Végül annyit fotóztatott az a csávó, hogy egy magasabb rendű szervező felfigyelt, és kidobatott mindkettőnket a rendőrök segítségével. A rendőrök pedig átadtak az állambiztonság embereinek. Ekkormég mindig nem érkezett meg az a Fashola, meg a csávó is felszívódott, én meg egy nagy fekete terepjáró hátsó űlésén találtam magam két öltönyös gorilla között. Kezdődött a vallatás... Nem akarták elhinni, hogy egy egyszerű utazó vagyok, tegnap érkeztem, és Fokvárosba tartok, és csak teljesen véletlenül kerültem ide a választási gyűlésre. Aztán közben az ablakból láttam, hogy megérkezik Fashola nagy konvolyos kísérettel. Volt annyi humorérzékem, hogy megkérdezzem, nem csinálhatok-e legalább egy képet, legalább így ablakon keresztül -persze az öltönyös fickó nem vette a lapot, s vallatott tovább, minden nálam levő cuccot átnéztek, összes fotómat megnézték, ekkor már nem is a választás volt a fő para, hanem, hogy én miért fotózok slum-okat, főleg a Pisilni tilos felíratok verték ki a biztosítékot. Végül rendőrautóval (hátsó ülésen két rendőrrel közrefogva) átszállítottak a város másik végén levő SSS (State Security Service) központba, ahol megkezdődött a hivatalos vallatás. Útközben próbáltam SMS-ben segítséget kérni, hogy értesítsék a konzulátust, vagy valami, de aztán meglátták, hogy SMS-ezek, s elvették a telefonomat is.
Megérkezvén jött a szokásos -nem mondunk semmit, várjak türelemmel, majd 1-2 óra múlva megjelent a vallató tiszt, először egy 25 oldalas személyes adatokról szóló kérdőívet nyomtak az orrom alá. Mindent megkérdeztek benne, még olyanokat is, hogy melyik testvéred melyik általános iskolába járt, meg minden,amit csak el lehet képzelni. Aztán jött a szóbeli vallatás: WHAT DO YOU DO HERE? WHAT IS YOUR MISSION? TELL THE TRUE! DON'T LIE! WHAT IS YOUR MISSION? Hát most legalább elgondolkoztam, mi is a küldetésem, nehezen tudtam elmagyarázni nekik, hogy csak úgy önszántamból jöttem, és magamnak fotózok...
Aztán az lett a vége, hogy, mivel ma vasárnap van, és nincs itt a nagyfőnök, holnap reggel vissza kell jöjjek, a vendéglátóim is jelenjenek meg, akik majd igazolnak engem, addig itt kell hagynom az útlevelemet, meg a fényképezőmet, s kiengedtek ott egy teljesen ismeretlen helyen, valahol Lagosz északi részén, ráadásul közben már teljesen besötétedett. Én kivertem a hisztit, hogy ha idehoztak, vigyenek is vissza, végül az lett, hogy kifizették a taxit, ami haza vitt. Közben már a vendéglátóim is aggódtak értem.
Másnap reggel persze a szállásadóim nem jöttek, nekik tanítaniuk kellett, visszaüzentek egy papíron, hogy ha valamit akarnak jöjjenek el ők, az iskolában megtalálhatóak, vagy hívják fel telefonon őket. Egyedül, tömegközlekedve 4 átszállással 3 óra alatt elbumliztam az SS Office-ba -szerencse, hogy eltároltam GPS-ben a koordinátákat, így sikerült odatalálni. Ott már vártak, újabb kihallgatás, a nagyfőnök már sokkal rendesebb, megértőbb volt, aki megkegyelmezett nekem, csak pár fotót kellett kitörölnöm. Aztán mehettem Isten hírével, kedvesen, kezet rázva, jó utat kívánva elköszöntek, mintha milyen jó haverok lennénk.
Persze utána egyből küldettem SD-Recovery progit, s egytől-egyig minden kitörölt képemet visszaállítottam. Bosszúból most bemutatom az összeset, ezek voltak azok:
