LGT: LGT X.

LGT X. (1982) Album

1. Zenevonat
2. A siker
3. A síneken
4. Portoriko 69
5. Holnap
6. Lesz-e még
7. Rágógumi megszokás
8. Valaki
9. A szél lassan elfújja az utolsó dalom

Zenevonat

Nekem jó, s annak se árt, akin átmegy,
nekem kell, s hozza a hangjaimat,
nem is baj, ha mindenem, mindenem rámegy,
ha jár a zenevonat,
ó, a zenevonat.

Mikor áll, füstízû könnyeket hullat,
mikor megy, lelkesen hajtom és hajt,
mikor száll, rózsaszín gõzöket fújtat,
de jár a zenevonat,
ó, a zenevonat.

Aki szép, aki jó, aki bölcs, aki nem,
aki fél, aki hõs, aki sír, aki nem,
aki áll, aki fut, aki száll, aki nem,
mind, mind felszállhat velem.

Megyünk majd elhagyott s felszedett pályán,
megyünk majd, s kergetünk csillagokat,
megyünk majd romhegyek, tengerek hátán,
jár a zenevonat,
ó, a zenevonat.

Aki lány, aki szûz, aki vén, aki nem,
aki küzd, aki gyõz, aki tûr, aki nem,
aki tesz, aki nyer, aki veszt, aki nem,
aki ad, aki kér, aki kap, aki nem,
aki húz, aki tol, aki von, aki nem,
aki szív, aki fúj, aki nyel, aki nem,
aki oszt, aki szid, aki ért, aki nem,
szálljon fel velem!

Oh, nem zavar semmilyen hullám,
oh, nem zavar, meddig is tart,
megyünk majd, mondanám merre, ha tudnám,
de ez csak zenevonat,
ó, zenevonat.

A siker

Én is hajtottam a sikerért,
úgy, mint mindenki, ki egyszer élt,
s volt, hogy nem volt ünnepem,
és volt, ki ünnepelt velem.
S néhány jó ütés
ott volt a szívemen.
S volt, ki szurkolt lelkemért,
s nyújtotta kezét,
s azóta se ért.

Van, ki attól nagy, ha rámlegyint,
s lett, ki jó hozzám, és bölcsen int:
"Hajts! A kézjegy nem segít. Hajtsd!"
- s a mozdony felsikít.
S aki föntrõl lép,
az már csak lejjebb ér.
S mondd, a koldus mennyit ér,
ha nem kenyérre kér,
s hálát nem ígér.

Szórd a széllel szét magad,
s egy név egy kõre rátapad.
Ez nagy siker. (Nagy siker. Nagy siker.)
Feljebb égesd önmagad,
s a csillagod lesz kormosabb.
Ez szép siker. (Szép siker. Szép siker.)

Látod, egyszerû és nem nehéz,
arcunk rossz fotókról visszanéz.
Ó, a siker ennyit ér,
s a lift a földre visszatér.
És a rossz plakát
majd szépen szétszakad.
Ó, ha elköszöntünk mind,
a bohóc ránkkacsint,
egy dal majd rálegyint.

Ó, ha elköszöntünk mind,
ó, egy dal majd rálegyint.
Ó, ha elköszöntünk mind...

A síneken

Isteni jól gurul a világ,
s a kerekek a fülembe csattogják,
milyen jó nekem.
A kilók, a tonnák, a megatonnák
csak ontják benne az energiát
a síneken.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem vagy jön felém a síneken.

A jól párnázott pullmanokon
a jobbak ülnek, mert így akarom.
Ugye jól hiszem?
Sõt, még azt is lefogadom,
aki ott ül nekem nem rokonom,
nem is pont ilyen.
A nagy kérdés a helyzetem,
hogy fut velem vagy jön belém a síneken.

