Holdfényexpressz (1998)  Album

  1.  Én is azt szeretném
  2.  Kinn állok a ház elõtt
  3.  Ha az életben
  4.  Mindent bele
  5.  Szívrablás
  6.  Nagyvárosi románc
  7.  Csillagközi bál
  8.  Tesis a világ
  9.  Már délután
10.  Az utolsó aktus a földön
11.  Kólagép
12.  Éjjeli nyugtató
13.  Űrtúrista
14.  Mulató


 

Én is azt szeretném

Mindegy csak valami szóljon JE
Egy hülye gitáros szólózzon JÓ
Rólam úgysem énekel senki mit tudják
Hogy én mit gondolok mit érzek
Nehogy már kiszámítsatok

Amit szerettek én is azt szeretném
Amit szerettek én is azt szeretném

Amit mindenki gondol JÓ
Amit mindenki használ SZÉP
Amit mindenki képzel hát...
Én is azokat azokat is én

Amit szerettek én is azt szeretném
Amit Ti szerettek én is azt szeretném

Ti meg azt hiszitek biztos
Hogy üzenhettek énnekem
Pedig azért vagyok csak itt
Mer' olyan sokszor mondta a TV-be

Mindegy csak valami szóljon JE
Egy hülye gitáros szólózzon JÓ
Szíven vagyok találva
Mikor éneklek a tömegbe
Ha akarjátok hatással
Lehettek rám nekem mindegy

Amit szerettek...(sokszor)
 
 

Kinn állok a ház előtt

Kinn állok a ház elõtt lépéseket hallok
Bizalmat gerjesztek beengednek és ott majd a bajnok
Rendet rak összehúz egy nagyobbacska halmot
Belõletek emberek akik bennt a házban laktok

Csak vicceltem de közben el is felejtettem
Mér jöttem mondottam ember bízva bízzál
De ne bennem a szememben a fekete összeszûkûl
Amikor engedem kifelé a testzsákból a lelket

Na és most szeress
Próbáld hogy szeretsz-e
Próbáld hogy szeress
Legalább te

Csak az autóban meg a házban vagyok
Biztonságban mindegyikben van annyi gomb
Amivel eltelik az a kis idõ nem engednek senkit
Se közel és nem engednek sehová el titeket
Sem csak gombokat nyomva várjátok hogy jöjjek

Na és most szeress...

Kinn állnak a ház elõtt lépéseket hallok
Be fogom engedni és ott majd a bajnok
Kereszt helyett a mellemen összekulcsolt kezem alá
Rakja a távkapcsolómat néha boldog voltam azért
Pedig nem is az volt a cél

Csak hogy szeress
Próbáld hogy szeretsz-e
Próbáld hogy szeress
Legalább te
 
 

Ha az életben

Ha az életben nincs már több móka meghalunk
Mintha nem volna több dolgunk a világba és édes
Lenne a halál hát ilyen értelembe énekeljük el
Azt hogy vége nem járunk ki többet rétre nem
Úszunk többet a strandon és nem
Borozunk többet a gangon nem mondjuk nõknek
Hogy szép vagy õk a farkunkra azt hogy de szép
Nagy nem süt a nap be az ágyba mint az athéni
Hotelszobába nem mosol bugyit hogy tiszta legyél
Az Akropolisztra ha felmegyünk és ott a csikket
A városra pöccintjük és a viccek se lesznek
Már a nevetések is rövidülnek ahogy az élet se
Kéne már a halál után nekem már úgy igazán
 
 

Mindent bele

Nekem csak arra jó minden ám hogy az agyam
Eltömjem és közben ne halljam saját magam
Mindenen van egy gomb csak az legyen benyomva
Hogy az adását mindenki ide bele nyomja

Mindent bele a fejembe be
Mindent bele a fejembe be

A tiszta ûr a néma csend hogy egydül kell
Lenni
Megriaszt: ez nem beszél - ebbe nincsen benne
Semmi

Mindent bele a fejembe be
Mindent bele a fejembe be

Jó ezeknek érezgetnek és szart
Eszegetnek és elemzik is majd
Hogy mér ilyen mér olyan mér amolyan
A kis kula meg a nagy szarfolyam
 
 

Szívrablás

Hülye voltál mondom magamnak majd ha ez elmúlik
Csak múlna már nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna ha velem is van ilyen
És most benne vagyok még sosem volt sûrûbb homály
Pont az az egy az az egy ötven darabja az kéne
Elvinném s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
A szíve egy dobozban bársony közé
És kopognak az ajtóban áll én meg örülök hogy itt vagy
Gyere be mit hoztál ide csak nem hiánytalan
Mindenem itt vagy csak a szív kéne ami még nálad van
Azt nem adom mert te azt örökbe adtad szólok mérgesen
S becsapom az ajtót felõlem meghalhat
Aztán megbánom: tessék a sajátom nesze az itt van
Dolgozzon az benned szolgálja életed amig van
Hülye voltál mondom majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem én vagyok ez már
 
 

