1. Ellenfél
nélkül
2. Béke van,
végtelen
3. Próbatánc
a Broadwayn
4. Banális
blues
5. Az üvegember
6. A szívbajt
hozod rám
7. Harmadik világ
8. A nagy radír
9. Éjszakai
vonatozás
| Ellenfél nélkül
(1984) Album
1. Ellenfél
nélkül
|
|
Lõj rám!
Sûrû látvány a vérem.
Lõj rám!
Nem köll félned, ha túlélem.
Ó-ó, bízd rám! - Helyetted meghalok.
Ó, bízd rám, én profi vagyok.
Zuhanok már (zuhanok már), lent szétszakadt
a híd.
Zuhanok már (zuhanok már), egy asszony felsikít.
Zuhanok már (zuhanok már), a kocsiban nincs már
fék.
Zuhanok már (zuhanok már), és örökké
forog velem a szakadék.
Bízd rám! - Helyetted halok meg.
Ó-ó, bízd rám, én profi vagyok.
Nincs menedék (nincs menedék), fennakadok,
karomba tép (karomba tép) a rozsdás szögesdrót
(a rozsdás szögesdrót).
Írógép (írógép) kattog,
mennydörög (kattog, mennydörög),
s ha elhibázom egyszer,
egy egész konvoj tipor át rajtam.
Bízd rám!
Ó, csak bízd rám!
Én profi vagyok.
Én profi vagyok.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Nekem nem kell az ünneplés,
nekem nem kell.
Nekem nem kell a dobpergés,
nekem nem kell.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Nekem nem kell az ünneplés,
nekem nem kell.
Nekem nem kell a dobpergés,
nekem nem kell.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Nekem nem kell a dobpergés,
nekem nem kell.
Nekem nem kell az ünneplés,
nekem nem kell.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Én profi vagyok.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ellenfél nélkül.
Biztos gyõztes vagy ellenfél nélkül.
Ugyanilyen álmatlanul voltam kisgyerek,
arcod nyugtalan, látom önmagam.
Ugyanilyen ártatlanul, álmom elveszett,
láttam szörnyeket, s azt, hogy emberek.
Álmodj, álmodj szelíd reggeleket,
álmodj, ó, álmodj, amíg mindenki szeret.
Béke van, végtelen,
álmodj, én elhiszem.
Így élünk majd, élünk majd.
Minden éj csendes éj.
Bízni kell az emberekben, a világ jót akar,
tudod, felnõtt már, s rosszat nem csinál.
Bízni kell a szörnyetegben, kirõl hallottál,
mesék része csak, s mindig ott marad.
Álmodj, álmodj szelíd reggeleket,
álmodj, ó, álmodj, amíg mindenki szeret.
Béke van, végtelen,
álmod én elhiszem.
Így élünk majd, élünk majd.
Minden éj csendes éj.
Béke van, végtelen.
Hidd el, és elhiszem.
Álmodj, álmodj szelíd reggeleket,
álmodj, ó, álmodj, amíg mindenki szeret.
Béke van, végtelen,
álmod én elhiszem.
Így élünk majd, élünk majd.
Minden éj csendes éj.
Sosem volt ilyen premierláz!
Ez a szín, ez a tûz,
ez a Broadwayn a próbatánc.
Finálé szól a föld alól. De jó!
Egy tánc!
A tébolyult örvény,
a színpadi fény,
az isteni Broadwayn.
Tánc!
Fenn a csillagos királyi gép,
neki húzz, neki játssz!
Ez a Broadwayn a próbatánc.
A díszlet fölött harang zúg,
és lágy sziréna búg.
Tánc!
A jókedv kacsint ránk
a gázálarcon át.
Tánc!
A díszszázad közeleg már,
és repül, és tüzel, és talál.
Ez a próbatánc.
A bombabiztos páholyból
a rendezõ kiszól: Five-six-seven-eight...
Tánc!
Egy különös élmény,
egy próbatánc,
az igazi Broadwayn.
Tánc! Tánc! Tánc! Tánc!
Tánc! Tánc! Tánc! Tánc!
Derengõ fényben, messze lenn,
egy félénk ember békét hint felénk.
Repülni sajnos nem jöhet,
áttetszõ üvegteste gyenge még.
Ahogy a harmonikádon a tercet vinnyogtatod nekem,
mint a fúró a csontban, úgy süvít
a dal, zengedelem.
Én nem akarom már, nem akarom már,
nem akarom hallani már...
Tudod, nem vagyok gyáva, de tõled mindig megijedek,
és a szívem a torkomban úgy zakatol, mint a
vonat.
És nem akarok már, nem akarok már,
nem akarok félni már...
Te a szívbajt hozod rám!
Mikor befordul a sarkon rózsaszín ruhád,
ismerõs az illat s a harmonikád.
Ott a hajadban a masni, mint ünnepi virág,
én menekülök újra, én nem bírom
tovább...
Ahogy az ujjad alatt szuszog, nyög, ropog, reccsen az a zene,
és a hajladozó zenekar csupa báj, engedelem.