Mind ott vagyunk, mind itt vagyunk,
mind ott vagyunk, mind itt vagyunk,
mind ott vagyunk a síneken.
Mind itt vagyunk, mind ott vagyunk,
mind itt vagyunk, mind ott vagyunk,
mind itt vagyunk a síneken.
A nagy kérdés a helyzetem,
de azt hiszem, hogy sínen vagyunk a síneken.

- Mondjátok, van-e itt fék, vagy ez hülyeség, nem kell már?
- Nem kell?
- Számít-e valamit még, ha a síneken ember áll?
- Mind itt vagyunk, mind itt vagyunk!
- Mondd meg, ha nagyon elég, én hogy szálljak ki majd?
- Miért?
- Mondd meg, hogy tudod-e még, mire hajt?

- Mondjátok, van-e itt fék? Vagy ez hülyeség?

Engem sohase kérdeznek,
akik hideg fejjel befûtenek
a síneken.
A kilók, a tonnák, a megatonnák
ha sínre tesznek,
há', nincs tovább a síneken.
S ha valahol hiányzik egy kerék,
biztos magam is ott állnék a síneken.

Portoriko 69 (Instrumentális)

Holnap

Adj tért a hitnek,
míg jót remél,
adj tért a hitnek,
ne bántsd, akkor se, ha idegen még.
Adj tért az észnek,
mindegy kié,
adj tért az észnek,
s ne félj, az se szégyen, hogyha nem a tiéd.

Holnap: néha olyan messze.
Holnap: féltem is, hogy lesz-e.
Mondd, mit tehetnék?
Holnap: jobb az, amit vártam.
Holnap: itt fogant a mában.
Mondd, lehet-e szép?

Adj tért a srácnak,
hadd nõjön fel,
adj tért a srácnak,
ne mondd, hogy a holnapjáért vesszük el.

Holnap: néha olyan messze.
Holnap: féltem is, hogy lesz-e.
Mondd, mit tehetnék?
Holnap: jobb az, amit vártam.
Holnap: itt fogant a mában.
Mondd, lehet-e szép?

Nézd, a sok embert: a szívek ugyanúgy vernek.
Nézd a sok sírt: az öklök ugyanúgy vertek.

Adj tért a másnak,
mért vesszen el?
Adj tért a másnak,
ne félj, attól kevesebb még nem leszel.

Holnap: néha olyan messze.
Holnap: féltem is, hogy lesz-e.
Mondd, mit tehetnék?
Holnap: jobb az, amit vártam.
Holnap: itt fogant a mában.
Mondd, lehet-e szép?

Holnap: néha olyan messze.
Holnap: féltem is, hogy lesz-e.
Mondd...

Lesz-e még

Egyszer jussak oda, nem bánom,
ha utána lelöknek a sziklákon,
de lássam, amit képzelek csak.
Egyszer még, amíg lemegy a Nap,
lássam azt, ami igazi maradt,
lássam, amit kérhetek csak.

Lesz-e még, hogy nem vonz már e Föld.
Lesz-e még, mi bennem összetört?
Lesz-e még, mi nem volt, s összedõlt?
Lesz-e még, hogy messze már e Föld.

Mászunk fölfelé a rossz hegyre,
erõlködve és szenvedve,
visszük, védjük azt, amink van.
Sírunk, ha bármi is odaveszne,
de meg is roppanunk a terhekbe',
s bízunk drága láncainkban.

Lesz-e még, hogy nem vonz már e Föld.
Lesz-e még, mi bennem összetört?
Lesz-e még, mi nem volt, s összedõlt?
Lesz-e még, hogy messze már e Föld.

Mért vonz a Föld?
Mért húz a Föld?

Az élettel általába' nem laksz jól,
így hát kiharapunk egymásból,
a kisebb elfogy s a fûbe harap,
a jóllakott jobban a földbe ragad.
Hammm! (Hammm!)

Mondd! Mondd! Mondd!
Lesz-e még, hogy nem vonz már e Föld.
Lesz-e még, mi bennem összetört?
Lesz-e még, mi nem volt, s összedõlt?
Lesz-e még, hogy messze már e Föld.

