1. Mindenféle
emberek
2. Nézd, az
õrült
3. Baba-rock
4. Mi lesz velem?
5. Hirdetés
6. A téma
7. Az utolsó
szerelmes dal
8. Nem adom fel
| Mindenki (1978)
Album
1. Mindenféle
emberek
|
|
"Nézd, az õrült, nézd, hogy játszik,
nézd, az õrült mit csinál."
Mindenféle emberek,
- egyszóval mindenki -
megkérdeztek, mit jelent,
hogy mindenféle dalomban
azt hajtom: "Mindenki".
Ez mindenkinek mást jelent.
Nem baj, ha mindenki énekel,
nem baj, ha nem nagyon jól,
nem baj, ha mindenki "Mindenki" lesz,
nem baj, mert egyedül nem tudom jól.
Azt mondtam, a zene jó,
és segít mindenki,
mégis tény, hogy nem segít.
Van még, akit megzavar,
ha fújja mindenki,
de engem csak az lelkesít.
Nem baj, ha mindenki énekel,
nem baj, ha nem nagyon jól,
nem baj, ha mindenki "Mindenki" lesz,
nem baj, mert egyedül nem tudom jól.
Elhallgathat mindenki,
ha fújja mindenki,
elhallgathat mindenki,
ha egyszerre vagy összevissza,
suttogva vagy mikrofonba,
magának vagy a nagyvilágba,
fölfelé vagy más irányba
megszólal mindenki,
s mindenki csak nézheti,
ha mindenki már énekli,
és meglapulhat csendesen,
és megmosolyoghat kedvesen,
ki nincs benne a kórusban,
az nem zavar egy cseppet sem,
mert aki hallja s énekli,
nekem csak õ a "Mindenki".
Nem baj, ha mindenki énekel,
nem baj, ha nem nagyon jól,
nem baj, ha mindenki "Mindenki" lesz,
nem baj, mert egyedül nem tudom jól.
Négynegyedben mondom el,
negyedszer: Mindenki!,
százezerszer mondtam már,
de mondom, amíg lehetek
az egyik "Mindenki",
s a hangom téged megtalál.
Nem baj, ha mindenki énekel,
nem baj, ha nem nagyon jól,
nem baj, ha mindenki "Mindenki" lesz,
nem baj, mert egyedül nem tudom jól.
Arról énekel, hogy szeret és nagyon szenved,
pedig nem igaz.
Néha más a szó, de az, hogy játssza
csak,
mindig ugyanaz.
Latint is tanult, mégis elvadult,
táncol, pózban áll.
Nézd, az õrült, nézd, hogy játssza,
nézd, az õrült mit csinál.
Fizetõ s fizetett nézõk, edzett optikák
lesik mosolyát.
Nem kell félni, nem bánt senkit.
Adott jelre vonzó, igéz egy festett asszonyt,
vagy a kamerát.
Megható halál, de meg van írva már,
a krétajelben áll.
Nézd, az õrült, nézd, hogy játssza,
nézd, az õrült mit csinál.
Megható halál, de meg van írva már,
a krétajelben áll.
Nézd, az õrült, nézd, hogy játssza,
nézd, az õrült mit csinál.
Akkor él, ha testét kábel fonja át,
s adja erejét.
Szemében váltott fények s vakító
villanás,
arca beleég.
Készül már a kép, ha nem ismernéd
még,
és látni szeretnéd,
nézd, az õrült, nézd, hogy játszik,
nézd, az õrült mit csinál.
Lehettem volna valaki más,
de más az valaki más lett,
mert a szerencsét keserû cseppekben
diktálta belém akkor az élet.
Mert egy furcsa tanár nem engedte meg,
hogy igazi mûvész legyek.
Bár a keserû lassan édes lett,
most valamit mégis kérdezek:
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?
A kalapács lassan a két kezembõl
az olajos földre hullt,
mikor elõször hallottam igazán szólni
az ezüstös hat húrt.
És ma semmi más nem érdekel,
csak a zene, a zene, a zene,
és most azt játszom, amit én akarok,
de kalapálni már rég nem tudok.
Hát hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezembõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtõl?
Én éltem úgy, ahogy te is éltél,
mikor gyerekek voltunk még,
s aztán oldalba vágtak:
"Ideje már, hogy komolyabb ember légy!"
Hát megráztam magam, és játszani kezdtem,
hogy ne legyen velem gond.
De azóta is csak gondolkodom,
csak azon, csak azon, csak azon, csak azon:
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezembõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezembõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a dalomtól?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezembõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha nem kapsz semmit a dalomtól?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezembõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtõl?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha halkabban szól a rock and roll?
Hé, mondd, mi lesz velem?
Hé...
Eladom egy napomat, úgy ahogy van,
s adom külön is minden részét.
És a rohanó percek olcsón kaphatók.
