| Ül (1996)
Album
1.
Ül
|
 |
Mindenki leül!
Nem fecseg kerül
Minden olyan tettet
Mitõl késést szenvedhet
Egy nem tökéletes rend kialakulása
És most nem is gondol
Csak alfában horkol
Csak meleget termel
Azért, hogy egy perccel
Elõbb költse ki a világ szörnyû tojását
A központtól kapta
Hogy maga alá rakja
Érlelje szerényen
Üldögéljen egy rémen
Mindenki a saját maga cseréjén
Már repedez a burka
S elõbújik egy durva
Lelkületû egyén
Perverz és kretén nõ és férfi
egybe
S ha úgy hozza a kedve õ lesz majd az én
Jó reggelt, szeretnék megmenekülni
Kérdezném, hogy mikor indul a gép, ami viszi
A házam, a kertem fákkal, a kocsim meg a nõm
A kutyám - az nincs igazán - de most egy heverõn
Gyerekkel játszik csak a dal miatt
Hogy elképzelje, és szimpatikusak
Legyünk magának és adjon egy jegyet
Annyira szép, kemény élet ez
Higgye el, hogy nagyon élveztem
De várnom kell, hogy más legyen
A kis madár is hazatér minden tavasszal
Afrikából néhány rossz tapasztalattal,
fölénk ér,
"S na nézzük, idén milyen Hungary"
Füttyent és, elkezdi megint teletojni
A fészkét, mert lelkes amilyen volt
Még régen a Kispál és a Borz
Egy másik bolygón kéne letenni a plédet
Valami kisebb, vidámabb helyen
És a kézben távkapcsolóval
Fontolgatni a Földdel mi legyen
Egy másik bolygón kéne letenni a plédet
Valami kisebb, vidámabb helyen
És a kézben távkapcsolóval
Fontolgatni, hogy akkor mi legyen
Ha betévedtek utcánkba a farkasok
És nézik a sok fényes ablakot ,
Az egyik mögött én is ott vagyok
Alszok, a hátamon meg villámlik a tv
Egy másik bolygón kéne letenni a plédet
Valami kisebb, vidámabb helyen
És a kézben távkapcsolóval
Fontolgatni a Földdel mi legyen
Jó reggelt, szeretnék megmenekülni
Van pénzem, azon fogok ûrhajót venni
Van házam, a konyhában éppen fõz a nõm
Van kutyám - az nincs igazán - de most egy heverõn
Gyerekkel játszik csak a dal miatt
Hogy elképzeld, és szimpatikusak
Legyünk neked, és vegyél egy lemezt
Annyira szép, kemény élet ez
Annyi sok szép élmény vár még
rád
Királylányok fele királyság
Olajos vasak Égben edzett kövek
Majd ha olajos vasak és ha égben edzett kövek
Csatába ereszkednek és a harc lesz az a közeg
Amiben az emberek élni igyekeznek
És a sivatagban kígyókat sütnek meg perecnek
És percek alatt tudják, hogy pár óra
és szabad
Azt is eljátszani, ami utoljára marad
Majd sok millió terv, ami készen volt már régen
Most az idejét érzi, hogy az életbe belépjen
Élet itt téged szeretnének megmenteni
Mert itt szeretnek téged te kis élet
Mert az élet éppen múlna de a tervek arra valók
Hogy itt tartsák még kicsit, mint a horgonyok a hajót
Hát jó, maradok - szól, és hátradõl
az élet
Rágyújt, és azt mondja - egy jó kávét
is kérek
Élet itt téged szeretnének megmenteni
Mert itt szeretnek téged te kis élet
És az idõ alatt, amíg a csata így halad
Én mint egy régi délutánon kialszom
majd magamat
Úgyhogy meghalnak sokan, mert hát elaludt az élet
De azoknak majd felkel, akik terv szerint remélnek
Élet itt téged szeretnének megmenteni
Mert itt szeretnek téged
Élet itt téged szeretnének megmenteni
Mert itt szeretnek téged te kis élet
