Személyesen
Fogtad
magad,
s eljöttél, hogy halld a zenét.
Vonzott a borzongató zûrzavar,
a bódító fény.
Mondd csak, egy kicsit sem csalódtál, drága?
Ez nem az, amire számítottál?
Ha kíváncsi vagy, mit rejt e hideg szempár,
Tíz körmöddel tépd le rólam
az álcát...
A vékony jég
Mama szeret téged,
és papa is becéz.
A tenger hívogató, kicsim,
és az ég tiszta kék.
De ó, kicsim,
ó kisfiam,
ó kicsim,
Ha korcsolyán siklasz
a modern lét vékony jegén,
végig utadon sok szemrehányó,
könnyáztatta szem kísér.
Meg ne lepõdj, ha széthasad a jég
sikló lábad alatt,
és eszedet vesztve a mélybe merülsz,
és rettegve kapaszkodsz majd
a vékony jégbe.
Egy újabb tégla a
falban
Apa vissza sose jön már.
Halvány emlék semmi más.
Csak egy fénykép az albumban.
Apa, mi mást hagytál énreám?
Apa, mégis mit hagytál reám?
Semmi mást, csupáncsak egy téglát a
falban.
Semmi mást, csupáncsak egy téglát a
falban.
Életünk legboldogabb
napjai
Mikor felnõttünk és suliba jártunk,
voltak olyan tanárok,
kik nyírtak minket, ahogy csak tudtak.
Kigúnyoltak minket,
bármit csináltunk,
és nagydobra vertek mindent,
amit gondosan titkolni akartunk
De tudtuk, mi vár rájuk
otthon a napjuk végén:
Kövér és pszichopata nejük mellett
pokol az életük.
Egy újabb tégla a
falban II.
Nem kérünk a nevelésbõl!
Nem kell többé agymosás!
Se gúnyolódás az osztályban!
Tanár, szállj le rólunk már!
Hé, tanár, szállj le rólunk már!
Nem vagy más, csak egy újabb tégla a falban
Semmi más, csak egy újabb tégla a falban.
Anya
Anya, le fogják dobni a bombát?
Anya, szeretik majd fiad dalát?
Anya, megroppantják majd a hátamat?
Anya, építsek falat?
Anya, elnöknek jelöltessem-e magam?
Anya, bízzak-e a kormányban?
Anya, a tûzvonalba fognak küldeni?
Anya, most meg fogok halni?
Csitt, kisfiam, kicsim, ne sírjál!
Mama valóra váltja
minden rémálmodat.
Mama minden félelmével átitat.
Mama gondosan elrejt
a szárnya alatt.
Szállni nem hagy, de dalolni enged.
Mama vigyáz rád és melegen tart.
Ó kicsim!
És segít, hogy felépítsd a falat.
Anya, gondolod, hogy jó lesz õ nekem?
Anya, ugye nem fog ártani nekem?
Anya, ugye az életemet nem teszi tönkre?
Anya, ugye a szívemet nem töri össze?
Csitt, kisfiam, kicsim, ne sírjál!
Mama kiválasztja majd a barátnõidet.
Mama romlott lányt a közeledbe sem enged.
Mama megvárja majd, míg hazatalálsz,
Mama mindig tudni fogja, merre jársz.
Mama kézben tartja majd a kisfiát.
Ó, kicsim!
Nekem mindig a kisfiam maradsz.
Anya, nem lett túl magas?
Ég veled kék ég
[ Nézd, Mami! Egy repülõgép az égen.
]
Ó-ó-ó-ó
Lá-láttad a rémült arcokat,
Ha-hallottad a hulló bombákat?
Go-gondolkodtál azon,
miért kellett fedezékbe vonulnunk,
mikor egy szép új világ ígérete
bontakozott ki a kék ég alatt?
Ó-ó-ó-ó
Lá-láttad a rémült arcokat,
Ha-hallottad a hulló bombákat?
A láng kihunyt mind,
de mardos a kín.
Ég veled, kék ég,
ég veled, kék ég,
ég veled!
Puszta semmi
Hogyan töltsük ki, mondd, a puszta semmit?
Hol az éhség az égre csap?
Az arcok tengerét kéne átszelni?
