1. Szifilisz (vérbaj, lues)

A szifilisz stádiumokban zajló, az egész szervezetet érintő, baktériumfertőzés okozta nemi betegség. Nemi érintkezéssel terjed, valamint az anya is megfertőzheti méhen belül a magzatát.

Az első tünetek a fertőződést követően 1-3 héttel jelentkeznek: általában egyetlen, fájdalmatlan fekély jelentkezik a nemi szerveken, majd megduzzadnak a lágyéki nyirokcsomók. Bár e tünetek maguktól elmúlnak, a betegség nem gyógyul, hanem tovább terjed a szervezetben. Két-három hónappal a fertőzés után viszkető kiütések jelennek meg a bőrön és a nyálkahártyákon testszerte, nyirokcsomó-duzzanat, szem- és májgyulladás, láz, hajhullás is előfordulhat.

A betegek többsége ekkor már felkeresi az orvost, ám ha mégsem, a kezeletlen szifilisz 10-20 évvel később visszafordíthatatlan szív- és érrendszeri, idegrendszeri károsodáshoz vezethet. A penicillin felfedezése előtt gyógyíthatatlan betegség volt, ma azonban – a végső stádium kivételével – teljes mértékben gyógyítható.

2. Gonorrhoea fertőzés (kankó, tripper)

A kórokozó baktériumfajta melegben, nedves területeken növekszik, nőknél a nemi szerveknél (méhnyak, méh, petevezetékek), illetve nőknél és férfiaknál egyaránt a húgycsőnél. A fertőzés előfordulhat a szájban, a torokban, a szemekben és a végbélnyílásnál is. Fertőzése akut, gennyes, fájdalmas szervi gyulladásokat okoz. Kézfogással, WC-használat útján nem fertőz, csak szexuális érintkezés során.

Nőknél gyakran tünetmentes, sok esetben csak már a kismedencei gyulladást diagnosztizálhatja az orvos. Néha hüvelyi, vagy húgycsőből eredő folyást és/vagy vizelésürítéskor jelentkező fájdalmat okoz. A hüvelyi folyást a méhnyak fertőzése és gyulladása okozza.

Súlyos gonorrhoea a méhre és a petevezetékekre terjedve alhasi fájdalmat okozhat, illetve a gyulladásból visszamaradt szövődmények akár meddőséghez is vezethetnek. Terhes nő szülés közben megfertőzheti gyermekét is, a fertőzés a csecsemőnél vakságot, ízületi fertőzést, vagy az életét fenyegető vérfertőzést okozhat. A tünetek a férfiaknál jellegzetesebbek: a húgycső gyulladásával jelentkezik a betegség, amely fájdalommal és fehéres váladék ürülésével jár.

Kezeléséhez antibiotikumot használnak, elsőként választandó antibiotikumok: ceftriaxon, ofloxacin, cefixim, ciprofloxacin.

3. Lágyfekély (vagy Ulcus molle, vagy Chancroid)

Baktérium okozta fertőzés, amely a trópusi országokban gyakori, míg a világ más, fejlettebb részein ritka. Átlagos lappangási ideje 5-7 nap, amely után puha, fájdalmas, szabálytalan szélű duzzanatok alakulnak ki a fertőzés helyén, majd általában többszörös gennytartalmú hólyagocskával (pustula) fedett göb jelenik meg. Ezek később összefolynak és nyomásra érzékeny fekélyek alakulnak ki.

Kezeletlen esetek felénél az ágyéki nyirokcsomók is érintetté válnak. Megfelelő antibiotikummal sikeresen kezelhető, a göbök és a fekélyek általában 2 héten belül gyógyulnak.

4. Lymphogranuloma inguinale

A lymphogranuloma inguinale betegséget a Chlamydia trachomatis speciális törzsei okozzák. Közép-Európában nagyon ritka, viszonylag gyakori Ázsia, Afrika, Közép-Amerika területén és a Karib-tenger térségében.

A fertőzést követő minimum 14 nap után a nemi szervek területén élesen elhatárolható kis csomók jelentkeznek, amelyek daganattá is nőhetnek. A kevés, fájdalmas csomó 10–14 nap után spontán gyógyul, ezért gyakran figyelmen kívül hagyják őket.

