Kedves Érdeklődő!

Ebben a levelemben az emberek JÓLÉT tudatával kacsolatos megfigyeléseimről szeretnék néhány gondolatot közreadni.

Miért nem lehet a jólétet könnyebben elérni?

Bizonyára nem jelent különösebb problémát elfogadnunk a következő megállapítást, miszerint: "Az életünk során hozott döntéseinket a jóléttel és gazdagsággal kapcsolatos szemléletmódunk, előítéleteink és hiedelmeink döntően befolyásolják."

Egy olyan egyszerűnek tűnő választás is, mint az, hogy egy drágább - tengerparti panorámát kínáló - szállodai szobát kérjük-e magunknak, vagy elégedjünk meg egy olcsóbb, udvarra nézővel, a jólétre vonatkozó szemléletmódunk megnyilvánulásának egyik formáját képezi.

A jólét- és gazdagságtudatáról sokat elárul az, hogy egy felvilágosult egészséges önző életmódot folytatunk-e, vagy pedig, önmagunkat teljes mértékben mások szolgálatának áldozzuk fel.

Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy bármit is helytelenítenék abban, ha valaki másnak segít a gondjai megoldásában. Egyáltalán nem erre gondolok.

Alapvető - és sokak által összetévesztésre alkalmat adó - különbség van viszont, egyesek megsegítése és életünk mások szolgálata érdekében történő feláldozása között. Nem csupán egy csekély, árnyalatnyi különbségről van itt szó.

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egy jó adag józan megfontoltsággal kell rendelkeznie az embernek ahhoz, hogy először a saját igényeit elégítse ki. Természetesen ez általában nem egyezik a széles tömegek azon nagy népszerűségnek örvendő közfelfogásával, miszerint "az embernek erkölcsi kötelessége a saját érdekeivel szemben másokét előnyben részesíteni".

Ez utóbbi gondolat egyaránt veszélyt jelent úgy az önbizalmunk fejlődésére, mint az életünk alakulására.

Ha mások kedvéért - tudatosan, vagy öntudatlanul - hajlandók vagyunk lemondani a boldogságunkról, az nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy még a saját magunkra való odafigyelésre sem vagyunk alkalmasak. Ez valójában egy teljesen anti-humánus felfogás, és szellemileg beteggé is tehet bennünket.

Az ide vonatkozó siker-alapelv a következő:

Viselkedjünk a repülőn gyermekeivel együtt utazó szülőhöz hasonlóan!

Vészhelyzetben ő is - önző módon - saját magára veszi fel először az oxigénmaszkot, hogy azt követően - a már létrehozott biztonságos helyzetből - nyugodtan foglalkozhasson a gyermekek oxigén maszkkal történő ellátásával.

A boldogságra és jólétre törekvés kellene, hogy képezze az értékrendünk alapját. Saját eszközeinkkel lenne célszerű "megcsinálni az életünket" a mi normáinknak megfelelően, és a saját kedvünk szerint. Minden más, ami ennél kevesebb, az kártékony, úgy a mi számunkra, mint a társadalmunk tagjai részére egyaránt.

De ne higgye senki sem azt, hogy a lakosság többségét alkotó személyek vannak annyira értelmesek, hogy erre rájönnének. Napjaink emberének egyáltalán, fogalma nincs erről a dologról.

Nem is csoda, hiszen olyan alapos agymosásban volt alkalma részesülni, hogy képtelen a saját érdekeiknek megfelelő, értelmes döntéseket meghozni. Megfertőzték az agyát a napilapok, folyóiratok, könyvek, a televízió, a rádió, a mozifilmek és a tömegkultúra által terjesztett "gondolatvírusok".

Mostanában pedig, ez a jelenség leginkább a tömegszórakoztatásban figyelhető meg.

A három legnépszerűbb gondolatvírus közé jelenleg a következőket sorolhatjuk: "a pénz nem boldogít", "a gazdagokban nem lehet megbízni", és "lelkileg olyan felemelő érzés szegénynek lenni".

A közelmúltban a mozikban vagy a televízióban látott olyan sikerfilmek, mint a Titanic, a pókember 1-2, a Dallas , Isaura és a hasonló szappanoperák nyilvánvaló bizonyítékai ennek a véleménysugallatnak. Szinte mindegyik ékesen bizonyítja azt, hogy miként kerül sor az ilyen negatív, és az érvényesülésünket gátló gondolkodásmód kódoknak a tudatalattinkba való gondos beprogramozására.