Lesz-e még, hogy nem vonz már e Föld.
Lesz-e még, mi bennem összetört?
Lesz-e még, mi nem volt, s összedõlt?
Lesz-e még, hogy nem vonz már a Föld.

Az élettel általában nem laksz jól,
így hát kiharapunk egymásból,
a kisebb elfogy s a fûbe harap,
s a jóllakott jobban a földbe ragad.
Hammm!

Rágógumi megszokás

Veled együtt rágom én az életem.
Csak az íze lett enyém, és éhezem.
Ez a szinte jó, ez az újra rágható:
rágógumi megszokás.
Ez a kiköpött mámor.

Tudom, ettõl nem laksz jól, de jól harapsz.
Nesze semmi, fogd fel jól, és így maradsz.
Ez az ízvilág, ez a "mint a boldogság".
Rágógumi megszokás.
Neked ez jut.

És ha ez jut, rágjuk együtt.
Régen nyeljük, mégsem esszük.
Eddig nyúlik, többet nem tud.
Hosszan rágható.

Te is ráharaptál rég, és most rághatod.
Ez is könnyen robban szét, és fújhatod.
Ez egy nagy recept, abbahagyni nem lehet.
Rágógumi élvezet.

Fel ne fújd, hogy másnak jobb van. (Ez isteni!)
Nem lesz ez se, hogyha robban.
Rágd meg újra, rágd meg jobban. (Ez isteni!)
Hosszan unható.

És a rágón letapadva állok,
be is rágok, és osztom a rágót,
s amíg osztom, ugyanolyat rágok.
Amíg osztható, rágd!

Ez az ízvilág, ez a "mint a boldogság".
Rágógumi megszokás.

Fel ne fújd, hogy másnak jobb van. (Ez isteni!)
Nem lesz ez se, hogyha robban.
Rágd meg újra, rágd meg jobban. (Ez isteni!)
Hosszan fújható.

Rágógumi: ez a világ.
(Ez a rágumi.)
(Berág, berág.)

Valaki

Valaki tûri az életemet, neve nincsen.
Valaki méri az élvezetet, aki nincsen.
Egykor neve is volt, helye is volt,
és mert magasan volt, valaki volt.

Valaki ítél az embereken, aki nincsen.
Valaki úr ma a helyzetemen, neve nincsen.
És míg tagadom õt, akarom õt.
Persze sehol a jel... Ki hiszi el?

Õ, aki névtelen és címtelen,
a Valaki nincs velem.

Ahol gond van: a "helyzet",
és a helyzet is névtelen,
és valaki mégis megteszi,
ami annyira képtelen.
Nincsen név és cím,
de már a pokol is néptelen,
így nem lesz kinek címezni, hogy
"Mit tettél velem?!"

Valaki meg akar ölni, de miért? Nem is értem.
Valaki le akar lõni, de még neve nincsen.
Mégis valahol áll, valamit vár,
és ha ideje már, idetalál.

Õ, aki névtelen és címtelen,
a Valaki nincs velem.

Valaki méri a napjaimat, ez minden.
Valaki veszti a harcaimat, neve nincsen.
Ha ez én lehetnék, mást szeretnék;
lennék valaki más, valami más.

Õ, aki névtelen és címtelen,
a Valaki nincs velem.

A szél lassan elfújja az utolsó dalom

A szél lassan elfújja az utolsó dalom,
a zongora térdig porban áll.
Egy banális blues még szól,
a magnó nyikorog, fáradtan forog,
nem is hallom tán, csak bennem szól.

A szél lassan elfújja az utolsó dalom,
s valahol hang nélkül leszáll.
Az operatõr még egy cigarettát sodor,
de nem is válaszol,
nem is baj talán, hisz nincs itt már.

A szél lassan elfújja az utolsó dalom,
a szél lassan elfújja az utolsó dalom,
de nem is baj, egy kicsit már unom...