Nők és férfiak egyaránt jellemzően csak az ágyéki nyirokcsomók (akár ököl nagyságú) duzzanata következtében keresi fel az orvost. Problémák elsősorban akkor keletkeznek, ha a nyirokcsomók kifelé felszakadnak (fisztula), vagy ha a test belsejében elhelyezkedő nyirokcsomók is érintettek.

A betegség diagnózisa a fertőzött területen a kórokozók közvetlen kimutatása révén, vagy vérvizsgálat segítségével történik. A betegség kezdeti stádiumban antibiotikumok segítségével gyógyítható.

5. Chlamydia (Lymphogranuloma venereum)

Sejtantigén alapon (szerológiai, vagy serovar alapon) három Chlamydia trachomatis csoportot különítenek el. Az első két csoport, az A-C serovar és a D-K serovar alkotja a trachoma biovar csoportot, a harmadik csoport az L1-L3 serovar pedig az LGV biovarral azonos.

Az A-C serovar a fejlődő országokban honos egyiptomi szemgyulladást (trachoma) okoz, mely kezeletlenül vaksághoz vezet. A D-K serovarba tartozó, szexuális úton terjedő kórokozók különféle húgy-ivarszervi betegségeket (húgycső-, méhnyak- és petevezetékgyulladást) okoznak. A fertőzés gyakran tünetmentes és meddőséget okozhat, valamint növeli a méhen kívüli terhesség kockázatát is.

Az L1-L3 serovarba tartozó baktériumok is egy szexuális úton terjedő betegséget, a Nicolas-Durand-Favre kórt (Lymphogranuloma venereum, LGV) okoznak, amely a lágyéki nyirokcsomók gyulladását idézi elő. Az LGV nagyon komoly fertőzés, mert könnyen szétterjed a nyirokkeringésben és szisztémássá (rendszeressé) válhat.

A chlamydia (LGV) népbetegségnek számít Afrikában, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Amerikában, a Karib-térségben és Ausztráliában, így elmondható, hogy az egyik leggyakrabban előforduló szexuális úton terjedő betegség. Európában 2003. óta növekvő jelenség, különösen a homoszexuális férfiak körében. Általában jellemző, hogy hatszor olyan gyakran diagnosztizálják férfiaknál, mint nőknél.

A szexuálisan aktív nők 15-25 százalékánál kimutatható a kórokozó, de gyakori partnercsere esetén ez az arány megközelítheti a 40 százalékot is. A fogamzásgátló tabletták, valamint a méhen belüli fogamzásgátló eszközök használata nagy szerepet játszhat a betegség terjedésében, mivel ezekben az esetekben nem jellemző, hogy új partnerkapcsolat esetén a párok óvszert használnak, így a fertőzés partnerről-partnerre könnyen átadódhat.

A Chlamydia trachomatis (LGV) fertőzés tünetszegény, amely a kórokozó viselkedéséből adódik. A lassú osztódási ciklus, valamint a hosszú rejtőzködési idő miatt gyakran nincsenek tünetek. Ez rendkívül megnehezíti mind a páciens, mind az orvos számára a betegség felismerését. Előfordul, hogy tünetek kíséretében jelenik meg a betegség. Ilyenkor a leggyakrabban rendellenes folyás, zavaros, szürkés-fehéres, gennyes méhnyakból eredő váladék (mucopurulens cervixváladék), a méhnyak nyálkahártya ödémája, duzzanata, sérülékeny állapota lesz jellemző.

Nőknél a méhnyak és a húgycső megfertőzésével kismedencei gyulladást okozhat. Férfiak esetében a húgycsőben telepszik meg, és mellékhere-, illetve prosztatagyulladást okoz. Mivel gyakran nincsenek tünetei, illetve csak nagyon enyhék, épp ezért fontos a szűrése, ehhez ma már a patikákban is lehet tesztet kapni.

6. HIV (Humán Immunhiányos Vírus)

A HIV-vírus az okozója a ma még halálos kimenetelű AIDS-nek (szerzett immunhiányos tünetegyüttes). Az AIDS-et 1981. december 1-től jegyzik, mint önálló betegséget. A HIV Fekete-Afrikában alakult ki a XX. század első felében. Innen terjedt el aztán az egész világon. Magyarországon a nyilvántartottak száma 1000 fő körül van, és becslések szerint a valódi szám 3-5 ezer fő lehet. Viszonylag ritka, de halálos kimenetelű fertőzés.

