Pál Utcai Fiúk : Szerelemharc

Szerelemharc (1993)
1. Az egyik nap 2. Szerelemharc 3. Sohasem késő 4. Semmi sem véletlen 5. Fiatalok vagyunk 6. Teljes gőzzel 7. Félek	8. A szerelem ára 9. Csak az a jó 10. Második félidő 11. Élve eltemetve 12. Szerelemharc II 13. A háború vége 14. Nem szerettelek

Az egyik nap

Az egyik nap olyan mint a másik hat
Bárki a falhoz állíthat
Senki se voltál és senki se vagy
Senki se kér meg, hogy élve maradj

Szerelemharc

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt
Felemelt fejjel arccal a falnak, várom a következőt

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet
újra meg újra meghalok és megütközöm veled
A testek izzadt háborúját senki se veszti el
Gyenge test küzd szemtől szembe a gyilkos szerelemmel

Szerelemharc, a drága vér
Szerelemharc, megfizetsz mindenért
Szerelemharc, akár az istenek
Én nem veszíthetek

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán

Sohasem késő

Az alkohol butít, a szerelem öl
Valami eltakar a szemem elől
Te sem vagy jégből, én sem fából
Elég volt (már) a holnaputánból

Ez volt az első, itt a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Tágul az agy és ennyi elég
Kiégett minden biztosíték

Iszunk, mert erre még inni kell
A jövőt senki nem mondta el
Iszunk, ha erre inni kell
Mi lesz utána, nem érdekel

Te vagy az első, én a második
Ugyanaz a hely, csak az idő változik
Te vagy a második, én az első
Gyere gyorsan, sohase késő
Késő már, késő már

Semmi sem véletlen

Ez csak egy tévedés volt
Csak egy durva játék
Ez csak egy félreértés
Csak egy elkésett ajándék

Sok volt a véletlen
Semmit sem értettem
Ebben az életben
Sok volt a véletlen

Acélgolyó a szívben
Az élet még egy pillanat
Kiestem a lendületből
Hogy láthassam végre az arcodat

Ebben az életben
Semmit sem értettem
Semmit sem éreztem
Ebben az életben

Eltűntem váratlan
De nem voltam ártatlan
Ebben a városban
Ebben az álomban

És most a hajnalt várom
Amikor nem vigyáznak rád
Eljövök én is érted
úgy ahogy te is elhagytál

Eltűntem váratlan
De nem voltam ártatlan
Ebben a városban
Ebben az álomban
Ebben a városban
Ebben az életben
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen

Fiatalok vagyunk

Azt hiszem, nagyon megviselt ez a hosszú távollét
És azt hiszem, hogy írnom kéne egy levelet, egy rövid mesét.
Azt hiszem, hogy egyedül rosszabb, de mit tegyek ha veled se jó,
Nem tudom, milyen város, de biztos, hogy nem nekem való ez a hely!

Nem tudom, hogy ki vagyok és mért sírok ha nem muszáj,
Nem tudom, hogy mit akarok és mit fogok tenni majd ezután.
Nem tudom, hogy mi lesz velem, hol rontom el életem,
De azt hiszem, ha itt maradok, veletek együtt elpusztulok.

Azt hiszem hogy elrontottuk egy életre az életünk
És azt hiszem hogy bármit teszünk, újra így már nem leszünk.
Azt hiszem , hogy hinni kár, a mi jövőnk már reménytelen,
Nem tudom, hogy mi volt a baj, nem én akartam, hogy így legyen, én nem!

Fiatalok vagyunk és a fiatalokat mindenki szereti,
Csak nekem nem kell, hogy szeressetek, nem én vállaltam a szerepemet
Egy új világ, egy új világ, egy új világról meséltetek,
Egy szörnyeteg az új világban, egy szörnyeteg áll előttetek, én nem, én nem!

Teljes gőzzel

Ne tartsd vissza már, amit nem lehet
Engedd a palackból szabadon a szellemet
Indulj el velem te is a téren át
és túléled talán még az éjszakát

Pihenő nélkül, akár az állatok
Közel a reggel, nem maradhatok
Senki nem lesz többé ellenünk
Kezdjük [el] újra az egész életünk

Már vége van, pedig el sem kezdtük még
Végtelen volt, mégis véget ért
Teljes gőzzel, tiszta erőből
Kezdjünk el újra mindent elölről

Félek

Félek a tűztől, félek a víztől
Félek a hótól, félek a jégtől
Félek a téltől, félek a nyártól
A megszületéstől, a pusztulástól.

Félek az AIDS-től, félek a ráktól
Félek a fűtől, félek a fától
Az iskolától és a tanártól
Az ébredéstől, az álmodástól.

Félek a szextől, félek a lánytól
Félek apámtól és félek anyámtól
Félek a rendőr gumibotjától
és félek az isten haragjától.

Félek a zajtól, félek a fénytől
Félek a csendtől és a sötéttől
A kísértetektől, a szellemektől
Az állatoktól és az emberektől.

Félek a vértől, félek a tűtől
Félek a drogtól, félek a fűtől
Félek az újtól, félek a mástól
A megérkezéstől, az elindulástól.

Félek a Naptól, félek a Holdtól
Félek a rossztól, félek a jótól
Félek a sorstól, a csillagoktól
És félek, félek önmagamtól.

