| LGT V. (1976)
Album
1. Csak az jöjjön
|
12. Szelíd erõszak
|
 |
Figyelem, figyelem!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja,
csak az jöjjön, csak az jöjjön!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja,
csak az jöjjön, csak az jöjjön!
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
Amíg te játszottál a téren,
én billentyûket gyúrtam egy zongorán.
Táncoltam a kötélen, és majdnem leestem
- s a nézõtéren rajtad nevettem.
Még tizenöt sem voltam,
s megõrültem már a dobokért.
Átestél egy kanyarón és egy diplomán
- illemórán és tánciskolán.
És egyszer felgördült a függöny (függöny),
és szemben ült a tisztelt publikum,
Eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk
- kivéve, mit akkor se tudtunk.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
minden hangot ismernek a zongorán,
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.
Prágában a csilláron is lógtak
- s az autogramhoz egy rúzs volt a toll.
Kétszázezer ember vagy egy meghitt klub
- mindegy, hogyha szól a rock and roll.
Varsóban elveszett a Somló (Somló),
és zárva volt az információ.
Locomotiv-tortát küldött egy híres szakács,
- s Chicagóban szólt a rádió.
Londonban szótárt reggeliztünk
- de jobban esett volna egy fasírt.
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával
- Józsi tegezett egy bölcs fakírt.
Roppantul gyûlölök repülni
- én kimondottan tudom élvezni.
Szebbnél rosszabb szállodákban töltöm
életem
- telefonkönyv lett már a fejem.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
minden hangot ismernek a zongorán,
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.
Ültünk a járdán benzingõzben
- Friscóról meg született egy dal.
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
- és nem jött el az álomarcú lány.
Én csak a kék asszonyt szerettem,
és kotta nélkül játszom az életem.
A tengelykezû félember még mindig látogat,
de kértem már, hogy ringasd el magad.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
minden hangot ismernek a zongorán,
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elveszett fejek.
Anna doktor ujja morze,
- írógépén nem volt zsé betû.
Az erõsítõ megremeg, ha Arthur közeleg
- a barázdáról leugrik a tû.
Hordjuk a bal cipõt s a jobbat
- kezünk írja és játssza a dalt.
Én mondom a dallamát, és te a szövegét
- tolni kell a banda szekerét.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
minden hangot ismernek a zongorán,
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elveszett fejek.
A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián
minden hangot ismernek a zongorán,
és ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elveszett fejek.
Még és még,
még mindened kell nekem.
Még és még,
elégetem életem.
Nyitott kés a vágy, ha hív,
ó, rohan a szív.
Még, add még
a sót a könnyeidbõl.
Még, add még
a színt a szemeidbõl.
Bennem élj, adj és kérj,
ó, és ne félj.
Még és még,
tûrd, amit nem lehet.
Még és még,
törd szét az emlékeket.
Csak az kell, szeress még,
ó, szeress még.
Csak az kell, szeress még,
ó, szeress még.
Bennem élj, adj és kérj,
ó, és ne félj.
Még és még,
még mindened kell nekem.
Még és még,
elégetem életem.
Nyitott kés a vágy, ha hív,
ó, rohan a szív.
Mosolyt egy jó szóért,
választ egy levélért,
szíved az enyémért
- valamit mindig valamiért.
Rohanást idõért,
sóhajtást erõért,
látomást reményért
- valamit mindig valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal csak neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Tegnapot holnapért,
éjszakát nappalért,
ébredést álmokért
- valamit mindig valamiért.
Hallgatást magányért,
barátot barátért,
életet halálért
- valamit mindig valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal most neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Tudod jól, tudod jól,
ez a dal most neked szól.
Tudod jól, tudod jól,
a dal csak neked szól.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Ó, valamit valamiért.
Az lenne jó, az lenne jó, az lenne jó, hogyha
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki szeretné a jó zenét,
de mindenki tudná, hogy mikor elég,
és mindenki vállalna egy szólamot,
és mindenki fújná a dallamot.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
És mindenki tudná, hogy a zene segít,
és mindenki tudná, hogy mindenkin segít,
és mindenki tudná, hogy mirõl szól a
dal,
és mindenki tudná, hogy most mit is akar.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
És mindenki hagyná a másikat,
hogy énekeljen úgy, ahogy a szívébõl
fakad,
és mindenki várná a pillanatot,
mikor együtt fújhatjuk a dallamot.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki (mindenki), mindenki (mindenki), mindenki (mindenki), mindenki
(mindenki),
mindenki (mindenki), mindenki (mindenki), mindenki (mindenki), mindenki.
Mindenki, mindenki, mindenki, mindenki,
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki.
Mindenki...
Ahogy mindenki, én is megjöttem,
ahogy mindenki, néha én is elkéstem,
ahogy mindenki, néha én is nevettem,
ahogy mindenki, néha rosszat is tettem.
