Európai mókus

Az európai mókus, közönséges erdeimókus vagy vörös mókus (Sciurus vulgaris) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjához tartozó faj. A népi nyelvben nevezik cibókának, evetnek vagy kelempájsz madárnak is.

Elterjedése

Élőhelye Európában és Ázsiában sávszerűen-délen a Földközi-tengerig, északon Észak-Skandináviáig, keleten pedig Kínáig és Koreáig terjed. Angliában a keleti szürkemókus kiszorította élőhelyéről. Csak Skóciában maradt egy kis európaimókus-kolónia, amely tulajdonképpen egy alfaj. Magyarországon közönséges.

Megjelenése

Az európai mókus fej-törzs-hossza 21-30 centiméter, farokhossza 15-25 centiméter, testtömege 250-500 gramm, az évszaktól függően (nyáron kisebb). A téli bunda a nyárinál vastagabb, sötétebb és szürkébb; a fülön levő szőrpamacs is sokkal hosszabb. Bundájában a barna árnyalatai uralkodnak, bár színezete a mély feketésbarnától az egészen világos vörösesbarnáig terjedhet. Hasi oldala mindig világos; a színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és városi parkokban, ahol a tűlevelűek aránya kicsi, a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés- vagy sötétbarna példányok találhatók. Színezetük mindig a környezetbe való beleolvadást segíti elő. A sötét fenyőerdőben a sötétbarna mókus sokkal kevésbé tűnik fel, mint a rókavörös, és fordítva. Úgy tűnik azonban, hogy a színkülönbségek a mikroklímával is összefüggésben állnak. Mivel a vörös és vörösesbarna mókus elsősorban a melegebb és szárazabb, míg a sötétbarna a hidegebb és nedvesebb élőhelyekre jellemző, így nem kizárólag a ragadozók miatt alakul ki az uralkodó színváltozat. A különböző típusok néha egymás mellett is előfordulnak. A tapintószőrök hosszúak és érzékenyek; a mókusnak ezenkívül még a mellső mancsán, hasán és faroktövénél is vannak érzékeny tapintó szőrszálai. A farok az ágak közti ugráláskor és mászáskor egyensúlyozásra, éjjel „takaróként” szolgál; a farokmozgás tükrözi a mókus hangulatát. A látása nagyon fejlett; mivel a mókus elsősorban faágak között mozog, nagy látótérrel rendelkezik, színlátása is fejlett. Kis súlya lehetővé teszi, hogy a fa koronájának külső részein és a vékony gallyakon is biztonságosan közlekedjen. Kiáltása: „csukk, csukk”.

Vissza a lap tetejére

Valódi mókusok

A mókus szó etimológiája

A mókus hangutánzó szó az állat makogó hangjából. Régi alakja móka volt, amely kedveskedő -us végzetet kapott (mint „cicus”, „kutyus”).

Fajaik és elterjedésük

A legtöbb faj az Amerikai kontinensen él. Eurázsiában csupán négy található meg a 39 faj közül. A Közép-Európában elterjedt fajuk az európai mókus, más néven európai vörös mókus vagy egyszerűen csak mókus (Sciurus vulgaris).

Életmód

Táplálékuk fák magvaiból, gyümölcseiből, gombákból és rovarokból áll, de emellett előfordul, hogy madártojást és madárfiókákat is fogyasztanak. Ősszel különféle magvakat gyűjtenek és elraktározzák télire. Nem alszanak téli álmot, csupán téli pihenőt tartanak.

A mókus jól alkalmazkodott a fán való életmódhoz. Rendkívül fürge, szüntelenül táplálék – fenyő- és egyéb magvak, mogyoró vagy gomba – után kutat. Farka kormány és ejtőernyő, amikor fáról fára ugrál. Karmai lehetővé teszik, hogy lefelé éppen olyan fürgén mozogjon a fatörzsön, mint felfelé. Szájszervei alkalmasak a csonthéjas termések felnyitására. Kicsi lyukat rág a termés hegyesebbik csúcsán. Fogait vésőként alkalmazva alsó metszőfogait a lyukba mélyeszti, felső fogait a héjra préselve szétfeszíti azt. A mókus az állkapcsában lévő két metszőfogat - más rágcsálókhoz hasonlóan - oldalirányban is tudja mozgatni. Alsó fogait tehát harapófogóként vagy csipeszként használja, amikor ügyesen kipiszkálja a dió belét a burkából. Városi parkokban is – gyakran teljesen szelíden – előfordul.

Rendszerezésük

A valódi mókusok nemzetségébe 5 nem és 39 faj tartozik:
Microsciurus (Allen, 1895) – 4 faj, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része
Rheithrosciurus (Gray, 1857) – 1 faj, Borneó
Bojtosmókus (Rheithrosciurus macrotis)
Sciurus (Linnaeus, 1758) – 30 faj, Európa, Közép-Kelet, Észak-Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika
Syntheosciurus (Bangs, 1902) – 1 faj, Panama és Costa-Rica
Costa Rica-i mókus (Syntheosciurus brochus)
Tamiasciurus – vastagfejű mókusok: 3 faj, Észak-Amerika

Vissza a lap tetejére

Mókusfélék

A mókusfélék (Sciuridae) családjába alkatra és életmódra nagyon különböző fajok tartoznak. A családon belül megkülönböztethetjük egyrészt a fán élő mókusok négy csoportját, a Ratufinae, Scurillinae, Sciurinae – ezen belül a valódi mókusokat (Sciurini) és a repülő mókusokat (Pteromyinae) – és Callosciurinae alcsaládokat, másrészt a Xerinae alcsaládot (földimókusok), és ezen belül az ürgemókusokat, mormotákat és ürgéket.

A mókusfélék családja 280 fajt tartalmaz.

