Nyelvi elemek (TAG-ek)

(folytatás)

• <A>
• <APPLET>
• <BASEFONT>
• <BDO>
• <BR>
• <FONT>
• <IFRAME>
• <IMG>
• <MAP>
  • <AREA>
• <OBJECT>
• <PARAM>
• <Q>
• <SCRIPT>
• <SPAN>
• <SUB>
• <SUP>

• HREF="url" - Hipertext hivatkozás címe
• NAME=CDATA - Nevesített cél hivatkozáscíme
• REL=Kapcsolattípus - Kapcsolat a hivatkozott cím felé
• REV=Kapcsolattípus - Kapcsolat a hivatkozott cím felől
• TYPE=Tartalomtípus - A hivatkozás tartalomtípusa
• TARGET=FrameTarget - Frame -et tartalmazó lapon a kívánt célframe
• HREFLANG=Nyelvkód - A hivatkozás nyelve
• CHARSET=Karakterkészlet - A hivatkozás karakterkódolása
• ACCESSKEY=Karakter - Gyorsbillentyű
• TABINDEX=Szám - Pozíció a bejárási sorrendben
• SHAPE=[rect; circle; poly; default] - Kliensoldali Image Map-on
• COORDS=Koordináták - Kliensoldali Image Map-on
• ONFOCUS=Script - Mikor az elem megkapja a fókuszt (aktívvá válik)
• ONBLUR=Script - Mikor az elem elveszti a fókuszt

Tartalmazhat más soron belüli elemeket, az <A> kivételével;
Tartalmazhatják a blokkszintű elemek és más soron belüli elemek, az <A> kivételével.

Az <A> elemnél eltértem az angol terminológiától: a szó szerinti fordítás (horgony) helyett a magyarban jobban meghonosodott élőkapcsot írtam.

Az <A> elem élőkapcsot definiál - hipertext kapcsolatot a dokumentum és az attribútumában megadott célhely között. Ez a célhely lehet egy másik dokumentum, vagy kép.

A HREF attribútum értéke a kapcsolat URL -je, azaz a cél, ahova az élőkapocs mutat. A TYPE attribútum határozhatja meg a kapcsolat médiatípusát, lehetővé téve a böngészőnek, hogy nem támogatott típus esetén lefagyás helyett lemondjon a megjelenítésről.

A TITLE attribútum használatával tömör leírás készíthető az élőkapocs céljáról, amely 'tooltip'-ként megjelenik a link fölött. A HREF="cv.html" TITLE="CV">Önéletrajzom</A>

Ez a megoldás akkor hasznos, ha nem szeretnénk átfogalmazni gondolatainkat; elegendő annyit írni, hogy ...kattints ide!

A TARGET attribútum általában frame-et (kereteket) tartalmazó lapoknál használatos, a hivatkozás célkeretét határozhatjuk meg vele. Minden egyes frame-nek saját név adható, amelyre a linkből hivatkozni lehet, de van néhány alapértelmezett név is:

• _blank - A hivatkozott lapot új ablakban nyitja meg,
• _self - A hivatkozott lapot az aktuális frame -ben nyitja meg (ilyen módon felülbírálható a BASE TARGET),
• _parent - A hivatkozott lapot közvetlenül a FRAMESET-ben meghatározott szülőframe-ben nyitja meg,
• _top - A hivatkozott lapot egy teljes, framementes ablakban nyitja meg.

Az opcionális HREFLANG és CHARSET attribútumok használatával határozható meg a nyelvi és karakterkódolás; linkenként külön-külön. A nyelvi kódolás az RFC 1766 előírásai szerint határozható meg. A karakterkódok használatára az ISO 8859 szabvány vonatkozik. Magyar nyelv használata esetén a karakterkódolás alapja az ISO 8859-2.

Az ACCESSKEY attribútummal egy egyszerű UNICODE karakter határozható meg gyorsbillentyűként, amely megnyomásával ugyanazt érhetjük el, mint a linkre kattintással.

A TABINDEX attribútum értéke egy 0 és 32767 közötti egész szám lehet, amely az elemnek a bejárási sorrendben meghatározott helyét jelzi. Ha a TABINDEX értéke 0, vagy nincs TABINDEX meghatározva; az élőkapocs utoljára kapja meg a fókuszt. Ha a TABINDEX értéke (TABINDEX=n) pozitív egész; a kisebb értékkel ellátott elem kapja meg először a fókuszt.

