Kezdeném a bemutatkozással: Monor egyik legrégebbi része vagyok, még fénykoromban mocsaras részeimmel terítettem a település nagy részét.
Aztán jöttetek ti, már bocsánat a tegeződő hangnemért, de úgy hiszem nem sokan, vannak már közöttünk, akik öregebbek, mint én. Ja igen szóval megjelentetek és elkezdtetek betelepülni, házakat építeni belőlem. Mit értek ez alatt? Még az ötvenes, hatvanas években sárból és agyagból építkeztetek. Az építőanyagok egy részét belőlem ástátok ki, és a haszontalan anyagokkal töltöttétek fel a mocsaras részeket. Megkezdtétek az utcák kialakítását, és szépen lassan betelepültetek körém. Én nagyon örültem nektek, mivel már nem voltam olyan magányos és elhagyatott. Minden nyáron több és több ember jött és fürdött bennem, és horgászott. Télen meg számtalan kispajtás akkoriban még kisdobos és úttörő húzott korcsolyát és szelte a köröket rajtam. Én ezeknek a dolgoknak csak örülni tudtam.
De eljött a huszonegyedik század és már egyre kevesebben jöttök felém. Akik ki is jönnek vagy megpróbálnak kárt okozni nekem, vagy csak sóhajtanak és távoznak. Ezúton szeretnélek benneteket arra kérni, hogy segítsetek nekem, mert egyre csak azt érzem sok ember a vesztemet, akarja. Miért? Már nem emlékszenek azokra az időkre, amikor még ők is a partjaimnál sétálgattak a barátaikkal, szerelmükkel. Én még emlékszem, ahogyan a sok fiatal itt ismerkedett össze élete párjával. Sőt sok olyan ember is van, aki mára híres és megbecsült polgára Monornak. Igen szerintem mindenki tudja kikre, gondolok, akik a nem is olyan régmúltban családostul jöttek ki csúszkálni, korcsolyázni, fakutyázni hozzám ma meg azon vannak, hogyan lehetne eltüntetni. Tudjátok, amikor becsatornáztátok Monort és ide építettek mellém valami féle épületet azt hittem megjött a segítség, megépült a szánkódomb megtisztult a park most jöhetek én. De jaj, nem történik semmi. Miért? Csak ha a szomszédos településeket nézzük. Miért nem lehetek én a ti szabadidőközpontotok, miért viszitek az óvódásokat Péteribe a horgásztóhoz? Itt vagyok én! Miért nem lehetek én is oly szép, mint a Pipiskanyarba vagy a Gombán található horgásztavak. Gyertek hozzám! Hát igen megértelek benneteket túl büdös, és túl kicsi vagyok már majdnem teljesen benőtt a nád. De miért? A válasz én nem tudom, de kérlek benneteket, segítsetek nekem, hogy újra élvezhető legyen a partjaimon sétálni, horgászni télen pedig, korcsolyázni. Én nem szeretnék Pénz kérni csak a kezetek munkáját, kérem és némi gépi segítséget. Sőt nem kérek többet, csak regisztráljatok és szervezzetek meg egy napot, amikor összegyűltök a partomon beszélgettek, szórakoztok és közben egy kicsit rendbe, rakjátok a környezetemet. Tudjátok én nagyon irigyelem a Strázsa-hegyet, mer hozzá minden évbe elmentek egy nagytakarításra. Hozzám miért nem? Pedig én is vele egykorú vagyok és Monorhoz tartozom akár csak ti. Kérlek, segítsetek nekem és ígérem, Meghálálom.
Köszönöm, hogy végigolvastál és remélem, találkozunk tavasszal itt nálam.
Monor-Kistó: