| Happy Borzday (1997)
Album
1.
Helló
|
 |
Helló, hogy vagy? Jó hogy vagy
És ha azok a szavak elfogytak
Amiket eddig használtál
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni
Beszélj velük, hogyha tetszik
Te meg kérded hogy szeretni
Úgy kell-e hogy sokszor mondom
"Szeretlek" meg más ilyenek
Minek masni nyers húsokra
Mondd meg nekem, én figyelek
Látod én már nem beszélek
Fontosat meg ami számít
Én már nem - csak pár kocsi az
Ami elhúzva még megvilágít
Bennem többet ne nézd magad
Medencém alján törött tükör
Mondják, hogy a lélek halvány
De hogy szív alakú - ugyan mitõl?
Úgy haladok e néma árnnyal
Ahogy halak lent haladnak
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak
Helló, hogy vagy? Jó hogy vagy
És ha azok a szavak elfogytak
Amiket eddig használtál
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik
Te meg kérded, hogy szeretni
...hogy a f*szba kell?
Tesis a világ
Valami imád
Potyogjál a wc-ben
Aztán csináljad tovább
Régen még csak a testnevelés
Szakos hallgatók
Tudtak szépen élni
De mára mindenki ha jót
Akar magának
Megy el, mint állat
Éjjel bizonyságot tenni
Közel a vég
De elõtte még
Jó lenne szeretni
Készültem én eleget
Másra mint ami aztán lett
Bordó függönyök mögül
Néztem a mindeneket
Mentek végtelen sorba
Mindenen túl, mindenen túl
Közéjük szédültem mert
A minden vonzó nagyúr
Ezernyi bársonyfüggönybe
Bele-beleszúrtak
Kibuktak mögüle mind akik
Odabújtak
Nézd rózsáim
A napnak szerepelnek
A mélyben halaim
Kenyérbelet esznek
Gyönyörû kertem van
Ott fekszem egymagam
Hatalmas kertem van
A fûben egymagam
Ezernyi bársonyfüggönybe
Bele-beleszúrtak
Kibuktak mögüle mind akik
Odabújtak
Ezernyi bársonyfüggönybe bele
Bele bele bele
Ezernyi bársonyfüggönybe bele
Nézem, ott a Hold
Némi alkoholt
Fogok inni
Hogy úgy legyen, mint régen
Amikor ott ültem
Régi estében
Nõvel tó mellett
De most valahogy nem megy
Pedig a Hold most is ott van
Ahol akkor megmutattam
Felkelek a földrõl
Leporolom magam
Látod, ott a Hold
Amott meg a Nap van
És itt jövök én is
Látom, Te sem vagy rest
Elindulunk miként
Az égen az a két test
Úgy gondolom modelleztük
Hogy mozoghat minden együtt
A világûr az némi anyag
Meg a semmi keveréke
Mondtam még akkor este
Bele a lány szemébe
De a kutatások mai fokán
Ezt már nõnek - ezt nõnek én -
Nem mondanám
Mert én akkor még jelentést
Kutattam jelenségben
Körbejártam, megvizsgáltam
De ma már csak nézem
Hogy fénylik most is a Hold
És eszembe jut milyen fura
Azt mondják, hogy régi rokon
A puna meg a Luna
És most nincs más, hát jöjj elõ
Húsrágó, hídverõ, félkarral
ölelõ
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a k*rva nagy óriás
Mindentõl messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod
Mert a karod csak egy holtág, vágd el és szaladj
Egyvonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverõ ne sírj
a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem
Nem zavarta ma semmi a napot
A csajom - ha van - a két lábára áll
Ujja a szájában - nem vérzik, ne félj
-
Csak megáll és barackos kert a nyár
A kertek alatt volt kihûlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Napos oldalon áll...
A kertek alatt volt kihûlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Nem siratta ma semmi a napot
A csajom - ha van - a két lábára áll
Ujja a szájában - nem vérzik, ne félj
-
Csak megáll és barackos kert a nyár
Napos oldalon áll...
