Az LGT összes kislemeze

Az LGT összes kislemeze (1971-1984) Album
1. Ha volna szíved 2. Boldog vagyok 3. Érints meg 4. Kenyéren és vízen 5. Segíts elaludn i 6. Hej, gyere velem 7. Csak egy szóra 8. Csavargók angyala 9. Szeress nagyon	10. Mindig csak ott várok rád 11. Miénk ez a cirkusz 12. Veled, csak veled 13. Annyi mindent nem szerettem még 14. Pokolba már a szép szavakkal 15. Kinn is vagyok, benn is vagyok 16. Segíts nekem 17. Már nem vigyázol ránk

Ha volna szíved

Ha volna szíved, visszajönnél hozzám.
Ha volna szíved, visszajönnél hozzám.
Hó a napban,
tûz a fagyban,
hõ a bajban - lennél.

Ha volna szíved, szó lenne, ha szólnál.
Ha volna szíved, könny lenne, ha sírnál.
Kék a zöldben,
só a könnyben,
út a ködben - lennél.

Kék a zöldben,
só a könnyben,
út a ködben - lennél.

Ha volna szíved, vízcsepp volna a szélben.
Ha volna szíved, enyém lenne már régen.
Szín a fényben,
mécs az éjben,
kéz, ha kérem - segíts!

Boldog vagyok

Oly messze voltál (messze voltál),
oly messze voltam,
oly halkan szóltál (halkan szóltál),
még meghallottam.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal
- és mégis szól a dal.

Szótenger áradt,
hangorkán zengett,
szívdobbanások
rázták a csendet.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
hogy veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal
- és mégis szól a dal.

Most új a reggel (most új),
és új a napfény,
és új az élet (új),
és újra élek.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
hogy veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal.

Boldog vagyok,
boldog vagyok,
veletek vagyok,
a boldogság még vihart kavar,
de szól a dal.

Érints meg

Fordítsd felém a lépted,
egyszer el kell érned,
láss át falakon, téglán,
az idõ szíve dobol már,
hív hozzám.

Mért félsz, érints meg engem,
mért vársz, érints meg engem,
mért élsz, érints meg engem,
és szeress, ahogy neked is jó.

Ránk zuhannak a percek,
és napokká lesznek,
elnémulnak a szájak,
mert ilyet eddig még filmen
sem láttak.

Mért félsz, érints meg engem,
mért vársz, érints meg engem,
mért élsz, érints meg engem,
és szeress, ahogy neked is jó.

És ha ajtódban állok,
a cipõm mellett járok,
fáradt árnyék a társam,
csak szólj, és szavad megráz,
mint az áram.

Mért félsz, érints meg engem,
mért vársz, érints meg engem,
mért élsz, érints meg engem,
és szeress, ahogy neked is jó.

Kenyéren és vízen

Ha azt tenném, amit neked szabad,
kenyéren és vízen érne a nap.
Ha azt mondanám, amit mondasz rég,
kenyerem és vizem se volna még.

Ha rád kéne hagynom az összes hibád,
kenyéren és vízen sírnék inkább.
Ha úgy félnék, ahogy te szoktál,
kenyerem és vizem se venném már.

Ha látnám benned, mi szép lehet,
kenyéren és vízen élnék veled.
Ha üres kezekkel jönnél hozzám,
kenyerem és vizem megosztanám.

Segíts elaludni

Segíts elaludni, segíts elaludni, segíts elaludni,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!

Az álom hazavisz engem,
ott, hol szabad a kedvem.
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Szédült álmok robbannak bennem,
ha nem segítesz most, haza kell mennem.
Segíts, segíts, segíts, segíts, segítség!
Ó, most az egyszer még...

Segíts elaludni, segíts elaludni, segíts elaludni,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!

Fáradt már a testem,
fáradt már a lelkem.
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Ne akarjál most semmit t?lem,
álmok zuhannak fel-alá bennem,
Segíts, segíts, segíts, segíts, segítség!
Ó, most az egyszer még...
Segíts, segíts, segíts, segíts, segítség!
Ó, most az egyszer még...
Segíts, segíts, segíts, segíts, segítség!