A szerelem ára

Egy ital a bárban a szállodában
Egy cigi a szájban, én tüzet adok
Gyere az ágyba, fel a szobába
Csak egy éjszaka mielőtt meghalok

Tudom, hogy drága
A szerelem ára
Sokat kér, sokat ígér
Közel a tábor
Ki az a bátor
Aki majd odakísér

Mindenre képes: csak tizenhat éves
De neki már újat nem ad a világ
Nem fél a szertől, a szerelemtől
Igazi bátor partizán

Tudom, hogy drága
A szerelem ára
De mindenért fizetni kell
Ki marad élve
Ha eljön a vége
Holnapra ki viszi el

Idegen ország, idegen város
Idegenek nekem a csillagok
Egyedül jöttem a másik világra
Ahol idegen álmokért harcolok

Tudom, hogy drága
A szerelem ára
Sokat kér, sokat ígér
A katona vére
A félelem bére
Meghal a szerelemért

Tudom, hogy drága
De minden hiába
A szerelem ára nekem mindent megér
Csak tizenhat éves
Valamit akar az édes
És mindenre képes a szerelemért

Csak az a jó

Elmúlt egy év és semmit nem tettem
Egy kicsikét aludtam, egy kicsit szerettem
Sírtam, nevettem, de semmit nem bánok
Neked is drágám csak ennyit kívánok.

Nézz szét, és azt, ami szép
Ha észreveszed majd, nekem ennyi elég
Nézd, az ég, az igazi kék
Ne kérdezd tőlem soha többé, hogy miért

Csak az a szép, ami egyszer majd véget ér
Csak az a jó, ami nem pótolható
Csak az a szép
Csak az a jó

Elmúlt egy év, hogy magamra hagytál
Semmit nem kértél és semmit nem adtál
Felépítek majd egy másik világot
Egy kicsit fáj még, de semmit nem bánok.

Rád másvalaki vár
Az ki téged itt keresne, már csak engem talál
és én még itt maradok
Felelni másnak soha többé nem tudok

Csak az a szép, ami egyszer majd véget ér
Csak az a jó, ami nem pótolható
Csak az a szép
Csak az a jó

Második félidő

Hong Kong és Taiwan
Valami baj van
Játékország nem felel
Valami baj van
Hong Kong és Taiwan
Nem válaszol

Berlin és Róma
Utolsó óra
A dicsőség vége
A birodalom nem vág vissza

Leningrád, Moszkva
Ne gondolj rosszra!
Temető lett minden mauzóleum

New York és Frisco
Hatalmas, hatalmas disco
Előttem a térkép
Mint egy rosszul előhívott fénykép
Második félidő
Mi az, hogy tér idő?
Talán véridő
Varsó és Prága
Semmi sem drága
Szép idők jönnek a világra

Hong Kong és Taiwan
Valami baj van
Játékország nem felel
Valami baj van
Hong Kong és Taiwan
Nem válaszol
Nem válaszol
Nem válaszol
Nem válaszol

Élve eltemetve

Pihen a test a testen
Szól a rádió
Valami mást kerestem
De most már így a jó
Valaki nekem is kéne
Aki majd megtanít
Aki majd elront engem
Vagy végleg megjavít.

Taníts meg engem ölni
Megölni a vágyakat
Kötözz le újra engem
Vagy vágd le a szárnyamat
Temess el engem élve
Vedd el, ha neked kell
Mutasd meg, hogy kell élni
És ölni a szerelemmel.
Pihen a test a testen
Szól a rádió
Valami mást kerestem
De most már így a jó
Valaki nekem is kéne
Aki majd megtanít
Aki majd elront engem
Vagy végleg megjavít.

Vagy végleg megjavít
Vagy végleg megjavít.

Szerelemharc II

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt
Felemelt fejjel arccal a falnak, várom a következőt

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet
újra meg újra meghalok és megütközöm veled
A testek izzadt háborúját senki se veszti el
Gyenge test küzd szemtől szembe a gyilkos szerelemmel

Szerelemharc, a drága vér
Szerelemharc, megfizetsz mindenért
Szerelemharc, akár az istenek
Én nem veszíthetek

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán

A háború vége

Elvonult egy vesztes hadsereg
A békeévet senki nem éri meg
Tarkón minden kéz és földre néz a szem
A háborúnak vége, azt hiszem.

Csendes, minden csendes, a háborúnak vége
Minden ugyanúgy történt, ahogy nagyapám is mesélte
Cigaretta a kézben, nem a fegyverem viszem
A háborúnak vége, azt hiszem

A város körbevesz, gyilkos az áldozatát
Az úton érkezünk majd, nem a falakon át
Furcsa győzelem bénán és betegen
A háborúnak vége, azt hiszem

A TV-ben az arcok a harcokról beszélnek
Én most múltam csak tizenhét, de gyűlölöm
már az egészet
A szívem összetörve, ennyi maradt nekem:
A szenvedés, a bűn, a félelem
Elvesztettem az egész életem
De a háborúnak vége...

Nem szerettelek

Nem szerettelek soha, soha
Én igazán nem szerettelek
Mégis ma újra kezdeném
Tudom már, hogy többé nem lehet

Nem szerettelek soha, soha
Mégis most újra álmodok
Nem voltál senki nekem
Miattad mégis meghalok

Százszor is újra kezdeném
Úgy jó, ha mindig szenvedünk
Igazán te sem szerettél
Boldogok többé nem leszünk.