A határon az a szerencsétlenség ért, hogy közölték, hogy csak vízummal engednek be Szomáliföld területére, amit csak Adisz Abebában lehet megcsináltatni. Már az etióp határőr sem engedett tovább. Hiába könyörögtem, hogy 2 napig utaztam idáig, meg aztán nem is hittem el, hogy egy senki által el nem ismert állam külföldön vízumot bocsát ki. Végül áthívták a másik oldali határőrt, meg én is átmentem beszélni a parancsnokkal, de semmi nem hatotta meg őket. Így hát újra vissza a fővárosba, ahol az egész út kezdődött.