Iskolánk 1. b osztályából az egyik szülő az alábbi levéllel köszöntötte gyermeke pedagógusait.
"Az 1. b Pedagógusainak szeretettel!
Elgondolkodtató, hogy mit is jelent manapság ez az ünnep! Ünnep ez még?? Kinek ünnep? Lehet ezt a napot hitelesen ÜNNEPNEK tekinteni, amikor a megbecsültség, meg a fizetések, meg az óraszámok, meg a tanmenetek, meg az elbocsátások, meg a bezárások ....
A pedagógusaink tudják még magukat önfeledten ünnepelni? Van, itt egyáltalán mit ünnepelni? Itt álltam meg a gondolatfolyamban, ugyanis magam részéről erre a kérdésre tudok válaszolni! Igen! Van! TUDOM, hogy ezen a napon sokan érdemlik meg, hogy ünnepeljük őket, és szeretettel gondoljunk rájuk!
Iskolába indultam a kicsi lányommal szeptemberben, tele izgalommal, a rossz és jó tapasztalatok emlékével egy másik kor másik iskolájából! Jöttek a feladatok sorra! Vágjuk ki, ragasszuk, kössük, ezt így, ezt úgy, ilyen doboz, olyan doboz, ezt ebbe, azt abba.... húúúú! Volt némi riadalom! Aztán minden a helyére került és kezdődött.....
Elkezdődött, ami a mai napig tart, és amiért nem tudok elég hálás lenni! "Ami rossz, az lehet még sokkal jobb, ami jó, azért gratulálok!" Ha csúnya, akkor "Mi ez?" Jaaj!" Ha szép, akkor "Csak így tovább!!" Ha nem tudod, majd gyakoroljuk és menni fog! "Várlak a korrepetáláson!" Lehet hibázni! Nem baj, ha rossz, de áruld el, ha az! Legyél őszinte és becsületes, mert én is az vagyok veled! Ne akarj másnak látszani, mint ami vagy, én sem akarok másnak látszani, mint ami vagyok! Látod? És látták, látják.........!
Ezen az úton aztán kialakult az, ami valahogy így hangzik: "Anya! Képzeld! A matek egy nagy játék!........nem Anya! Leki néni nem mondta, hogy ezt is meg kell csinálni! Csak az feladat, amit Ő mond!" Rajzolok, neki, hogy megmondjam, mennyire szeretem a matekot!" És rajzolt!
"Anya! Zsuzsi néninek igaza volt! Jobb olvasni, mint filmet nézni! Tényleg a fejemben megjelennek a képek, és azok valahogy sokkal szebbek!" Anya! Ha megint ilyen rosszat csinálsz, megmondalak Zsuzsi néninek, majd ő helyre rak!"
"Erika nénivel megint kerestük a B betűket! Meglettek!" Anya! Kedvencem a szerda, mert akkor Erika nénis tesi van és képzeld, ő kivisz bennünket a játszótérre!" Anya! Nem szeretnék többet beszélni a rajz feketéről! Erika néninek megígértem, hogy soha többet nem csinálok ilyet!"
"Anya! Már tudok kánonban énekelni! Adrienn nénitől tanultam! Tudod, amikor a József napjában az a két hang összeér...az nagyon szép! Olyan jó volt együtt énekelni a többiekkel ott fent a színpadon! Nagyon dobogott a szívem, mikor az én sorom jött, de úgy örült a lelkem!"
"Tudod anya! Táncon sokszor előfordul, hogy elfáradunk! Olyankor Irma néni leül a zongorához és játszik és énekel nekünk! Te! Az valami gyönyörű...! Ismered azt, hogy.....???"
Én persze nem ismerem, de nem is baj! Mert tudom, hogy valaki, valakik ismerik! Márpedig, ha ők ismerik, akkor az én kislányom jó helyen van!
Magam részéről én most ünnepelek! Hálás szívvel és őszinte szeretettel gondolok mindnyájukra!
Köszönöm!"
Dunaújváros, 2011. június 6.
szülő
Kedves Szülő, köszönjük, hogy megtisztelt Bennünket!
