|
A 3D Studio MAX egyik különlegessége a parametrikus modellezés, ami
azt jelenti, hogy a tárgyakat és a rajtuk végzett műveleteket parametrikusan, matematikai formulával leírva tárolja. Így sokkal könnyebben, szabadabban szerkeszthetünk és animálhatunk.
Ennek megértéséhez tekintsük át a modellező programok két fő tárgyábrázolási módját. Legelterjedtebb a
poligonális modellezés, amikor a program a tárgyakat pontokból és az azok között feszülő felületekből építi fel, ezek koordinátáit és paramétereit tárolja. Előnye ennek az
eljárásnak, hogy a képszámítás jóval egyszerűbb, ezért gyorsabb. Hátránya, hogy a görbe felületek nem írhatók le
pontosan, csak közelítve, a modellezés pedig kötöttebb, a poligonok tulajdonságaihoz kell igazodni.
A másik alapvető modellezési módszer a spline alapú eljárás. Ebben az esetekben a tárgyakat nem kötött alkotóelemekből, hanem vektorokból, görbékből
építjük fel, hasonlóan, mint egy vektorgrafikus program, pl. a CorelDraw! a két dimenziós rajzokat. Az eljárás előnye, hogy az alakzatok felbontás-függetlenek a görbe
felületek is pontosan definiálhatók, ezáltal a renderelt képek élethűbbek, szabadabb lehetőségek vannak a modellezésre, a tárgyakat tároló fájlok
kisebbek lehetnek. Hátránya a módszernek, hogy az ilyen tárgyakkal való műveletek nagyon számításigényesek,
jóval lassabb a kezelésük, mint a poligonális tárgyaknak. Mivel az animáció-készítésben a sebesség általában az elsődleges szempont, ezért a görbe alapú
modellező programok kevésbé terjedtek el, inkább csak nagygépes munkaállomásokon találkozunk velük.
A 3D Studio MAX program ötvözte e két eljárás jó tulajdonságait, hogy kiküszöbölje a hiányosságaikat. A
tárgyakat a gyorsabb képszámítás érdekében poligonálisan ábrázolja, de létrehozásukra és tárolásukra paraméterezhető matematikai algoritmusokat
használ. Pl. egy gömb tárolása a programban nem az alkotó pontjai és felületei koordinátájuk eltárolásán alapul,
hanem gömb középpontján és sugarán, valamint a szegmenseinek számán. A gömböt megjelenítésekor a
program az aktuális paraméterek figyelembe vételével kiszámítja a poligonális gömböt és ezt mutatja meg,
ezzel számol a továbbiakban. A tárgyakat létrehozó algoritmusok paramétereinek változtatásával sokkal
egyszerűbb az animációk készítése, mintha a tárgyak eleve poligonálisan lettek volna tárolva, mégis
megmarad a gyors képszámítás és a többi előnyös tulajdonság.
A MAX egyik nagyon hasznos tulajdonsága szintén a parametrikus tárgyszerkesztésen alapul, a műveletek
során beállított paraméterek mindegyikét tárolja, így a tárgy teljes életútja visszakövethető, korábbi módosító
műveletek anélkül megváltoztathatók, hogy ezzel a későbbi műveleteket elveszítenénk. Pl. egy tárgy
pontjainak száma bármikor anélkül megváltoztatható, hogy a továbbalakító műveleteket újra el kellene végezni
rajta.
A program gyors képszámítási algoritmusai lehetővé teszik, hogy már a szerkesztő nézetekben azonnal
nyomon kövessük a műveletek hatását, nem kell ezek ellenőrzésére a rendering eszközéhez nyúlni. Lehetőségünk nyílik pl. arra, hogy a fényforrások beállítása
során valós időben nyomon kövessük a fényviszonyok alakulását.
A program amellett, hogy rengeteg nagyszerű beépített funkciót tartalmaz, nyitott a későbbi moduláris
bővítések felé, az új funkciók külső modulként a programba illeszthetők és úgy használhatók, mintha
eredetileg is a MAX részei lettek volna. A külső modulok, a
plug-in-ek minél nagyobb számban történő megjelenését azzal segítik, hogy publikussá tették a teljes
fejlesztői készletet és dokumentációt, így már közepes C programozási gyakorlat birtokában is saját kiegészítőket
fejleszthetünk a 3D Studio MAX-hoz.
(Aurum - Boca: 3D Studio MAX) |