A REL és REV attribútumok határozzák meg a kapcsolatot az élőkapocs és a hivatkozott erőforrás között. A REL az aktuális dokumentumtól a hivatkozott lap felé, a REV pedig ellenkező irányba. Az <A HREF="labjegyzet.html" REL=Megjegyzes>...</A> azt jelzi, hogy a hivatkozott 'labjegyzet.html' az aktuális dokumentumhoz tarozó megjegyzés, míg az <A HREF="folap.html" REV=Alfejezet>...</A> pedig azt, hogy az aktuális lap a 'folap.html' alfejezete (kiegészítése).

A NAME attribútum egy élőkapocs pontos célját határozza meg. Segítségével egy adott oldalon belül navigálhatunk. Létrehozható egy könyvjelző (bookmark); <A NAME="ide">Fejezetcím</A> módon, amire az <A HREF="#ide">...</A>, vagy más oldalról az <A HREF="oldalam.html#ide">...</A> módon hivatkozhatunk. A NAME attribútum értékének minden oldalon belül egyedinek kell lennie, két azonos nevű könyvjelző egy oldalon nem lehet. A könyvjelzők neve az ABC kis- és nagybetűivel (a-z, A-Z) kezdődhet; tartalmazhat kis- és nagybetűket, számokat (0-9), kötőjelet, aláhúzásjelet, vesszőt. A könyvjelzőre hivatkozás kis- és nagybetűérzékeny.

A SHAPE és COORDS attribútumok kliensoldali ImageMap (képosztás) létrehozásához használhatóak. A SHAPE alapértelmezett értéke a rect, amely négyszögletes területet határoz meg a COORDS="bal,fent,jobb,alul" koordináták megadásával. A SHAPE attribútum lehetséges értékei:

• default - Az egész képet kijelöli
• circle - Kör alakú területet jelöl ki a képen, COORDS="x,y,r" koordináta-meghatározással, ahol x a vízszintes koordináta, y a függőleges koordináta, r pedig a kör sugara.
• poly - Sokszög alakú területet jelöl ki a képen, COORDS="x1,y1,x2,y2...xn,yn" koordináta-meghatározással.

A koordináta-értékek viszonyítási pontja a kép bal felső sarka, és megadhatók pixelben, vagy százalékosan. A sugár százalékos megadásakor a viszonyítási alap a kép szélessége és magasága. Ha két, vagy több terület átfedi egymást, a legelőször meghatározott terület élőkapcsa fog 'élni'.

Az A elem képes fogadni két esemény-attribútumot is:
Az ONFOCUS esemény akkor következik be, amikor a link megkapja a fókuszt (az egérmutató fölé kerül);
Az ONBLUR esemény pedig akkor, amikor a link elveszti a fókuszt (az egérmutató odébb mozdul).

Tetejére

Az APPLET elem Java applet beágyazásához használható. A HTML 4.0 ajánlásban nem javasolt elemként szerepel, helyette a W3C az <OBJECT> elemet javasolja.

A CODE attribútum határozza meg a lefordított Applet alosztályt tartalmazó osztályfájl nevét. Értékének viszonyítási alapja a CODEBASE attribútumban megadott elérési út, vagy e paraméter hiánya esetén a dokumentum alapkönyvtára.

A kötelező WIDTH és HEIGHT attribútumok határozzák meg az applet méreteit. Értkeik megadhatók abszolút módon pixelben, vagy százalékosan; a szülő elem méreteihez viszonyítva.

Az ALT attribútum használható az applet helyén megjelenő alternatív szöveg definiálásához. Ez a szöveg akkor fog megjelenni, ha a böngésző felismerte az <APPLET> elemet, de nem támogatja a Java-t, vagy a Java futtatás nincs engedélyezve.
Egy APPLET elem tartalmazhat <PARAM> elemeket, amelyekben applet-specifikus paraméterek vannak meghatározva. Ebben az esetben a PARAM elemnek meg kell előzni minden más tartalmazott elemet, vagy attribútumot.

Az ARCHIVE attribútum használatával archivált fájlok vesszővel elválasztott listája határozható meg (akár abszolút URL, akár a CODEBASE attribútumban megadott útvonalra relatív hivatkozással), felkínálva a böngészőnek a lehetőséget, hogy előre letöltsön Java archívumokat, és a későbbiek folyamán ezzel a letöltési időket lerövidíse. A Java fájlok standard archív formátuma a JAR. JAR fájlok az 1.1 és annál magasabb verziószámú Java Development Kit (JDK) jar eszközével készíthetők.

Néhány böngésző nem támogatja az ARCHIVE attribútumot, ezek számára az archiválatlan Java állomány folyamatos elérhetőségét biztosítani kell. Az is előfordul, hogy a böngésző csak a relatív útvonalat képes értelmezni.

