1. A rádió
2. Egy elkésett
dal
3. Jóbarátok
vagyunk
4. A hajnal
5. Engedj el
6. Mindenki másképp
csinálja
7. Visszatérés
8. Aquincumi séta
9. Boogie a zongorán
10. A búcsú
| Zene (1977)
Album
1. A rádió
|
|
Szól a rádió, szól a rádió.
Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe
került,
mikor az elsõ speaker izgatottan a mikrofonhoz ült.
Érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
és egy hallgatóban megszólalt: "A próba
sikerült."
S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
és ott volt ‘23-ban az elsõ stúdió.
És mûsor gyanánt akkoriban az is megfelelt,
ha Marczal János segédtiszt egy nótát
énekelt.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
A rádióról ‘24-ben feljegyezhették,
hogy az Állatkertbõl sugározta az elsõ
koncertjét.
S a lemezgyártók átkozták a konkurenciát,
mely profit nélkül árulta a Kék rapszódiát.
A közel lakó ámátõrök tisztán
hallották,
mikor a csepeli adó ‘25-ben jó reggelt kívánt.
A magasba szöktek mindenféle furcsa antennák,
és egy ügyes diák detektoros vevõt fabrikált.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
A hõskorban már megtanulta minden bemondó:
"Tilos rögtönözni, a leírt szöveg felolvasandó!"
Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen
ismerték,
azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.
S a gyermekek a dobozban a bácsit keresték,
s a nagymamák a politúrját szépre vikszelték.
A postások a vevõktõl az adót beszedték,
és fizetni kellett egyformán a jó és
rossz hírért.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
A szokott idõben...
Vezet a listán...
Három perccel múlt...
Ötödik szám a 63-as...
Kissé beborult...
...elnézést, a vihar elvonult.
Vonul a front...
Közepes termés...
Nem hajózható...
Budapesten mínusz húsz fok és esõ várható.
Ha nem tetszik, hát kikapcsolható.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
S ma sztereóban fogható, és ebben az a jó,
hogy a két oldalról egy idõben más-más
hallható.
A nagyzenekar hangzásában éppen az a szép,
ha középen ülsz és jól figyelsz,
már teljesebb a kép.
S néha zavar minket, s néha gépek zavarják,
hát zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, õ
is zsebre vág,
Szép idõben minden mûsor tisztán fogható,
és a programban a régi dal is újra hallható.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
Kedves hallgatóink! A Locomotiv GT mûsorából
közvetítünk.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió, szól a rádió.
Szól a rádió...
Aznap annyi minden történt,
és csak este tudtam meg,
és a hírhez bemutatták
egy jól sikerült képedet.
S néhány olyan ember sajnált,
aki sosem szeretett,
mások kíváncsian várták,
hogy kié lesz a szereped.
Cikkek jelentek meg sorra,
persze mindegyik dicsért,
most csak jó kritikát kaptál,
a befejezett szerepért.
És még megtudhattam rólad,
amit nem tudhatsz meg már:
mindig barátságból szidtak,
s csak barátokat bántottál.
Ezért játszunk végig mindent:
az utolsó tapsokért.
Aztán lehúzzák a függönyt,
s dalunk véget ért.
De én még tartozom egy dallal,
mellyel rád emlékezem,
ez is olyan, mint a többi:
nem változtat semmin sem.
Én a szívemet adtam neked,
és az árából vettünk egy labdát,
és mi együtt játszottunk éveken át.
Ugye mi jóbarátok vagyunk,
mm, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Én a zenémet adtam neked,
de az árából nem kaptunk semmit,
és mi együtt árultuk éveken át.
Ugye mi jóbarátok vagyunk,
hó, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Tudod az elsõ pofon a legnagyobb,
aztán a többit lassan megszokod,
tudod az elsõ pofon a legnagyobb,
aztán a többit megszokod.
Én a kezemet adtam neked,
és az árából vettünk egy hintát,
és mi együtt ültünk benne éveken át.
Ugye mi jóbarátok vagyunk,
hm, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Tudod az elsõ pofon a legnagyobb,
aztán a többit lassan megszokod,
tudod az elsõ pofon a legnagyobb,
aztán a többit megszokod.
Én a pénzemet adtam neked,
de a pénzemért nem kaptunk semmit,
és mi együtt néztük a kirakatot.
Ugye mi jóbarátok vagyunk,
ó, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Én a fülemet adtam neked,
de te hallottál valamit rólam,
és mi nem beszélgettünk éveken át.
Ugye mi jóbarátok vagyunk,
hmm, ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó, ugye mi jó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó, ugye mi jó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó-o-o-ó, ugye mi jó-o-o-ó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi
jó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi jó, ugye mi
jó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó-oó-oó-oó-oó,
ugye mi jóbarátok vagyunk?
Ugye mi jó-oóóóó,
jóbarátok vagyunk?
Jó-jó-jó-jó-jó-jó-jó-jó,
jóbarátok vagyunk?
Jeeeeeee...
Engedj el, tudod, jóra vártam,
engedj el, tudod, mégse jó,
engedj el, tudod, elhibáztam,
tévedésbõl itt maradtam nálad.
Engedj el, tudod, bántanálak,
engedj el, tudod, hazudnék,
engedj el, tudod, nem kívánlak,
azt ne kérd, hogy jobb idõkre várjak.
Neked fáj az, hogy elmegyek,
nekem fáj, ami elveszett.
Neked fáj az, hogy elmegyek,
nekem fáj, ami elveszett.