Részben éppen ezekkel az önkorlátozó gondolat-vírusokkal történő programfertőzésnek köszönhető, az egészségi gondokkal küszködő, és anyagilag is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő, műveletlen tömegek arányában tapasztalt növekedés.

Miért van ez így? - merül fel a jogos kérdés.

Nos, úgy döntöttem, hogy bátorságot merítek ahhoz, hogy - mindazoknak, akik elszánták magukat arra, hogy javítanak a jelenlegi helyzetükön - segítsek ráébredni a korai gyermekkoruk óta őket sújtó, a szellemi- és érzelmi fejlődésüket lekorlátozó, valamint különféle hiánytüneteket okozó programozási defektjeikre.

Rádöbbenteni őket arra, hogy az a rendszer, amelyben jelenleg élnek egy olyan tudatalatti programozásban részesíti őket, melynek eredményeként lelkiismeretfurdalást okoz számukra a siker elérése. Jutalomban részesülhetnek viszont, ha a képességeik és tehetségük alatt teljesítenek.

Mindennek eredményeként, a mások véleményétől függőségben lévő, változatos működési hibatüneteket produkáló emberek egyre gyarapodó tömegeinek a megjelenésére figyelhetünk fel.

Ha valaki elfogadja ezt a - tömegmédia által felkínált - gondolkodásmódot, akkor a sikeresélyei egyúttal szinte a nullával válnak egyenlővé.

Annak ellenére, hogy a kormányok képviselői világszerte igyekeznek ennek az elvárásnak megfelelni, a szomorú igazság az, hogy valójában eszük ágában sincs elősegíteni azt, hogy az állampolgáraik sikeresek legyenek. Leginkább arra vágynak, hogy az országuk lakossága becsületes napszámos módján dolgozó, közösségi lényként támogassa az ő - közpénzeket nagylelkűen osztogató és elherdáló - rendszerüket.

Talán a legrosszabb az egészben az, hogy sokszor a rokonaink és barátaink sem szeretnék igazán, hogy mi sikeresek legyünk és jólétben éljünk. Abban az esetben, ha mindezek ellenére nekünk mégis sikerülne egészségesnek, gazdagnak és boldognak lenni, milyen kifogásuk maradna magyarázatként a sikertelenségük indoklására?

Ezért aztán ők inkább elszántan bizonyítgatni kezdik azt, hogy mennyire megvalósíthatatlanok az elképzeléseink, milyen bolondos ábrándokat is vettünk a fejünkbe. Bennünket nevetségessé téve kritizálják a célkitűzéseinket. Maximális erőfeszítéssel igyekeznek az irracionálisnak minősített vágyainkról inkább minket lebeszélni.

Aztán amikor ez sikerül nekik, és mi visszatérünk az ő átlagszintjükre, akkor elégedetten próbálnak kiengesztelni bennünket olyan közhelyek emlegetésével, mint, "pézre van szüksége az embernek ahhoz, hogy még több pénzre tehessen szert", vagy pedig, " az életben csak akkor lehetünk sikeresek, ha jó kapcsolatokkal rendelkezünk."

Egyáltalán nem arról van itt szó, hogy ők szándékosan rosszat akarnának nekünk. Biztos vagyok benne, hogy a saját maguk módján igen is szeretnék, ha mi sikeresek lennénk.

A szülők egy biztos állás megszerzésére ösztönzik a gyermekeiket. A tanárok és a család jóakaró ismerősei mind azt mondják, hogy "Legyünk realisták, és ne ábrándozzunk!" A barátaink tudat alatt attól félnek, hogy náluk sikeresebbek leszünk és lehagyjuk őket. Mára már ők is - tudtukon kívül - megfertőződtek az önkorlátozó gondolatvírussal...

Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy valamennyien bizonyára ők is az udvarra nyíló szállodai szobát választják, a tengerre nyíló ablakokkal rendelkező helyett.

Egyszerűnek tűnik ilyenkor azt mondani, hogy könnyen beszélnek azok a szerencsés gazdagok, akiknek az élete már "sínen van".

Bezzeg, ha a miénkhez hasonló kevés munkabérből kellene megélniük, ha nekik is a mi kibírhatatlan főnökünket kellene nap, mint nap elviselniük, akkor semmi kedvük sem lenne különféle sikertippek osztogatásához.