Az OBJECT attribútum egy applet sorozatba állított (több részbe mentett) reprezentációját határozza meg. A CODE attribútum akkor, és csak akkor használható, ha az OBJECT attribútum előzőleg felhasználásra került. Amikor a sorozatba állított appletet újra egyesítik, init() eljárásnak használatára nincs szükség, ellenben a start() eljárásra mindenképpen. A SUN nem javasolja ennek a gyengén támogatott lehetőségnek az alkalmazását.

Az ALIGN attribútum határozható meg az applet igazítása. Lehetséges értékeinek használatával az applet igazítható jobbra, balra, felülre, középre és alulra. A vízszintes középre igazításhoz a <CENTER> elem használható.

A HSPACE (Horizontal Space) és VSPACE (Vertical Space) attribútumok használatával szabadon hagyandó tér definiálható az applet körül. Értékét pixelekben kell megadni; az applet mindkét oldalára vonatkoznak.

Tetejére

BASEFONT

Használata:
<BASEFONT>

Attribútumai:

• SIZE=CDATA - Betűméret meghatározása
• COLOR=Szín - Betűszín meghatározása
• FACE=CDATA - Betűtípus meghatározása
• ID=ID - Egyedi azonosító

Nem tartalmazhat más elemet.Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek, a <PRE> kivételével.

A W3C által nem javasolt BASEFONT elem használatával az egész dokumentumra - a <Hn> kivételével - érvényesen állítható be az alap-betűtípus, annak mérete, színe.

A kötelező SIZE attribútum határozza meg a beállított alap-betűtípus méretét. Értéke böngészőfüggően 1 - 7 között adható meg. Alapértelmezett értéke 3. Az említett böngészőfüggőség ott jelentkezik, hogy a böngészők a beállított értékekhez "önkényesen" rendelnek hozzá pixelszámot.
A COLOR és FACE attribútumokat a böngészők szegényesen támogatják. Használatukkal az alap-betűtípus színe és betűtípusa állítható be.

A FONT elem használatával egy szövegrész betűtípusa, mérete, színe állítható be; a W3C által nem javasolt kategóriába tartozik.

Leginkább ártalmas használati módja a betűméret relatív változtatása: <FONT SIZE=+1>,
illetve
<FONT SIZE=-1>

Ezek a tagek a BASEFONT elemben megadotthoz, illetve az alapértelmezett 3-as értékhez képest megnövelik, illetve csökkentik az éppen használt betűméretet. Ha a lap szerzője a -3 értéket használja, és az abszolút betűméret 2 volt, ez meglehetősen kedvét szegheti a lap olvasójának. Meglehet, ami tervezési időszakban, a szerző látásának, szeme élességének megfelelő volt, az az olvasó számára - böngészője egyéni beállításai mellett - élvezhetetlen. A W3C a betűméret beállításához (ahogy a bevezetőben is írtuk) a CSS használatát javasolja.
A HTML előírásai szerint az alapértelmezett betűméretek jelölése 1 - 7 -ig történik. Ha nincs betűméret megadva, a böngészők a 3 -as méretet használják (12 pont).

A COLOR attribútum használatával állítható be a szövegrész színe. Értéke vagy az előre meghatározott színkonstansok egyike (black, blue, maroon, yellow, stb...), vagy a szín RGB kódja lehet. A FACE attribútumban lehet vesszővel elválasztott listában felsorolni (alkalmazási sorrendben) a használni kívánt betűtípusokat. Ha a böngésző az olvasó számítógépén nem találja az elsőt, a felsorolási sorrendben próbálja alkalmazni a többit.

Tetejére

Az IFRAME elem soron belüli keret kialakítására használható, amelybe külső objektumokat (ideértve másik HTML dokumemtumot is) lehet foglalni. Az IFRAME az OBJECT elem szűkített funkcionalitásával bír; egyetlen dolog van, amivel többre lehet használni: soron belüli keretkén link célpontja (TARGET) lehet. Az OBJECT támogatottsága jóval szélesebb, én nem mellékesen: majdnem minden böngésző képes kezelni.

SRC attribútuma tartalmazza a frame-tartalom forrását - tipikusan egy másik HTML dokumentum lelőhelyét. Az opcionális NAME attribútum használatával egyedi azonosító adható a keretnek, ezzel linkek céljává válhat.

Az IFRAME tartalma helyettesíthető azon böngészők számára, amelyek nem támogatják. Ez az IFRAME elembe, mint tartalmazó (container) elembe beágyazott más soron belüli, vagy blokkszintű elemek használatával lehetséges.

