| Ringasd el magad (1972)
Album
1. Cirkusz
|
 |
He-e-ej, he-he-e-ej!
He-e-hej, he-he-ej!
He-he-hej, mind itt vagyunk,
he-he-hej, nektek bókolunk,
he-he-hej, játszunk, meghalunk,
he-he-hej, a cirkuszban vagyunk.
He-he-hej, mind itt vagyunk,
he-he-hej, mindig mosolygunk,
he-he-hej, ez a mi dolgunk,
he-he-hej, a cirkuszban vagyunk.
A szél úgy fújt,
a hó úgy szúrt,
az éj nem múlt
- úgy félünk, úgy félünk,
úgy félünk.
Félünk, igen, félünk,
hogy holnap már nem leszünk.
Az álmok elmerülnek,
és nélkülük ébredünk,
De errõl, többet errõl
neked nem mesélünk...
He-he-hej, mind itt vagyunk,
he-he-hej, nektek bókolunk,
he-he-hej, játszunk, meghalunk,
he-he-hej, a cirkuszban vagyunk.
Ne menj el, ne menj el,
ó, ne menj el!
Ne hidd el, ne hidd el,
ó, amit mondok, ne hidd el!
A szerelem börtönében voltam
száz évet talán,
hiába törtem a követ neked,
nem gondolsz rám.
A szerelem börtönében voltam
száz évet talán,
megölted bennem a józan észt,
ez büntetendõ ám.
Ne ronts el, ne ronts el,
ó, ne ronts el!
Ne vidd el, ne vidd el,
ó, az arcod ne vidd el!
A szerelem börtönében voltam
száz évet talán,
helyetted ültem ott száz évet,
s nem gondolsz rám.
A szerelem börtönében voltam,
jól viselkedtem,
kiengedtem magam, de aztán
mégis visszamentem.
A szerelem börtönében voltam
száz évet talán,
s hiába törtem a követ neked,
nem gondolsz rám.
Mindennap egy vonást húztam
börtönöm falán,
nem jöttél, hogy meglátogass,
nem gondolsz rám.
Nem gondolsz rám, ó, nem,
nem gondolsz rám, ó-hó,
nem gondolsz rám, oh, nem,
nem gondolsz rám, ó-hó,
nem gondolsz rám,
nem gondolsz rám,
nem gondolsz rám,
nem gondolsz rám,
nem gondolsz rám.
Szerenád - szerelmemnek, ha lenne
Mikor máshol süt a nap,
egy embert látsz a fák alatt,
ki már mindent elhagyott...
Hm, az lehet, hogy én vagyok.
Mikor hajnal köszönt rád,
s érzed bûvös illatát,
egy ember ébren álmodott...
Hm, az lehet, hogy én vagyok.
Ó, milyen kár,
Hogy ezt nem hallod már...
Mikor elfogyott az ég,
egy embert vár a sötétség,
kinek szíve megfagyott...
Csak az lehet, hogy én vagyok.
Hm, az lehet, hogy én vagyok.
Magába néz, egyre néz a szomorú két
szem,
magába hull, csak hull egy kék vízesés
mélyen.
Kövek magánya jobban sehol sem fájhat,
a sárga álmú fák között dobol
a bánat.
A semmi kertje ébred már,
a semmi kertje ébred már,
a semmi kertje ébred már,
a semmi kertje ébred már,
a semmi kertje ébred - mitte kiudasai.
Apró virág ébred, kelyhében ül a
reggel,
a széllel érkezett, de nézd, megint csak felkel.
Esõzsinór lóg az égi fatetõk
lábán,
a könnyek kútja megtelik a szakadék száján.
A semmi kertje téged vár,
a semmi kertje téged vár,
a semmi kertje téged vár,
a semmi kertje téged vár,
a semmi kertje vár rád - mitte kiudasai.
Az álom ujja játszik a húrokon halkan,
a régi hangszerek falán alszik a dallam.
Egy szótlan arcon a titkok mosolya ébred,
egy árva lepke álma tán az egész élet.
A semmi kertje alszik már,
a semmi kertje alszik már,
a semmi kertje alszik már,
a semmi kertje alszik már,
a semmi kertje alszik - mitte kiudasai.