Hogy zúgjon újra és újra a taps?
Vegyünk tán egy új gitárt?
Vagy egy dübörgõ kocsicsodát?
Inkább verekedjünk?
Hagyjunk égve lámpát?
Dobjunk bombát?
Járjunk be száz határt?
Szerezzünk nyavalyát?
Temessük e1 a csontokat?
Dúljuk fel az otthonokat?
Küldjünk telefonon virágot?
Alkoholizáljunk?
Pszichológushoz járjunk?
Húst ne együnk?
Ébren legyünk?
Tartsunk embereket?
Kutyát?
Lépést?
Gyûjtsünk padláson pénzt?
Kincset rejtsünk?
Idõt mentsünk?
De nyugtot sose találjunk
falnak vetve a hátunk?
Sóvárgás
Új fiú vagyok itt.
Idegenbõl jöttem.
Kirúgnék a hámból.
Ki karolja fel az idegent?
Ó, kéne egy romlott asszony!
Ó, kéne egy romlott lány!
Ki segít ebben a sivatagban,
hogy férfinak érezzem magam?
Itt ez a rock and roll szökevény,
ó kedves, adj reményt!
Ó, kéne egy romlott asszony!
Ó, kéne egy romlott lány!
Ha rámjön
Nap nap után szürkébb már
a szerelem, mint hullán a bõr.
Aztán éjszaka úgy teszünk, mintha...
De hát öregszem
s te elhidegülsz tõlem,
már régen nem olyan jó az egész.
Úgy érzem, rámjön az ötperc megint.
Érzem, hideg vagyok, mint a jég,
zord, mint a zimankó,
vén, mint egy viseltes ing.
Bent a szobában, az egyik kofferemben
megtalálod a kedvenc baltám.
Ne ijedj meg tõlem,
hamar túl leszek rajta.
Csak rámjött az agybaj.
Tán tévét néznél inkább?
Vagy feküdjünk le már?
Vagy bámuljuk a kihalt sztrádát?
Vagy hozzak egy kis kaját?
Tán repülni szeretnél?
Inkább próbáljam meg én?
Miért nem hívod a zsarukat?
Vessek véget a mûsornak?
Most miért szaladsz el, mondd?
Ne hagyj el!
Ó, kedves!
Ne hagyj el most!
Hogy mehetsz e1?
Mikor jól tudod, hogy kellesz.
Hogy véresre verhesselek egy szombat este.
Ó, kedves!
Hogy bánhatsz így velem?
Elszöksz tõlem.
Úgy kellesz, kedves
Miért szöksz el tõlem?
Ó kedves!
Újabb tégla a falban
III.
Nem kell kar, hogy átöleljen.
Nem kell drog, hogy megbékítsen.
Láttam én az írást a falon.
Nem kell semmi az égvilágon.
Nem, nem kell semmi az égvilágon!
Ezek is mind csak újabb téglák a falban.
Ti is csak újabb téglák vagytok a falban.
Ég veled, zord világ
Ég veled, zord világ,
itthagylak ma én.
Ég veled.
Ég veled.
Ég veled.
Isten veletek, emberek,
nincs a föld kerekén,
amivel lebeszéljetek.
Ég veletek.
Hé te!
Hé te,
Aki kint vagy a hidegben,
magányosan és öregen,
Érzel engem?
Hé te,
Aki a templomban állsz néma jajjal,
Rühes lábbal, fakuló mosollyal,
Érzel engem?
Hé te,
Ne segíts nekik eltemetni a fényt.
Harc nélkül ne add meg magad.
Hé te,
Aki egyedül vagy kint, hevülve,
Meztelenül a telefon mellett ülve,
Megérintenél?
Hé te,
Segítenél cipelni a követ, amit török?
Nyisd ki a szíved, hiszen hazajövök.
De ez képzelgés volt csupán,
A fal túl magas, amint látod, egykomám!
Próbálta, de hányszor, de nem tudott kitörni
ám!
És a férgek beették magukat az agyába.
Hé te,
Aki az úton kint vagy,
És mindig úgy teszel, ahogy mondtad,
Segítenél?
Hé te,
Ott túl a falon,
üvegeket zúzva hallgatagon,
Segítenél?
