| Sika, kasza, léc
(1994)
Album
1.
Volume
|
 |
Tekerd meg a volumét
Attó' vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerõ, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy
Tekerd meg a volumét
Attó' vad
Azt mondják, hogy ezredvég
Lesz és az
Lesz a világ vége is
Hát lehet
De nevetnék, ha bejönne
Emberek
Inkább 2001 vagy 2002
Lenne jobb
Tekerd meg a volumét
Hadd legyen nagyobb
Hangerõ
Tekerd meg a volumét
Attó' vad és
Azt mondják, hogy jön a vég
És kell a nagy
Hangerõ, hogy meghallják
A többiek
Eljönnek és mindenki
Ölre megy
Tekerd meg a volumét
Azt a kis gombot
Mindenki majd látja
Hogy te komolyan nyomod
Ezt a dolgot
Ma még a sült krumpli meg a
Rántott hús
Mentén zöldül az élet
De a horizonton már
Masíroznak
Az új keretlegények
Fegyvernemek, Szupermenek,
Terepjárók, a nõ mint Terep
Ajzószerek, Ablakkeret
És rutinból az égre mered
Mindenki ha e kettõ egyszerre
Jelen van kellõ
Mennyiségben és az élet kék
Vizét mások is szelik még
Tvinpiksz, Medmex, Dándog, Betmen
Redbull, Pitbull, plusz a Testem
Más elemekkel tesztelget Engem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
Várúr lett és most messzi lát
A messzelét bárszékén ül temperált
Itala van és átélten egy jellemet
Formáz ruhámhoz éppen
Két kis érzés között a szégyen
Hogy csak ekkora az érzésem kérem
De az a nehéz gyerekkor
Még meghatároz ilyenkor
Mit tehetnék, széttárom a kezem
És elmerengek máson meg ezen
Mit tehetnék, széttárom a kezem
Mikor elvegyültem a lélek kivált
Egy hajó vagy ködben mész
És közben hosszan dudálsz
A víz eltûnt egy résen és halak
Habzó tetemén jársz
Pont vihar van a szél
Szardellát vág bele az arcodba
Letörlöd, de a mozdulat
Szerint elfáradtál a harcokba'
Még biztos Te is látod
Amit én látomásos
Költészetem útján
Íme most eléd tárok
Mögötted azt látom, hogy ég
Az antarktiszi partvidék
Följebb megyek, és azt látom ég
Az egész világ de az ENSZ-be' még
Gondolkodnak, de Pécs is ég
Szálanként és ez végre döntött
Segély indult és igen jól jött
Amikor elküldték a sok-sok vödröt
Szarvasok, égõ aganccsal
Nyuszikkal a hátukon
Világítják be az estét
Gitárosok én nem tudom
Hogy még mire vártok itt hát
Szólózzátok szerteszét
A világot, nem kell sok
Neki egy szomorú szám pont elég
A mérnökeim már dolgoznak
Egy modellen
Amiben ép test ép lélek és épp
Egy szellem
Járnak hármas kézfogót
Csizmájuk alatt kígyók
Haldokolnak
A németeim már dolgoznak
A mérnökön
Kérdik a sok ipari kém mér'
Köszön
Elõre neki az utcán
Biztos a titkot tudván
Kifecsegte azt
Az énekeim már dolgoznak az
Életen
Odahatnak, hogy mindenkinek
Jobb legyen
Alszanak a németeim
Dolgoznak a mérnökeim
Száll a dal, trallala...
Kinézek egy házat
A hegyek között mondjuk
Van mellette egy tó
Ahol majd kibontjuk
A vitorlát, ha megveszem
Szép pénzért a házat
Csak hatot kell aludni
Addig félreteszek párat
Abból a sok forintból
Amit éneklésért kapok
Nem kell sokat tudni
Csak bemondok pár nagyot
Mert az élet szolgája
A kimondott szónak
Megijesztem kicsit
Nem kapsz jó szót holnap
Nem járok meg mélységeket
A mélység nekem nem mámor
A mélység nekem nem is ûr
A mélység gyanús szekértábor
Ahol ott áll az ellenség
Hogy ne tessék bemenni
E mélység felett nem illik lebegni
Bujkálva közelebb megyek
Most a házhoz
Látom a melegét
Orrom ablakához
Nyomom, hogy érezzem
Is, és ne csak lássam
Ennyi kis orrnyomot
Már régen nem találtam
Mint ezen az ablakon
A magamé mellett
Látszik, hogy ez a ház
Másoknak is kellett
Abból a sok forintból
Amit éneklésért kapnak
Boldogan énekelnek
Míg csak meg nem halnak...