Segíts elaludni, segíts elaludni, segíts elaludni,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!

Fáradt már a testem,
fáradt már a lelkem.
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Kicsavart citrom már a szívem,
eldobnám, de nem ereszt engem.
Segíts, segíts, segíts, segíts, segítség!
Ó, most az egyszer még...

Hej, gyere velem

Hajnalban kopogj ajtómon,
reggel már a lábaddal dobogj.
Hej, gyere velem,
hej, gyere velem,
hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj, hej!
Éld egyszer velem az életem.

Délelõtt keress utcákon,
délután az arcomba nevess.
Hej, gyere velem,
hej, gyere velem,
hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj, hej!
Éld egyszer velem az életem.

Az este is veled érkezzen,
éjszakád is mindig add nekem.
Hej, gyere velem,
hej, gyere velem,
hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj.
Hej, gyere velem, ne félj, hej!
Éld egyszer velem az életem.

Hej, gyere velem,
hej, gyere velem,
hej, gyere velem,
hej, gyere velem.
Hej, hej, yeah.

Csak egy szóra

Még rólad zenél a dal,
ó, rólad zenél,
még rólad beszél a zaj,
ó, rólad beszél.

Csak egy szóra,
csak egy szóra,
állj még elém,
állj még elém,
állj még elém, ne menj tovább.

Még álmom helyén te állsz,
ó, mindig te állsz,
még csillag helyén te jársz,
ó, mindig te jársz.

Csak egy szóra,
csak egy szóra,
állj még elém,
állj még elém,
állj még elém, ne menj tovább.

Arcodat õrzi az arcom,
álmodat õrzi szemem,
léptedet õrzi a léptem,
illatod õrzi kezem.

Már fáradt madár a szó,
ó, fáradt madár,
már vállamra száll a hó,
ó, késõre jár.

Csak egy szóra,
csak egy szóra,
állj még elém,
állj még elém,
állj még elém, ne menj tovább.
Állj még elém, ne menj tovább.

Csavargók angyala

Minden út visz valahová,
lehet, hogy jófelé, lehet, hogy nem,
de mindenkinek el kell indulni valamerre.

De hogy ez az út majd merre menne,
mégsem kérdezem,
elkerülni sorsom úgysem tudnám,
mer' sorsom a végzetem.

De tudom,
felettem a kék ég, és addig nem kell semmi más,
felettem a kék ég, és addig nem kell semmi más.

Szegény jó anyám is mindig mondta:
"Mi lesz belõled, fiam?
Más ember örül, hogy luk van a száján,
s marad, ahol van."

Reggel a cipõmben volt egy béka,
ingem szétszakadt,
és a lukakon a föld csókolja
puszta talpamat.

De tudom,
felettem a kék ég, és addig nem kell semmi más,
felettem a kék ég, és addig nem kell semmi más.

A csavargóknak is jut még egy angyal,
sok dolga van velem,
nem az ágyban végzem, hajt a vérem
át az életen.

De addig
vigyáz rám egy angyal, vigyáz, hogy merre lépjek én,
nem hagy el, ha baj van, vigyáz, hogy merre lépjek én.

Szeress nagyon

Megrázta vad haját a nyár,
sikítva elszaladt,
a szép csodáknak vége már,
de megtaláltalak.

Gondold meg,
és szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, ezt akarom,
ez az, ami kéne,
ez az, ami kéne.

Ha várlak téged, úgy érzem,
egy éve várok már,
ha nézlek téged, úgy kérem,
vigyázz nagyon reám.

Gondold meg,
és szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, ezt akarom,
ez az, ami kéne,
ez az, ami kéne.

Meleg szavaddal alszom el,
arcoddal ébredek,
a ház falára írom fel
magamban a neved.

Gondold meg,
és szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, ezt akarom,
ez az, ami kéne,
ez az, ami kéne.

Ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon,
ó, szeress nagyon.

Mindig csak ott várok rád

Hol vagy, hol vagy?
Milyen szél fújt el?
Hol vagy, hol vagy?
Milyen szél sodort el?