S ahogy mindenki, néha én is elhittem,
amit mindenki, s aztán mégis rájöttem,
hogy mi vagy nekem.
Ahogy mindenki, én is csókoltam,
ahogy mindenki, néha én is jó voltam,
ahogy mindenki, néha én is loptam már,
ahogy mindenki, sokszor én is sírtam már.
S ahogy mindenki, úgy én is felejtek,
s ahogy mindenki, úgy én is elmegyek.
Ahogy mindenki, én is elmegyek
egyszer...
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne hozz semmit nekem, csak magad.
Nem vagy álom, nem vagy emlék,
nem vagy elfelejtett gondolat.
Rádtaláltam, rádcsodáltam,
vártalak, oly soká vártalak.
Hagyd az ajtót tárva-nyitva,
rohanj hozzám, hogy már lássalak.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Ölelj engem, erõsebben,
bûvös körödben vágy éget el.
Rohanj hozzám, de csak hozzám,
ne szaladj el tõlem hirtelen.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Jönni, menni, látni, hagyni, tûrni kéne,
vagy átbeszélni sok-sok éjszakát,
hogy ne úgy lássuk a dolgokat és egymást
végre,
mint pohár vízben megtört ceruzát.
Annyi kérdés, annyi érzés izgatott már,
vágyak szültek újabb vágyakat.
Mi lenne, ha minden lámpa egyszerre zöldre állna:
összefutna az összes vonat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is.
Amíg gyerek voltál, mindent kipróbáltál,
most már kérik, fékezd meg magad.
Sárga villamosok között motoroztál,
s a fejeden nem volt bukósisak.
Utaztál már az ütközõn, s nem kapaszkodtál,
félvállról vettél tanácsokat.
Ezerszer az égõ tûzbe nyúltál,
és megégetted jól a mancsodat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld...
Már az elsõ pár lépéstõl
kezdve mondták,
hogyan tedd a saját lábadat.
És valóban: lépni, menni megtanultál,
s elmagyarázták a titkokat.
Sorompó, meg fék és piros lámpafüzér
arra is jó, hogy megvédd magad.
Érezd meg, hogy mikor engedd szabadon vágyad,
és mikor csillapítsd a másikat.
Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek: javulj meg.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld is, zöld is...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is.
Tiltott gyümölcs (tiltott gyümölcs) - édes,
még ha zöld is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is.
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld is, zöld is, zöld is,
zöld is...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is, zöld is, zöld is, zöld is, zöld...
Tiltott gyümölcs - édes, még ha zöld
is.
Tiltott gyümölcs - zöld is.
Tiltott gyümölcs...
Tiltott gyümölcs...
Fiú, valaki mondta, hogy az élet a tiéd lesz.
Fiú, valaki mondta, hogy az élet a tiéd lesz.
De másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy betût ebbõl a szóból,
másnak is kell, hogy valamit hagyjál,
egy cseppet egy marék sóból.
Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy,
valaki szívet ad neked, valaki mérget,
valaki régen jóllakott, valaki éhes,
valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.
Fiú, nem érted most, hogy ezt mér' mondom el
neked.
Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet.
Másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy betût ebbõl a szóból,
másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy cseppet egy marék sóból.
Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy,
valaki szívet ad neked, valaki mérget,
valaki régen jóllakott, valaki éhes,
valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.
Figyelem, figyelem!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja,
csak az jöjjön, csak az jöjjön!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja,
csak az jöjjön, csak az jöjjön!
Fiú, nem érted most, hogy ezt miért mondtam
el neked.
Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet.
Másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy cseppet egy marék sóból,
másnak is kell, hogy valamit hagyjál,
egy betût ebbõl a szóból.
Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy,
valaki szívet ad neked, valaki mérget,
valaki régen jóllakott, valaki éhes,
valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.
Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy,
valaki szívet ad neked, valaki mérget,
valaki régen jóllakott, valaki éhes,
valaki hozzád tartozik, valaki elmegy.
Ha a csend beszélni tudna,
négymilliárd hangon szólna
mindarról, mi bennünk rejtve él.
Vágy-dal szólna száz szólamra,
minden gondolat dobolna,
millió szó összefolyna,
ezer nyelven kavarogna,
s a világnak nem lenne titka.
Ha zene nélkül volna dallam
egy soha meg nem szólalt dalban,
megtudnád, hogy mit is akartam.
A csend minden nyelven hallgat,
szóra még sosem bírták,
azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád.
De több van, mit szemed láthat,
de több van, mit füled hall,
s van, akinek a csend szavak nélkül,
s van, akinek a csend szavak nélkül is vall.
Ha a csend beszélni tudna,
hol nevetne, hol meg sírna,
fekete is fehér volna talán.
Vallomások, látomások,
víziók és hazugságok,
érzések és kívánságok
megtörnének, széttörnének
tükörfalán a beszédnek.
