Levél nővéremnek

Levél nővéremnek (1974)
1. A levél kezdete 2. Budapest 3. A második levélrészlet 4. Presszó 5. A harmadik levélrészlet 6. Apa kalapja 7. A negyedik levélrészlet 8. A hatvanas évek 9. Az ötödik levélrészlet 10. Az éjféli gyors 11. Nincsen más 12. Krakkói vonat	13. A levél közepe 14. Álomfejtés 15. Jutalomosztás 16. A hetedik levélrészlet 17. Világnézeti klub 18. A nyolcadik levélrészlet 19. Tanulmányi kirándulás 20. Költözködés 21. Egy kitalált személy 22. A levél befejezése 23. Kézbesítés

A levél kezdete

Ez egy levél, a borítékja kékes,
a bélyeget forintért vettem.
a keltezés: Kelt: Budapest
Na jó, na jó,
legyen ez a színhely,
a keltezés legyen a díszlet.

Ez egy levél, a keltezés 976 az évszám.
Ez az az év, legyen, legyen, ez adatott.
Ez egy levél, A nővéremnek írom, neve Irén, ez adatott.
Éppen most tél, szokásos évszak, na jó, na jó.
Ez egy levél, legyen levél,
A keltezés legyen a színhely,
legyen a díszlet.

Budapest

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest.

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás,
Közértbe megy le tejért János és Tamás.
Házakon rések, azon kilépnek,
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el.

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk.
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói.
Maradunk itt, neve is van: Budapest.

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás.
Közértbe megy le tejért János és Tamás.
Tócsák tükrében magukat nézve.
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el.

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már?
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már?
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt.
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt.

Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat.
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt.
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres.
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves.

A fekete lyuk egy nem létező égitest.
Három év múlva nem vagyok hadköteles.
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már?
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már?

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói.
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk.

A második levélrészlet

Kedves Irén!
A hosszú hallgatásért, elmaradt leveleimért már megbocsáss.
Ez a levél, remélem jó egészségben talál,
Én meg vagyok, egy eszpresszóból írok, rád gondolok,
papír fölé hajolva, kedves nővér, drága nővérem.

Presszó

Tehát egy presszó, nagy itt a zaj, a kiabálás.
Figyelmemet egy férfi köti le éppen, mellette nő,
előtte pohárban gonosz ital van, beszél, beszél,
Beszél és kérdez, amit mond, azt papírra írom.

Mi ez?
Ez egy eszpresszó.
És Ön?
Én zongorázom.
És én?
Maga egy vendég.
Hm, de finom, príma hely, hm, de finom, príma hely...

És... kérném, nem lehetne másképp?
Nem. Mert ez egy eszpresszó.
És... és mondja, nem lehetne...
A poharára gondol?
Igen, nem lehetne elvinni innen előlem?
Nem... nem... mert ez egy eszpresszó.
Hm, de finom. Príma hely. Hm, de finom, príma.

És kérném... sosincs záróra itten?
Nincs... ez ilyen eszpresszó.
És kérném, ezt a nőt nem lehetne elvinni innen mellőlem?
Nem. Magához tartozik.
Nézze csak, jó kis nő, figyelje fényes haját.
Finom nő, príma nő. Finom nő, príma nő.

Kérném, ne engedje, ha a nőhöz nyúlnék,
kérném, ne engedje, ha a pohárhoz nyúlnék,
azt hiszem ismer; nevem Szeberényi, neves
közgazdász, ne hagyjon így élni,
alkotó munka vár tehetségemre,
ha sosincs záróra, nincs ki elvégezze, ez
a mondén élet, félek: korrumpálna, vár
a közösség építő munkája, az új
mechanizmus kulcsembere voltam és
most itt végzem egy presszóban, holtan!

Zongora... jó kis hely... Príma nő... finom nő.
Zongora... jó kis hely... Príma nő... finom nő.

Nevem.
Tudom, Szeberényi.
Ugye...
Nem lehet így élni.
Asztalon, pohárban az összes érdemjelem!
Tűzze fel... hm, de szép...
Plusz oklevelek!

Mi ez?
Ez egy eszpresszó.
És ez?
Ez D dúr.
És én.
Nem lesz...
Nem lesz záróra.
Miért?
Mert zongorázom.
Hát persze! Hát zongoráznak.
Finom! Remek kis hely. Hej! Jaj! Nők. Príma...