És hogyha máshová kerül
Az ami belül
Volt eddig, de kicsalták
Idegen erõk illetve dehogy
Idegenek, hiszen rég õk hajtják
Az új kocsit ami megáll
A házad elõtt és egyet dudál
A régi barát aki benne ül
Hogy te is beülj és repülj
Aztán az ülésen alszol
A szíved meg attól
Haldoklik, hogy testszerte
Összebeszélnek mind a sejtek
És egy szép sóhajra egyszerre
Abbahagynak mind
És azt a legényt dolgoztatják
Aki pihent eddig az árnyékban
És ha valóban van, most ér a
Sóhaj nevû apró lován
Ki a testbõl és néz ostobán
Mert a kijáratnál már ott áll
A régi barát és egyet dudál
Hogy gyere ki, mint a csiga
Abba' a gyerekkori dalba' rajta, rajta
És ha máshová kerül
Az ami belül
Volt eddig, de kicsalták
Hogy menjen messze
És ott egy massza
Részei lesznek és azt imádják
Általában akik benne vannak
És oldódnak meg szórakoznak
Meg bekenik magukat egymással
És mondogatják, hogy nincsen baj
Jutka átúszott a folyón
Elvitte a tényképét innen a házból
A fûthetõ álmokat a képcsõbõl
Fehér fény úszik a
Kávéscsészén
Maradjunk még a vasárnapnál
Ránctalan keddrõl álmodik a hétfõ
A szerda csak egy szerda
A csütörtök jelzõt se kap
Õ hajat mos pénteken
És szombatra megszárítja a nap
Itt senki nincsen...
Itt senki nincsen...
Úgy ahogy te itt nekem
És mikor egy érzés
A teraszra vitte õket
Látták, hogy ott alant
Kétszázzal elõznek
Ferrarik Porschékat
és Porschék viszont
Gondolták a lüktetõ
Élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni
És rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben
Ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson
Hívhatjuk b*szásnak
De olyan ritka
Amit az emberek együtt csinálnak
Az emberek és a szex
Régi harcostársak
Testi jóbarátok
És a lelki világnak
Csontot dobnak olykor
És szerelemnek hívják
Ha kijön a lélek az ólból
Oly korban értem én a tréfát
Mikor mindenki annyira
Vicceseket élt át
Hogy aki számít vagy számol
Az magának világít
Pár öböl lángol
Leverem a hamut
Aki velem smárol
Az a korral jár
Hazulról el
Már hosszan jövünk
Mikor egyszer megszólal
Hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni
Annak akit illet
Ha az élet megy is tovább
Vegyen tiszta inget
Mert igazából vége
Csak nem vettük észre
Mikor és hogy fogyott
Annyira el szegény
Hogy most ünneplõt kell húzni
Berúg majd sok legény
A lányok lúdbõröznek
És aggódnak, hogy lomhák
Hátha elhúzott az élet
Míg a hajukat fonták
A bálra ahová fehér
Ruhába' bementek
Poharakat fogtak
Tréfákon nevettek
És mikor egy érzés
A teraszra vitte õket
Látták, hogy ott alant
Kétszázzal elõznek
Ferrarik Porschékat
És Porschék viszont
Látásra mondta Jutka
És átúszott a folyón
Fehéreket forgatok meg
A földön kiterítve fekszenek
Én a tõröm keresem bár
Nem kenyerem a dicsekvés
Dehát megint gyõztem és a
Gyerekkor amíg tartott
Winnetouként begyûjtöttem
Sok-sok, igen sok szõke skalpot
És Szilaj Ló és Vörös Felhõ
Tehát sziú is voltam néha
Meg Ülõ Bika az tényleg gyõzött
Bár elég régen még a
Sebesült Térd nevû patak
Jut eszembe nekem így most
Ott meghaltunk mi is páran
De fõleg az volt igen kínos
Hogy amikor eltemettek
A rám került súlyos földtõl
Nem láttam, hogy az élet szép
És azóta ott lent pörköl
Valami pokol, de így most
A tõröm, hogyha meglenne
Azzal kivágnám én magam
S nem pörkölõdnék tovább benne
S elindulnék Nagy Szellemként
Rendet rakni a világban
Ahol baj van Robin Hoodként
Lõnék én minden irányba
Ahol meg jó, ott kiskabát
Lennék egy milliomos fián
Vagy Télapó, hogyha lehet
Télapó halott indián
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
Énnekem
Biztos én is azt keresem és
Ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább
Le nem veszem a szemem róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kifecsegje másnak
Pedig ezért a titokért otthon
Engem várnak
A szekrénybõl kiveszed a
Szárnyad
Falról leemeled a kardod
És éjfélkor kiszállsz az ablakon
És élvezed, hogy a többi
Baglyok
Elejtik a pockot ha meglátják
Milyen célokért szállsz harcba
Ma még kiismerheted a lámpát
Holnap belenézhetsz a Napba
Nem veszem a szemem le róla
Egy kis kihagyás elég volna
Hogy a titkát kikacsintsa másnak
Pedig ezért a titokért otthon
Engem várnak
Íme ég éjjel a lámpa
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon
Énnekem
Biztos én is azt keresem és
Ha nem
Tetszik neki amit lát
Legyen ez privát vélemény
Ne tudja meg a nagyvilág
Hadd keressem csak tovább
Ha a síelõ lemegy
A hegyrõl a völgybe
S nem talál már helyet
Ami lentebb lenne tõle
Megáll akkor várván
Egy tektonikus mozgást
Ami megemeli õt is
És a szájához egy forrást
Persze hogy csak tiszta
Forrás jöhet szóba
Legfeljebb ha piszkos
Lefekszem a hóba
(A) E dalt alkotó elemek
A közéjük elvegyült
Romantikus elemet
Álmodozás közben
Meglepték és rózsaszín
Ruháit letépve
Benzint locsoltak rá és
Gyufát dobtak habtestére
Mondták, nézd, hogy ég -
És kérdezték, hogy
- Gondoltál-e ilyen végre?