Pedig te még a mete(o)rológusok
Kabátjában is fázol
S ha az esõ eláll
Te gondolatban tovább ázol
Ma még a sült krumpli meg a
Rántott hús
Mentén zöldül az élet
De a horizonton már
Masíroznak
Az új keretlegények
Fegyvernemek, Szupermenek,
Terepjárók, a nõ mint Terep
Ajzószerek, Ablakkeret
És rutinból az égre mered
Mindenki ha e kettõ egyszerre
Jelen van kellõ
Mennyiségben és az élet kék
Vizét mások is szelik még
Tvinpiksz, Medmex, Dándog, Betmen
Redbull, Pitbull, plusz a Testem
Más elemekkel tesztelget Engem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
Várúr lett és most messzi lát
A messzelét bárszékén ül temperált
Itala van és átélten egy jellemet
Formáz ruhámhoz éppen
Két kis érzés között a szégyen
Hogy csak ekkora az érzésem kérem
De az a nehéz gyerekkor
Még meghatároz ilyenkor
Mit tehetnék, széttárom a kezem
És elmerengek máson meg ezen
Mit tehetnék, széttárom a kezem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
Tekerd meg a volumét
Attó' vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerõ, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy
Tekerd meg a volumét
Attó' vad
Azt mondják, hogy ezredvég
Lesz és az
Lesz a világ vége is
Hát lehet
De nevetnék, ha bejönne
Emberek
Inkább 2001 vagy 2002
Lenne jobb
Tekerd meg a volumét
Hadd legyen nagyobb
Hangerõ
Tekerd meg a volumét
Attó' vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerõ, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy
Tekerd meg a volumét
Azt a kis gombot
Mindenki majd látja
Hogy te komolyan nyomod
Ezt a dolgot
Ha lefekszem a hóba melléd
Nyakamba' összeér a víz
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek
inkább
Nézd milyen a Hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát
De mikor minden elhallgat
Trombitám más hangnemben szól
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek
inkább
Nézd milyen a Hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
Énnekem
Biztos én is azt keresem és
Ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább
Le nem veszem a szemem róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kifecsegje másnak
Pedig ezért a titokért otthon
Engem várnak
A szekrénybõl kiveszed a
Szárnyad
Falról leemeled a kardod
És éjfélkor kiszállsz az ablakon
És élvezed, hogy a többi
Baglyok
Elejtik a pockot ha meglátják
Milyen célokért szállsz harcba
Ma még kiismerheted a lámpát
Holnap belenézhetsz a Napba
Nem veszem a szemem le róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kikacsintsa másnak
Pedig ezért a titokért otthon
Engem várnak
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
Énnekem
Biztos én is azt keresem és
Ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább
Ha a síelõ lemegy
A hegyrõl a völgybe
S nem talál már helyet
Ami lentebb lenne tõle
Megáll akkor várván
Egy tektonikus mozgást
Ami megemeli õt is
És a szájához egy forrást
Persze hogy csak tiszta
Forrás jöhet szóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba
Autók a tenger felé
Mennek el a mi utcánkban
Mindenki integet a saját kapujában
Odaérnek befekszenek
Az ég alá aztán ott meg
Felhõk mennek el nagy hallgatásban
Úgy lelökné a hasamról a síndarabot
Az a gyenge ritmus a szívem alatt
Megrázom a gyufát, feljön a Nap
Néhány régi mozdulatra
A hullámok is sorba állnak
Labda, madár és az idõ szállnak
Kinek kell egy játék amiben
A csillagok mind kövek
Föld, kaland, ilyesmi...
Szép szavak mind jöhet
Úgy lelökné a hasamról a síndarabot
Az a gyenge ritmus a szívem alatt
Megrázom a gyufát, feljön a Nap
Autók a tenger felé
Mennek el a mi utcánkban
Mindenki integet a saját kapujában
Kinek kell egy játék amiben
A csillagok mind kövek
Föld, kaland, ilyesmi...
Föld, kaland, ilyesmi...