Engedj el, tudod, hazug a játék,
engedj el, tudod, becsaplak már,
engedj el, tudod, hiába várnék,
minden szóban új hibát találnék.
Engedj el, olyan elég már minden,
engedj el, minden túl kevés,
engedj el, ami lehetne nincsen,
minden szóban ott van az, hogy vége.
Neked fáj az, hogy elmegyek,
nekem fáj, ami elveszett.
Neked fáj az, hogy elmegyek,
nekem fáj, ami elveszett.
Engedj el! Engedj el!
Engedj el! Engedj el!
Van, akit nem várnak, csak érkezik,
van, aki azért van, mert elhiszik,
van, aki feltámad, ha kivárja,
s van, aki egyszerûen születik a világra.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki megmondja, hogy mit szabad,
van, aki nem teszi, amit nem szabad,
van, aki nem tudja, hogy nem szabad,
s olyan is van, akirõl nem értem, hogy mért
szabad.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki imádja és elteszi,
van, aki örökli és elveri,
van, aki gyûjtöget, van, aki megnyeri,
van, aki hamisítja, s van, aki csak felveszi.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki hátulról tör elõre,
van, aki vár, míg elfogynak elõle,
van, aki tüntet, és van, aki kitüntet,
van, aki feltûnik, s a talapzatra felülhet.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki virággal és gyengéden,
van, aki rohammal és keményen,
van, aki csellel, van, aki csalással,
van, aki esküvel, és akad, aki lakással.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki kivetkõzik magából,
Van, aki levetkõzik magától,
van, aki kénytelen, van, aki képtelen,
van, akit ösztön hajt, és van, akit az értelem.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja. (Min-den-ki.)
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki felír, és van, akit leírnak,
van, akit meghívnak és akit behívnak,
van, akit fogadnak, s van, aki nem fogad,
van, akit felmentenek, s akad, aki ott marad. Ha-ha!
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Van, aki ihletbõl, van, aki hangokból,
van, aki magától, van, aki másoktól,
van, aki eljátssza, van, aki énekli,
van, aki megveti, és akad, aki élvezi.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp csinálja.
Mindenki másképp...
Látok egy táblát az út mentén,
látok egy házat az út végén,
látok egy utat a kerten át,
hogy visszatérjek,
visszatérjek,
visszatérjek.
Látok egy rajzot egy ház falán,
látok egy nevet az ajtaján,
látok egy zárat, mely nyitva áll,
hogy visszatérjek,
visszatérjek,
visszatérjek.
Hallok egy füttyszót, mit õ is ért,
látok egy álmot, mely utolért,
látok egy lányt, aki most is vár,
hogy visszatérjek,
hogy visszatérjek,
visszatérjek.
Érzem egy szoba oltalmát,
érzem a kávé illatát,
hallom a hírt, mely megtalált,
hogy visszatérjek,
hogy visszatérjek,
visszatérjek.
Várok egy csendes ébredést,
érzek egy régi ölelést,
tudok egy fájó tévedést,
és visszatérek,
és visszatérek
hozzád.
Aquincumi séta (Instrumentális)
Szerintem nagyon nehéz gyermekkorom volt,
a család minden tagja engem pártfogolt.
Szerették volna, hogyha minden érdekel,
s én közben nem törõdtem szinte semmivel.
És csak egy, és csak egy, és csak egyetlenegy
érdekelt:
reggel, délben, este azt figyeltem, azt kerestem,
mikor, melyik állomáson szólal meg a boogie.
Egyszer egy zenetanár komolyan felkarolt,
talán már mondtam, nehéz gyermekkorom volt.
Apámnak megígértem, virtuóz leszek,
és végigzongoráztam négy vagy öt
hetet.
Átmentem vizsgákon és tilos helyeken,
játszottam lányokkal és fúvós
hangszeren.
Sok tervem megvalósult néhány év után,
de valahogy kimaradt a boogie a zongorán.
És csak egy, és csak egy, és csak egyetlenegy
érdekelt:
reggel, délben, este azt figyeltem, azt kerestem,
mikor, melyik állomáson szólal meg a -
a boogie.
És itt a zenekarban játszom mindenen,
egyedül zongorázni nem hagytak sosem.
Most végre eljátszhatnám, hogyha akarnám,
de ma már kinek kell egy boogie a zongorán?
És csak egy, és csak egy, és csak egyetlenegy
érdekelt:
reggel, délben, este azt figyeltem, azt kerestem,
mikor, melyik állomáson szólal meg a boogie.
Boogie, boogie, boogie (boogie).
Boogie, boogie (boogie-woogie).
Boogie, boogie, boogie...
A vonat ment tovább,
csak zökkent, meg sem állt,
és egy fényes helyen váratlanul kiszálltál.
Ha neked jó, ha nekem jó...
De ha eszedbe jut, amit nem mondtál,
hogyha akinek mondanád, nincs ott már,
gondolj ránk.
Hogyha keveset értesz a szavakból,
mikor halkabban szól a rock and roll,
gondolj ránk.
A lépteid nyomát
most mások tapossák,
s te járt utakon, mások mögött lépkedsz
már.
Ha neked jó, nekem jó...
De ha felhívsz egy számot, és nem felel,
mikor rájössz, hogy jóval több számjegy
kell,
gondolj rám.
Hogyha szokatlan szó lett a nevedbõl,
ha az emléked elfut egy dal elõl,
gondolj ránk.