Mindig csak ott várok rád,
hol a napból nem nõ sugár.
Mindig csak ott várok rád,
hol az élet folyója áll.
Mindig csak ott várok rád,
hol az álmom száll.
Mindig csak ott várok rád,
ahol senki senkit nem vár.
Mindig csak ott várok már.

Hol vagy, hol vagy?
Milyen szél fújt el?
Hol vagy, hol vagy?
Milyen szél sodort el?

Mindig csak ott várok rád,
ahol csak te jöhetsz, s nem indulsz el.
Mindig csak ott várok rád,
hol csak te lehetsz, ki nekem még kell.
Mindig csak ott várok rád,
hol térdel a szó, és szólni nem mer.
Mindig csak ott várok rád,
hova te küldtél, s magamtól mentem.

Mindig csak ott várok rád,
hol a forró fákról hull a harmat.
Mindig csak ott várok rád,
hol a felhõk is tûzbõl vannak.
Mindig csak ott várok rád,
hol a lángok is engem akarnak.
Mindig csak ott várok rád,
hol az árnyék is elhagyott.

Hol vagy, hol vagy?
Ó, milyen szél fújt el?
Hol vagy, hol vagy?
Ó, milyen szél sodort el?
Hol vagy, hol vagy?
Többé nem kereslek már...

Miénk ez a cirkusz

Lehetsz fent, és lehetsz lent,
fentrõl lent van baj, és lentrõl pedig fent.
Ó, az óriás vállán törpe áll, és büszkén trombitál:
"De nagyra nõttem már!"
Tudod jól, számíthatsz rám,
nálam mindig van egy újabb mutatvány.
Ó, s ha ketrec nélkül morgok kicsit, ne izgasd magad;
tudod, itt senki nem harap.

Míg a törpe ordibál,
míg az óriás félreáll,
míg az õrült körbejár,
miénk ez a cirkusz,
itt mindenkire szerep vár.

Szól a fej: "Hajtani kell!"
De a jó bringákra mások szálltak fel.
És én a görkorcsolyás álmok mögött gyalog maradtam,
de nincs egy rossz szavam.
Állj mögém, szurkolj nekem,
és ha együtt nyerünk, hajolj meg velem.
Ó, a páholyból majd éljenzés és virág száll felénk;
nekem ez épp elég.

Míg a törpe ordibál,
mert az óriás vállán áll,
míg az óriás félreáll,
mert a törpe ordibál,
míg az õrült körbejár,
miénk ez a cirkusz,
itt mindenkire szerep vár.
Mindenkire szerep vár.

Ha én vagyok én, és te vagy te,
ki a bohóc, én vagy te?
Ha én vagyok én, és te vagy te,
ki megy ki, és ki jön be?
Ha én vagyok én, és te vagy te,
ki megy fel, és ki jön le?
Ha én vagyok én, és te vagy te,
ki a bohóc? Én meg te.

Kússzunk fel, a lépcsõ vár,
kár, hogy néhány csúszda megfordítva áll.
És lenn a háló kissé elszakadt, de így izgalmasabb,
s van, aki nézi csak.
Tudnod kell, fontos szabály:
ha a legkisebb a legtetõre áll,
Õ mindenkinél ügyesebb, és fentrõl mindent lát;
figyeld az õ szavát.

Miénk ez a cirkusz.
Mindenkire szerep vár.
Miénk ez a cirkusz.

Min-den-ki-re szerep vár.
Min-den-ki-re szerep vár.

Veled, csak veled

Várlak még minden rossz napon,
kereslek hûvös ágyakon.
S minden éjszakám csak újabb ébredés,
hogy mindegy már, hogy hol vagyok,
ha nem vagy ott.

Gyûlöltem utánad sokat,
öleltem egyre másokat.
S minden kedves csak egy kedves lány maradt,
aki jól szeret, de szeretve nincs,
hát elmehet.

Veled szálltam,
mással elmegyek,
veled éltem,
mással úgy teszek,
veled láttam,
mással nem merek,
veled jó volt,
veled, csak veled.

