BÖLCSÖDÉNK mondókái, versei

Bölcsödénk mondókái, versei

Más  mondókák, népköltések

 <<< vissza az előző oldalra

Ilyen nagy az óriás,

Ágaskodjunk kispajtás.

Ilyen kicsi a törpe,

Guggoljunk le a földre.

Mérleg vagyok, billegek,

Két kezembe súlyt teszek.

Óra vagyok, ketyegek,

Bölcsődébe sietek.

Hallod-e te Anna?

Kell-e piros alma?

Ha nem kell az alma,

Kosaradba rakjad

Ilyen nagy az óriás,

Ágaskodjunk kispajtás.

Ilyen kicsi a törpe,

Guggoljunk le a földre.

Mérleg vagyok, billegek,

Két kezembe súlyt teszek.

Óra vagyok, ketyegek,

Bölcsődébe sietek.

Barátom a hentes bácsi

Ő szokta a húst felvágni

Vágja-vágja jó apróra

És azután megsózza.

Szalonnát is vág közéje,

Csitteg-csattog éles kése.

Jobbra-balra megforgatja,

És a végén jól megsózza.

Hüvelyujjam almafa,

Mutatóujjam megrázta,

Középső ujjam felszedte,

Gyűrűs ujjam hazavitte,

A kisujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle.

Letöri az ágat, reccs.

Cini-cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika,
jobbra dül, meg balra dül,
cigánykoma hegedül.

Fáj a kutyámnak a lába
megütötte a szalmába.
Ördög vigye a szalmáját,
mért bántotta kutyám lábát!

Fáj a kutyámnak a hasa,
megütötte török basa.
Ördög vigye török basát,
mért bántotta kutyám hasát!

Fáj a kutyámnak a farka,
odacsípte ajtóm sarka.
Ördög vigye ajtó sarkát,
mért bántotta kutyám farkát!

Egér, egér, kisegér,
Van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
adok neked csontfogat!

Kiszámoló

Egy - megérett a meggy,
kettő - csipkebokor vessző,
három – majd haza várom,
négy – biz oda nem mégy,
öt – leesett a köd,
hat – hasad a pad,
hét – dörög az ég,
nyolc – üres a polc,
kilenc – kis Ferenc,
tíz – tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza!
Ott a szamár, megissza!

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt ludak vannak,
megfagynak.

Süss fel, nap,
fényes nap,
kertek alatt egy kis bárány
majd megfagy.

Süss ki kopasz kert alá,
bújj be hideg föld alá,
süss fel, süss fel,
tavasz napocskája.

Elment a madárka,
üres a kalitka,
mind azt fújdogálja,
visszajő tavaszra.

Ha tavaszra nem jő,
búzapirulásra,
de ha akkor sem jő,
tudom, sohasem jő.

Érik a szőlő,
Hajlik a vessző,
Bodor a levele,
Két szolgalegény
Szántani menne,
De nincsen kenyere.

Van vereshagyma
A tarisznyába:
Keserű magába.
Keskeny az abrosz,
Hosszú az asztal,
Kevés a vacsora.

Huncut a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Szolgalegénynek,
Hej, de szegénynek
Kevés a vacsora!

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom

Te engemet s én tégedet,
virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
virágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja,
virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha,
virágom, virágom.

Mert azt a bú hajtogatja
virágom, virágom.

Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.

Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.

Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,

irigylik a verebek.

A tücsök meg a légy lakodalma

Megúnta már a tücsök:
egyedül cirpelni –
ölelgette a legyet,
el akarta venni.

„Elvennélek, te kis légy,
ha kicsi nem volnál.”
„Hozzád mennék, te tücsök,
ha görbe nem volnál.”

Megvolt a nagy egyezség,
lagzit csaptak rája,
olyan cécót, híre ment
hetedhétországba.

Farkas volt a mészáros,
három ökröt vágott,
azontúl meg malacot
tízet is lerántott.

Kutya is a küszöbön
borsot akart törni,
macska is a konyhában
szakács akart lenni.

Odaugrott a hörcsög,
násznagy akart lenni,
mellé ugrott az egér,
társa akart lenni.

Gólya volt a prímás,
szúnyog a szekundás,
büdös bogár a bőgős,
zöld béka a flótás.

Dudázott a denevér,
farkas fújta farkát,
előugrott a majom,
roptatta a pulykát.

Dühbe jött a cinege,
megfogta a sörkét,
cibálta az üstökét,
pofozta szegénykét.

A dongó a darázzsal
földön verekedtek,
sose láttam fullánkot
még olyan mérgesnek.

Odaugrott a varjú,
bíró akart lenni,
úgy megvágta egy vén tyúk,
föl se tudott kelni.

Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Török császár udvarán
minden délben dobolják,
ki felköti a kardját,
annak adja a lányát.
Szita, szita péntek,
szerelem csütörtök,
dobszerda.

Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.

Kiment a ház az ablakon,
benne maradt a vénasszony,
zsúpot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárra.

A rókának nincs nadrágja,
mert a posztó igen drága,
ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna

Megfogtam egy szúnyogot,
nagyobb volt egy lónál,
kisütöttem a zsírját,
több volt egy akónál.

Aki eztet elhiszi,
szamarabb a lónál,
aki eztet elhiszi,
szamarabb a lónál.

Gyepen mentem, gyepen jöttem,
aranygyűrűm elvesztettem.
Hold meglátta, Napnak adta,
csillag az ujjába dugta.

Mit mos, mit mos, Levél Katicája?
Pittyet, pattyot, varrott keszkenőket.
Ha szél volnék, fújdogálnék,
madár volnék, röppentenék,
víg szívemmel, víg lelkemmel
téged elvennélek.

Jaj de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.

Szita, szita, sűrű szita,
ma szitálok, holnap sütök.
Hófehér kis cipót sütök.
Megvajazom, megzsírozom,
mégis, mégis neked adom.