Végezd el a következő kísérletet. Nagyon egyszerű, és mégis nagy hatással van mindenkire, aki végigcsinálja. Be fogja bizonyítani, milyen óriási hatása van a gondolataid erejének.
Sokan úgy érzik, hogy képtelenek azt mondani egy élő növénynek,
hogy pusztuljon el. Ne feledjük, hogy ez csak kísérlet, és hogy a répavégek
egyébként is a szemétbe kerülnének.
Egy nagyon közeli barátom elhatározta, hogy elvégzi a kísérletet úgy, ahogy
mondtam neki. De amikor a negatív jelű répavégeket visszatette az ablakpárkányra,
azt mondta magában, hogy nem is gondolta komolyan mindazt a rosszat, amit nekik
mondott. És mi történt? Mindkét répacsoport ugyanúgy fejlődött! Akkor azt mondtam
neki, hogy a gyűlölet kisugárzása helyett pusztán vonja meg szeretetét az egyik
csoporttól. Néhány nap múlva meglepődve tapasztalta a különbséget.
Néhány nap múltán egyértelműen látszik a különbség a két csoport répavég fejlődése között. És miért? Mert a gondolatainknak teremtő ereje van! Igen, ténylegesen képes vagy az elméddel irányítani valamit! És gondolkodj csak el rajta: ha képes voltál valami rajtad kívül állót befolyásolni a gondolataid erejével, akkor mi a helyzet saját magaddal? Mi történik minden egyes alkalommal, amikor negatív gondolataid támadnak, vagy a gyűlölet kerít hatalmába?
Miért választanád valaha is azt, hogy boldogtalan leszel? Miért
hagynád figyelmen kívül azokat a dolgokat, melyek beteljesülést és örömöt hoznak
az életedbe? Miért mondanál le valaha is arról, hogy kihasználd a lehetőségeidet?
Talán azért, mert "könnyebb" csak sodródni, nem kitűnni a tömegből,
soha nem törekedvén arra, amire tudod, hogy képes lennél. De valóban könnyebb
ez? Kevésbé fájdalmas egy kényelmes és középszerű élet, mint egy erőfeszítéssel
és sikerrel teli?
"Ha feltárul a lehetőség ablaka, ne húzd le a redőnyt." - Tom Peters
Az erőfeszítéssel járó fájdalom, bármekkora legyen is, csupán
átmeneti. Nagyon is kompenzálja azt az erőfeszítést koronázó siker. Az elszalasztott
lehetőséget követő sajnálkozás okozta fájdalom viszont maradandó. Hiszen ha
el tudnád űzni, nem is sajnálkoznál.
Azt gondolod, hogy az üres élvezet valaha is boldoggá fog tenni? El tudod képzelni,
hogy valaha is elégedett lehetsz anélkül, hogy megtennéd azokat az erőfeszítéseket,
melyek értékessé teszik életed?
Ez a pillanat, ez a nap, ez az élet aranyat érő alkalom számodra, hogy beteljesítsd
csodálatos lehetőségeidet.
Gondolj arra, hogy mi mindent tanultál meg életed során. Mikor
megszülettél, nem tudtál járni, beszélni vagy egyedül enni sem. De mégis megtanultál
írni, olvasni és önállóan közlekedni is. Az elmúlt néhány évben megtanultál
e-mailben kommunikálni és online információkat felhasználni. Gyakorlati tudást
és összetett fogalmi ismereteket szereztél.
Az elsajátított ismeretanyag segítségével túlhaladtad azokat a kezdeti képességeket
és ismereteket, amelyekkel születésedkor rendelkeztél. Mindaz, amit megtanultál,
képessé tett arra, hogy sokkal jobban megérthesd a környező világot, és magasabb
szinten működhess együtt vele.
Megtanultad, hogy elboldogulj a külső világban is. És ugyanazok a tanulási képességek, amelyekkel ezt elérted, hozzásegíthetnek ahhoz is, hogy legyőzd azokat a belső gátakat is, amelyek az utadban állnak.
Ahogy megtanultál olvasni, ugyanúgy megtanulhatod azt is, hogy képes légy erősen koncentrálni. Ahogy járni megtanultál, önfegyelmet is tanulhatsz. Nem kell beérned azzal a kevés és korlátozott tudással, amely veled született. Képes vagy bármit megtanulni!
Az öröm, meghatározásánál fogva, élvezetes. Természetszerűleg
vonzódunk - erőteljesen vonzódunk - az örömhöz, és gyakran komoly akadályokat
is készek vagyunk legyőzni, hogy elérjük.
Mégis mi is az öröm? Ahány ember, annyiféle tevékenységben és helyzetben képes
örömöt találni. Ugyanazt a dolgot, amiben az egyik ember különlegesen nagy örömét
leli, a másik egészen egyszerűen utálja. Örömeink időről időre változnak, a
napszaktól, a környezetünktől, a körülöttünk lévő emberektől függően.
"Bízzál magadban, többet tudsz, mint hinnéd." - Dr. Benjamin Spock
Az öröm igencsak szubjektív kategória. És bár nem tehetünk róla, hogy vonz minket, azt igenis mi magunk határozhatjuk meg, miben leljük örömünket. Az öröm iránti vágyunk nagyon erőteljes motiváló tényező. Leginkább oly módon használhatjuk ki ezt a motiváló tényezőt, ha olyan örömforrásokat választunk, melyek közelebb visznek céljainkhoz.
Az öröm kondicionálás kérdése. Aki életében először gyújt rá, nemigen fogja azt élvezetesnek találni. Mégis, emberek milliói szoktak rá arra, hogy élvezzék a dohányzást. Egyetlen túlsúlyos, rossz kondícióban lévő ember sem lelné örömét abban, hogy körülfutja a háztömböt. Mégis, lelkes kocogók milliói érik el nap mint nap a "futócsúcspontot" éppen e tevékenység során.
Valóban a javunkat szolgálják azok a dolgok, amikben örömünket leljük? Ha igen, akkor kellemes ösztönzőink vannak arra, hogy beteljesítsük életünket.
|
|