Senki sem emlékeztet rád,
mások és mégis olyan egyformák.
S egyre fáradtabban üldözök tovább
egy érzést, amit te adtál,
egy éjszakát.

Látlak sok szerelmes napon,
mással, a másik oldalon.
És a legszebb bûnöm bennem úgy feszül,
mint a kék ruhád a testeden,
egy régi reggelen.

Veled szálltam,
mással elmegyek,
veled éltem,
mással úgy teszek,
veled láttam,
mással nem merek,
veled jó volt,
veled, csak veled.

Várlak az értelmetlen csendben,
várlak sok hazug éjjelen.
S minden érintésben, amit megkapok,
csak azt érzem, hogy mindegy kivel
s hol vagyok.

Várlak még minden rossz napon,
kereslek hûvös ágyakon.
Minden pillanat egy újabb ébredés,
de te nem tudod, ha nem vagy ott,
már minden túl kevés.

Veled szálltam,
mással elmegyek,
veled éltem,
mással úgy teszek,
veled láttam,
mással nem merek,
veled jó volt,
veled, csak veled.

Veled szálltam,
Átszeretni az éjeket,
veled, csak veled,
veled éltem,
veled tenni azt, amit nem lehet,
veled, csak veled,

veled láttam,
veled hinni úgy, ahogy nem merek,
veled, csak veled,
veled jó volt,
veled tenni azt, amit nem teszek.
veled, csak veled.

Veled szálltam,
veled, csak veled,
veled éltem,
veled, csak veled,
veled láttam,
veled, csak veled,
veled jó volt,
veled, csak veled.

Veled szálltam,
veled, csak veled,
veled...

Annyi mindent nem szerettem még

Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.

Csak annak nyújtok kezet, aki nem fogja le,
a barátság is, ha kötelezõ, nekem nem kell semmire,
hozzád vagyok kötve, amíg jó, jó veled,
de sose ölelj csak azért, hogy nehogy elmenjek.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.

Megértem, ha éretlen a gyümölcs még a fán,
elviselem, ha tíz narancsból egy citrom jut rám,
de szomjan halnék rögtön, hogyha elhallgatnám:
azt akarom, hogy a kert kapuját már senki se zárja rám.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.

Ne beszélj nekem a türelemrõl,
ne beszélj nekem az életrõl,
ne beszélj nekem a szerelemrõl.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.

Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.

Figyeld, amit mondok, nehogy félreértsd,
én nem akarom, hogy a nevemet a rosszak közé vésd,
én nem akarok semmit, csak mindent, ami van,
s ha téged akarlak, hadd múljon ez csak rajtam.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem még.
Mert én annyi mindent nem szerettem mé-é-ég.

Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem szerettem még.
Annyi mindent nem...

Pokolba már a szép szavakkal

Hiába hitték annyian,
s hirdették boldogan,
mit hoz a holnap.
Hiába szép, ha messze van,
messzebb egy életnél.
Hiába él, ki csak remél,
hiába szól, ki mást ígér.

Hiába hangzott fényesen,
hiába szólt a "Gyõzelem!",
ha nem nyert senki sem.
Hiába foglalták aranyba, kõbe,
hiába fogadjuk égre és földre,
hiába eskü és hiába szentbeszéd.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Hiába ígérsz lelkesen,
másképp történt minden,
ami megtörtént velem.
Jelen és múlt az életem,
így nem csal meg sosem.
Szó csak a szóra válaszol,
nem hiszem már, ha szépen szól.

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Arcom kezembe temetem...
Láttam én is kerteket
az üres termekben.
De hiába mondom el dallal és csenddel,
hiába hallgatom csillogó szemmel,
hiába, hiába ordítom hangosan:

Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!
Pokolba már a szép szavakkal,
szeress egy kicsit jobban!

Kinn is vagyok, benn is vagyok

Kinn a fény, benn a varázslat,
kicsi vonatom jelez: engedj be!
Engedj be, csak egy kicsit, csak egy csöppet,
szívem zakatol, s a vágyaim üldöznek.

