Főoldal

Tengerimalac

Leírása:

Egy kifejlett példány hossza eléri a 25–30 centimétert, tömege 800–1500 gramm. A fej a test arányához képest nagy. A fejen a szemek a koponya oldalán helyezkednek el, és a fülek között is széles a távolság. Fülük viszonylag rövid és lelógó. Teste egyenletesen izmos felépítésű. A nyak rövid és erőteljes, a toka tekintélyt sugároz. A törzs hosszú, de látszatra zömök. A vállak szélesek, mélyen ülnek, és homorú ívet formálnak az állat gerincvonalán. A medencecsont széles terpesztésű, a gerinc lefutása a farokcsigolyák felé szépen ívelődő. A test kontúrja határozott kettős ívet mutat, amely a fej tetejétől indul ki. A mellső végtagjaik egyenesek, a hátsók pihenő helyzetben „V” alakot alkotnak. A mellső végtagokon négy, a hátulsókon három ujj található. Farkuk nincs.

Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50–50 000 Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. A többi rágcsálóval ellentétben növényi táplálékkal, főleg fűfélékkel, szénával, gyümölcsökkel, zöldségekkel táplálkozik. A magvak fogyasztása természetes élőhelyükön nem jellemző.

Etetés:

Ez etetéshez kétféle dolog javasolt: az egyik egy rágcsálótáp, ami teljes értékű, különböző kiegészítőkkel kiegészített táplálék, a másik zöldségekből és vitaminokból álljon, amelyben legyen 4-5-féle dolog, és ezt naponta cseréljük.
A tengerimalac nem társas lény, jól megvan egyedül. Ha nincs egyedül, érdemes több táplálékot adni nekünk. Fontos, hogy sok széna legyen a ketrecben, amiből alvókuckót készítenek. A magtáplálékot dobozba rakjuk, mert ami kihullik a talajra és érintkezik az alommal, azt nem eszik meg.
Hetente egyszer illik kitakarítani a ketrecet.

Elhelyezés:

Ha nincsen kertünk, akkor is nyugodtan dönthetünk egy tengerimalac mellett. Tarthatjuk kedvencüket a lakásban, bár ez esetben a hagyományos kivitelezésű ketrec kissé elütne az otthon többi berendezési tárgyától. Ehelyett azonban rendelkezésre áll számos, lakásba tervezett ketrec és terrárium. A ketrecek általában egy műanyag tálcából és a rájuk kapcsokkal rögzített, részben vagy teljesen rácsos felső részből állnak. A magas falú tálca megakadályozza, hogy az alom szétszóródjon a szobában, de a biztonság érzését nyújtja a bennlakó számára is. Azért tehetünk be egy kisebb, fából készült kuckót is kedvencünk számára, ahová alkalomadtán behúzódhat pihenni.
Egy másik lehetséges megoldás a munkalapokból készült aljzatra épített kifutó, melynek egyik oldala kivehető. Ez utóbbi sokkal helytakarékosabb megoldás, mint egy zsanérokkal járó ajtó, amely akadályozhatja a közlekedést a szobában, amíg nyitva van. Ha ezt az ajtót kivesszük, kedvencünk saját akarata szerint járhat ki-be, attól függően, hogy megéhezett, vagy éppen szaladgálni támadt-e kedve. Ha így tehet, rágcsálásával kevesebb kárt is fog okozni a szobanövényekben vagy a szőnyegben.

Tenyésztés:

A tengerimalacok gondozása rendkívül egyszerű, mivel éles metszőfogaik ellenére sem harapósak. Néha azonban kurta lábaikkal meglepő gyorsasággal ássák be magukat az alomba, hogy megkíséreljenek elmenekülni a kézbevétel elöl. Éppen ezért a lehető leghamarabb helyezzük jobb kezünket a hátára. Ez megállítja az állatot, mi pedig - amennyiben jobb kezesek vagyunk - könnyen felemelhetjük a bal kezünket a teste alá csúsztatva, jobb kézzel pedig felülről biztosítva. Ha már kiemeltük a ketrecéből, mindenképpen támasszuk alá a hátsó felét, máskülönben nem fogja magát biztonságban érezni, rugdalózni kezd, és kicsúszhat a fogásunkból.
Kisgyerekek ne vegyék fel csupasz karral a tengerimalacot, mert az állatka karmai fájdalmas karcolásokat okozhatnak, az ijedség hatására pedig el is ejthetik a tengerimalacot. A nyulak felemelésének módszere a tengerimalacoknál is alkalmazhatóak.
A tengerimalac szállítására - még ha rövidebb szállításról is van szó - a legbiztonságosabb ha, szállítódobozt vagy akár egy tiszta kosarat használunk. Így az nem okozhat egy ijedségnél nagyobb tragédiát

A Tengerimalac nemének megállapítása:

Tengerimalacnál a nem megállapítása kissé bonyolult, de nem lehetetlen. A hím heréje nem mindig látható, ezt képes a hasfalba behúzni (pozíciója változó, elhelyezkedhet a herezacskóban, a hasfalban, vagy valahol e két rész között), ezért i betűhöz hasonló nemi szervének azon részét, amely a betűn lévő ponthoz hasonló, két ujjunkkal gyengéden közrefogjuk, majd óvatosan kicsit megnyomjuk. Ha hím, a nyomás hatására hímvesszője láthatóvá válik. Ez a művelet nem mindig megbízható, nagyon kicsi kölykök, vagy idős hímek esetében előfordulhat, hogy a hímvessző ezen eljárás során sem látható, ezért a legbiztosabb módszer az, ha egy állatorvost, vagy egy hozzáértő személyt kérünk fel arra, hogy megállapítsa tengerimalacunk nemét.

A nőstény nemi szerve (vulva) az Y betűhöz hasonló. Ha e nyílást kissé széthúzzuk, közvetlenül a hüvely fölött egy, a hüvelyt eltorlaszoló membrán (hártya) látható. Ovuláció* és ellés* idején e membrán feloldódik, szabad utat biztosítva a megtermékenyítésnek, illetve az ellésnek, majd e folyamatok után - a következő peteérésig/fialásig - ismét eltorlaszolja a hüvelynyílást.
* Érdekesség! A hüvelyt takaró membrán nemcsak ovuláció és ellés idején, hanem a vemhesség korai szakaszában, a vemhesség 20. és 25. napja közötti időszakban is feloldódik (forrás - J. Smallwood: "A guided tour of veterinary anatomy: domestic ungulates and laboratory mammals."), ekkor azonban a nőstény nem ovulál, vagyis nem fogékony, álösztrusza van.
A tengerimalac ösztrusz ciklusa általában 16 nap. A hártya a 10. napon kezd oldódni, majd az ösztrusz beállta után lassan újraképződik, s a 21. napon ismét teljesen elzárja a hüvelynyílást.