| Bálnák,
ki a partra (1997)
Album
1.
0 óra 2 perc
|
 |
Ladákkal jöttek,
Lányok, fiúk vegyest
Nyár volt, túl meleg
Így aztán szerelmesest
Játszottak és tánc után
Pár perccel múlt 0 óra
Amikor elmentek fürdeni
Meztelenül a bányatóra
A pénz meg csak úgy jött
Ahogy zsír rá a húsra
Bálnák, ki a partra
Mindenki akarja
Hogy a világ is megtudja
Szeretni kell ezt
Csak az van, amit szeretsz
Az ördög is angyal
0 óra 2 perc és a
Forevör janggal
Indítjuk a napot
Kedves hallgatóink
Mindent összefröcskölt már
A holdsugár máma ott kint
Tehát vigyázzanak az úton
Akik indulnak haza
Inkább délre kéne menni
Ott semmi nem annyira kemény
Akik élnek azok délnek mennek
Akik haldokolnak északnak
Majd üdítõznek a vitorláson
És integetnek, ha elhagynak
Valakit
Indítjuk a napot
Kedves hallgatóink
Mindent összefröcskölt már
A holdsugár
Máma ott kint
A kertben illatokkal
Játszottak a szagok
Persze a szagok
Gyõztek most is
De jók voltak az illatok is
A pénz meg csak úgy jött
Ahogy zsír rá a húsra
Bálnák, ki a partra
Mindenki akarja
Hogy a világ is megtudja
Hogy akik élnek azok délnek mennek
Akik haldokolnak északnak
Vagy üdítõznek a vitorláson
És integetnek, ha elhagynak
Valakit
A homlokom hozzád nyomom
A te homlokodhoz az enyém
Nem kell hogy beszélj hozzám
Meg a kóládból sem kérek én
Nem kell, hogy törölgesd
Valami puhával az arcom
Ne is suttogj, mint a szifonnak
A beletekert patron
Annyi csak, hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzõk, és
Feljön a Nap, és ettõl hajnal
Lesz, mi meg kint a parton
Ölelkezünk a fényben
Aztán a hullámok közé futunk
És eltûnünk a messzeségben
De a homlokom addig hozzád nyomom
A te homlokodhoz az enyém
Aztán belenézek a szemedbe
Te meg visszanézel belém
És nem látod
Hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzõk és
Feljön a Nap, és ettõl hajnal
Lesz ám.
Annyi csak, hogy bent egyedül
Kardozok valami szarral
De majd mindjárt gyõzõk, és
Feljön a Nap, és ettõl hajnal
Lesz, de már nem figyeljük
Mással mi van
S hogy buli van
Az összes szomszédunknál
Az lehet, de a mienk jobb
Mert nekünk egész éjjel
Táncolni kell
Hogy nehogy meghaljak
A nõm meg rendes és táncol õ is
Hadd kopjon a parkettlakk
Aztán megunja, hogy ezt is lehet
A Holdat nézi, minek fogy
Mindek múlik minden úgy el
Hogy nekünk attól
Lesz több meg jobb
Nem tudom
Nem tudom
Emese jött, és megállt
A gyógyszertárban, és arra várt
Hogy a tudomány
Leszállítsa azt a szert
Amitõl jobban lesz, és várta
Egész nap, bedagadt a lába
És késõ lett, és
A vény nélkül ablakból
Kihajolt egy férfi, és mondani kezdte
Hogy "Emese" de õ közbeszólt erre
Hogy "Én csak egy
Gyógyszerre várok
Hogy itt ne fújjon az a rossz szél"
És a fejére mutat, az ujján lángok
Pattognak, és csodát látott
Az egész Lusta Kígyó Gyógyszertár
Mert olyan szél lett, hogy a lángot
Elfújta, és aztán rángott
Az arca míg az ajtóig kísérték
Emese, most már indul a buszod
Menj haza szépen
Látszik, hogy tudod
Hogy meg vagy bolondulva
És holnap ne gyere újra
Kinn a parton arany fényben
Férfiak, nõk fekszenek
Nagy hajókkal a háttérbe'
Én a büfében leszek
Épp azt fejtem meg
Hogy mennek
A nagy dolgok körbe-körbe
Ezüst tálról felindul a Hold
A Nap belefordul
Egy vasvödörbe
A vasvödröt fölemeli
Egy arra járó nõ, s nekem