Szép szavak mind jöhet
Nem én vagyok a nagymamád
De ha gondolok rád, megállok
õ biztos a bérlettokban hord
Te meg vasárnap eszed a palacsintát
Potyogtasd el a nápolyi-morzsát
Rajzolj pöcsöt a plakátnak
Sínek hosszán moccan a MÁV
Tanítható olajfolt a mamádnak
A tévében nézed a szaxofonost
És azt gondolod, hogy de jó neki
A kádban fröcsölsz és eljátszod
A tenger a partot hogyan veri
Ugye milyen jó most forogni a napon
Az arcodon elkent szúnyogtetem
Ha akarod a szárnyait rádrakhatom
A tojásait meg majd elültetem
És én utállak, mert egyedül vagy
És egyedül vagyok, mert utállak
A tévét hagyom a hónom alatt
Hogy lemérje a lázát a világnak
De tényleg ez van, én vártalak
A tücskökkel ettem én is a füvet
Felköptem a garázstetõkig
És megcsillant szépen lefelé jövet
Úgyse hiszi senki el magának
Hogy amit lát az tényleg van
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelzõ kürtszó felharsan
Szól a kürt, ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban
És támad akkor olyan sötét
Amiben az élõk kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod
Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalácsszív alakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lõttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyrõl, régrõl tudom
hogy a Föld tányér és hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret
És egy pár üveg sörtõl
Majd mindenki elfelejti
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki
Az ördög tudja csak
Hogy mi volt a célja
De a húsunk került
Bele a moslékba
S a disznók
Mind felzabálták
S a Holdnál nézik
A maguk árnyát
Az ól falán és
Járnak tõle körbe
Hátha úgy
Megszabadulnak tõle
És nézi az ördög, és
Hátrébb nézi az Isten
És végül a szemük elõtt
táncol majd minden
S járják az ólban a disznók
Az árnyak is diszkrét diszkót
Mûködtetnek szerény haszonnal
Táncolj disznó napozz Holddal
Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem
Fogom a kezed
Kipörgetlek, és elengedem
Táncolj disznó, napozz Holddal
A Holdon nincs is sötét oldal
Egész éjjel minden éjjel
Lehetsz velem a kezed fogom
Kipörgetlek és elengedem
Pörögj disznó, napozz Holddal
A Holdon nincs is sötét oldal
Az árnyak is csak fénytõl vannak
A fényt én hozom mindnyájatoknak
Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem ,lehetsz velem
Fogom a kezed, kipörgetlek
Kipörgetlek, és elengedem
És egy pár üveg sörtõl
Majd mindenki elfelejti
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki
És nézi az ördög és
Hátrébb nézi az Isten
És végül a szemük elõtt
Táncol majd minden
És átkelt a hajó a vízen
És kiszállt, és nézett
Hogy milyen
A túlsó part, és ott más volt
Csak fehér házak és ápolt
Kertek, sok rózsaszín állat
Mindegyiken fehér szárnyak
Az oroszlán mer'
Olyan nagy volt
Fõleg, mikor repült s karmolt
Így hát õt kikerülték
A Malév gépek és
Benne az ürgék
Mutatták a kisrácnak
Hogy "Pistike, láttad ezt, láttad?"
De Pistike semmit se látott
Mert titokban
Bombákat gyártott
Azért, hogy valami legyen
Velünk, és alighanem
A keze a nyomógombon
Pihent, és várta
Hogy mondjon
A belsõ hang olyat
Hogy nyomjad
A gombot Pisti
Most sokat ne várj
Mert alattunk hajó
Megy a túlpartra ott a jó
Ne várj mert alattunk hajó
Megy a túlpartra ott a jó
Éjfél van a presszóban, let's go van
Mondja a kopasz erõs, aki az est gyõztese lesz
Jó - mondok - csak én még egy kis maradékot
meginnék
Látod itt elõttem ezt
De a mondat végével együtt
Kivezet a kapuhoz, hogy - E'gyütt
Az Idõ, itt várd meg - és otthagy
Bent meg nevetnek egyet
De mindegy, pont jön az Idõ
Hogy megmondja nekem, ugyan mit?'