Hé te,
Ne mondd, hogy már nincs remény nekünk,
Együtt állunk, majd megosztva szétrepülünk.
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Van valaki odakint?
Nincs otthon senki
Van fekete noteszem a verseimnek,
van kistáskám fésûnek, fogkefének,
ha jó kutya vagyok, lábamhoz csontot vetnek.
Lábamon gumipánt tartja a cipõm,
néha búskomorság jön rám,
tizenhárom csatornányi szemetet fog a készülékem.
Van árammérõm,
látnoki erõm,
és bámulatos megérzõképességem.
Épp ezért jól tudom,
hogyha megpróbálom,
hogy hívjalak telefonon,
nem lesz otthon senki sem.
A hajam divatosan hendrixes,
és persze itt-ott kiégettem
elöl a kedvenc szaténingem.
Nikotinfoltos az ujjam,
ezüstkanál lóg láncomon,
van zongorám, megtámasztani halandó testem.
Vad és fürkészõ a szemem,
néha szállni volna kedvem,
de nincs hova szálljak.
Ó, kedves, hívlak telefonon,
de még senki sincs otthon.
Vannak menõ cipõim
és elhalt gyökereim...
Vera
Emlékeztek még, ki volt Vera Lynn?
Emlékeztek, azt mondta, hogy
találkozunk megint
egy szép napon.
Vera! Vera!
Mondd, mi lett veled?
Érzi-e még valaki azt,
amit én érzek?
Hozzák vissza a fiúkat!
Hozzák vissza mind!
Hozzák vissza mind!
Ne legyen árva a sok srác ... nem, nem!
Hozzák vissza mind!
Kellemesen ernyedten
Halló!
Van valaki odabent?
Csak bólintson, ha hallja!
Van itthon valaki?
Mi lesz már?
Hallom, rossz a kedve.
A fájdalom elszáll
és hamar lábra áll.
Nyugalom!
Elõször némi információ kell,
csak a lényeget!
És ho1 fáj, mondja meg!
Semmi se fáj, oly távol vagytok,
mint messzi hajó a láthatáron.
Elmosódottan látok mindent,
mozog a szátok, de nem értem, mit mondtok.
Gyerekkoromban lázas voltam,
a kezem feldagadt, mint a léggömb.
Most megint éppen ugyanazt érzem,
de jól tudom, hogy úgysem értenétek,
mi az, amit érzek.
Kellemesen
elernyedtem.
Jól van.
Csak egy szúnyogcsípés,
nem lesz több ÁAAÁÁ!
Csak enyhe émelygés.
Fel tud állni?
Azt hiszem, hogy hat már. Jó!
Így már végig tudja csinálni.
Gyerünk, ideje indulni!
Semmi se fáj, oly távol vagytok,
mint messzi hajó a láthatáron.
Elmosódottan látok mindent,
mozog a szátok, de nem értem, mit mondtok.
Gyerekkoromban
megláttam valamit.
Épp csak a szemem sarkából.
Odanéztem, de eltûnt már,
nem is tudom, mi volt igazán.
Felnõttem már,
az álom elszállt,
kellemesen
elernyedtem.
A shownak mennie kell
Óh, anya, Óh apa,
Kell itt ez mûsor?
Óh, papa, vigyél haza
Óh anya, engedj mennem
Muszáj felkelnem?
Vad szemekkel a lámpafényben
Mily rémálom! De miért?!
Meg nem fordulok, nem futok,
Itt valami hiba lesz,
Ugy értem, nem engedtem
át nekik a lelkem.
Túl öreg vagyok, s már túl késõ
Óh anya, Óh, apa,
Hova lett az érzés?
Óh anya, Óh, apa,
Emlékszem majd a dalokra
Hisz' mennie kell majd a mûsornak.
Személyesen
Fogtad
magad,
s eljöttél,
hogy halld a zenét.
Vonzott a borzongató zûrzavar,
a bódító fény.
Rossz hírem van számodra, drága.
Pink rosszul lett, a szállóban maradt.
Minket küldtek helyettük a dobogóra.
Hát ma este meglátjuk, milyenek vagytok
valójában.
Van buzi köztetek ma este?