Tizet találtam, tíz hibát
Az életemben eddig
Nem hibáztak én elõttem
Még sohasem ennyit
Ha meghalok az angyalok
A dossziém láttán
Fejüket csóválják
Hogy bizony, ez csúnya látvány
Egyszer még kiskoromban megmutattam
Másodszor az ABC-ben csokit loptam
Öltem bogarakat, három disznót
Megcsaltam a nõmet, ez a negyedik volt
Tizet találtam, tíz hibát
Az életemben eddig
Nem hibáztak én elttem
Még sohasem ennyit
Senki se' okos, mindenki szép
Azt szeretném, ha én lehetnék
A legszebb, aki megmenekül innen
Öt vasárnap segítettem az apámnak
Felásni a kertet, jaj bocsánat
Hatodiknak Istent emlegettem
Sajnos, negatív értelemben
És legalább hétszer megkívántam
Más kocsiját, házát, nõjét
és még itt van
A nyolcadik bûnöm, ami hármat ér
Bocsásson meg valaki mindezért
A nyolcadik hibámat csak nehezen mondom el
Kaptam a központtól egy tojást
És vámi kellett, hogy kikel
Kelt és rögtön megvert
Aztán bedobott egy kútba
Azóta õ helyettesít, õ visz titeket
tévútra
Mondok valamit, meg akarlak hatni
Gondold, hogy nõd van, megy a szex is, meg masni
Fogja szívetek egy csokorba össze
De zord külsõ körülmények úgy
játszanak közre,
Hogy elvesztitek szem elõl egymást egy ideig
És másra fanyalodtok
- Felõlem vihetik!
Mondod megbántva a nõdre, s legyintesz
S egy könnyû nõcskét full extrádhoz
intesz
Irány a vad kaland, mi szenvedést feledtet
Aktust, akció vagy új aktus követhet
S Kharon vizébe mint lakmuszpapírt dobod
Be magad mint Dosztojevszkij
Raszkolnyikovot
Haha, meg akarlak hatni
Látod, milyen könnyen annyi
Lehet annak ami volt, vagy
Annak, ami lettél volna holnap
Mondok valamit, meg akarlak hatni
Gondold, hogy gazdag vagy, megy a bolt is, de kapzsi
Vagy, ezért elveszi Isten amit adott
Az ördög csak erre vár, tesz egy ajánlatot
S a sportköröd felhúzza a mellére a mezét
És szurkolók ezrei üvöltik a nevét
Haha, meg akarlak hatni
Látod, milyen könnyen annyi
Lehet annak ami volt, vagy
Annak, ami lettél volna holnap
Éjfél van a presszóban, let's go van
Mondja a kopasz erõs, aki az est gyõztese lesz
Jó - mondok - csak én még egy kis maradékot
meginnék
Látod itt elõttem ezt
De a mondat végével együtt
Kivezet a kapuhoz, hogy - E'gyütt
Az Idõ, itt várd meg - és otthagy
Bent meg nevetnek egyet
De mindegy, pont jön az Idõ
Hogy megmondja nekem, ugyan mitõ'
Dugulnak el szépívû folyók
És lesz mocsár az egész tájból
S ha kijön fölé a kakukkod párszor
Én nekivágok valami kezembe akadót
Hát hogy tudsz ilyen utolsó lenni
Hogy ami volt, úgy többet nem lesz semmi
Állunk valami nyárban
A Balatonban, a májamon száj van
A víz mint a vaj olvad a Holdtól
Szõreink közt halraj horkol
Na Idõ, ezt add vissza
Meg mondd, mitõl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nõ és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld
Bár pár német kint csörömpölt
Ez mindegy, én nem a Paradicsomot reklamálom
Tudom, hogy hozott anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összeb*sszák
A mozsarukban a poljotot
Na Idõ, ezt add vissza
Meg mondd, mitõl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden a helyén
Adódik nõ, adódik legény
Éji ég, magyar föld
Igaz pár német kint csörömpölt
De ez mindegy, én nem a Paradicsomot reklamálom
Tudom, hogy hozott anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összeb*sszák
A mozsarukban a poljotot
De én tudom hogy volt, voltam ott
Látod mi lesz, nem lehet
Rossz, hogy lesznek emberek
Akiket életben tart egy hely
Ahol a fogukból mérget nyel
A telepvezetõ szakember
Aki tojást rakott Fõnénivel
Kikel a kakukk és dalba kezd
Legyen az a dal mondjuk ez:
Ha elkezdesz messze nézni
Látod magad, hogy néni
Korodban ver egy állat
Vagy a pisis nadrágszárad
Rázogatod a Téli sarkon
És nem mondja senki: - Uram, pardon
Elmondaná-e az életét
Lennénk rá páran, és izét
Tanulságot szûrnénk le
Belõle jó elõre
Mert mi fiatalok volnánk itt
És a maga normáit
Amivel elindult, elvetnénk
És megint múlt
Idõt kell, hogy használjak
Mert maga csak volt, magának
Ki volt mérve ez az út
Hogy ide gurul, de amúgy
Nem tudhatta, hogy hol áll le
Meg mi jöhet még, úgy hogy ne
Tépelõdjön, hogy van-e
Az életnek szép értelme
S ha van is a fejében errõl kép
Nem hiszem, hogy elõvennék
Majd ha a világról albumot
Adnak ki, hogy mi volt ott
És nem hiszem, hogy benne lenne
Valamelyik szép szerelme
A kilõtt nyilat körbejárta
Ha ölték, mindig elszunnyadt
Mikor a halálát elpróbálta
A harmatoslábú megfulladt
A folyó elmegy a karjaidból
A kisvárosból a nagyvárosba
Tedd fel magad, feküdj hanyatt
Íme az ember miként a fa
Nem érted fel az almákat sem
Ülj alájuk, nézd, hogy érnek
Lehullnak majd, és jól lakunk
A bölények meg visszatérnek
Adok egy kulcsot neked a madaramhoz
Engedd ki, hadd lássa, odakint milyen rossz
Azt mondják legalábbis, akik voltak magukon kívül
Szökési sebesség, a látóhatár
szûkül
Mondjátok meg ûrhajósok, jó az ûrhajó?
Mint eszköz, ha a cél
Az, hogy magadtól minél messzebb legyél
Ki kopog, na látod, visszajött a madár
De nem az, aki volt, hanem egy papagáj
Barátját küldte "Hát mi van véle
mondd?"
"Az Androméda-ködben eltévedt, s bolyong
De azt üzeni, hogy kár volt a nõnek kulcsot adni
És küldött egy négysoros verset
Hogy bõrkötésben add ki :
'Egy réten sétálunk kézenfogva
Karodon nyuszi, mellettem róka
Az õ kezét is fogja egy tintagomba
A fák is üzennek, jönnének csak õket
fogja a Föld' "
Én adom a nyuszikat, te adod a vadászt
Én kitalálok valamit, és talán te is
találsz
Ebben olyat amitõl, izgalmas a játék
Lõnél rám, de a helyedben én soha nem
találnék
Hogy annak ne legyen vége, ami ilyen jól megy
Én csak futok elõtted, nekem úgyis lõttek
De belõled még akármi is lehet
És csak annyit mondj rá ha kérdik, mi lett
veled
Lõjél és ne dumálj, haggyá' má'
Az én szívem tyúkszar, ünnep van ha érzek
A lányok ettõl sírnak, majd holnap beszélek
A vadászat alatt még majd errõl veled
S ha kérdeznéd, hogy, mi van veled
Hát velem most minden lehet.
Nézd a mezõt, ott szaladok
A sok finom kék szalagot
Ha otthon az asztalra dobsz
Ha véres is, a hajamban hagyhatnád
Az én szívem tyúkszar, ünnep van ha érzek
A lányok ettõl sírnak, majd holnap beszélek
A vadászat alatt még majd errõl veled
S ha kérdeznéd, hogy, mi van veled
Hát veled most minden lehet.
Nyuszi vagyok tojást rakok
A sok finom kék szalagot
Ha otthon az asztalra dobsz
Ha véres is, a hajamban hagyhatnád
Autó fordul, széken a ruhád
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni - mondom - ha ott állsz a gangon
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük
Legyen céljuk, ne mindig higgyük
Hogy mind csak eszköz arra
Hogy ez a város le legyen szarva
És legyen attól rendbe minden
Hogy esik az esõ, és attól frissen
Kinõtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város
És te is új legyél benne
Zöld, mint egy mozgalom, s egyre
Ugorj az autók elé
Ki a könnyekkel, kifelé
Érezd, hogy lehet, hogy most vagy
És nem csak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bõrödbõl a nõdre egy ködmön
Ha fázik, mert tél lesz, és tényleg
Hátha igaz, hogy felõled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál
Hadd használjon el, amit hordtál eddig
Hadd álljon meg benned az élet
Hogy megkérdezd - Élet, mi végre, kérlek
Hogy annyira keményen meneteltél
Engem, mint birka lelegeltél
Tisztellek, küzdesz, meg minden
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra
Csak a kezedben a dáma párra
Hogy megemeld ismét a tétet
És nyerjél még egy pár évet
Csinálj még egy pár dolgot
Amit valaki fontosnak mondott
Alma, alma, piros alma
Kinek a sors, kinek Karma
De itt és most, ebben a dalban
Legyen egyszerû piros alma
Gyurma vagyok, gyúrj meg élet
Bordámból gyúrj nõt is, én meg
Ültetek fát, ültess alá
Ott dúdolok dó, re, mi, fá
Szótól halkul hangom, mert nõm
A fára mutat, és esdeklõn
Kér engem, hogy együnk almát
Én meg kérdem "Milyen fajtát?"
"Hát csak olyan piros-félét"
"Minek neked, inkább tv-t
Nézzél, és ne egyél sokat"
Ezt mondtam, s még olyanokat
"Hogy Hófehérke is almától holt"
"De ott a végén nagy öröm volt
Mer' érte jött egy szõke herceg"
Vetett ellen a nõm, én meg
Megkérdeztem "Ki súg neked
Hogy úgy válaszolsz mint egy öreg
Minden hájjal megkent kígyó?"
"Hát van itt ilyen
S már számos szép szó
Amit használunk, az tõle való
De elkergetem, ha almát eszünk"
Így hát ettünk, Isten velünk
Kinek a sors, kinek Karma
De itt és most, ebben a dalban
Legyen egyszerû piros alma
A kígyó felment apához a várba
És ráfonódott a horkoló apára
És anya átnyúlt a sötétben
Miért téveszt apu a lélegzésben
"Ugye nincsen bajod, édes?"
"Szemmi, szemmi..." sziszegte apa helyett a kígyó
És anya megkívánta, szeretkeztek
"Míly jó!"
Suttogta anya a kígyó oldalába
"Mint régen, mielõtt itt laktunk a várba
Ugye emlékszel?"
"Persze!" a kígyó emlékezett
Mert régen is ott volt már néha az apa helyett
Olyankor apa az ágy szélére ült
S nézte, ahogy a kígyó anyába merült
Node ez régen volt, apa most meg is halt
És anya reggel felkel, és elpöcköl egy angyalt
A harcot átgondolta, hogy mi lenne, ha volna
Fejemben, mint Camelotban, lovagi agytorna
Zajlott és most véres sejt tetemek halma
Felett keselyû jár, és le-lecsap, a karma
Tartja azt a könyvet, miben írva van a sorsom
Titokban zsidó vagyok, és van egy kicsi boltom
A megelõzõ életembõl örökölt
az árja
Részem egy kis bajuszt, de a Hitler be van zárva
Bennem egy pincébe, pár sörözõ bajorral
A padláson Attila nagy ruhahalommal
Még nincsen vizes sík, meg hernyószerû
bajusz
A hallban csengõ szól, itt a mintaszerû manusz
Aki szülinapon eljön, és kézfogásról
lemér
Hátában a floppy, irányítja egér
E társakkal verem ki a peep-showban a dugót
Szemmel b*szok, utána meg gyökeret, meg gumót
Keresve az éjszakába ások bele mélyen
Ismerem a dzsungelt, sok Delfin-regényen
Túl vagyok, hát átlátok sok bonyolult
csapdát
Mégis belelépek mindbe, s ordítom, hogy anyját
Akárkinek bár fáj mondani, hogy k*rva
Mégis ellátom jelzõvel az életem, furcsa
Hogy a titkot, amit tudtam, nem fürkészi senki
"Ha valaki távirányít, elemet kék venni
Annak" mondja Jane - mert a rengetegben tombol - hogy
"Hol van az én életem késõ este nyolckor?
A lámpák is égnek és Tarzan ilyet soha..."
Mennyi templom csalogatja ezt az Istent, hogy otthona
Legyen, ha már az ember benne hazát talál
És Jane felül, hogy "Tarzan?!" de csak hallucinál
De csak hallucinál
Tegyetek el befõttet, lesz még a világ jövõre
Te sem leszel halott, és én se, tudom elõre
Mikor mondja azt a szív "Meguntam dobogni
Megölhetném a pasit, akiben dógzok, ti
Meg akikért dobogtam sokszor szaporábban
Ti megtalálhatnátok a Bandit"
"Mi baj van?" hajolnátok fölém a nagyvárosi
utcán
"Haldokolok komám" nekik én ezt mondanám
"Megmentünk mink rögtön" mondanák a komák
Én meg "Menjetek nélkülem, nektek élni
kell tovább
De egy szívességet kérnék, barátim,
tõletek
Van egy jó nagy titkom, no, hajoltok-e közelebb?
Van a bal zsebemben egy térkép meg egy mágnes
Egy vers, meg egy palack víz (Mohai Ágnes)
Az elsõ kettõ jó a rákra meg az AIDS-re
A többitõl megjavul a világ összes népe
Ha egy atombomba hullna lefelé a földre
Mondjátok a verset, a vizet öntsétek a zöldre
Menten ott termek én, vagy küldök valaki mást
Mindegy, egy a lényeg, hogy te majd egy fafurulyást
Hallasz, hogy dallamos vége legyen a világnak
Tegyetek el befõttet, hadd egyék a bátrak
Tegyetek el befõttet, lesz még a világ jövõre
Te sem leszel halott, és én sem, látok elõre
Takarózz be nyugodtan
Ma aludjunk egy jót
Ma nem indul repülõ
És azt hiszem hajót
Sem úsztatnak keresztül
A nagy vizeken máma
Csak benyomjuk a tv-t
Aztán nemsokára
Alszunk, a kékje meg
Gazdátlan rajtunk jár
Mint holdbéli vidéken
A jó öreg napsugár
Takarózz be nyugodtan
Ma aludjunk egy jót
Ma nem indul repülõ
És azt hiszem hajót
Sem úsztatnak keresztül
A nagy vizeken máma
Becsöngettem, nem jöttél ki
Felrúgtam a kukát
Pedig a legfrissebb jelmondatokból
Csináltam álruhát
Megsárgul lassan a házatok falán
Minden, ami választható
De én nem írok semmit magamra
Ki lehetett az, aki telefonált
Hogy felejtsem már el
Az a hideg most bennem van
Amit a fagyidban keresel
Megsárgul lassan a házatok falán
Minden, ami választható
De én nem írok semmit magamra
A szalámit nézed a kirakatba
És nem a hajas babát
Oltsd el a lámpát, úgy jobban látod
Hogy én megyek a kerten át