Adja hogy ezt hozd hazáig
S ott keringõzünk
Majd meztelen
Reggel kelünk, a vödör üres
Ezüst tálon fekszik a Hold
Partra megyek fröccsöt inni
Minden úgy lesz
Ahogyan volt
Kinn a parton
Arany fényben
Férfiak, nõk fekszenek
Nagy hajókkal a háttérbe'
Én a büfében leszek
Egyedül járok, s nem messzire
De ez még nem baj
Mer' így is jó
De megnézném a
Házad fákkal
A vonatodra várnék
Mer' várni jó
A város szélén kéne lakni
Ott már megállnak a teherhajók
A házat a kerttel felpakolni
Mikor kikötnek a teherhajók
Malac ábrák fejem falán
Hol voltál, amíg szerettelek
Most köpködhetnék
A nagy vizekre
És állhatnánk
Amíg a hajó megy
õsz lesz, hideg
És senki se jöhet
Nyelved, mint a kagyló húsa
Homlokodon árnyak mennek
Mint tó alján a vízi csiga
Szeretné minden
Nõ itt hogy innen
Hatalmas erõ
Ragadja ki, õ
Vergõdne persze
Hogy kérem tegyen le
Vár engem otthon
A családom, hát hagyjon
De a bikini felsõt
Már lazán dobja hátra
A vitorláson amin
Elmegy Afrikába
Szeretné minden
Férfi, hogy innen
Ne vigyék a nõket
Vagy hozzák vissza õket
Vagy utánuk mennek
Vitorlást vesznek
Nõkre találnak
És fröccsöznek
Amíg horgásznak
És a bikini felsõket
Dobálják halomba
Annyi nõjük lesz
Mint erdõben a gomba
Még a bikini alsót is
Lazán dobja hátra
Az a nõ a hajón
Ha csak a kanja látja
Szeretné minden
Magyar, ha Isten
Van akkor higgyen
Magában jobban kicsit
Menjen vitorlázni
A magyarokkal bármi
Történhet ebben
A messzi idegenben
Hogy a bikini felsõket
Dobálják halomba
Annyi nõjük lesz
Mint erdõben a gomba
Még a bikini alsót is
Lazán dobja hátra
Az a nõ a hajón
Ha csak a kanja látja
Nyár volt, s blúzát
A szél kibontotta
Egy felhõt vizsgáltam
Aztán meg rávonta
A nyirkos kis mellekre
A kezemet hátha
Szerelmesek leszünk
Aztán meg a lába
Közé terelgette
Mind az öt ujjamat
Én meg se mozdultam
És õ is úgy maradt
S álmodozni kezdett
Én meg csak azt tudtam
Hogy kiosont valami
A rétre a nyomunkban
S egyszer csak rájöttem
Hogy a húsunk szaga
Az övé ázott szalma
Az enyém vaspor, meg naspolya
Aztán már megszoktam
Azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban
És csak szaporodnak
A bogarak, a hangyák
A bõrünkön mászkálnak
Egyet elmorzsoltam
A hasamon, s hátráltak
A többiek elhúzva
Az egyet, aki meghalt
Volt ott szomorúság
A madarak meg egy dalt
Ismételgettek, én meg
Mint egy klipben
Arra integettem, ahol
Gondoltam van Isten
S volt is ott valaki
Hátul a sötétben
De hátha az ördög az
Hagytam a fenébe
Aztán már megszoktam
Azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban, és
Jeleket hagynak
De hiába jóslatok, és
Hiába az álmok
Csak a rétre emlékszem
Meg a nõre ahogy állt ott
A konyhában valami fõ
A nagyszobában helyi erõkkel
Táncolnak helyi nõk
A félõsök meg ülnek fönn az ágyon,
és
A szellem mezején
Kerítenek legelõt
Két nadrággombom beesett a vécébe
Egy túl vékony, túl nagy szemû lány
Szerint nincs az életnek sok értelme
Én meg nem találok papírt a karikán
De mindegy most, anélkül is lehet
Hogy túlélek mindent
Ami velem ma itt lehet.
A kisszobában egy nõvel
Bábut csinálunk csikkekbõl
Meg egy fél narancsból
Aztán pillentünk az erkélyen
Fázva állunk, zokniban jöttünk ki
Mikor elfogyott a bor
De mindegy most, anélkül is lehet
Hogy túlélek mindent
Ami velem ma itt lehet.