A falhoz vele gyorsan!
Az ott a reflektorfényben
nem tetszik nekem.
A falhoz vele gyorsan!
Azt zsidónak nézem.
Az meg fekete.
Ezt a koszos csürhét ki engedte be?
Az ott füvet szív, az meg
csupa pattanás.
Ha rajtam állna,
kinyírnám az egész bagázst!
Menekülj!
Jól teszed, ha az arcodat
álca mögé rejted,
begombolod szádat,
lehunyod szemed.
Üres a mosolyod,
éhes a szíved,
bûnös múltadból feltör mérged.
Idegeid húrját
félelem vágja át
és kalapács töri rád
az ajtót.
Jobb lesz, ha futsz!
Fussál nappal és
fussál éjjel,
és koszos vágyaid rejtsd el
mélyen! És ha
babáddal randizol
ma éjjel,
ott parkolj, ahol
senki nem ér el!
Mert ha a hátsó ülésen
a fürtjeit babrálod,
miszlikre vágva küldenek vissza
a mamádhoz.
Jobb lesz, ha futsz!
A férgekre várva
Ó, itt nem érhettek el.
Ó, próbálkoznotok kár.
Ég veled, zord világ, vége,
mehetsz már.
Várunk, hogy kivágd a rossz fát,
várunk, hogy irtsd ki a gyengét,
várunk, hogy betörd az ablakot,
berúgd az ajtót.
Várjuk a végsõ megoldást,
tisztavérû fajt.
Várurak, hogy kövesd a férgeket.
Akarod, hogy Britannia
újra nagy legyen?
Ne tégy mást, csak kövesd a férgeket.
Állj!
Állj!
Hadd menjek haza!
Levetem ezt a göncöt,
az egészet itt hagyom.
Csak azért várok itt,
mert tudni akarom:
vajon mindvégig bûnös voltam?
A tárgyalás
Jó reggelt, Õféregsége,
rögvest bebizonyítom,
hogy a vádlott tanúk elõtt
felfedte: érzései vannak.
Úgy is mondhatnám, emberi érzései.
Ez nem lesz jó.
Szólítsák a tanárt!
Megmondtam, nem lesz ennek
jó vége, bíró úr.
Ha csak rajtam állt volna,
én móresre tanítom,
de kezem kötve volt.
A széplelkek és mûvészek miatt
futni kellett hagynom.
De ma megkapja, mi jár!
Õrült, komplett eszement vagyok, õrült.
Meg vagyok húzatva.
Biztos nincs ki mind a négy kerekem.
Õrült, elment az esze, komplett õrült.
Na, te szemét, most megkaptad,
Remélem, eldobják a kulcsot.
Nem ártott volna néha
elbeszélgetnünk, de nem! A magad
útját jártad. Újabb otthonokat
feldúltál-e?
Öt percet adjon, Õféregsége,
négyszemközt!
Kicsim!
Gyere, kicsim, anyucikád
hadd öleljen át!
Uram, minden vágyam az volt,
sose jusson bajba.
Csak tudnám, miért ment el tõlem!
Bíró uram, haza hadd vigyem!
Õrült, teljesen lökött vagyok, õrült.
Rácsos az ablak.
Biztos volt itt egy ajtó a falban,
mikor bejöttem.
Õrült, teljesen lökött, komplett õrült!
A tényállás a bíróság elõtt
teljesen világos, az esküdtszéknek
nem is kell összeülnie.
Mióta bíró vagyok,
soha senkit se láttam,
ki jobban megérdemelte, hogy
a törvény lesújtson rá.
A vádlott olyan álnok volt
a nejéhez és anyjához,
Legszívesebben tüstént leszarnám!
De mivel elárultad, hogy félsz,
és mitõl,
az ítélet: Állj védtelen
a többiek elõtt.
Dõljön a fal!
A fal elõtt
Egyedül vagy párban,
akik szeretnek téged
ott sétálnak a fal elõtt.
Kik kéz a kézben,
kik barátaik körében.
A széplelkek és a mûvészek
kiállnak érted.
Ha mindenük neked adták,
néhány otthagyja fogát,dehát nem könnyû
a szíveddel széttörni egy nyomorult õrült
falát.
