A kezdet kezdete

A számolást segítő eszközök története gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével. Az ősember a számoláshoz eleinte az ujjait, később köveket, fonaldarabokat használt, az eredményt a barlang falába, csontba vagy falapokba vésve rögzítette.

A nagyobb számértékek megjelenésével kialakult az átváltásos rendszerű számábrázolás, a tízes, tizenkettes, majd a hatvanas számrendszer. Az egyik első eszköz, amely lehetővé tette az egyszerűbb műveletvégzést, az abakusz volt. Az abakuszt némileg módosítva a XVI. századig a legfontosabb számolást segítő eszközként használták, egyetemen tanították a vele való szorzás és osztás műveletsorát.

Az abakusz, más néven soroban mai európai formája a golyós számolótábla.

Az abakusz ókori (valószínűleg mezopotámiai) eredetű egyszerű számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon vagy hornyokban ide-oda mozgatható golyókat tartalmaz. Az egy-egy rúdon lévő golyók helyzete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyiértéket jelentenek. Így egy hatsoros (hat rudat tartalmazó) abakuszon a legnagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és a kivonás igen egyszerűen és gyorsan elvégezhető abakusszal, a szorzás és az osztás sokkal körülményesebb. Az abakusznak igen nagy előnye, hogy az analfabéták is tudtak vele számolni.

A legrégebbi megoldás az volt, hogy egyszerűen a földre húztak néhány vonást az alkalmi számolás céljára. Hérodotosz leírása szerint már az egyiptomiak használtak ilyet. A vonalak jelentették az 1-es, 10-es, 100-as, stb. helyiértékeket, a köztük lévő hézag pedig az 5-öt, 50-et, 500-at, stb. A számokat kavicsokból rakták ki, mindegyik helyiértékre a megfelelő számú kavicsot. Használtak ilyen célra porral borított táblát is.

A számolás történetében a tényleges áttörést a logaritmus megjelenése jelentette. John Napier (1550-1617) leírta a logaritmusfüggvényt, a szorzás összeadásra való visszavezetésének módszerét és eszközét. A tíz számjegynek 1-1 pálca felelt meg, és a rajtuk lévő rovások azok többszöröseit jelölték. Ez az eszköz Napier-pálcák néven vált elterjedtté, utóda a logarléc.

1623:

Schickard (Németo.): A XVII. században a hajózási és csillagászati térképek készítése, és az ehhez szükséges számítások elvégzése hosszadalmas és idegőrlő munkát jelentett. A németországi Herrenbergben született Wilhelm Schickard thübingeni csillagász professzor 1623-ban egy egymáshoz illeszkedő fogaskerekekkel működő számológépet tervezett. Ezen - a mai fordulatszámlálókhoz hasonló elvű gépen - elvégezhető volt mind a négy alapművelet, amely megkönnyítette a sok számolást igénylő műveletek elvégzését.

1642:

Kempelen Farkas (1734-1804): Pozsonyban, Győrött és Bécsben tanult és iskolái elvégzése után, 1755-ben kezdte meg szolgálatát Mária Terézia udvarában. 1766-ban lép először a nyilvánosság elé, ugyanis speciális kútjával megoldja a Pozsonyi vár vízellátásának problémáját. 1768-ban a császárnő bánáti telepítési főbiztosnak nevezi ki.

1769-ben mint mechanikust meghívják, hogy nézze meg Pelettier francia fizikus hihetetlen mágneses mutatványait. Kempelen azonnal megértette a mágneses trükkök fizikáját, sőt azokat a császárnénak is elmagyarázta. Magabiztosan jelentette ki, hogy ő ennél csodálatosabb mutatványt is tudna készíteni. Hat hónap múlva Pozsonyban elkészítette és az udvarnak be is mutatta a csodamasinát, a sakkozó törököt. A sakkozó gép, amiről már senki nem tudhatja meg, hogy hogyan működött, - mert Kempelen sohasem tárta fel a gép titkát - és ami az 1854. július 5-i philadelphiai tűzvészben porrá égett. Azóta is sokan próbálták megfejteni a sakkozó gép titkát, de sikertelenül. Kempelen tréfának, vásári mutatványnak tartotta a sakkozó törököt, és nem tekintette komoly alkotásnak. A beszélőgép kialakítása előtt egy sor hangtani és a hangképző szervek megismerését célzó tanulmányt végzett. A gép külsőleg úgy nézett ki, mint egy pianínó, ami nem is csoda, hiszen a klaviatúrát Kempelen az egyik pozsonyi orgonakészítőnél találta. A gép első változatát négy magánhangzóra és két mássalhangzóra 1773-ban mutatta be Kempelen. 1781-ben a gép már képes volt több mondatot is elmondani, amiből az egyik: Venez, Madame, avec moi a Paris! Kempelen számos helyen bemutatta mind a sakkozó gépet, mind a beszélőgépet. A török óriási sikert aratott, a beszélőgépet azonban figyelemre sem méltatták, viszont azóta - némi módosítással - sokan lemásolták.

Charles Babbage Differencia gép (matematikai táblázatok kiszámítása).

Babbage 1833-ban Charles Babbage (1791-1871) belekezdett fő műve, az analitikus gép (külső programvezérlésű gép elkészítésébe.