7. Terepjáróval Dzsibutiba
Berberából visszatérve a fővárosba, egyből indultam is Dzsibutiba. Nem volt könnyű megtalálni a külvárosban azt a pontot, ahonnan indulnak a terepjárók. Délutánra értem oda, és este indultunk. Azt mondták, másnap reggel érünk oda, persze ebből harmadnap dél lett. Először sokalltam a 30$-t -csomagtartóban csak 25-, de aztán láttam, hogy ezért a másfél napos komoly sivatagi tereprally-ért valóban nem sok. Már rögtön az indulásnál volt szerencsém megtapasztalni az afrikai mentalitást, és az egész út során egy csomó olyan kérdés vetődött fel, ami számomra teljesen evidens, de az ő logikájuk valahogy teljesen másképp működik. Itt találkoztam egy kanadai sráccal, egy terepjáróban utaztunk Dzsibutiig. Őt szemmel láthatóan jobban zavarta ez a mentalitás, részletesen be is számol az utazásról: itt a link
Kislányok szaladgálnak a hargeisai utcán:
|
Valaki itt lakik |
|
Víznyerőhely |
Száguldás a sivatagban Szomáliföldön |
Mike franciául vitatkozik, hogy miért nem indulunk már:
|
|
Ezeket az akadályokat már viszonylag könnyen vettük 4kerékkel. |
|
|
|
|
A legdurvább rész most következik. A széles folyót meglátván a sofőrnek egyből rá kell gyújtani:
A sofőr felméri a vízmélységet |
|
|
|
|
|
Nagy tanakodás: Hogyan kéne átkelni? |
..és átmegy
Nekünk ki kellett szállni, s gyalog mentünk át a sártengeren |
|
|
|
|
|
|
|
Ez a bácsi csak úgy bandukolt a sivatagban |
Civilizáció. Itt megálltunk egy kicsit teázni. |
|
|
|
|
|
Újabb folyóátkelés:
|
|
|
|
|
|
114 km/h ez a sofőr nem normális! |
|
Az autó gyakran elakad |
|
Estére még mindig nem értük el a dzsibuti határt. Valami kis faluban álltunk meg aludni. |
|
Adtak nekünk ágyat, s csak úgy az utcán aludtunk |
|
|
|
Itt már voltak teherautók is, de az bennem örökre kérdés marad, hogy ők merről jöttek, mert, hogy nem arról, amerről mi, az biztos. Ha meg van egy jobban járható út is, akkor miért nem mi is arra mentünk?
Száguldás az asztallap-síkságú sivatagban. Az autók egymást előzgetve tesztelték a maximumot:
