| Locomotív GT (1971)
Album
1. Egy dal azokért,
akik nincsenek itt
|
 |
Egy dal azokért, akik nincsenek itt
Csak sötétség jut a fél világnak,
s orvosság sincs a csalódásra,
s nagyobb az árnyék, mint a fény
- hallgass, mert valaki kér:
Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt.
Gyertyalángként reszket sok élet,
s a vihar elfújhat téged,
az árnyék elõtted lépked
- hallgasd, hogy egyszer kértek:
Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt.
Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt.
Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják.
Mondj egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják,
egy dalt azokért, akik nincsenek itt,
egy dalt azokért, akik várják...
Sûrû sötétre ébred a nappal
- holnap nem jön a reggel.
Félelem bújik el félszavakban
- ha holnap nem jön a reggel.
Mondd meg, hogy mire vársz egymagadban
- ha holnap nem jön a reggel.
S mondd meg, hogy kire vágysz egyre jobban
- ha holnap nem jön a reggel.
Várod a Napba öltözött lányt,
várod a Napba öltözött lányt.
Kell egy kis fénysugár, ami éltet
- ha holnap nem jön a napfény.
Kell még egy félmosoly, amit féltesz
- ha holnap nem jön a napfény.
Kell még egy arcvonás, amit láthatsz
- ha holnap nem jön a napfény.
S kell egy lány, aki ott alszik nálad
- ha holnap nem jön a napfény.
Hozd el a Napba öltözött lányt,
hozd el a Napba öltözött lányt!
Száll fenn a Nap, nézd, hogy száll fenn a Nap,
tán egy darab nálad marad.
Mondd meg, hogy mire vársz egymagadban
- ha holnap nem jön a hajnal.
Mondd meg, hogy kire vágysz egyre jobban
- ha holnap nem jön a hajnal.
Mondd ki végre nevét, tudjam én is
- ha holnap nem jön a hajnal.
Arcán hozza a fényt, lássam én is
- ha holnap nem jön a hajnal.
Hozd el a Napba öltözött lányt,
hozd el a Napba öltözött lányt!
Olyan könnyû fenn a lépte - egy szál kötélen,
olyan, mintha sosem félne - egy szál kötélen.
Dobpergésben sápadt arcok
bámulják õt - csak õt, õt.
Olyan nehéz lenn az álom - ólom a súlya,
köteleket fon a mából - ólom a súlya.
Félelmének lázrózsái
szétnyílnak már.
Ha felébred, álmát látja - távoli
fényben,
ha elalszik, élet várja - távoli mélyben.
Kötéltáncot jár közöttünk,
míg rosszul lép, lép, lép, lép,
lép.
A tengelykezû félember nem fél,
a tengelykezû félember megél.
Hogyha ketten találkozunk,
mi még mindig kezet fogunk.
A tengelykezû félember nem szól,
rozsdás agya csak egy szót ért jól.
Ha meghívod egy italra,
kezét érted tûzbe rakja.
A tengelykezû félember egy nap
egy egészbõl két részre szakadt.
Egyik felét otthon hagyja,
este legyen ki fogadja.
Hej, ott állsz, hol semmi nincs,
hej, ott vársz, hol senki nincs,
hej, a bánat nem nagy kincs,
hej, ne késs, hogy egyet ints.
Én szólok hozzád,
én szólok hozzád.
Hej, egy száj most megtagad,
hej, ha szólsz, már nincs szavad,
hej, a sár csak rádragad,
hej, és másod nem marad.
Én szólok hozzád,
én szólok hozzád.
Hej, a vágyad megkopott,
hej, az álmod elfogyott,
hej, a társad elhagyott,
hej, ha fáj, majd megszokod.
Én szólok hozzád,
én szólok hozzád.
Hej!
Hej!
Hej! Hej!
Hej!
Hej!
Hej!
Én most kérlek,
mikor fázik a szó, a lélek.
Én most kérlek,
mikor fáraszt már az élet.
Én most kérlek,
mikor olvad a hó, a jéghegy.
Én most kérdlek:
mikor olvad meg a szíved?
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Kék az árnyék,
mikor zöldell a völgy, csak járnék.
És csak szállnék,
ahol boldog a föld, megállnék.
