| Naphoz holddal (1991)
Album
1.
Lefekszem a hóba
|
 |
Ha lefekszem a hóba melléd
Nyakamba' összeér a víz
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek
inkább
Nézd milyen a Hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát
De mikor minden elhallgat
Trombitám más hangnemben szól
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek
inkább
Nézd milyen a Hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát
Turkálj a szekrénybe'
Nézd apu bárányfelhõit
Ó, telihold
Pompás idõkre emlékezem
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhõivel
Jó, hogy vége a 60-as éveknek
És nem jön újra el
Turkálj a szekrénybe'
Nézz anyu, apu után
Jó, hogy vége van ennek az évnek
És más jön ezután
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhõivel
Jó, hogy vége a 60-as éveknek
És nem jön újra el
Turkálj a szekrénybe'
Nézd apu bárányfelhõit
Ó, telihold
Pompás idõkre emlékezem
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhõivel
Jó, hogy vége a 80-as éveknek
És nem jön újra el
És most nincs más, hát jöjj elõ
Húsrágó, hídverõ, félkarral
ölelõ
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a k*rva nagy óriás
Mindentõl messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod
Mert a karod csak egy holtág, vágd el és szaladj
Egyvonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverõ ne sírj
a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem
Reggel lett, a rádióban esik
Tejjel kifli, ha megyek a boltba
Lenyeltem egy kétforintost
Hogy telefonáljak a magányomba
A rádiómból egy fa nõtt ki este
Egész éjjel néztem a fát
És hallgattam, hogy ne nehezítsem
A bemondó távoli halálát
Lekvárt ettem, ragasszon össze
Késõ õszi lekvárod az ingemen
Mézet ettem, ragasszon össze
Mézemet lássad rajta mindenen
Macska száguld a felhõ szélén
Fényes szempár kíséri útját
Állok a földön, nézem az eget
Vágyom rá, hogy távol legyek
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nadrágja sárga, õ a fal mellett áll
Korom borítja õrhajóját
Fekete tokba vitorlát bontva
Vágyom rá, hogy távol legyek
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhõdrõl
Jön le a csillag, kívánom
Leér, elfekszik az ágyon
Kimegyek a kertbe, ha van seb az égen
Nem kell mindenáron
Mert ha nincs nõ, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itt hagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag
Ma nem oldlak meg probléma
Hagylak feküdni az ágyon
Gyilkold csak egyedül fekve azt
Ami belülrõl kisüt a hájon
Mert ha nincs nõ, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itt hagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag
Barlangban dobolok, vörös a szemem
Kinézek közbe' a nap lement-e
Vörös szememben zöld fát éget a hamu
Rugdosom reggelente
És ettõl eddig, attól addig
Ugyanolyan a másik oldal
Télen banán, nyáron meleg
Éjszaka van, napozz holddal
Reggeliztél, álmodoztál
Télen banán, nyáron meleg
Homokba dugtad az ujjad
Legyen egy olajlelõhelyed
Bejött a szobába
Bejött a szobába az õrjárat
Láttam a hátukon
A hátukon láttam a vödröket
Bejött a híd alá
Bejött a híd alá a folyó
Láttam a lányt
Láttam a lányt és tegnap volt
Kilöktek az útra
Az autó rámdudált
Néztem, mint alma nélkül
A szelíd almafák
A házak falaira
Puskát rajzoltam
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban
Most puska a vállamon
A lovam felnyerít
Esténként eszem meg
A kihûlt reggelit
Szeretem a nõket
De õk engem jobban
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban
S mivel forradalmár
Minden városba kell
Nekem meg ez a város
Nagyon megfelel
Az autók elé
Az útra vetem magam
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban
A Vadnyugat története indián szemmel
Látod a földbõl kijön egy madár
Nagy mozdulat, szarból legenda
Másnapra éretlen zöld tollait
Simítom hátra a hajamba
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen
Egyedül a szobában
Írd fel, mi kell a Holdról neked
Kinõtted minden kabátodat
Hazamentél, mikor táncolni kezdtél
A szemceruzáddal húzd ki magad
Ha kijön a Nap, te árnyékot látsz
De a te ûrhajód sem a türelem tolja
Teát csináltál a környezõ fákból
S azzal jársz fel a Földrõl a Holdra
Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét
Ez a hajnali négykor induló tigris
A járdaszegélyen egyensúlyoz
És nem lép le, mert talán figyeled most is
Ez itt egy éjjel mûködõ ösztön
Hogy felnézel, és mennél fel
De majd lehoznak a hegyimentõk
Hogy nehogy a Holdon ébredj fel
Egyszer egy szõkített nõ
Kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban
A hidak alatt
A szívkirály fázott
De nem beszélt
Csak csodálkozott
Hogy a Földre ért
És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nõt, hogy õt is bemondja
Az meg állt szõkén a hidak alatt
És csak nézte a többi ebihalat
Mert itt a Földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
És most otthon ül, és
Hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tévéhez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól
Egy szomorú szám
Mert itt a F&o
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes Hold körül
Lélek láboson
A fedõ megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet
Hétfõ megfeszül
Vasárnap ellazul
Nincsen több hibád
Tévéd is megjavul
Örökre itt maradsz
Hogy ne zavarjalak
Felhõs földemen
A fényes ég alatt
Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes föld körül
Lélek láboson
A fedõ megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet
