Bummm! (1973)  Album   1. Ringasd el magad   2. Kék asszony   3. Gyere, gyere ki a hegyoldalba   4. Visszamegyek a falumba   5. Bárzene   6. Õ még csak most tizennégy   7. Szabadíts meg   8. Vallomás   9. Mondd mire van 10. Miénk itt a tér

Ringasd el magad

Ha nem bírod már elviselni azt...

Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
lépj ki, mint egy rossz cipõbõl, ringasd el magad.
Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap,
ne törõdj a tegnapokkal, ringasd el magad.

Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.

Ha azt hiszed most, hogy a semmi sokkal boldogabb,
merülj el a sûrûjében, ringasd el magad.
Ha a gondok elharapják már a torkodat,
pihentesd a sebeket, és ringasd el magad.

Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad. (Senki nincs, ki elringasson...)
Ringasd, ringasd el magad.

Ringasd el magad, ringasd el magad,
ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad.
Ringasd el magad, ringasd el magad,
ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad.
Ringasd el magad, ringasd el magad,
ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad.
Ringasd el magad, ringasd el magad,
ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad.

Ha azt hiszed most, hogy a semmi sokkal boldogabb,
merülj el a sûrûjében, s ringasd el magad.
Ha a gondok elharapják már a torkodat,
pihentesd a sebeket, és ringasd el magad.

Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
Ringasd, ringasd el magad.
 
 

Kék asszony

Elmegyek, elmegyek, messze megyek,
egy kék asszony elvitte a szívemet,
nem maradt utána más, csak egy dal,
nem maradt utána, hó, más, csak egy dal.

Szomorú kék volt az égõ szeme,
szomorú kék volt, és beszélt vele,
tudta, hogy nem látom többé sosem,
tudta, hogy nem látom, hó, többé sosem.

Szomorú kék volt az esõtlen ég,
elfordította már gyorsan fejét,
elfedte arcát, és elment hamar,
nem maradt utána, hó, más, csak egy dal.

Ha jönne egy asszony, ki engem keres,
mondjátok meg, hogy a szívem üres,
magányból születhet tán még egy dal,
magányból születhet, hó, tán még egy dal.

Szomorú kék volt az égõ szeme,
szomorú kék volt, és beszélt vele,
tudta, hogy nem látom többé sosem,
tudta, hogy nem látom, hó, többé sosem.

Elmegyek, elmegyek, messze megyek,
egy kék asszony elvitte a szívemet,
nem marad utánam más, csak egy dal,
nem marad utánam, hó, más, csak egy dal.
 
 

Gyere, gyere ki a hegyoldalba

Gyere, gyere ki a hegyoldalba,
neked játszik ott egy rock'n'roll-banda,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit,
ne-ne-ne-ne-nem kell jegyeket venni,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.

Gyere, nem kerül egy filléredbe,
ez a válaszom a kérdésedre,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, beülhetsz a mi autónkba,
vigyázz, ne ülj rá a gitártokra,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.

Gyere, gyere ki a hegyoldalba,
neked játszik ott egy rock'n'roll-banda,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.

Gyere, nem kerül egy filléredbe,
ez a válaszom a kérdésedre,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, beülhetsz a mi autónkba,
vigyázz, ne ülj rá a gitártokra,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.

Gyere, gyere ki a hegyoldalba,
neked játszik ott egy rock'n'roll-banda,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, ne félj semmit,
ne-ne-ne-ne-nem kell jegyeket venni,
gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
Gyere, gyere, gyere, várunk rád.
 
 

Visszamegyek a falumba

A kalauz szólt, hogy keljek fel, lejárt a jegyem,
átellenben terül el születési helyem.
Foxtrot szól a kocsmábul ma, szombat délután,
ott táncol vagy húsz pár csizma és a konyhalány.

Itthon vagyok végre,
itthon nézek az égre,
itthon vagyok végre,
itthon.
Itthon szép az élet,
itthon boldogan élek,
itthon vagyok én.

Boldog arccal lépdelek a régi ház felé,
ismerõsök jönnek sorra a szemem elé.
Azt látom, hogy mindenki hoz valamit énnekem,
az ajándékok elhalmoznak, és ez helytelen.

Itthon vagyok végre,
itthon nézek az égre,
itthon vagyok végre,
itthon.
Itthon szép az élet,
itthon boldogan élek,
itthon vagyok én.

Virág nyílik virág mellett a kiskert asztalán,
és a vidám táncok pora a torkomra száll.
Köhögnöm kell, és egy kéz gyengén hátba vág:
"Hát nem ismersz meg, vén csavargó, igyunk áldomást!"

Itthon vagyok végre,
itthon nézek az égre,
itthon vagyok végre,
itthon.
Itthon szép az élet,
itthon boldogan élek,
itthon vagyok én.
 
 

Bárzene(Instrumentális)
 
 

Õ még csak most tizennégy

Nevét se tudom még,
kezét se fogom még,
és csak azt tudom,
hogy õ még csak most tizennégy.
A papa vigyáz rá,
a mama vigyáz rá,
nem tudja, mi vár, mi vár, mi vár rá.

Én nem is figyelnék,
és nem is nevetnék,
ó, ha nem tudnám,
hogy õ még csak most tizennégy.
Nem hisz a mesében,
ez van a szemében,
nem tudni, mi van, mi van a fejében.

Nem neked való még az éjszaka,
siess haza, vár a mama.
Ha késõn érsz haza, nincsen vacsora,
siess haza, vár a mama.

Nem neked való még az éjszaka,
siess haza, vár a mama.
Ha késõn érsz haza, nincsen vacsora.

Hiába keresnéd,
hiába szeretnéd,
erre azt mondja,
hogy õ még csak most tizennégy.
Ha egyszer megnézed,
tudja, hogy mért nézed,
nevetve tovább-, tovább-, továbbmegy.

Ne nézz rám, ne nézz rám,
ne nézz, ne nézz, ne nézz rám!
Ne várj rám, ne várj rám,
ne várj, ne várj, ne várj rám!
 
 

Szabadíts meg

Megy az út a lábam alatt,
mért nem kísér már a szavad?
Visszanézni nem, nem, nem is fogok már,
visszalépni nem is tudok már.

Miért féltenéd minden léptemet?
Tudod jól, hogy feléd vezet.
Szabadíts meg attól, ami mindig úgy fáj!

Szabadíts meg engem
attól, ami mindig fáj.
Szabadíts meg engem
attól, ami újra vár.
Csak egy szó kell,
csak egy szó kell,
szabadíts meg, kérlek,
attól, amit érzek!

Vannak, akik jönnek velem,
vannak, akik szólnak nekem.
Visszanézni mégse, mégse fogok már,
visszalépni nem is tudok már.

Miért féltenéd minden léptemet?
Tudod jól, hogy feléd vezet.
Szabadíts meg attól, ami mindig úgy fáj!

Szabadíts meg engem
attól, ami mindig fáj.
Szabadíts meg engem
attól, ami újra vár.
Csak egy szó kell,
csak egy szó kell,
szabadíts meg, kérlek,
attól, amit érzek!

Szabadíts meg engem
attól, ami mindig fáj.
Szabadíts meg engem
attól, ami újra vár.
Csak egy szó kell,
csak egy szó kell,
szabadíts meg, kérlek,
attól, amit érzek!

Szabadíts meg engem
attól, ami mindig fáj.
Szabadíts meg engem
attól, ami újra vár.
Csak egy szó kell,
csak egy szó kell,
szabadíts meg, kérlek,
attól, amit érzek!
Szabadíts meg attól, ami mindig úgy fáj!
 
 

Vallomás

Elõbb lépnek el a hegyek,
elõbb szólnak rád a kövek,
elõbb megy vissza a folyó,
mint téged elér egy szó.
Elõbb téved el egy madár,
mint még egyszer az, ki végre rádtalál.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
az vagy nekem, mint égnek a kék,
az vagy nekem, mint télnek a hó,
az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Elõbb fagynak meg a szavak,
elõbb csalhatod meg magad,
elõbb felejted el neved,
mint elengedném két kezed.
Elõbb ne lássam az eget,
mint hogy elfordítod tõlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég - mint égnek a kék,
az vagy nekem, mint égnek a kék - mint télnek a hó,
az vagy nekem, mint télnek a hó - mint csendnek a szó,
az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
az vagy nekem, mint égnek a kék,
az vagy nekem, mint télnek a hó - mint csendnek a szó -,
az vagy nekem, mint csendnek a szó - mint földnek az ég -,
az vagy nekem, mint földnek az ég - mint égnek a kék -,
az vagy nekem, mint égnek a kék - mint télnek a hó -,
- mint csendnek a szó, mint égnek a kék, mint földnek az ég, ó -,
az vagy nekem, mint télnek a hó,
az vagy nekem, mint csendnek a szó,
- mint földnek az ég, mint égnek a kék, mint télnek a hó -,
az vagy nekem, mint földnek az ég,
- mint csendnek a szó, mint földnek az ég, mint égnek a kék -,
az vagy nekem, mint égnek a kék,
az vagy nekem, mint télnek a hó...
 
 

Mondd mire van

Mondd el, mire van a szó, mikor hallgatni is jó,
mondd el, mire vagyok én, mikor nem leszel enyém,
mondd el, mire legyek jó, mikor senkinek se jó,
mondd el, mire van a szép, amit senki meg nem ért.

Mondd el, mire van a kék, mikor szürke most az ég,
mondd el, mire van a szél, mikor füstöt fúj felém,
mondd el, mire van a perc, mikor nem engem ölelsz,
mondd el, mire van a fal, mikor tõlem eltakar.

Én csak kérdezni tudok, hát, mondd, ki válaszol majd énnekem.
Én csak kérdezni tudok, ó, mondd, ki válaszol majd.

Én csak kérdezni tudok, hát, mondd, ki válaszol majd énnekem.
Én csak kérdezni tudok, ó, mondd, ki válaszol majd.

Mondd el, mire van a srác, akit látni sem kívánsz,
mondd el, mire van az ágy, hogyha nem fog el a vágy,
mondd el, mire van a hit, mikor rajtam nem segít,
mondd el, mire van az ész, hogyha válaszolni félsz.

Én csak kérdezni tudok, hát, mondd, ki válaszol majd énnekem.
Én csak kérdezni tudok, ó, mondd, ki válaszol majd.
 
 

Miénk itt a tér

Miénk itt a tér, mert mi nõttünk itt fel,
a ház is a miénk, mert mi viseljük el,
nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.

Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

A mély udvarokban csak ecetfa nõ,
a lépcsõn, melyen járunk, elkopott a kõ,
miénk itt a tér, mert mi nõttünk itt fel,
ismerõs a fütty, és egymásnak felel.

Miénk itt a tér, miénk itt a tér.

Csavarogtunk mi már sokszor délután,
ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,
és ha este lett, és indultunk haza,
visszafogadott minket ott a tér dala.

Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
Miénk itt a tér...