Néma õzikék isznak
Lenn a forrásnál
Mikor felébredek
õk néznek engemet
Egy képrõl, amin még pár
Szárnyas gyerek áll
És nézik Mária
Kezében mi lehet
De mindegy most
Anélkül is lehet
Velem itt valami
Amit régrõl ismerek
Szeretek, veletek, jaj
És egy pár üveg sörtõl
Majd mindenki elfelejti
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki
Az ördög tudja csak
Hogy mi volt a célja
De a húsunk került
Bele a moslékba
S a disznók
Mind felzabálták
S a Holdnál nézik
A maguk árnyát
Az ól falán és
Járnak tõle körbe
Hátha úgy
Megszabadulnak tõle
És nézi az ördög, és
Hátrébb nézi az Isten
És végül a szemük elõtt
táncol majd minden
S járják az ólban a disznók
Az árnyak is diszkrét diszkót
Mûködtetnek szerény haszonnal
Táncolj disznó napozz Holddal
Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem
Fogom a kezed
Kipörgetlek, és elengedem
Táncolj disznó, napozz Holddal
A Holdon nincs is sötét oldal
Egész éjjel minden éjjel
Lehetsz velem a kezed fogom
Kipörgetlek és elengedem
Pörögj disznó, napozz Holddal
A Holdon nincs is sötét oldal
Az árnyak is csak fénytõl vannak
A fényt én hozom mindnyájatoknak
Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem ,lehetsz velem
Fogom a kezed, kipörgetlek
Kipörgetlek, és elengedem
És egy pár üveg sörtõl
Majd mindenki elfelejti
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki
És nézi az ördög és
Hátrébb nézi az Isten
És végül a szemük elõtt
Táncol majd minden
És átkelt a hajó a vízen
És kiszállt, és nézett
Hogy milyen
A túlsó part, és ott más volt
Csak fehér házak és ápolt
Kertek, sok rózsaszín állat
Mindegyiken fehér szárnyak
Az oroszlán mer'
Olyan nagy volt
Fõleg, mikor repült s karmolt
Így hát õt kikerülték
A Malév gépek és
Benne az ürgék
Mutatták a kisrácnak
Hogy "Pistike, láttad ezt, láttad?"
De Pistike semmit se látott
Mert titokban
Bombákat gyártott
Azért, hogy valami legyen
Velünk, és alighanem
A keze a nyomógombon
Pihent, és várta
Hogy mondjon
A belsõ hang olyat
Hogy nyomjad
A gombot Pisti
Most sokat ne várj
Mert alattunk hajó
Megy a túlpartra ott a jó
Ne várj mert alattunk hajó
Megy a túlpartra ott a jó
Kifordult belsõk közt
Állandó zajban
Lábujjon lépkedett
S mert érezte, baj van
Vigyázott a levesére
Óvón tenyérrel fedte be
Egy kiégett Ford ülésén
Még melegen megette (jaj ne)
Aztán tovább lépkedett
A még langyos hamuba
S talált egy kulcscsomót
Amivel kicsukta
Magát a világból
Vagy magából a világot
A lényeg, hogy utána
Csak befelé látott
Egész szép réteket
Talált ott legbelül
Kis búvó patakkal
Ahová majd leül
A mókusok közé
Majd a szerelme és õ
Az ember ott belül
Spájzajtón falvédõ
Becsukta magára az ajtót
Belülrõl akasztotta be a kampót
Barkácsolt a szobájában egy hajót
És most ott ül benne
És megy is vele
Nem téved el
Soha se már
Mert becsukta az ajtót
Haladunk élve, valamit mondunk
Mi okunk van rá, aki megáll
Homokos, vizes síkon az tudja
Tovább kell menni, szétnézni kár
Nem ott a parton van az a balkon
Szomorú nõvel, aki talán
Szeretni tudna egy ilyen bajszost
Aki egy cseppet se mediterrán
Igyekezz az égbolt zár
Talán egy déli tengeren télen
Nyirkos vaskorlát, langyos esõ
Jól van, majd holnap
Elhagyott csónak
Aljában alszom, és elhever õ
Valami ágyon Magyarországon
Balatonszárszón közelebbrõl
Mindenki alszik, aki haragszik
Csak abban dolgozik némi erõ
Igyekezz az égbolt zár
Úgy volt pedig, hogy ki fogjuk bírni
Kíváncsi voltál, kibírod-e
Úgy volt, hogy mindig a másik hal meg
Más bolondul meg, mi meg sose
Egy mutatványom van még, ha látom
Hogy sokan néztek, megmutatom
Nálam egy fénykép, tessék, csak nézzék
Bálnák a parton, de minek vajon?
Igyekezz az égbolt zár
Minden száj nyitva áll
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén
Aki él feláll
Hogy biztos-e amit lát
Jönnek ki a
Tengerbõl a bálnák
S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi
Amit gondoltok
A pillanat most
Mindenkit tetemre hív
Rakja föl mindenki a szárnyait
Nekem is van
A szekrényben egy kis fehér
Verdesek, de testem
Már túl kövér
S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi, amit
Gondol - tokkal, vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál elõtt régen a Hamupipõke
De jönnek galambok
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?
Mennyi szép mozdulat
Halak üveg mögött
Nõk d*gás közben
Autók a sztrádán
Virágok tavasszal
Ablakok õsszel
Didergõ királyok
Sok szép halálok
Besétál, leteszi
A vizes kalapját
És azt mondja
"Itt leszek ezentúl"
Te meg almát eszel bicskával
"Váratlanul jöttél"
Mondod, falatot rágva
Miért pont most jönnek ki
A fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet
Abból úgyse semmi, amit
Gondol-tokkal vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál elõtt régen a Hamupipõke
De jönnek a galambok
És segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?
