Főoldal

Vadászgörény

Melyiket válasszuk?

A választás, hogy melyiket tartsuk, alapvetõen attól függjön, hogy számunkra melyik állat a szimpatikus. Akinek a nagyobb testû hím tetszik, az állat szaga miatt ne aggódjon, hiszen ha nem enyésztésre szánjuk az állatot, és egy házi kedvencre vágyunk, akkor ivartalaníttassuk. Az apróbb, törékenyebb nõsténynél csak a ragadozókra jellemzõ bundaszagot érezhetjük, azonban ez nem túlzottan intenzív. Ha otthonunkban már más állatot is tartunk (kutya, macska), köretyen összeszoktathatjuk

 a még fiatal vadászgörénnyel. Azonban a kutyát meg kell megtanítani arra, hogy ne bántsa, mivel a testméreteibõl adódóan el tudja pusztítani a görényt.
A különbözõ nemû egyedeket lehetõség szerint ne tartsuk együtt, mivel a hím általában elég agresszív a nõsténnyel, fõleg a párzás ideje alatt. Nõstények együtt tarthatók, azonban a hímeket legkésõbb 8 hónapos koruk körül mindenképpen válasszuk el a nõsténytõl, mivel azok akkor válnak ivaréretté. Két
idegen hímet soha ne eresszünk össze, mert annak esetlegesen súlyos következményei is lehetnek. A természetben valószínûleg kitérnek egymás útjából, de a fogságban tartott egyedek összecsapása során súlyosan megsebesíthetik egymást, sõt az õket szétválasztó emberben akaratlanul is kárt tehetnek.

Nemek jellemzõi:

A nõstény kisebb, törékenyebb, mint a hím (33 cm), tömege: 620 g, jellegzetes bundaszagán kívül a párzási idõszakban nincs különösebb szaga, évente kétszer tüzel (jele: a péra megduzzad) március végén, április elején, és novemberben, a vemhesség ideje: 39-42 nap.
A hím a nõstényhez viszonyítva zömökebb, nagyobb, a testhossza: 38cm, tömege: 980 g, párzáskor erõteljes szagot áraszt, ivartalanítás után a bunda ;,semleges" szagúvá válik. Ivarérettségüket kb. 8 hónaposan érik el. Ekkor érdemes õket bepároztatni, néha elég az is, ha az ellenkezõ nem illatát érzik. Ha nem szeretnénk mégsem ilyesmivel "bajlódni' akkor inkább ivartalanítsuk az egyedet, mert különben megbetegedhet. /Ez fõként a nõstényekre jell

Táplálékai:

Élõ állat, egér, elhullott madár (de nem mérgezés által) hörcsög, patkány, hús, daráit húspép, egészben vagy nyersen, csak szárnyasé (farhát, nyak, zúza, máj), a nyers disznóhús a benne lévõ férgek miatt nem etethetõ, megeszi a kutyakonzervet, ill.. a száraz macskakaját is (a szárazzal csak ritkán etessük, és mindig tudjon hozzá elegendõ vizet inni), zöldség, gyümölcs, amit szívesen megeszik, tej, tojás, tejföl, sajt (a tejet csak hígítva adjuk, mert könnyen hasmenést okozhat, és soha se kapjon a tejtermékekbõl egyszerre sokat!) Párizsi adható nekik, de mivel ez adalékanyagot tartalmaz, csak kis mértékben kapjon belõle. A nyers húsban pont olyan arányú a só, és a többi anyag, mint amennyire szüksége van. Igaz, tojásrántottával (egy picit megsózva) alkalomszerûen megkínálhatjuk õket. A kisgörényeknek pedig kifejezetten hasznos, ha 8-10 hetes korukig 2-3 alkalommal készítünk nekik, a tapasztalat pedig az, hogy legjobban félig nyersen kedvelik. Manapság sokan elõnyben részesítik a kereskedelemben igen sokféle ízesítéssel kapható kutya-, macskakonzerveket a praktikusabb tárolás, felhasználás miatt. Több állatorvos véleménye szerint azonban nem tartalmaz olyan mennyiségû és minõségû alapanyagokat, amire a görénynek szüksége lehet. De mint tudjuk, számtalan görény é1 boldogan, és egész életében csak konzervvel etetik. Megkínálhatjuk õket száraz macskakajával is, azonban ezt érdemes beáztatni elõtte, (például egy kevés tejbe, vagy nyers tojásba), hogy kivédjük a késõbbiekben az esetleges vesekõ kialakulását. A tejtermékek adhatók, azonban érdemes csak kis mennyiségben, mivel gyakran hasmenést okoznak. Itt egyetlen szabályt kell betartanunk, ez pedig a mértékletesség. A gyümölcsök esetében minden adható, csak a magas savtartalmúaktól óvakodjunk (narancs... stb.)