Lincoln fesztivál blues(Instrumentális)
Ne szédíts már, hogy nem érsz rá,
mikor mindig sétálsz.
Kislány, ma végre,
kislány, ma végre
érezd meg, az élet mitõl szép.
Ne szédíts már, hogy nem érted,
mire kérlek téged.
Kislány, ma végre,
kislány, ma végre
próbáld meg, az élet mitõl szép.
Adnék neked szerelmet,
forró, forró szerelmet,
s azt, mit elmondani nem lehet...
Ne bízd ezt másra, kedvesem,
mikor úgyis rám vársz,
kislány, ma végre,
kislány, ma végre
ismerd meg, az élet mitõl szép.
Adnék neked szerelmet,
forró, forró szerelmet,
s azt, mit elmondani nem lehet...
Ne bízd ezt másra, kedvesem,
mikor úgyis rám vársz,
kislány, ma végre,
kislány, ma végre
ismerd meg, az élet mitõl szép.
Egy kakukkos karórát vett fel Amálka,
reggel ezzel ébresztett, este vitte az ágyba.
És ha végre átkarolt, a kakukk folyton a fülembe
szólt,
percek alatt kibuktam - ájultam és kábultam.
(Brávó!)
Ájultam és kábultam: az órára
bámultam,
a kakukk helyén kabátba' benne állt az Amálka.
Megcsókoltam kis kezét, rácsuktam az óra
fedelét,
most is õrzöm a csókját, a kakukkos karórát.
A hosszú évek karmolják az arcomat,
a hosszú évek hangolják a hangomat,
ha visszanézek, nem kell kotta nekem
- kotta nélkül játszom az életem.
A régi hangok rajzolják az újakat,
nélkülük nem mozdítom az ujjamat,
Visszanézek, s nem kell kotta nekem
- kotta nélkül játszom az életem.
A hosszú élet titkait még nem tudom,
ha megtudom, majd neked is megsúgom,
ha visszanézek, nem kell kotta nekem
- kotta nélkül játszom az életem.
Visszanézek, s nem kell kotta nekem
- kotta nélkül játszom az életem.
Azt hittem, álmodsz,
mert a kezem a kezedben volt
- nem láttam, hogy másra gondolsz.
Nem is láthattam semmit sem,
nem is láttam, csak vergõdtem,
nem is éltem, csak túléltem...
És most nem hiszem,
(nem) én ezt nem hiszem el,
(nem) ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el.
Azt hittem, alszol,
de egyedül ébredtem fel
- nem tudtam, hogy mért mentél el.
Nem is tudhattam semmit sem,
nem is tudtam, csak szenvedtem,
igen, szenvedtem, s elvesztem
- nélküled és most.
(Nem) Én ezt nem hiszem el,
(nem), ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el.
Azt hittem, játszol,
mert máskor is játszottál már
- nem hittem, hogy ennyire fáj.
És most mindenbõl emlék lett,
s nekem emlékek sajnos nem kellenek,
nem is kellhetnek akkor sem,
hogyha szépek.
(Nem) Én ezt nem hiszem el,
(nem), ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el.
(Nem) Én ezt nem hiszem el,
(nem), ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el.
(Nem) Én ezt nem hiszem el,
(nem), ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el,
nem hiszem el.
(Nem) Ó, ezt nem hiszem el,
(nem), ó, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el,
nem hiszem el.
(Nem) Én ezt nem hiszem el,
(nem), nem, nem hiszem el,
nem (nem), én ezt nem hiszem el,
nem, nem, nem...
Megvárlak ma délben a suli elõtt,
éppen úgy, mint régen, ma is eljövök.
Annyi mindent kéne újramondanom,
formálom magamban minden mondatom.
Tintás az ujjad, kócos a barna hajad.
Mindig volt hozzám nagyon sok kedves szavad.
Megvárlak ma délben, a suli elõtt,
keresem az arcod a többi között.
Eljöttél és néztél, de elmentél
mellettem,
Sírnék, de már régen azt is elfeledtem.
Ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad,
ringasd el magad...