A harmadik levélrészlet

Drága Irén!
Mit is akartam,
Drága Irén!
Apánkkal ne találkozz, kérlek,
egy senki ő, mióta anyát cserbenhagyta,
bajkeverő, hogyha ivott, mindig elveszti a kontrollt,
s nincs az a nő, akinél ne próbált volna így vagy úgy szerencsét.
Na jó, na jó. Az indulat most, mi tagadás, elragadott kissé,
De gondold csak meg, az első házasságomat is apa tette tönkre
Szegény Ida, még fölkeres, jó feleség, az emlékeim ködéből előlép.
Zászló volt ő, mit gyermekfejjel magamnak találtam,
Zászló volt ő, legelőször őmiatta mentem kissé tönkre.
Na jó, na jó. Ilyen vagyok, és ilyen is voltam.
Ilyen vagyok.

Apa kalapja

És arra a képre
emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk apát,
Bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyedt, és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát?

Hullámok nyomva
anya hajába,
zsorzsettjén még ott kísért
az ötvenes évek szűrt levegője,
tudod a légkör miért
Apa egy este karjára vette Irént
S elhagyott minket, nem fontos ma már, kiért.

Szomszédunk lánya egy délután
megállt a házunk udvarán,
hat éves volt, én négy talán.
Nadrágját lehúzva hasán
valamit mutatott magán.

És kérdezem tőled,
emlékszel, drága,
mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóban,
kaptunk egy jó kis esőt.
S én fejembe nyomva apa kalapján, megyek
egy telken átvágva, a megálló felé veled.

S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek
egy telken átvágva, a megálló felé veled.

S kérdezem tőled,
emlékszel, drága,
mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóban,
kaptunk egy jó kis esőt.
S én fejembe nyomva apa kalapján, megyek
egy telken átvágva, a megálló felé veled.

A negyedik levélrészlet

Emlék, emlék, a keltezés...
különös módon váltják fel egymást az évek,
Kedves Irén,
a keltezés...

A hatvanas évek

A 60-as években
Nyár felé tetőzött
Az ifjúsági probléma.
Emlékszem nap mint nap
Hajóval átmentünk
Almádiból Siófokra.

Ó, a régi, ó, a Balaton,
Régi nyarakon,
Bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó, a régi, ó, a teraszon,
Ültünk nyarakon,
Úgy néztünk végig a tavon.

Filmek is készültek,
Vászonról ránk néztek
Autóstoppos fiatalok.
Tvisztelve nézték
A víztükröt s hallgatták
Mit csacsognak a vízhabok.

A 60-as években
Fellazult tételben
Fogalmazódott meg a világ.
Kaffkában, Sartre-ban
És távoli bölcsekben
Csodálta meg önnönmagát.

Ó, a régi, ó, a Balaton,
Régi nyarakon,
Bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó, a régi, ó, a teraszon,
Ültünk nyarakon,
Úgy néztünk végig a tavon.

Táguló gyűrűben
Konszolidációt
Hullámzott a szép Balaton.
Emlékszem átmentünk
Bélatelepről
Révfülöpre egy nyári napon.

Ó, a régi, ó, a Balaton,
Régi nyarakon,
Bár nem volt vitorlás hajónk.
Ó, a régi, ó, a teraszon,
Ültünk nyarakon,
Úgy néztünk végig a tavon.

Az ötödik levélrészlet

Kedves Irén!
Közlöm veled, hogy feleségem,
Éva nagyon jól van,
él és virul,
csak néha kissé
elkedvetlenítem
Ám este jár marxizmus-leninizmus
esti egyetemre,
esztétikát,
esztétikát tanul szabadidőben.
Tanulni kell,
mert így maradhat ember csak az ember,
s Éva tanul,
megérdemli hát,
hogy őróla is írjak.

Az éjféli gyors

Majd mit beszélünk Marival,
ki rég disszidált,
és holnap éjjel érkezik,
az éjféli vonattal?
S Évának is,
ki látom, hogy fél,
mit mondok majd,
tán azt, hogy "elnézést,
de az éjféli gyors,
holnap jön Marival
ki a szerelmem volt."
Szegény Éva.

Jaj, mit mondhatnék Marinak,
ki jókedvű lesz,
vagy neadjisten szomorú,
tán azt, hogy "elnézést,
de Évával én
mint házasok
régóta már
megállapodtunk,
hogy te nem létezel,
és legyen titok,
az éjféli gyors."
Szegény Éva.

Majd mit beszélünk Marival,
ha csomagját viszem,
az érkezési oldalon,
és aztán az utcán,
tán kérdezni fog,
s én kérdezem Marit, hogy
"Mondd csak, Mari,
az étterem,
az étterem, tudod, ahová
oly sokszor
beültünk épp
egy szóra csak,
emlékszel még,
nos, tudd meg, hogy
nincs meg már,
lebontották,
de tudok egy új,
de tudok egy más,
egy sokkalta jobb helyet,
beülhetnénk,
ha már itt vagy Mari,
te kedves Mari."
Szegény Éva.