Szoktatás, nevelés:

Alomra szoktatható, mint a macska, mivel nagyon tisztaságszeretõ állat. Érdemes a lakás több pontján illemhelyet elhelyezni, no meg persze a ketrecébe is tegyünk egyet. A szobatisztaság elérésére szerintünk egy jó módszer az, ha a nagyobb sarkokba lapos tálkát teszünk macskaalommal. (a görények szeretik a dolgukat a búvóhelytõl távolabb lévõ, eldugottabb helyen elvégezni).

A görény valószínûleg ki fog választani egy sarkot, és oda fog üríteni. Ha végleg elfogadott már egyet, akkor az esetlegesen a lakás más pontján gyártott terméket érdemes a már használt tálkába beletenni, jelezvén, hogy legközelebb is oda kellene ;;potyogtatni' (ha a lakás más pontjára ürít, mindig maximálisan arra kell törekedni, hogy jól el legyen tüntetve minden, nehogy a szag újból odavonzza õt). Többen azt ajánlották, hogy a lakásban tartott görénynek több helyen legyen elhelyezve alom, ahova üríthet. Sõt, az is jó ötlet, hogy a tálkák elõtt legyen egy rongydarab is, mivel utána gyakran végighúzzák a feneküket a földön. Az, hogy mindezeket mennyi idõ alatt sajátítja el, görényenként más és más lehet. Ha biztosítunk neki egy megfelelõ méretû ketrecet, amelyben alvóláda, és alom is van, illetve ha a család otthon tartózkodik és kiengedjük a lakásba, akkor biztosan jól fogja érezni magát otthonunkban.

Leszoktatás az õsi ösztönrõl, a harapdálásról:

Nagyon fontos, hogy már a kapcsolat elejétõl fogva, folyamatosan, következetesen reagáljuk le próbálkozásait. Ami még kis korban jópofának tûnik, (játékos harapdálások - már 5-6 hetes kortól!) az már nagyobb korban elég kellemetlen lehet, nem csak az idegenekre, hanem a családtagokra nézve is. Tehát a harapdálás esetén a megfelelõ reakció az, hogy az állat fejét gyengéden megfogjuk, (száját így összezárjuk) a fejét kicsit megrázzuk, és olyan hangot hallatunk, mint amit akkor alkalmazunk, amikor valamilyen általunk nem kívánatos dolgot tesz. Tehát azt mondjuk neki, hogy fúj, nem stb. A "büntetést" mindig valamilyen pozitív inger kell, hogy kövesse, p1. egy simogatás! Ez persze nem olyan egyszerû, mint ahogy leírva tûnik, minden gazdinak sok türelemre, kitartásra, és persze idõre van szüksége ahhoz, hogy a kommunikáció ember és állat között mindkét fél számára elfogadhatóan
mûködjön.

Mozgásigény:

Ha rendszeresen foglalkozunk vele, akkor mondhatunk magunkénak egy igazán játékos, kedves vadászgörényt- Ha ketrecben, a szabadban tartjuk õket, akkor a kertben jókat sétálhatunk vele.

 Ha azonban van rá lehetõségünk, akkor egy hám segítségével egyre hosszabb sétákat tehetünk vele a kerten túl is. A lakásban tartott görény akár mindig
szabadon lehet mellettünk (számára ez megfelelõ mozgásteret biztosít).

