Pál Utcai Fiúk : Ha jön az élet...

Ha jön az élet... (2000)
1. Megfejtés 2. 1.2.3.1. 3. Tréfa 4. Bilincs 5. Angyal 6. Sorozat 7. Egyszer majd...	8. Újra 9. Lecsónak jó lesz 10. Kilencedik hónap 11. Néha 12. Indián 13. Ikrek 14. Kisbolygó

Megfejtés

Most már nem szól semmiről
Az régen volt, hogy bármiről
Énekelt az énekes
Azt hitted, hogy lényeges…

1.2.3.1.

Még egy éjszaka a bárban
Hosszú lányok rövid ruhában
Angyal szállt el az égen
Mindenki várta, hogy véget érjen
Ez az év, vagy ez az élet

Remeg a föld, dörög az ég
Röhög az Ördög, közel a vég
Alul az írás, felül a fej
Te vagy vesztes, fizetni kell

Láthatóan halhatatlan
Csak egy villanás az agyban
Extra pörgés, tripla csavar
Várom, hogy táncoljak az igazival
Amíg elvonul a vihar

Remeg a föld, dörög az ég
Röhög az Ördög, közel a vég
Már semmi se számít, már semmi se fáj
Ne menekülj, ne kiabálj!

Minden térben, minden időben
Lehet férfiban, vagy nőben
Már mindenkinek megvan a párja
Ez az évezred utolsó éjszakája
Aki látja az imádja

Szakad a hús, habos a vér
Repül a bálna a világ tetején
Megöl a zaj, elvakít a fény
Bekerít, utolér.

Tréfa

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
És kiderül majd akkor,
Hogy ez az "annyi minden"
Amiről azt hittem,
Hogy ez az én világom
Soha nem volt semmi
Csak egy furcsa álom

Amit annyira szerettem,
Hogy élni tudtam érte
Sokszor megfizettem
De mindig megérte
(nekem)

mi lesz, ha egyszer
felébred az Isten
felül az ágyában
mosolyog egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha,

Hogy az élet, meg a Halál
Meg az elfelejtett évek
A hullámok a parton
A szívemben az ének
Aludj el újra
Aludj még kérlek
Vérből és sárból
Jól összegyúrva
Most és mindörökké
Még egyszer újra, meg újra, meg újra…

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Felül az ágyában
Felnevet egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha

Lehet, csak ennyi
Én mindenkiben hittem
Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Semmi sem számít
Ha úgyis elmúlik
Elmúlik minden

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék "nem szeretni"
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: "Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél"
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

Angyal

Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, se a madaraknak
A Holdnak? Nem! Talán a Napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak

Az égben sétálsz mikor alszol
Te még senkire nem haragszol
Egy darab szén csak
A legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát

És süket és néma mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás és nincsen eszme
És lehet hogy semminek nincs értelme

Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem és tudom a dolgom
És nem kell már végiggondolnom

Hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad, mikor senki se várja,
Mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől-szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre
Nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kincs, se szerelem
Mindent Te jelentesz nekem.

Sorozat

Mi lesz, ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot

Rejtőzz, minden hiába
Öltözhetsz álruhába
Már semmi nincsen ami megkísért
Megvereted magad, hogy sírhass
Lecsúszol, hogy verset írhass
Mindent tudsz, anélkül, hogy értenéd

És mikor itt a reggel
Rájössz, hogy nem veszett el
Csak rajtad is valami átok ül
De túl veszélyes az élet
Túl szeszélyes
Aki fél, csak az menekül

Sínek közt nyugat fénye
Nem vonz az alagút vége
A jobb napok
Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Bezárt a négy fal végleg
Nincsenek sorozatvégek
Hétágú hajnal kínoz
De nem laksz közel a hídhoz
Ami visszavisz majd az álmaidhoz

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot
Mehetnél messze/messze
Délre, vagy tengerekre
De te folytatod
Nincs benned már kalandvágy
Hiába folyóra néző ablakok

Egyszer majd...

Egyszer, majd írok egy dalt neked
Ha hallod majd, biztosan én leszek
Akire vársz, és akiért élsz
Aki mellett semmitől se félsz

Egyszer, majd egy szigetre elmegyünk
Lesz sok pénzünk és lesz új útlevelünk
Az óceán minket majd átölel
És azt kívánjuk, hogy sohase múljon el

Egyszer, majd eljön a pillanat
Mikor elmegyek és mindenki itt marad
És ott lesz majd egy könnycsepp
A szemeden
De túlél minket ez a szerelem...

Újra

Újra beálltam hát a körbe
A lábam még remeg, de a kezem ökölbe
Szorítom, mintha lenne
Nekem is okom még a küzdelemre

Felemelem most az arcom
A tollamat, mintha a kardom
Lenne, úgy mártom a vérbe
Csak ne ez legyen a vége

Megváltozott minden az éjjel
A legfontosabbat nem mondtam még el
Mindenem odaadom érte
Csak addig még ne legyen vége

Amikor majd rám talál
És így szólít meg a Halál
"Szedd össze pár emléked,
eljöttem végre érted!"