Nagyvárosi románc

Nagyváros bevette nagylányt
Kellett a levesbe a szárnya
Ablakot nyit és amitt fõzött
Azt kiönti a félhományba
A gõz elszáll és a járdán
Ott marad a sûrû leves
Aztán néhány nagyobb darab
Feláll és új életbe kezd
Elõször is új külsõ kell
Ruhát kap a konzervgyárba
És munka után lezárt szívvel
Ül be egy jobb ételbárba
És hazafelé a kapualjba
Kitámad a bõrkabát rá
Hogy õ még soha és senki õt nem
És a fiatal konzerv nyílik könnyen
És most jövök én arra éppen
Taxival elviszem haza
Szeretlek mondom õ meg mondja:
Szeress nyugodtam majd nem
Figyelek oda
Csak csendben most suttogd
Most el fogom hinni
Látod ünneplõben vagyok
Pont el akarlak vini
Valami napsütötte helyre
Szép fehér ruhába
Nagy hûvös szõlõket
Raknék be a szádba
Aztán még lelõnék
Valami nagy káros állatot
Mennyire szeretnél (szeretnéd)
A kis vér meg a puskaporszagot
Éreznéd rajtam
De éjjel nem zavarna
Könnyû textilek közt
Forognánk s hajnalba
Innál a boromból én a
Cigidbõl szívnék
És mondanád hogy soha
Ne menjünk el innét
És nem mennénk
Itt laknánk
Valami olyat biztosan találnánk
Aminek nincs vége vagy még sokára
Érnénk a végére
 
 

Csillagközi bál

Táncolj látod más is táncol
Szép a Hold is más is nézni
De csak hamár bepasizott
Nem vendégségben vagy itt a Földön
Élet folyik mér' ne
Fürdenénk a sûrûjébe

Ma bálba megy egész tejút és senki nem a régen megúnt
Pörgést és kerinsgést járja hanem mind bevadult
Hát járjuk ahogy minden járja csináld ahogy mind csinálja
Dalt írok belõle és elé neklem neked hátha mindenkinek
Tetszik az a nagyon szép rész benne hogy úgy játsz a szívemmel
Mintha nem is lenne bene semmi sem csak üresen állna
Mint a didergõ királyba (a sajátja) de precenként
Néhányszor azért még megpróbálja hogy hátha

Mert könnyû úgy szeretni mintha nem is
Lenne egymáshoz rendelve semmi és
Minden mehetne ahova csak akar
Akkor nem lenne összejárva
Újra és újra sok
Régen megúnt csillagpálya
 
 

Tesis a világ

Régen még csak a Testnevelés
Szakos hallgatók tudtak szépen
Élni de ma már mindenki hajót
Akar magának vegyen mint állat
Éljen bizonyságot tenni hogy közel a
Vég de elõtte még jó lenne szeretni

Tesis a világ
Valami imát motyogj
El a WC-be aztán csináljad tovább
 
 

Már délután

Már délután elszívtam s utána mondtam a csajomnak
Legyen ez ilyen nap sötétítsd be ablak angyal vagy
kapcsoljuk be TV-t nézzük a felhõs ég hogy szalad
Ottan a spektrumon utána megdugom míg guppikat
Bökdösnek a szálkák ha csipkedik a szárnyát egy hal
dögnek ottan a Duna TV-n nemkaptak hétvégén eleget

Az erkélyen muskátlik ott eszünk szalámit
Magába meglátszik lehellet a légzõ rendszered
Ahogy csinálja az oxigén ellátást fenntartó
Légmozgást jaj de szép ez a kis élet hogy ilyenbe
Nem téved és szép zenét rakok be és zenél a
Belseje is ám a hasadnak a fejemet ráhajtom
És hallgatom hallgatom ott bent hogy vagy
 
 

Az utolsó aktus a földön

Szeretkezni voltam
Majd od'adom videon
Holnap fogják adni
Egy német adón
Nem tudtuk elõre
Se a nõm se én
Hogy kamerák figyelnek
Mindent a serény
Éjjeli õr hívta a számot
Mikor a monitoron
Mozgást látott
Mer' akkor már régen
Nem is történt semmi
Se baszás se ölés
Amit érdemes fölvenni
És most meg
ÁÁ -
Mondja a csajom
ÓÓ a monitoron
Nem volt senkinek kedve
Semmihez itt a földön
Csak a mûholdak tömörültek
Fölénk és a holdon
A felsõ tízezer azt
Figyelte hogy
Annyi év után
Megint beverte
Egy srác nem volt
Olyan nagy szám a
Dolog de húst
Olyan rég láttak
Hogy minden
Bepárásodott
És kikockázták ott
A csajom arcát és
Vele mondták azt a
Magánhangzót hogy:
ÁÁ, ÓÓ
 
 

Kólagép

Szádba rágtam jól elmondtam
Amit elmondani nem lehet
Azt gondoltam élvezed majd
Hogy a felvázolt esetek
Nem a te bõrödre mennek
Nem kell hogy beleengedd
Magad a fortyogó barnás zöldes lébe
és most meg azt mondják
Hogy bocs de mégis kéne