és botokkal böködték
Hogy szólaljon mostmá meg végre
(B) Az meg nem szólalt meg
Hanem csak égett
Olyan szépen olyan sárgán
Hogy mentõsök sírtak látván
Hogy áll, áll, áll, áll égve
áll
Mert képes erre a romantika
Még így, haldokolva is
Hát énekeljük ezt a dalt
Amibõl sajnos már kihalt
A romantika az elõbb
És minden a szigorú erõt
Ünnepli most benne
Legyen példa erre
A gitár és mondjuk ki végre
Nincs is szükség éneklésre
Kicsit feldob és alám áll
Este van, messze ellátok
Az autó áll, a nadrágon él
Sörhab alatt a sárkányvér
De ennyi béke nincsen úgyse
Kolbászt a reggeli kelõknek
Pirost a régi szádra és
Gitárt a hátsó ülésnek
Beteg növények az ablakba'
Biciklit a falhoz tenni
Ugyanúgy mint régen
Újra körbenézni, megint semmi
És te azt hiszed engem csak
Lábak hoztak ide
Az autómban galamb a gázpedál
Ki olyan szerelmes, hogy
Mindegy hogy kibe
És kicsit feldob és alám áll
Nem zavarta ma semmi a napot
A csajom - ha van - a két lábára áll
Ujja a szájában - nem vérzik, ne félj
-
Csak megáll és barackos kert a nyár
A kertek alatt volt kihûlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Napos oldalon áll...
A kertek alatt volt kihûlt a róka
Kardigánt kötnek a tyúkok neki
A legöregebb madár ha felszáll a buszra
A szatyrát a lábaid elé teszi
Nem siratta ma semmi a napot
A csajom - ha van - a két lábára áll
Ujja a szájában - nem vérzik, ne félj
-
Csak megáll és barackos kert a nyár
Napos oldalon áll...
Pedig te még a mete(o)rológusok
Kabátjában is fázol
S ha az esõ eláll
Te gondolatban tovább ázol
Nézem, ott a Hold
Némi alkoholt
Fogok inni
Hogy úgy legyen, mint régen
Amikor ott ültem
Régi estében
Nõvel tó mellett
De most valahogy nem megy
Pedig a Hold most is ott van
Ahol akkor megmutattam
Felkelek a földrõl
Leporolom magam
Látod, ott a Hold
Amott meg a Nap van
És itt jövök én is
Látom, Te sem vagy rest
Elindulunk miként
Az égen az a két test
Úgy gondolom modelleztük
Hogy mozoghat minden együtt
A világûr az némi anyag
Meg a semmi keveréke
Mondtam még akkor este
Bele a lány szemébe
De a kutatások mai fokán
Ezt már nõnek - ezt nõnek én -
Nem mondanám
Mert én akkor még jelentést
Kutattam jelenségben
Körbejártam, megvizsgáltam
De ma már csak nézem
Hogy fénylik most is a Hold
És eszembe jut milyen fura
Azt mondják, hogy régi rokon
A puna meg a Luna
Helló, hogy vagy? Jó hogy vagy
És ha azok a szavak elfogytak
Amiket eddig használtál
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni
Beszélj velük, hogyha tetszik
Te meg kérded hogy szeretni
Úgy kell-e hogy sokszor mondom
"Szeretlek" meg más ilyenek
Minek masni nyers húsokra
Mondd meg nekem, én figyelek
Látod én már nem beszélek
Fontosat meg ami számít
Én már nem - csak pár kocsi az
Ami elhúzva még megvilágít
Bennem többet ne nézd magad
Medencém alján törött tükör
Mondják, hogy a lélek halvány
De hogy szív alakú - ugyan mitõl?
Úgy haladok e néma árnnyal
Ahogy halak lent haladnak
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak
Helló, hogy vagy? Jó hogy vagy
És ha azok a szavak elfogytak
Amiket eddig használtál
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik
Te meg kérded, hogy szeretni
...hogy a f*szba kell?