A HIV-fertőzés a fertőzött testnedvekkel való érintkezés útján következik be. A vírus átadható közvetlen nyálkahártya érintkezéssel, vagy különböző testfolyadékok által, mint a vér, sperma, előváladék, hüvelyváladék, anyatej és a nyál. A fertőzés bekövetkezhet közösülés, vérátömlesztés során, fertőzött injekciós tű által (kábítószereseknél gyakori), anya és csecsemő között a terhesség, szülés és szoptatás alatt, vagy ha a fent említett folyadékok valamelyike nyálkahártya, vagy bőrsérüléssel érintkezik.

A HIV-nek be kell kerülnie a véráramba. Ez csak akkor történhet meg, ha a testet borító bőr, vagy nyálkahártya sérült. Ez lehet mechanikai sérülés, pl. horzsolás, vagy betegség, pl. gyulladás, herpesz. Azonban élettani állapot, a menstruáció is elősegíti a fertőzés átadását. A vírus a szabad levegőn pár perc alatt elpusztul. A váladék beszáradásával a benne lévő vírusok elpusztulnak.

Noha a fertőzött emberrel létrejött szexuális aktus során mindössze 1% esély van a fertőződésre, a betegek 70-80 %-ának szervezetébe nemi úton jutott a vírus. Az első években a betegség tünetmentes. A HIV/AIDS-betegség elleni egyetlen hatékony védekezés a megelőzés!

A HIV-szűrés történhet anonim szűrésként, illetve személyi regisztrációt követően. Léteznek ingyenes szűrések és vannak fizető szűrő központok is. Véradás kapcsán minden esetben elvégzik a HIV-szűrést is!

7. Hepatitis B és C

A hepatitisz, magyarul májgyulladás, a máj heveny, vagy idült gyulladásos megbetegedése, amelyet elsősorban különböző vírusfertőzések okoznak. Vezető klinikai tüneteikben sok a hasonlóság, jellemző a sárgaság, de kórokozóik és az okozott betegségek különböznek egymástól. A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik és X-szel jelölik a még nem azonosított vírusokat.

A leggyakoribb típus, a vírus B és C típusa vérrel (pl. közös tűhasználat kábítószeresek körében), valamint szexuális úton terjed, de fertőzött anya szüléskor átadja a csecsemőjének is.

A fertőződés után sárgaság, láz, májgyulladás alakul ki, és gyógyulás esetén a beteg egész életében vírushordozó lesz. A B típus kevésbé súlyos májkárosodást okoz és létezik ellene hatékony védőoltás. A C típus néhány év alatt teljesen szétroncsolhatja a májat (cirrhosis) és májrákhoz is vezethet.

8. Herpes genitalis

A herpes genitalis a nemi szervek, a végbélnyílás körüli bőr és a környező területek nemi úton terjedő betegsége, amelyet a herpes simplex vírus okoz.

A herpes simplex vírusnak két alfaja van, a HSV-1 és a HSV-2. Az utóbbi általában nemi úton terjed, az előbbi pedig a száj fertőzését okozza, azonban mindkét típus érintheti a nemi szerveket, a végbélnyílás körüli bőrt, a kezeket (főleg a körömágyakat), de a test egyéb részeire is ráterjed. A herpeszes fekélyek általában nem fertőződnek felül baktériumokkal, de előfordul, hogy a vírus mellett egyéb, nemi úton terjedő kórokozó, így a szifilisz, vagy a lágyfekély is megtalálható ugyanabban a kifekélyesedésben.

Statisztikai adatok alapján az USA-ban a felnőtt korú lakosság kb. 20%-a, az Európai Unióban 5-15 %-a szenved genitális herpesz fertőzésben. Magyarország az Európai Unió fertőzöttségi átlagával bír. Az életkor előrehaladtával a fertőzés aránya jelentősen emelkedik.

A kezdeti elváltozás a fertőzéstől számított 4-7. napon alakul ki. Viszketés, égő fájdalom és érzékenység képezik az első tüneteket. Ezt követően kis vörös folt jelenik meg, amit apró fájdalmas hólyagocskák követnek. A hólyagok kifakadnak, összeolvadnak és így kerek fekélyeket hoznak létre. Fájdalom léphet fel vizeléskor és járáskor. A fekélyek 10 nap múlva, hegesedéssel gyógyulhatnak.