Nos, az igazság az, hogy ezek az önerőből gazdaggá vált személyek korábban hozzánk hasonló minimálbérért dolgoztak, a miénkhez hasonló, arrogáns és ellenszenves főnök rigolyáit voltak kénytelenek elviselni. Aztán egyszer csak hoztak egy döntést, és gyökeres pozitív változáson mentek keresztül. Ezt követően pedig, szép sorban a körülményeik is megjavultak.

Miközben valaki betölt egy állás, mi akadályozza őt meg abban, hogy az egy igazán neki való remek állás legyen?

Ha már van az embernek egy autója, azt mi okból nem egy Mercédesznek a márkajele ékesíti, hanem valamilyen olcsó népautóé?

Havonként kapott fizetéskén, miért csak - mondjuk - 100.000 forintot viszünk haza a családnak ahelyett, hogy ennek az ötszörösét, vagy akár tízszeresét is megkeresnénk?

Előfordult-e már Önnel az életben az, hogy teljesítés közben visszafogta a teljesítményét, mert arra gondolt, hogy ha valami jóban fog részesülni, azzal egyidőben automatikusan valaki más pórul fog járni?

Érdekes megfigyelni azt, hogy gyakran ilyen gondolat foglalkoztatja az embereket. Mindez pedig, a jólét elérhetetlensége és a biztosításához szükséges erőforrások véges voltának a hiedelméből adódik.

Ha Ön is sokakhoz hasonló módon vélekedik a jólét megteremthetőségének lehetőségéről, akkor bizonyára bűntudatot érezne, ha drága ruházatra, vagy előkelő szállodai szobára költené a pénzét. Eközben pedig, arra gondolna, hogy ezzel az összeggel hány anyagi segítségre szoruló személy életkörülményén lehetne javítani, mennyi menedékhelyet lehetne építeni a számukra, vagy hányféle halálos betegségből tudná őket kigyógyíttatni.

Mindennek az alapját az anyagi javak korlátozott rendelkezésre állásának a hiedelme képezi. Az, hogy vagy önmagára költi az ember a pénzét, vagy pedig jótékony célokra, de sajnos, mindkettőt egyszerre nem áll módjában megtenni.

Semmi sem állhat távolabb az igazságtól...

Az ember ugyanis egyidejűleg vehet magának egy első osztályú repülőjegyet, és - ha úgy dönt - több tízezer forintos adománnyal járulhat hozzá a hajléktalanok körülményeinek a javításához.

Csupán több jövedelemre kellene ehhez szert tennie!

Ha valaki nem tudja, hogyan szerezzen több jövedelmet, nem kell mást tennie, mint - megtanulnia annak a módját!

Ugyanis közismert tény az, hogy a pénz, - a szeretethez, valamint a különféle anyagi javakhoz és egyéb erőforrásokhoz hasonlóan - VÉGTELEN mennyiségben áll mindenki rendelkezésre.

A gond "csupán" az, hogy meglehetősen kevesen ismerik a hozzájutás módját és műhelytitkait.

Mindazoknak, akiknek még nem sikerült eddig elérniük a kívánt életszínvonalat, ajánlott lenne tanulmányozniuk a jólét megteremtését befolyásoló törvényeket és módszereket.

Ebben nagy segítségre számíthatnak azoktól a személyektől, akik már kellő tapasztalatot szereztek ezeknek a törvényeknek a sikeres alkalmazása területén.

Amennyiben Ön is szeretne ilyen sikeres, a jólétüket önerőből megteremtő személyekkel közvetlenül találkozni, vagy a módszereikről és a tapasztalataikról szóló műveikkel (könyvek, hangfelvételek, tanulmányok, tréning anyagok) megismerkedni, szívesen felajánlom ebben a segítségemet.

Ehhez mindössze arra van szükség, hogy legyen bátorsága az életkörülményeinek javításába belekezdeni, merjen jelentkezni és a kapcsolatot velünk felvenni!

Ha pedig, - még mielőtt egy ilyen merész tettre vállalkozna - nővelni szeretné az önbizalmát, azt javaslom, hogy ismerkedjen meg néhány "lelki energiát" adó gondolatommal!

Üdvözlettel:

Kajárik Béla
vitalor@chello.hu

"Mit teszel ma, ami holnap is számít?"
http://www.karriertipp.hu