Ne sírjál ne is nedvezz
Ne nyúlj a régi sebhez
Ne vérezz ne izzadj
Ne köpködj hogy na most mit vagy
Úgy oda élj szárazon a test kis sziget
Maradj azon lelkecske tengerre
nézõ szobába alszol máma

A sós pára a könnyû ködök
a felhõjáték a felhõk mögött
Égi tenger tejszínputtók
A fémen harmat ha van egy kis apród
Azt a kólagépbe kéne dobni
Levet ereszt a lélek most mi
Itt a baj a földön vagyunk
Itt nem szégyen ha mindent hagyunk
Folyni a föld csak nyeli ha vér
Ha harmat mindegy neki itt minden
Megvolt tényleg igaz a
Lándzsahegyre rászúrt szivacs

Ugye elalszol ma drága
Ha nem is vígasztal senkise máma
Tudom menni fog nélkülem is
Tudom hogy tudod
 
 

Éjjeli nyugtató

Most már el fog múlni
Nem lesz semmi baj
Jobb lesz és aztán kicsit
Megint jobb lesz
Régóta fontos hogy vagy
Mindegy mit akar
Az a sok ellenség akit
Neked ereszt

Az élet de én vagyok az õrangyalod
Kezemben felhúzott kalasnyikov ragyog
A nap kel fel éppen a hátam mögött
Nagy fehér szárnyakkal ott körözök

A szobában éjszaka
Te álmodsz és fasza
dolgok pörögnek végig az agyadon
Éppen lepkét kergetsz amikor
Felkelt a suhogó szárnyam árnya a faladon
De ne félj ez én vagyok az õranagyalod
...

Ne félj ez én vagyok az õrangyalod
Azt szeretnénk hogy neked ne legyen semmi bajod
Sõt inkább jobb legyen mint a többinek
Senkit ennyire nem szerettek (A Földön)
Mindent szeretsz majd
Minden meglesz párszor
Mások által szépnek mondott életed lesz
Aztán kilépek majd a fehér angyalcájgból
És felhúzom a szõrös patás másik jelmezt
De ne félj ez is én vagyok az õrangyalod
Ne tegyél hirtelen mozdulatot
Tudod kezemben felhúzott
Kalasnyikov ragyog
 
 

Űrtúrista

Eddig egyedül tûrtem az ûrben és most
Bárki jöhetne már ugye nem hitte el senki
Hogy meghalni muszáj az én õrangyalom
Egy barom elzavartam már rég engem ne
Mentsen meg senki akit én szeretnék

Hatalmas ágyban hófödte csúcsról egy
Néger nõvel lecsúsztam s újból hozatni
Bárból az ikrás szendvics locsolni nõre
Pezsgõt mer szexis csak túristának jó
A világba soha nem állni csak menni
Hátha közbejön egyszer valami fontos
Amúgy meg várni hátha majd most hol
Az élet olyat hogy halál a vége
Ott nem emlékezni másra csak szépre

Én meg egyedül tûrtem az ûrben és most
Bárki jöhetne már ugye nem hitte el senki
Hogy meghalni muszáj az én õrangyalom
Egy barom elzavartam már rég engem ne
Mentsen meg senki akit én szeretnék
Csak ziggy nem jött a héten hogy átintsek
Neki hogy visszaintsen hogy érti hogy értem
Mér repül iylen gazdátlanul már nekem
Esik szarul
 
 

Mulató

Életbe maradunk bebábozódunk, találunk valakit
Valamit mondunk neki hogy úgyis mindegy hát gyere velem
Halálig jobb híján leszel-e, nem lesz egy fáklyásmenet
Tudod mibe kerül annyi fáklya? Hát te inkább csak
Belül gyújts egy gyertyácskát minden napra egyet
Néha majd elfújom olyankor szeretlek a sötétbe
Csöndesen látod a testnek is jó, a léleknek meg egy
Kép a sötét mellékhajó oldalán vagy a gyûliben az
Aznapi csodán csüngeni mint Évának az almája a fán
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette hogy akármit fog
Az kéri hogy eressze, mink meg csak szoríjjuk hogy érezzük
Hogy meleg, hogy nem vagyunk egyedül nosza öleljetek meg!
Addig is kalandos a TV-ben az este töltök pohárba, hogy valaki
Szeresse szegény fõhõsnõt hamár a fõhõs nem ér rá mert a
Világot pelenkázza éppen be hogy ne potyogjon rá a szar
Mindenre, száraz fehér de amúgy mindent szeretek, néha
Karácsony térdemre gyereket, szép betegeségeket nevelünk majd
Magunkba csandesem megvárjuk míg eldöl a gomba a rexasztalon ha egy
Bátrat lökünk aztán oda se nézve a padlóra köpünk ennyi
Volt tényleg tényleg csak ennyi sakkban csak paraszt kártyába
Betli -> Vége az egésznek
 
 

Vissza a nyitóoldalra