A lágyéki nyirokcsomók általában enyhén megnagyobbodnak és érzékennyé válnak. Az első elváltozás fájdalmasabb, hosszabb ideig zajlik és kiterjedtebb, mint a visszatérő, kiújuló folyamat, és lázzal, valamint rossz közérzettel járhat. A kiújuló herpesz egyik veszélye, hogy terhesség alkalmával észrevétlenül megfertőzheti a magzatot, amely súlyos, sokszor halálos fejlődési rendellenességekhez vezet.

Kezelése helyi és szisztémás (tabletta) lehet. A genitális herpesz (HSV-2) és az ajak herpesz (HSV-1) kezelése alapvetően hasonló. Az elsődleges herpesz kezelése általában 5-10 napig, a kiújuló herpeszé 5-7 napig tart.

9. HPV (Human Papilloma Vírus), condyloma acuminatum

A HPV vírusok egy csoportjának gyűtőneve, amely több, mint 100 típust foglal magában. Ezekből több, mint 40 HPV típus szexuális érintkezés útján terjed.

A genitális szemölcs, vagy condyloma acuminatum (hegyes függöly) rendszerint hússzínű, karfiolszerű kinövés a szeméremtesten és környékén. Előfordulhat a végbélnyílás környékén, a gát tájékán, a hüvelybemenetnél és a méhszájon is.

Férfiaknál a nemi szerv, főképp a húgycsőnyílás környéke (makkon), a fityma belső oldala érintett a leggyakrabban. A húgycső belsejében is kialakulhat a condyloma. Okozója a HPV-6 és a HPV-11 típusú vírus. Ha az elváltozások kezeletlenül maradnak, egyre nagyobbra nőnek, összeérnek.

A kisebb szemölcsök speciális oldattal végzett többszöri ecseteléssel gyógyíthatók, az egész nagy elváltozások már csak sebészi úton távolíthatóak el, lézer, folyékony oxigén, elektrokoaguláció, vagy szike segítségével.

A papillomavírus a szülés során az újszülöttet is megfertőzheti. Egyes vélemények szerint bizonyos fajta papillomavírusok okozzák a nők méhnyakrákját is.

10. Trichomonas, vagy Trichomoniasis STD

A WHO adatai szerint a világon a legelterjedtebb nemi betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű parazita (ostoros egysejtű) okoz. Bár jellemzően nemi érintkezéssel terjed, uszodában, közös WC használata során is fertőzhet.

A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgy-ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek. Megváltoztatja a hüvely pH-értékét (4,5-nél nagyobb lesz), és kellemetlen szagú, habos, sárgás-zöldes hüvelyváladékozást okoz. Hüvelyváladék kenetvizsgálattal a jellegzetes kórokozó kimutatható.

Férfiak esetében a leggyakoribb tünet a húgycsőgyulladás, a húgycső váladékozás, gyakori vizelési inger, valamint vizeletürítéskor jelentkező égető érzés.

Antibiotikummal (metronidazol) kezelik, a gyógyszert általában a partnernek is felírják, megakadályozva ezzel az esetleges visszafertőzést.

11. Lapostetű

A lapostetű kis rovar, amely a nemi szőrzetben ássa el magát és a petéi is a szőrszálakra tapadnak. A legfontosabb tünet az erős viszketés. Viszonylag ártalmatlan nemi betegség, kezelésére speciális emulziót használnak.

12. Rühesség

A rühbetegséget atkák terjesztik (Sarcoptes scabiei), melyek a közösülés során – de a családon belül is – terjedhetnek, és járatokat fúrnak a bőrbe Az ujjak közötti terület, valamint a csukló, a hónalj, a nemi területek, a köldök és a mell érintett.

Erősen, elsősorban éjjel viszkető betegséget okoz, amely makacs ekcémát idézhet elő. Gyakran szabad szemmel is kivehetőek az úgynevezett atkajáratok. Ilyen esetekben minden, a beteggel közös háztartásban élő személyt be kell vonni az egyidejűleg folytatott kezelésbe.