Rendszerezés

Ratufinae
A Ratufinae alcsaládba 1 nem tartozik
Ratufa (Gray, 1867) – királymókusok: 4 faj, Délkelet-Ázsia

Scurillinae
A Scurillinae alcsaládba 1 nem tartozik
Sciurillus (E. Geoffrey, 1803)– amerikai törpemókusok: 1 faj, Brazília és az Amazóniai esőerdők
amerikai törpemókus (Sciurillus pusillus)

Mókusformák

A mókusformák (Sciurinae) alcsaládját két nemzetségre: a valódi és a repülő mókusokéra tagolják; a két nemzetségben összesen 20 nem és 83 faj van:
valódi mókusok (Sciurini) nemzetsége
Microsciurus (Allen, 1895) – 4 faj, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része
Rheithrosciurus (Gray, 1857) – 1 faj, Borneó
Bojtosmókus (Rheithrosciurus macrotis)
Sciurus (Linnaeus, 1758) – 30 faj, Európa, Közép-Kelet, Észak-Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika
Syntheosciurus (Bangs, 1902) – 1 faj, Panama és Costa-Rica
Costa Rica-i mókus (Syntheosciurus brochus)
Tamiasciurus – vastagfejű mókusok: 3 faj, Észak-Amerika
repülő mókusok (Pteromyini) nemzetsége
Aeretes – 1 faj, Északkelet-Kína
Aeretes melanopterus
Aeromys – 2 faj, Thaiföld és Borneó
Belomys (Thomas, 1908) – 1 faj, Délkelet-Ázsia
Belomys pearsonii
Biswamoyopterus – 1 faj, India
Namdapha-repülőmókus (Biswamoyopterus biswasi)
Eoglaucomys (A. H. Howell, 1915) – 1 faj
Eoglaucomys fimbriatus - korábban Hylopetes baberi
Eupetaurus (Thomas, 1888) – sziklamászó repülő mókusok – 1 faj
gyapjas repülőmókus (Eupetaurus cinereus)
Glaucomys (Thomas, 1908) – amerikai sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Észak-Amerika
Hylopetes (Thomas, 1908) – 9 faj, Délkelet-Ázsia
Iomys (Thomas, 1908) – 2 faj, Malajzia és Indonézia
Petaurillus (Thomas, 1908) – 3 faj, Borneó és Malajzia
Petaurista (Link, 1795) – repülő mókusok: 8 faj, Délkelet-Ázsia
Petinomys (Thomas, 1908) – 9 faj, Délkelet-Ázsia
Pteromys (G. Cuvier, 1800) – sutaszárnyú mókusok: 2 faj, Finnországtól Japánig
Pteromyscus (Thomas, 1908) – 1 faj, Thaiföldtől Borneóig
füstös repülőmókus (Pteromyscus pulverulentus)
Trogopterus (Heude, 1898) – 1 faj, Kína
Trogopterus xanthipes

Callosciurinae alcsalád
Prevost-mókus (Callosciurus prevosti)
Platánmókus (Callosciurus notatus)

A 14 nemben összesen 64 faj van:
Callosciurus – 15 faj- Ázsia
Dremomys – 6 faj, Délkelet-Ázsia
Exilisciurus – 3 faj, Borneó és Fülöp-szigetek
Glyphotes - 1 faj, Borneó
Hyosciurus - 2 faj, Indonézia
Lariscus - 4 faj, Thaiföld déli része, Malajzia és Indonézia
Menetes – indokínai földimókusok: 1 faj, Burma, Indokína és Thaiföld
Nannosciurus – törpemókusok: 1 faj, Indonézia
Prosciurillus - 5 faj, Indonézia
Rhinosciurus – hosszúorrú mókus: 1 faj, Thaiföld, Malayzia, Szumátra és Borneó
Rubrisciurus - 1 faj, Indonézia
Sundasciurus - 15 faj, Thaiföldtől Indonéziáig és Fülöp-szigetek
Tamiops - 4 faj, Burma, Kína, Laosz, Malajzia, Nepál, Tajvan, Vietnam
Funambulus – pálmamókusok: 5 faj, India, pálmamókusok

Földimókusformák

A földimókusformák (Xerinae) alcsaládját három nemzetségre tagolják; a három nemzetségben összesen 15 nem és 128 faj van:
Fokföldi ürgemókusok (Xerus inauris)
Sarki ürge (Spermophilus parryii)
amerikai csíkosmókus (Tamias striatus)

Xerini nemzetség – ürgemókusok
Atlantoxerus – észak-afrikai ürgemókus, 1 faj, Marokkó és Algéria
Spermophilopsis - 1 faj
Xerus – valódi ürgemókusok, 4 faj, Afrika, Kivéve a Szaharát
Protoxerini nemzetség
Epixerus – álürgemókusok, 1 faj, Nyugat-Afrika
Funisciurus – fészekrakó mókusok 9 faj, Közép- és Nyugat-Afrika
Heliosciurus – rövidfülű mókusok, 6 faj, Közép-, Nyugat- és Kelet-Afrika
Myosciurus - 1 faj, Kamerun és Gabon
Paraxerus – ligeti mókusok, 11 faj, Afrika
Protoxerus – olajpálmamókusok, 2 faj, Libériától Kenyáig és Angoláig
Marmotini nemzetség
Ammospermophilus - 5 faj, Egyesült Államok délnyugati része és Észak-Mexikó
Cynomys – prérikutyák, 5 faj, Észak-Amerika
Marmota – mormoták, 14 faj
Sciurotamias – 2 faj, Kína
Spermophilus – ürgék, 41 faj, Közép-Európától Szibériáig és Mexikótól Alaszkáig
Tamias – csíkosmókusok, 25 faj, Mexikótól Kanadán át Szibériáig

Vissza a lap tetejére