Nézlek téged egy idõ óta,
valahol a semmi partján állsz,
napjaid, mint lejtõkön a labda,
s visszautat sehogyan, sehogyan, sehogyan nem találsz.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Életre ítélt egy zörgõ éjjel,
perceid, mint riadt vadlovak,
s nem azért oltják le a villanyt este,
hogy számolgasd a csillagokat.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Mindig olyan ajtók elõtt álltál,
amik mögött sosem vártak rád,
tér nevelt fel, meg a piszkos utca,
szavaidat ott tanulta szád.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Valakinek mindig útba' voltál,
elrúgtak, mint egy papírdobozt,
saját képeden sokszor tanultad,
az élet olykor pofonokat oszt.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Jó szavaknál sosem melegedtél,
nem zenélt neked a szeretet,
amikor meg épp eszmélni kezdtél,
elengedték már a kezedet.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Árnyékod áll mögötted, más
senki,
az is, csak ha szembesüt a nap,
nem látod, mert arcodra van írva,
és kinek szeme van, az elolvas.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki ellopott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Indulnál, de nem tudod, hogy merre,
nevetsz, hogyha öklöd ütni kész,
nehéz szaladni a széllel szembe',
s a tér illata édes, mint a méz.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Szíved, mint az óceánok mélye,
sötét, s néha olyan zavaros,
tudom, mire vágysz, s mi az, ami kéne,
mi van közel, és mitõl távolodsz.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki eldobott egy lelket,
valaki egy arcot eltakart.
Valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki ellopott egy szívet, szívet,
valaki ellopott egy dalt,
valaki ellopott egy szívet,
valaki ellopott egy dalt.
Valaki ellopott egy szívet...
Szava édes méz,
szeme kéken néz,
hangja szépen simogató kéz.
Ahogy nézni tud,
ahogy lépni tud,
iskolában kéne tanítani rég.
Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.
Semmitõl nem fél,
szabad, mint a szél,
és ha hallgat, mosolya beszél.
Végig zöld az út,
s egyre messzebb jut,
s neki egyáltalán nem mindegy, hogyan él.
Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap. Holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap. Holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap. Holnap.
Hölgyeim és uraim: LGT!
LGT!
És jött a doktor (Instrumentális)
Segíts elaludni, segíts elaludni,
segíts elaludni, segíts elaludni.
Az álom hazavisz engem,
ott, hol szabad a kedvem.
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Szédült álmok robbannak bennem,
ha nem segítesz most, haza kell mennem.
Segíts, segíts, segíts, segíts, segíts,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Fáradt már a testem,
fáradt már a lelkem,
Segíts elaludni, segíts elaludni.
Ne akarjál most semmit tõlem,
álmok zuhannak föl-alá bennem,
Segíts, segíts, segíts, segíts, segíts,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!
Segíts, segíts, segíts, segíts, segíts,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts!
Ülök a járdán, lépteid várnám,
de mással vagy, és nem érsz hozzám,
ülök a járdán, kezedet fognám,
de mással vagy, és nem gondolsz rám.
Motorok gõze mérgezi szívemet,
szédül is tõle, s attól, hogy még
szeret.
Az esõ ezer szöget ver rám,
szöget üt a szélben síró fán,
rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd,
s az esõ csak hull...
Feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán,
rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád,
az esõ csak hull...
Ha a felhõt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rá- rá-
rá-rád.
Az esõ kopog szívem helyén,
sötétbõl rak falakat körém,
megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak,
az esõ csak hull,
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
ó, egyre hull...
Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél,
semmit sem hagytál, és félek, hogy semmit sem
vittél.
És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok,
s megint kérded:
Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel.
Miért hallgatsz? - Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom
hangodat.
Miért hagytál el, és miért kísért
még most is hangod?
Miért hagytál el, s miért nem érinti
ujjam az arcod?
És most itt vagyok, és szédülten egyedül
ballagok,
s megint kérded:
Miért nem hívsz? - Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? - Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? - Várlak mindenemmel.
Miért hallgatsz? - Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én, én
hallom hangodat.
Ná - nánáná - nánáná.
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hol van már az ezüst nyár,
ó, az ezüst nyár?
Ná - nánáná - nánáná.
Hívok egy régi álmot,
várom, ki benne áll
- álomarcú lány.
Értem, ha szólal bennem,
érzem, ha megérint
- álomarcú lány,
mindig gondolj rám.
Szép, mint egy színes álom,
kár, hogy csak néha lát
- álomarcú lány.
Vállamra száll a hajnal (vállamra száll),
búcsúzik õ is már
- álomarcú lány,
mindig gondolj rám.
Álomarcú lány,
mindig gondolj rám,
lépj közel hozzám,
mindig gondolj rám,
vidd el éjszakám,
mindig gondolj rám,
álomarcú lány.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
Neked írom a dalt, neked énekelek.