Eladom egy dalomat, úgy ahogy van,
s vele adok néhány érzést,
ami soha többé nem pótolható.
És ha senkinek se kell, ha senki nem felel,
addig játszom el, míg szól.
Eladom az idõm egy életen át,
bár az életet ingyen kaptam.
Senki nem adott hozzá ingyen semmi mást.
Eladom az agyam, s a szívemet is,
amíg benne van minden hangban.
S közben eladom már a végsõ búcsúzást.
Talán senki nem jön el, senkinek se kell,
hát addig játszom el, míg szól.
(Senkinek se kell...)
De ha senkinek se kell, ha senki nem felel,
hát addig játszom el, míg szól.
- Elmondhatnám, hogy "Én meg egy lány..."
- Ez izgalmas lesz, magadnak talán.
- De úgy folytatnám, hogy "Tombolt a vágy..."
- A versed végén legyen ott az ágy!
Ma már sokkal bátrabb téma kell,
valami találmány.
- Az lenne a címe: "James, az Indián".
- Elmondhatnám, hogy "Rögös az út..."
- A végén a dal mindig ide jut.
- De úgy folytatnám, hogy én törtem fel.
- Én azt hiszem, jobb lesz, ha nem vállalod el.
Ma már megdöbbentõ téma kell,
valami meglepõ.
- Az lenne a címe: "James, a rettentõ".
- Énekeld, hogy süt a Nap, vagy esik az esõ!
- Félek, hogy ez nem lesz elég félreérthetõ.
- Hallottam egy könyvrõl, érdekfeszítõ...
- Szeretem, de rosszul énekelhetõ.
- Kigúnyolnék másokat és közben
magamat.
- Attól félek, önmagadra kevés hely marad.
- Volna benne rejtve egy kis közéletiség.
- Az lepne meg igazán, ha nem is rejtenéd.
- Még beszélhetnék önmagunkról...
- Ilyen még nem volt... vagy nem emlékszem jól?
- Elmondhatnám, hogy "Nem mondom el..."
- Ebben van minden, ez az ami kell!
Komoly tartalom és forma kell,
nem csak az üres zaj.
- Az lenne a címe: "Ez egy komoly dal".
Hányszor elmondtam, hogy olyan dal,
mely a szerelemrõl énekel,
mától kezdve többé semmiképpen
nem hagyja a számat el.
Hányszor elmondtam, hogy régi téma,
senkit már nem érdekel,
mégis folytattam a régi dalt,
bár nem is én kezdtem el.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Mint a fuldokló, ki nem tud úszni,
s kiabál az életért,
rajtam úgy tört ki az érzelgõsség,
amikor a láz elért.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Sokszor gondolkodtam már magamban,
kitõl tanulhattam el?
Vannak napjaim, hogy minden dallam
a szerelemrõl énekel.
Úgy hiszem, hogy volt rég két szerelmes,
valahogy egy nyár végén,
volt már akkor is egy édes dallam,
s azután születtem én.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Nem tehettem róla, nem tehettem róla,
igazán, igazán, nem tehettem róla.
Míg a házadba bújtál a széltõl,
ó, a vihar engem elkapott,
és megtépett, de feldobott.
Míg a jó zárak óvtak az éjtõl,
én láttam furcsa arcokat,
s az ingem valahogy elszakadt.
Amíg mérted, a fal milyen vastag,
az én fejem gyógyult már,
és nem is fáj.
Amíg nálad a jó pontok gyûltek,
én eldobáltam mindenemet,
hogy szabadabb, gyorsabb, könnyebb legyek.
Amíg fénylett a kertben az autód,
az enyém többször szétesett,
mert üldözte a végtelent.
Az a hely kell, hol pont lesz az út,
hol minden szál összeér,
és addig fut, míg él.
Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
nem adom fel, míg életben találsz,
nem adom fel, míg nem robbanok szét,
míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
mi tovább forog még.
Amíg nézted a lányt, milyen szép,
engem eldobott vagy úgy szeretett,
ahogy álmaidban sem lehet.
Amíg próbáltad elvenni tõlem,
ó, nem láttad, hogy velem száll,
és nélkülem már meg sem áll.
Az a hely kell, hol pont lesz az út,
hol minden szál összeér,
de az is fut, míg él.
Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
nem adom fel, míg életben találsz,
nem adom fel, míg nem robbanok szét,
míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
mi tovább forog még.
Nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el,
Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
nem adom fel, míg életben találsz,
nem adom fel, míg nem robbanok szét,
míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
mi tovább forog még.
Nem adom fe-e-el, míg egy darabban látsz,
nem adom fe-e-el, míg életben találsz,
nem adom fe-e-el, míg nem robbanok szét,
nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el,
nem adom fe-e-el (nem adom fe-e-el),
nem adom fe-e-el (nem adom fe-e-el),
nem adom fe-e-el (nem adom feeel),
nem adom fe-e-el...