Errõl álmodtam rég,
veled álmodni ó, de szép!

Varázsfütty, pöfög a mozdony,
veled vonatozok a mennyekbe.
Menjek-e be, vagy maradjak benn?
Ha te is benne vagy, hát maradj még velem!

Errõl álmodtam rég:
két helyen egyszerre ó, de szép!
Errõl álmodtam rég,
itt a varázslat ó, de jó, de szép!

Kinn is vagyok, benn is vagyok,
jaj, de nagyon boldog vagyok.
Kinn is vagyok, benn is vagyok,
jaj, de nagyon...

Ha akarod, leszel a fûtõ,
veled vonatozok egy helyben.
A kocsiban benn (kinn) megpihenhetsz,
a vonat zakatol, tûz van a kéményben.

Errõl álmodtam rég:
két helyen egyszerre ó, de szép!
Errõl álmodtam rég (tûz van a kéményben),
itt a varázslat ó, de jó, de szép!

Kinn is vagyok, benn is vagyok,
jaj, de nagyon boldog vagyok.
Kinn is vagyok, benn is vagyok,
jaj, de nagyon...

Elmennék, hogy újra jöhessek,
kicsi vonatom jelez: engedj ki!
Alagút ki (be), alagút be (ki),
csak egyet fordulok, hisz a mozdonyt én vezetem. (Ki?)

Errõl álmodtam rég:
két helyen egyszerre ó, de szép!
Errõl álmodtam rég (fütty van a kéményben),
itt a varázslat ó, de jó, de szép!

Kinn is vagyok, benn is vagyok,
jaj, de nagyon boldog vagyok.
Kinn is vagyok, benn is vagyok,
most már nagyon boldog vagyok.

Kinn is vagyunk, benn is vagyunk,
jaj, de nagyon boldog vagyunk.

Segíts nekem

Akármilyen régen volt,
még látom, hogy hajnalig várt,
és elveszni éveken át nem hagyott.
Akármilyen szépen szólt,
hogy szabad és felnõtt vagyok,
s csak magamért aggódhatok - de nem tudok.

Segíts nekem! Segíts nekem!

Én is addig létezem,
míg valaki értem is van,
míg valaki boldogtalan nélkülem.
Én is addig élhetek,
míg valaki gondol velem,
míg valakiért élhetem az életem.

Segíts nekem! Segíts nekem!

Ha nincs elég erõm futni magamért,
segíts, segíts nekem! Segíts nekem!

Mikor arra ébredek,
hogy mindegy a perc és a nap,
már valami abbamaradt, elveszett.
Mikor arra ébredek,
hogy senki sem ébreszt fel,
és kelteni senkit se kell, elmegyek.

Segíts nekem! Segíts nekem!
Segíts nekem! Segíts nekem!

Ha nincs elég erõm futni magamért,
segíts, segíts nekem! Segíts nekem!
Segíts nekem! Segíts nekem!

Segíts nekem!
Segíts nekem!

Már nem vigyázol ránk

Már nem vigyázol ránk,
bár említjük még néha a nevedet.
Már nem vigyázol ránk,
itt rég nincs már szereped.
Hol jársz?

Hanyatlik a kéz, mely egymásért mozdul,
idegen az arc, mely arcomhoz fordul.
Sírnál, hogyha látnád.

Már nem vigyázol ránk.
(Régen nem vigyázol ránk.)
Amit adtál, már elveszett.
Már nem vigyázol ránk,
te nem vagy már, csak a név, csak a szó.
Hol jársz?

Elakad a hang, mely egymásér' szólna,
elapad a perc, mely egymásért múlna.
Sírnál, hogyha látnád.

Már nem vigyázol ránk.,
csak szól, de semmit se mond: "szeretet".
Már nem vigyázol ránk,
és nem tanultunk tõled.
Hol jársz?

Bizonytalan így az ember, ha mozdul,
simogató kedve ütésbe fordul.
Sírnál, hogyha látnád.

Már nem vigyázol ránk.
Már nem vigyázol ránk.
Már nem vigyázol ránk.