Nincsen más

Nincsen más ebben a dalban
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.

A délelőtt, mikor - gondoltam -
az ablakon kihajítom
Évát, aki a hallban
csomagolt piszkos ruhát.

És kiabált, és kiabáltam,
és zörgött kint végig az utcán
a villamos, már nem is tudnám,
hogyan is volt azután.

Az ablakon - csak ennyi biztos -
az ablakon kikönyököltem,
és magamban így könyörögtem:
adj uram másik lakást.

Hát nincsen más ebben a dalban,
csak egy hőhullám harmadik napja,
és Éva, és még egy utca,
És még egy délelőtt.

Hát nincsen más ebben a dalban
nincsen más, csak egy utca,
ahol valaha laktam,
és még egy délelőtt.

Krakkói vonat

Lám, az expressz pompás vidéken vágtat,
robog velünk,
úgy, mit régen, újra Krakkóba szól
a vonatjegyünk.
Habzó cseh sört iszunk az étkezőkocsiban,
nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van.
NDK fülbevalód szórja fényeit,
váltsunk át koronára 65 zlotyt.

Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat,
robog velünk,
osztrák öngyújtóm lángja fellobban,
Krakkó felé megyünk.
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi,
sörfoltos abroszunkon 65 zloty,
ablak üvegében látom régi arcomat,
Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.

Nézz ki, hajnal van, és a mezőkön sok-sok
emlék kering,
ott áll Wanda, és nézd csak Stefan is,
éppen kezével int.
Gondolj a galambokra Krakkó főterén,
fénykép készül Forte filmre, rajta Te meg én.
Tölts hát a poharamba és nézz rám megint,
lám csak, hát voltak nekünk szép élményeink...

Nyúlj át az abrosz fölött, lássam gyűrűdet,
azt a szemkápráztató követ,
tavalyelőtt Dubrovnikban vettem még neked,
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink

A levél közepe

No lám, kedves Irén,
feléhez ért a levél.
Magától íródik ez,
vagy szuverén írom én?

Mindegy, folytatnom kell,
életjelt vár a család.
Add át, kedves Irén,
hogy csókolom szegény anyát.

Álomfejtés

Elmondom egy álmomat.
Először egy férfi jött,
velem csak kezet fogott,
majd eltűnt egy ház mögött.

Aztán egy nő jött elő,
a keze csillogott,
énrajtam hosszú kabát,
figyeltem, mit mutatott.

A nő csillogó keze
kis köröket írva le,
a zsebemre rámutatott,
a kabátra, amiben álltam ott.

A kezem zsebembe nyúlt,
mint aki parancsra tesz,
ha ez már így alakult -
gondoltam - lesz, ami lesz.

Hasítékja volt csak neki,
a zsebnek nem volt zsebe,
vagyis tasakja, vagy mi,
a combomba markoltam bele.

Húzzak már ki valamit,
a nő intett: gyerünk, gyerünk,
a zsebemben semmi sincs,
s a nő intett: gyerünk, gyerünk.

A kéz intett: elő vele!
Egy választásom maradt,
ha a zsebemben semmi sincs,
előhúztam a combomat.

A nő intett: gyerünk, gyerünk,
s én lassan kihúztam önmagam
az üres zsebemen át,
hogy mutassam: valami van.

Ott álltam álmomban én,
az önzsebből előhúzott,
az iménti férfi kijött
és velem kezet fogott.

Jutalomosztás

Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, minden szem csügg
a szónokon.

Most Fáskertiné fülébe súghatom:
"Drága asszonyom, jó lenne most
nagyon-nagyon."

Fáskertiné szavamra elpirul, közelebb
nyomul,
csipeje csípőmhöz szorul.
"Ifjú kolléga úr- súgja, és elpirul -,
szép is volna, mi, réteken elbolyongani".
Kering a díszterem ővele és velem,
kezünk játéka is jutalmat oszt.

A szónok Fáskerti éppen most kifejti:
"Ifjú kollégáink beilleszkedtek."
Míg én Fáskertinét, a szónok szép nejét,
forrón markolom, s a szemünk csügg
a szónokon.

Egy díszünnepély, hol kéz a kézhez ér,
pompás alkalom, vágyamat most
bevallhatom.

közelebb nyomul,
csipeje csípőmhöz szorul.
"Ifjú kolléga úr- súgja, és elpirul -,
szép is volna, mi, réteken elbolyongani".

Fáskertiné zümmögve fölrepül,
s rendületlenül kering a transzparens körül.
Fent veszi át férjétől a szót:
"Ifjú dolgozók,
egyem a gyönge húsotok!"

A hetedik levélrészlet

S közöld, hogy munkahelyem
azóta változott.
Egy bűnös viszony miatt
távozni kellett nekem.

