1953-ban a Yale Egyetem végzett egy felmérést a végzős osztályán. A felmérés azt mutatta, hogy a hallgatók mindössze 3%-a rendelkezett konkrét meghatározott célokkal. Húsz évvel később a Yale újra górcső alá vette az egykori osztályt, és arra a felismerésre jutott, hogy az a három százalék, mely meghatározott célokkal rendelkezett, nagyobb nettó jövedelmet szerzett mint a maradék 97% együttvéve.
A tanulság a következő:
1. A célmeghatározás megtérül.
2. Szinte senki sem használja.
Én vagyok az élő példa. Éveken át elolvastam minden a kezem ügyébe kerülő "célkitűzős" könyvet. Meghallgattam minden "célkitűzős" kazettát amit csak el tudtam kérni, kunyerálni, vagy meg tudtam venni. Részt vettem minden célmeghatározós tanfolyamon ami csak felbukkant a városban, és jó páron a városon kívül is.
Úgyhogy ha valaki, akkor én igazán megtanultam, hogy a célok kitűzése beválik. Én mégsem tűztem ki egyet sem, soha.
A célok ugyanis elsősorban untattak, másodsorban fenyegettek. Bezártak egy ketrecbe, miközben nekem minden vágyam az volt, hogy nyitott lehessek minden lehetőségre, mindenfajta kötelezettség nélkül. Tudtam, hogy a kitűzött célok végül is meghozzák gyümölcsüket, valahogy mégsem vártam be soha a termést.
Azután emlékszem amint egyszer, egy szép napon a zuhany alatt álltam, és arról a hírnévről és gazdagságról álmodoztam, amire szert tehetnék, ha minden kívánságom valóra válna. Tudjátok, mint a mesékben. Micsoda álom! Sajnos azonban van egykis bökkenő. Egy mesében mindig akad egy Jóságos Tündér, egy Nagy Varázsló, vagy egy Szellem. Balszerencsémre én azonban csak saját magamra számíthattam.
Erről aztán eszembe jutott valami. Mi lenne, ha tényleg számíthatnék magamra? Mi lenne, ha végre kitalálnám, mit is akarok végre az élettől, és aztán megvalósítanám - mintha csak egy célt tűznék ki?
BINGÓ! Végre megértettem!
Az álmok - célok, csak éppen igaziak, szépek, hanggal, képpel, színekkel. A célok megmutatják mit kell tenned, de rendszerint nincs bennük semmi serkentő erő, ami segít is elérni őket. Az álmok egészen mások. Igazi erejük van, a száraz célok olyanok hozzájuk képest, akár a Szentjánosbogár a villámláshoz képest. Az álmok hagynak álmodozni. Hagynak szárnyalni. Végtelen lehetőségeket és legyőzhetetlen erőt adhatnak neked, ami bármire képessé tesz, amire csak vágysz.
Ha azt akarod, hogy működjenek körülötted a dolgok, ne a céljaid elérésére törekedj, hanem az álmaid valóra váltására.
Olyan izgatott lettem, hogy majdnem elcsúsztam a szappanon. Az álmodozás a megoldás, amit hosszú évek óta kerestem. Soha nem találtam különösebb örömet abban, hogy reggel kipattanjak az ágyból, és azt mondjam: Ma céljaim elérésén fogok munkálkodni! De annak a gondolatára, hogy reggel kikelvén az ágyból így szóljak:
Ma megvalósítom az álmaimat! - máris úgy éreztem, képes volnék mindenre. Olyan volt, akár egy hiányzó szikra, mely egy lobbanással sikert, gazdagságot és boldogságot varázsol az életembe.
Kiléptem a zuhany alól, megragadtam egy jegyzettömböt, és amilyen gyorsan csak tudtam írni kezdtem, megpróbálva lépést tartani a kezemnél jóval gyorsabban száguldó gondolataimmal. A következő heteket azzal töltöttem, hogy mindazt, amit a célok meghatározásáról valaha tanultam, átültessem egy álommegvalósító stratégiába.
Ezt a stratégiát elneveztem a CSODALÁMPA Módszernek.
Ahogy elkezdtem az ötleteket papírra vetni, azzal egyszersmind elkezdtem őket megvalósítani is. És ahogy elkezdtem őket megvalósítani, azzal az álmaim kezdtek valóra válni.
A Csodalámpa Módszer lehetővé tette számomra, hogy aprócska sikerek helyett végre komoly eredményeket érjek el. Azt nem mondanám, hogy az egész egy nap leforgása alatt történt - nem tartott ilyen sokáig. Abban a pillanatban, hogy megváltoztattam magam, a világ megváltozott körülöttem. A dolgok, melyeknek megtörténtére vártam, elkezdtek megtörténni. Az az életmód, melyről eddig még álmodni sem igen mertem, kezdett csoda módjára kibontakozni a szemeim előtt.
Azért írtam meg a Csodalámpát, hogy átadhassam ezt a csodálatos képességet - az álmok valóra váltásának képességét. A szándékom az, hogy egy alkalmazható stratégiát mutassak, nem pedig hogy hegyibeszédet tartsak. Nem próbálok prédikálni a motivációról, vagy sikertörténetekkel házalni. Feltételezem, hogy te is többet akarsz az élettől, mint amit eddig elértél, és érdekelne egy módszer, amivel többre viheted.
Pontosan ez az, amit itt kínálok: egy módszer arra, hogy elérd amire vágysz, a múltodra, életkorodra, körülményeidre való tekintet nélkül.
|
De mi a helyzet a szerencsével? Vajon nem igaz-e az, hogy végül a szerencsénk - netán balszerencsénk - határozza meg sorsunk alakulását? A szerencse úgyis megteszi ami tőle telik, ez a könyv pedig arra igyekszik megtanítani, hogy mit tehetsz te az életed alakításáért. A sors osztja a kártyákat, te viszont megtanulhatod, hogy hogyan játssz jól e lapokkal. A sors ellen harcolni nem lehet, de a szabályokat betartó jó játékosnak gyakrabban van szerencséje. |
Ez a könyv minden szabályok legfontosabbikáról szól: az ok-okozat szabályáról.
Keith Ellis könyvének a címe: Csodalámpa. Bagolyvár, 2002.
|
|
|