Párnahatás-repülőgép
vagy ekranoplan
Határfelület-repülőgép (A
Wikipédiából, a szabad enciklopédiából )
Egy az öt darab A–90
Orljonok-ból Észak-Moszkvában, Tusinóban
A határfelület-repülőgép[1] (angolul: ground effect vehicle,
GEV), más néven párnahatás-repülőgép, vagy ekranoplán a párnahatás
jelenségét kihasználó repülőgépek csoportja, amely eszköz kis
magasságban a felszín felett (föld, vagy víz) nagy nyomású gázt
(égéstermék, vagy levegő) juttatva (szorítva) szárnya és a felszín
közé, képes aerodinamikai felhajtóerőt létrehozva a levegőben maradni,
kizárólag előrehaladás közben. Átmenetet képez a légpárnás hajó és a
repülőgép között, mivel a levegőben való haladáshoz merevszárny
segítségével képes. Ettől függetlenül a Nemzetközi Tengerészeti
Szervezet (International Maritime Organization, IMO) szerint ezek a
járművek hajóknak minősülnek.[2] A GEV abban különbözik a hagyományos
merevszárnyú repülőgépektől, hogy levegőben maradásához nem elegendő a
szárnyprofil felső és alsó oldala között fellépő nyomáskülönbség, a
párnahatás kialakulása nélkül nem képes tartósan a levegőben haladni.
Ezért hatómagassága alacsony (felszínközeli) és szárnyterjedtsége
(szárnyfesztávolsága) kicsi.
Ismert még wing-in-ground-effect (WIG) vehicle, flarecraft, sea
skimmer, ekranoplan és wing-in-surface-effect ship (WISE) néven is.
Az elmúlt 30-40 évben sok változata épült meg, katonai és polgári
célokra egyaránt, azonban mégsem vált széleskörűen elterjedtté. Hasonló
elvet követ a szárnyashajó, illetve a katamarán is, azonban ezek
sebessége alacsonyabb, vízfelszíni járművek, gyakorlatilag mindkét
vízijármű nagy sebességű hajó.
Mi ilyeneket fogunk
készíteni (vagy valami hasonlót :) )
