivitelezésű ketrec kissé elütne
az otthon többi
berendezési tárgyától. Ehelyett azonban
rendelkezésre áll számos,
lakásba tervezett ketrec és terrárium. A ketrecek
általában egy műanyag
tálcából és a rájuk kapcsokkal
rögzített, részben vagy teljesen rácsos
felső részből állnak. A magas falú tálca
megakadályozza, hogy az alom
szétszóródjon a szobában, de a
biztonság érzését nyújtja a
bennlakó
számára is. Azért tehetünk be egy kisebb,
fából készült kuckót is
kedvencünk számára, ahová alkalomadtán
behúzódhat pihenni.
Egy
másik lehetséges megoldás a munkalapokból
készült aljzatra épített
kifutó, melynek egyik oldala kivehető. Ez utóbbi sokkal
helytakarékosabb megoldás, mint egy zsanérokkal
járó ajtó, amely
akadályozhatja a közlekedést a szobában,
amíg nyitva van. Ha ezt az
ajtót kivesszük, kedvencünk saját akarata
szerint járhat ki-be, attól
függően, hogy megéhezett, vagy éppen
szaladgálni támadt-e kedve. Ha így
tehet, rágcsálásával kevesebb kárt
is fog okozni a szobanövényekben
vagy a szőnyegben.
Tengerimalacnál a nem megállapítása kissé bonyolult, de nem lehetetlen. A hím heréje nem mindig látható, ezt képes a hasfalba behúzni (pozíciója változó, elhelyezkedhet a herezacskóban, a hasfalban, vagy valahol e két rész között), ezért i betűhöz hasonló nemi szervének azon részét, amely a betűn lévő ponthoz hasonló, két ujjunkkal gyengéden közrefogjuk, majd óvatosan kicsit megnyomjuk. Ha hím, a nyomás hatására hímvesszője láthatóvá válik. Ez a művelet nem mindig megbízható, nagyon kicsi kölykök, vagy idős hímek esetében előfordulhat, hogy a hímvessző ezen eljárás során sem látható, ezért a legbiztosabb módszer az, ha egy állatorvost, vagy egy hozzáértő személyt kérünk fel arra, hogy megállapítsa tengerimalacunk nemét.
A
nőstény nemi szerve (vulva) az Y betűhöz hasonló. Ha
e nyílást kissé
széthúzzuk, közvetlenül a hüvely
fölött egy, a hüvelyt eltorlaszoló
membrán (hártya) látható.
Ovuláció* és ellés* idején e
membrán
feloldódik, szabad utat biztosítva a
megtermékenyítésnek, illetve az
ellésnek, majd e folyamatok után - a következő
peteérésig/fialásig -
ismét eltorlaszolja a hüvelynyílást.
* Érdekesség! A hüvelyt
takaró membrán nemcsak ovuláció és
ellés idején, hanem a vemhesség
korai szakaszában, a vemhesség 20. és 25. napja
közötti időszakban is
feloldódik (forrás - J. Smallwood: "A guided tour of
veterinary
anatomy: domestic ungulates and laboratory mammals."), ekkor azonban a
nőstény nem ovulál, vagyis nem fogékony,
álösztrusza van.
A
tengerimalac ösztrusz ciklusa általában 16 nap. A
hártya a 10. napon
kezd oldódni, majd az ösztrusz beállta után
lassan újraképződik, s a
21. napon ismét teljesen elzárja a
hüvelynyílást.