Dugulnak el szépívû folyók
És lesz mocsár az egész tájból
S ha kijön fölé a kakukkod párszor
Én nekivágok valami kezembe akadót
Hát hogy tudsz ilyen utolsó lenni
Hogy ami volt, úgy többet nem lesz semmi
Állunk valami nyárban
A Balatonban, a májamon száj van
A víz mint a vaj olvad a Holdtól
Szõreink közt halraj horkol
Na Idõ, ezt add vissza
Meg mondd, mitõl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nõ és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld
Bár pár német kint csörömpölt
Ez mindegy, én nem a Paradicsomot reklamálom
Tudom, hogy hozott anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összeb*sszák
A mozsarukban a poljotot
Na Idõ, ezt add vissza
Meg mondd, mitõl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden a helyén
Adódik nõ, adódik legény
Éji ég, magyar föld
Igaz pár német kint csörömpölt
De ez mindegy, én nem a Paradicsomot reklamálom
Tudom, hogy hozott anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összeb*sszák
A mozsarukban a poljotot
De én tudom hogy volt, voltam ott
Egyszer egy szõkített nõ
Kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban
A hidak alatt
A szívkirály fázott
De nem beszélt
Csak csodálkozott
Hogy a Földre ért
És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nõt, hogy õt is bemondja
Az meg állt szõkén a hidak alatt
És csak nézte a többi ebihalat
Mert itt a Földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
És most otthon ül, és
Hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tévéhez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól
Egy szomorú szám
Mert itt a Földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
Emese jött, és megállt
A gyógyszertárban, és arra várt
Hogy a tudomány
Leszállítsa azt a szert
Amitõl jobban lesz, és várta
Egész nap, bedagadt a lába
És késõ lett, és
A vény nélkül ablakból
Kihajolt egy férfi, és mondani kezdte
Hogy "Emese" de õ közbeszólt erre
Hogy "Én csak egy
Gyógyszerre várok
Hogy itt ne fújjon az a rossz szél"
És a fejére mutat, az ujján lángok
Pattognak, és csodát látott
Az egész Lusta Kígyó Gyógyszertár
Mert olyan szél lett, hogy a lángot
Elfújta, és aztán rángott
Az arca míg az ajtóig kísérték
Emese, most már indul a buszod
Menj haza szépen
Látszik, hogy tudod
Hogy meg vagy bolondulva
És holnap ne gyere újra
Fehéreket forgatok meg
A földön kiterítve fekszenek
Én a tõröm keresem bár
Nem kenyerem a dicsekvés
Dehát megint gyõztem és a
Gyerekkor amíg tartott
Winnetouként begyûjtöttem
Sok-sok, igen sok szõke skalpot
És Szilaj Ló és Vörös Felhõ
Tehát sziú is voltam néha
Meg Ülõ Bika az tényleg gyõzött
Bár elég régen még a
Sebesült Térd nevû patak
Jut eszembe nekem így most
Ott meghaltunk mi is páran
De fõleg az volt igen kínos
Hogy amikor eltemettek
A rám került súlyos földtõl
Nem láttam, hogy az élet szép
És azóta ott lent pörköl
Valami pokol, de így most
A tõröm, hogyha meglenne
Azzal kivágnám én magam
S nem pörkölõdnék tovább benne
S elindulnék Nagy Szellemként
Rendet rakni a világban
Ahol baj van Robin Hoodként
Lõnék én minden irányba
Ahol meg jó, ott kiskabát
Lennék egy milliomos fián
Vagy Télapó, hogyha lehet
Télapó halott indián
Békétlen has és parttalan homlok
Szándékait jó hûs árnyékba
tette
Minden hiányzót élõnek mondott
És minden homokba' a nyomokat szerette
Ezt én is meg tudom csinálni...
Reggel a homokba' kereste a lábat
Így is jó - mondta - majd csak jön egyszer
Nem engedte el az erdõben az ágat
És nem mozdul ha kijön lábához a tenger
Ezt én is meg tudom csinálni...