és ott állok majd behunyt szemmel
mint aki már szólni sem mer
hogy el sem köszönhettem tőled
elpazaroltam minden időmet

csak ne így legyen a vége
megteszek mindent érte
egyszer majd te is megérted
hogy mennyire szeretlek téged

Lecsónak jó lesz

Legyen egy folyó, parttalan
Se vége, se hossza és bizonytalan
Vagyok magamban, mert nem tudom
Hogy mi vár rám a másik oldalon

Legyen egy ösvény, egy erdei
A Kerekerdő, a mesebeli
De a történet innen változik
Itt az út kétfelé ágazik

Itt nincsen Rossz és nincsen Jó
Mind a kettő hasonló
Mind a kettő elvezet
A szeretet és a gyűlölet

Legyen egy ház, fenn a dombokon
A kertben hagyma és paradicsom
Még annyi mindet szeretnék
Az se baj, hogy ha nem túl jó,
Ha nem túl szép

Lecsónak jó lesz
Lecsónak így lesz jó

Legyen egy ország, ami távoli
Mégis itt vannak a határai
Ahol nem lesznek hősök a gengszterek
És a tolvajok nem lesznek miniszterek

És nem kell az után félni éjszaka
És van rá esély, hogy élve jutok haza
A szeretet nem csak egy üres szó
És az se baj, hogyha nem túl jó

Lecsónak jó lesz
Lecsónak így lesz jó

Legyen egy dal, amiben elmondhatom
Hogy milyen itt fenn a színpadon
Él lehet, hogy egyszer megérted
Miért csinálom az egészet

Tudod, a lényeg nagyon más
Mint a könyvekben, mint a filmeken
Én nem akarok lenni már senki másvalaki
- valaki téged akar -
én nem vagyok Isten
higgyél bennem

Lecsónak jó lesz
Lecsónak így lesz jó

Kilencedik hónap

Lebeg a testem az űrben
Kicsi a tér
Hallom a csontjaid hangját
És dalol a vér
Meleg a nyár, hideg a tél,
De engem semmi baj nem ér
Körben az angyalok ülnek

Te vagy a kezdet, s én a vég
Végtelen mély ez a tenger
És nagy a világ
Semmi sem érinthet engem
És semmi se fáj
Magas a fal, se zene se zaj
Nem elég, nem törhet át
Újra meg újra kiáltok
S verem a szíved ritmusát

Félek, ha kell majd nem jön el
Ha eljön, nem érdekel
És nem felel, ha kérdezem
És nem értem, hogy mit jelent
(ez az egész)

Tíz perc alatt eltűnik
Még hallgatom a hangodat
Tengerparti hangulat
Eltűnik, de megmarad
..a fény a szemében
és az agyam titkos rejtekében
bezárva már
nem értem, még mire vár

Ha vége van, ha nincs tovább
Ha elhiszem, hogy ennyi jár
Ha elveszít, hadd vesszen el
Ha eltűnik, hát tűnjön el (nem hiszem el)
Már nem érdekel

Néha

A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál

Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el

Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég

És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó

Indián

Az arcomat most a hideg fénybe
Mártom
Kihalok én is, akár az indiánok
Nem lehet többé szabad állat
A bűneimre nincsen már bocsánat

És nem hagyok túl sok nyomot
Magam után
Úgy tűnök el, mint egy igazi indián

Olyan leszek most én is, aki voltam
Amikor még az életem pazaroltam
Aki nem szettem volna lenni régen
Amikor még az Istentől se féltem

Amennyi jár, csak annyi kell
Csak annyi nő, csak annyi hely
Csak rövid idő és semmi más
Csak annyi kell, amennyi jár

A folyón átkelek most a másik partra
Ott nem haragszom többé már magamra
Édes, véget ér most az aranyélet
De tudom jól, neked hiába is mesélek
- úgysem érted -

amennyi jár, csak annyi kell
csak annyi nő, csak annyi hely
csak rövid idő és semmi más
csak annyi kell, amennyi jár
Nekem!

De ezek az évek is egyszer véget érnek
Ki dönti el, hogy mennyit és mit érek
Egyik nap, majd egy másik buszra szállok
Aztán kihalok én is, akár az indiánok

Amennyi jár, csak annyi kell
Csak annyi nő, csak annyi hely
Csak rövid idő és semmi más
Csak annyi kell, amennyi jár

Ikrek

Gyönyörű szép, vakít az ég
Hiába jó, nem élvezem
Ez az a nap, ez az az év
Hiába jó, ha nem szeretem

Már nem hat a hit, adj valamit
Csak nyugtat, partra tesz
Ami nem vakít, nem alakít
Magához húz, elereszt

Annyira fáj, mert gyönyörű volt
Most remeg a föld és vérzik a hold
Hiába szép ha nem visz át
Drágám, jó éjszakát!
Repül a gép, visz a hajó
Megérkezés, elindulás
Vissza se nézek. Mire való?
Mintha nem is történne más.

Tied a kéz a homlokomon
Legyen tiéd, nem érdekel
Akkor is jó, ha nem akarom
De nem én engedlek el

Éhes a vágy, megint enni kér
Igazi hús kell és igazi vér
Beleremeghet a föld s az ég
A szerelem mégsem elég

Gyönyörű szép, de belehalok
Nekem se jó, neked se kell
Saját magamnak nem hazudhatok
Nem én engedlek el
Valami más, valami szép
Megválthat, megváltoztathat még
De sosem elég!
Sosem lesz vége már!
Beleremeg most az ég!
Sosem lesz vége már!
Tudom, hogy mennyi elég!
Sosem lesz vége már!
De sohasem lesz talán…
Sosem lesz vége már!

Kisbolygó

A te "viszlát dalod"
Nem túl jó
Nekem az ég téged adott
Kisbolygó
Ha hajnalban jönnek
Menni kell
Látnád a Földet
Énekel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van

Hát visszajöttem
Mert nem volt jó
Nincs semmi az égen
Használható
Felhőkön léptem
Úgy siettem hozzád
Kisbolygó
Beléd szerettem

De véget ér, ha itt a reggel
Félre hát a félelemmel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van.