És csak állnék,
álmaidra úgy vigyáznék.
És csak élek,
éveimre visszanézek.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Ná - nánáná - nánáná.
Ná - nánáná - nánáná.
Ná - nánáná - nánáná.
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Az ordító arcoknak semmi se fáj,
agyamba' hangjuk egy dalt kalapál,
de hamis a dal, és a fejem úgy fáj.
Tõlük félek én,
tõlük félek én,
tõlük félek én.
Ordító arcok: egy csúnya kép,
foguk helyén csak egy fûrészgép,
a szavaknak szõnyegét õk szedik szét.
Tõlük félek én,
tõlük félek én,
tõlük félek én.
Ordító arcoknak semmi se fáj,
agyamba' hangjuk egy dalt kalapál,
szörnyû a dal, és a fejem úgy fáj.
Tõlük félek én,
tõlük félek én,
tõlük félek én.
Tõlük félek én,
tõlük félek én,
tõlük félek én.
Tõlük félek én,
tõlük félek én,
tõlük félek én.
Tõlük félek én.
Néha, mikor jókedvûen ébred,
egyszerre csak énekelni kezd egy dalt.
Sose mondd a mamának
azt, hogy hamis a hangja,
sose mondd a családnak,
hátha nem is úgy hallja.
Háta mögött úgyis összenéztek,
mikor kisfiának hív, mint réges-rég.
Sose mondd a mamának
azt, hogy hamis a hangja,
sose mondd a családnak,
hátha nem is úgy hallja.
Énekel egy dalt magában,
és a víz zuhog a kádban.
Sose mondd a mamának
azt, hogy hamis a hangja,
sose mondd a családnak,
hátha nem is úgy hallja.
Aznap nálatok már szent a béke,
és hogy már ne legyen vége, annyi kell,
hogy sose mondd a mamának
azt, hogy hamis a hangja,
sose mondd a családnak,
hátha nem is úgy hallja.
Sose mondd a mamának
azt, hogy hamis a hangja,
sose mondd a családnak,
hátha nem is úgy hallja.
Náná-nánáná.
Náná-nánáná-náná.
Szeretni, ó igen, ez nagyon szép,
szeretni, ó igen, régen ezt szeretnéd.
Mégsem tudsz még jól szeretni, érzed,
a szerelem egy szó, mit még meg nem értesz
jól, igazán jól,
jól, igazán jól,
jól, igazán jól
- ez így mégsem jó,
nem nekem való,
sajnálom - mégsem, ó...
Ha szeretnek, ó igen, az nagyon jó,
ha szeretnek, ó igen, ez nagyon biztató.
Mégsem tudnak jól szeretni téged,
a szerelem egy szó, mit még más sem értett
jól, igazán jól,
jól, igazán jól,
jól, igazán jól
- ez így mégsem jó,
nem nekem való,
sajnálom - mégsem, ó...
Mégsem tudnak jól szeretni téged,
a szerelem egy szó, mit még más sem értett
jól, igazán jól,
jól, igazán jól.
Ó, enélkül bárhova visz lépted,
még az élet perceit sem éled
jól, igazán jól,
jól, igazán jól,
jól.
Royal blues (Gipszeld be a kezed)
Reggel, ha felkelsz,
senki nem hoz ágyba reggelit.
Reggel, ha felkelsz,
dróttal fûzöd össze ingeid.
Hú-ú, szomorú ez így.
Délben, ha elmégy,
senki nincs, ki jó utat kíván.
Délben, ha elmégy,
egy lélek sincs, ki este wisszawár.
Hú-hú, szomorú ez már.
Ná-náná-nánáná.
Eljött az este,
hátad mögött üres nappal áll.
Eljött az este,
s újra veled csillog a Royal.
Há-há, szomorú ez már.
Gipszeld be a kezed,
ó, a kezed,
ha cikit akarsz játszani,
gipszeld be a kezed.
Úgyis mindegy neked,
hú, mindegy neked,
csak zenésznek tudj látszani,
úgyis mindegy neked. - Hú!
Gipszeld be a kezed,
gipszeld be a kezed,
ha cikit akarsz játszani,
gipszeld be a kezed.