Védõoltások:

Ivarzás:

Mind hímeknél, mind nõstényeknél érdemes az ivarzásra felkészülni. A vadászgörények 6-8 hónapos korukban lesznek ivarérettek, vagy ennél késõbb, ha ez az életkor a tél idõszakra esik. A hímek szaga ivarérésre kellemetlenül felerõsödik. Az ivarzási idõszak kora tavasztól késõ õszig tart. Ez alatt az állat szúrós szagú vizeletével folyamatosan jelöl, szinte mindent. Agresszívabb, fáradhatatlanabb lesz, fajtársaival állandóan harcol, különösen vérre menõt más ivaros hímekkel. Ilyenkor nagyobb a szökés veszélye is, hiszen, az állat minden tõle telhetõt megtesz, hogy magának párt találjon. A legtöbb ivaros görény ilyenkor veszik el. Ivartalanítással ezek a problémák mind megszûnnek. A nõstények ivarzása normálisan 2-3 hétig tart, évi két alkalommal, kora tavasz és késõ õsz között. Egyre több az olyan nõstény, aki túltüzelésre hajlamos. A túltüzelés azt jelenti, hogy az állat egészen addig tüzel, míg nem pároztatják/ivartalanítják vagy bele nem hal. A kezeletlen túltüzelés minden esetben az állat halálát okozza! Tünetei: a tüzelés a normális 3 hétnél tovább tart, a korábban rózsaszínes péra kifehéredik, az állat fáradékonnyá, étvágytalanná válik, pérától induló kopaszodás, vérszegénység. Gyakran az állat méhe begyullad. Világosabb és albínó nõstényeknél elõfordulhat, hogy a túltüzelés már a normálisnak tartott 3 héten belül megjelenik. Túltüzelésre csak két ellenszer van: az idejében történõ ivartalanítás (6-8 hónaposan) vagy a pároztatás (ha nem szeretnénk kölyköket, elkötött hímmel). Hormon injekció nem ajánlott, de egy alkalommal használható.

Pároztatás:

Vadászgörényeket pároztatni, csak a felmenõk ismeretében tanácsos (min. nagyszülõkig)! A fedeztetésre szánt állatok orvosi kivizsgálása különösen ajánlott, az örökletes betegségek, rendellenességek szûrésére. Kereskedésben, ismeretlen felmenõjû szülõkkel pároztató tenyésztõtõl vásárolt állatok pároztatásra nem alkalmasak! Az ismert örökletes betegségben szenvedõ állattal való pároztatást a magyar törvények állatkínzásnak tekintik. És ezzel minden állatbarát egyet is ért...

Egy felelõs gazda/tenyésztõ alomvállalás elõtt átgondolja a következõket: állata alkalmas-e tenyésztésre, van-e rá elég helye, ideje, energiája, pénze (akár a kölykök több hónapos koráig való gondoskodásra), kellõen tájékozott, felkészült-e (a problémákra is), van-e kereslet, a család többi tagja hogy áll hozzá, akkor is tudja-e vállalni az almot, ha az null szaldós, vagy veszteséges lesz?

Évek óta tapasztalat, hogy több kölyök születik, mint amennyinek vevõt lehet találni és évrõl évre egyre több a pár hónaposan megunt, kidobott állat, tehát, megbízható gazdát még nehezebb. Egy felelõs állatbarát nem kívánja ezek számát gyarapítani és tenyésztõként is meggyõzõdik arról, hogy a kölyköt nem hirtelen ötlettõl vezérelve, divatból veszik meg tõle, a család ahova kerül, szívesen látja, a vevõ tisztában van azzal, hogy mit vállal és "pénztártól való távozás" után is segíti õket, a kölyök sorsát nyomon követi, érte garanciát vállal, és ha a vevõ késõbb meggondolja magát, az állat sorsáról gondoskodik.

A görények számára fajtársaik olyan élményt adnak, amit se más állat, se az ember nem tud biztosítani. De az állat gazdája számára is megvan a más görényesekkel való kapcsolattartás elõnye: magyar nyelvû szakirodalom híján, ez az információ- és tapasztalatszerzés legegyszerûbb módja, hogy kedvencünk számára minél egészségesebb, teljesebb életet tudjunk biztosítani, amit megérdemelnek, és amit meg is hálálnak! A kapcsolattartásra jó alkalom a helyi görénykedvelõk által havi rendszerességgel szervezett közös sétáltatás, ami embernek, állatnak egyformán kellemes kikapcsolódás.