Mindegy, azóta már
klubvezető lettem én.
De néha még visszajár
a régi érzemény

Világnézeti klub

Egy világnézeti klub
tág teret nyit ki és nyújt,
számos aktíva fújja és szívja
komolyan a cigarettát.

Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.

Kérlek titeket, most szóljon az, akinek kóla kell,
máma a büffés néni előbb indul el, jó srácok?

Kapd el a klubvezetőt,
nem árt, ha megkéred őt,
kételyeidre frappírozott választ,
ha valaki adhat, csak ő.

Egy világnézeti klub
tág teret nyújtani tud,
a vitakészség alakulásához,
plusz még itt a sikerélmény.

Hű, srácok, Erdős Ági most beteg,
kár, mert ha köztünk volna, főzhetett volna egy
jó kis kávét! Mindenkinek!

Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.

A nyolcadik levélrészlet

Drága Irén, hol a titok?
Talán ott az első víg kirándulásnál
Én meg vagyok,
és remélem, hogy Ferenccel
már rég nem veszekszel.

Félre ne érts,
egy eszpresszóból írok,

Tanulmányi kirándulás

A legjobb kirándulásunk
kilencszázhatvankettő elején volt.
Ott fent a Lajos forrásnál
az osztály jót nevetett.

Nem voltunk még koedukáltak,
az osztály fiúkból állt.
Az ösvényen fénylő napfoltok közt
én s a többiek.

Csányi osztályfőnök úrral.
Csőke igazgató úrral.
Vértes földrajztanárnővel,
aki ott ment nejlonblúzban.

„Figyeljétek összetettségét!”
– szólt a tanárnő,
s felemelt egy csillogóhátú,
szép bogarat.

Juharfát és magas tölgyfákat
figyeltünk meg.
Megkülönböztettünk bibét és porzót
utunk során.

Vértes földrajztanárnővel.
A barna trottőrcipőssel.
A kékszínű melltartóssal.
Nikotintól sárga ujjal.

Egy tisztáson a pihenőnél
a Vértes tanárnő
lefeküdt és szemét lehunyta
sok porzó között.

A pázsit tele virággal,
kékkel, pirossal, sárgával,
sok-sok földrajztanárnővel,
csupa lehunyt szeműekkel.

A szám tele dióízzel,
hűvös Lajosforrás-vízzel,
álmos földrajztanárnőkkel.
Csupa lehunyt szeműekkel.

Költözködés

Költözöm,
autóra hordják mindenem,
elmegyek,
ez a lakás már nem lesz
a lakásom nekem.

Költözöm,
van ki- és bejelentőlapom,
elmegyek,
a régi lakást én most itt hagyom.

Költözik,
a régi barát most elköltözik,
én maradok,
mivel én úgy döntöttem,
hogy jó lesz nekem itt.

Menjen el,
hordják csak autóra mindenét,
én maradok,
volt már ilyen, és lesz ilyen még.

Egy kitalált személy

Harmincöt Symphonia,
nikotintól bűzös a szám,
samponom Palmolive,
érzik a hajam szagán,

egy órája ittam is,
és annak is van szaga,
a számon most épp kijön...
plusz még a Symphonia.

A kezem kezet fogott
másfél órával ezelőtt,
de holnap is érezni fogom
rajta az illetőt.

A szemem filmvetítés,
előzetest vetít,
egy eljövendő nagy film
megkevert részleteit.

Az ujjam éppen mozog,
nyomok egy csengőt vele,
az ajtón ott a felirat,
egy kitalált személy neve.

Samponja filmvetítés,
kockás a haja szaga,
itala kézfogás,
csengője Symphonia.

Az ujjam éppen mozog,
nyomok egy csengőt vele,
az arcomon végigsimít
egy csukódás lehellete.

Az ujjam éppen mozog,
nyomok egy csengőt vele,
az ajtón ott a felirat,
egy kitalált személy neve.

A levél befejezése

Drága Irén, ez egy levél,
illetve volt csak, befejezem
ölel öcséd, csókol öcséd,
Gyömrő a cím, gyömrői Zrínyi utca 7 szám,
Ez egy levél,
illetve volt csak.

Kézbesítés

Éva, Mari, Irén, s az utolsó villamos,
egy krakkói kirándulás és az éjféli gyors,
bezárva egy borítékba, ki tudja, hol kallódik el?
Irén nem válaszol, mert mosni és főzni kell.

Egy fontos díszünnepély, ki tudja, hol akad el?
Irén nem válaszol, mert a gyerekre vigyázni kell.
Bezárva egy borítékba, ki tudja, hol kallódik el?
Azt mondd meg, drága Irén, mindez hol akad el?