Én nem akarom már, nem akarom már,
nem akarom hallani már...
Befordul az utcán rózsaszín ruhád,
én menekülök, üldöz a harmonikád.
És rohanok és futok az utcákon át,
és felborítok minden harmóniát.
Tudod, nem vagyok gyáva, de tõled mindig megijedek,
és a szívem a torkomban úgy zakatol, mint a
vonat.
És nem akarok már, nem akarok már,
nem akarok félni már...
Te a szívbajt hozod rám!
Te a szívbajt hozod rám!
Te a szívbajt hozod rám!
Te a szívbajt hozod rám!
Te a szívbajt hozod rám!
Szívbajt hozod
Szívbajt
Szívbajt
Szívbajt
Szívbajt hozod
Szívbajt
Szívbajt
Szívbajt hozod
Szívbajt
Szívbajt
Szívbajt
A filmen egy arc enni kér.
Gyerek, gyerek, gyerek!
Se orvos, se kenyér, se eper, se vér.
Zene, zene...
A kamera itt már nem remél.
Ó-o-ó, ó-ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Mi lesz, mi lesz?
S felnõ a fiú, és jobbat ígér.
A színtelen zászló már nem fehér.
S a filmen a gyerek, a fegyver s a dzsip.
A komputer itt még nem segít.
Harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Ó-ó, harmadik világ.
Rég volt, így volt,
a teremtésnél ott volt.
Nagy volt, szép volt,
sárga, mint a Hold.
Ott állt, õrt állt
minden vonás mellett,
s indult, mozdult,
mindig, mikor kellett.
Az Idõ néha behunyt szemmel ír,
s ezért kell a jóságos radír.
Rajta, rajta,
foghatatlan fajta.
Rajta, rajta,
a tévedést felfalta.
Falta, falta,
s meg is látszott rajta.
Rajta, rajta,
várták fejet hajtva.
Az Idõ néha behunyt szemmel ír,
ezért kell a jóságos radír.
Tévedésen könnyen átszalad,
s egyesekbõl vázlat sem marad.
A sikertõl egy kissé feldagad.
Elég suliba jártam,
ezért tudom, hogy kellenek radírok.
Soha-soha nem vártam,
hogy összevissza firkálhatok.
De ha hiba nincsen elég,
megjelennek az éhes radírok.
Kijelentik, nem vagyok szép,
tévedés is lehetek még.
Végül nem kell a rajztanár,
nem kell neki kéz, ami vezeti,
önmagától dönti el már,
ki az, aki nem kell neki.
Aki nagyon tetszõleges,
aki nagyon görbe vagy egyenes,
aki erre vagy arra dõl,
az jöhet!
A helyes vonalat követem még,
néha félek, ez nem elég.
Rossz a kedvem, nem vagyok szép,
tévedés is lehetnék.
Azt beszélik, voltak már
kegyetlen, óriás radírok.
Lehet az is, hogy van hibám,
lehet az is, hogy görbén haladok.
Tudom, tudom, futni se szép,
az se jó, ha tárgyalni akarok,
a radíroknak nincs esze még.
Se ész, se fék!
Az élet néha behunyt szemmel ír,
a lejtõn áll a hatalmas radír,
Szóvá tettem, mondták, bölcs vagyok.
Ez nagy igazság.
A radír még nagyobb.
Az élet néha behunyt szemmel ír,
a lejtõn áll a hatalmas radír,
Szóvá tettem, mondták, bölcs vagyok.
Ez nagy igazság.
A radír még nagyobb.
Tilosra vált a fény, a földön nincs tovább,
tilos a kar, ami fölfelé vált.
Mégis megrántom, s nem haragszom rád,
a magasabb lécet így viszed át.
Nagyon jó ez a repülés,
ez a távoli ragyogás.
Nagyot bámul a vasutas.
Hát felszállás!
Éjszakai vonatozás.
Ezeregy tonna húz a háztetõk fölé,
a fekete égbe a fény beletép.
Gyöngysor csörömpöl a csillagok közé,
ahol a sínpár nem kötelék.
Nagyon szép ez a ragyogás,
nagyon jó ez a repülés.
Nem is hallik az ugatás.
Felszállás!
Éjszakai vonatozás.
Felszállás!
Derengõ fényben, messze lenn,
egy félénk ember békét int felénk
(int felénk).
Repülni sajnos nem jöhet,
áttetszõ üvegteste gyenge még (gyenge
még).
Nagyon szép ez a repülés,
ez a távoli ragyogás.
Nagyot sóhajt a vasutas.
Elszállás!
Éjszakai vonatozás.
Elszállás!
A szívem csóvát húz, a lelkem szétszakad,
magam is könnyen szétzuhannék.
A madarak meglátnak, és ránkbólintanak,
a radarok néznek, s nem értik, miért.
Nagyon jó ez a repülés,
nem is látszik a vasutas.
Nem is hallik a fütyülés.
Felszállás!
Éjszakai vonatozás.