A LONGDESC attribútum egy URL-t tartalmaz, amely a keret tartalmának hosszabb lélegzetű leírását adja meg.
Megjegyzendő, hogy a LONGDESC a tartalom leírását adja meg, nem pedig a tartalmát! Ez utóbbi feladatot az SRC attribútum látja el.

A WIDTH és HEIGHT attribútumok értelem szerint a keret szélességének és magasságának beállítására szolgálnak. Értékük megadható abszolút módon: pixelekben, vagy a használható terület nagyságához mérten: százalékosan.
A FRAMEBORDER attribútum az határozza meg, hogy legyen, vagy ne legyen látható szegélye a keretnek. Értéke lehet 1, ez esetben a szegély látható, vagy 0.

Az ALIGN attribútum a keret - a sor alapvonalához viszonyított - függőleges igazítására szolgál. Értékeinek alkalmazásával a keret igazítható lentre, középre, felülre. A balra, jobbra igazítás használatával úgynevezett 'lebegő keretet' kapunk; a keret a bal, vagy jobb margóhoz lesz igazítva, a lap tartalma pedig körbeveszi (mint a szövegszerkesztőknél a "szöveg körbefuttatása" parancs).

A MARGINWIDTH és MARGINHEIGHT attribútumok használatával határozhatjuk meg a függőleges és vízszintes margók szélességét. Értékeiket pixelben kell megadni, és egynél nagyobbnak kell lenniük.

A SCROLLING attribútum használatával állíthatóak be a vízszintes és függőleges görgetősávok. Az alapértelmezett érték az auto; a görgetősávok akkor jelennek meg, ha szükség van rájuk. Ha az érték yes, a görgetősávok mindig látszanak. No érték esetén a görgetősávok sohsem jelennek meg, akkor sem, ha szükség lenne rájuk!

Tetejére

A LONGDESC attribútum a képhez tartozó hosszabb leírás helyét adja meg. Akkor érdemes használni, ha a szerző bármilyen okból hosszabb leírást szeretne a képhez mellékelni. Például színvak olvasóra gondolva érdemes részletezni a kép tartalmát, hiszen ő lehet, hogy egyáltalán nem tudja kivenni a részleteket.

A WIDTH és HEIGHT attribútumok talán a legfontosabbak, hiszen azok segítségével pontosan - pixelekben - meghatározható a kép megjelenítési mérete. Lehetőség van a méretek százalékban történő megadására is, ilyenkor a böngésző a rendelkezésre álló helyhez igazodva számítja ki a megjelenítendő méretet.

A W3C által nem javasolt ALIGN attribútum használatával állítható be a kép vízszintes és függőleges igazítása. Az alulra, középre és felülre igazítás a sor alapvonalához történik. A balra és jobbra igazítás használatakor úgynevezett 'lebegő képet' kapunk; a kép a bal, vagy jobb margóhoz lesz igazítva, a lap tartalma pedig körbeveszi (mint a szövegszerkesztőknél a "szöveg körbefuttatása" parancs).

A W3C által nem javasolt HSPACE és VSPACE attribútumok segítségével a kép körül szabadon tartható egy keskeny -pixelekben megadott- sáv.

A USEMAP attribútum kliensoldali image map (képfelosztás) használatakor alkalmazható, a felosztáshoz szükséges adatok elérési helyének megadásához.
Az ISMAP attribútum szerveroldali image map használatakor alkalmazható, a felosztáshoz szükséges adatok elérési helyének megadásához. Amikor az ISMAP -et használjuk, a böngésző felhasználói képrekattintáskor a koordináta-adatokat elküldi a szerverhez kiértékelésre, ahonnan egy címmel (URL) tér vissza.

Tetejére

Tetejére

Az OBJECT elem objektumok; vagyis Java appletek, képek, videók, VRML világok HTML lapba beágyazására alkalmas. Az OBJECT a W3C szándékai szerint kiváltja a specializált IMG és APPLET elemeket.

DATA attribútuma mutatja meg a beágyazandó objektum helyét. Megadhetó relatív útvonalhivatkozás is, a CODEBASE attribútum értékének figyelembe vételével.

A WIDTH és HEIGHT attribútumok használatával határozhatók meg a beágyazott objektum méretei. Értékeik megadhatók abszolút módon: pixelben, vagy százalékosan: ez utóbbi esetben a viszonyítási alap a szülő elem szélessége, illetve magassága. A legtöbb böngésző minden OBJECT elemmel beágyazott objektum esetén megköveteli a WIDTH és HEIGHT attribútumok használatát.

A CLASSID attribútum használható egy objektum megvalósításának részletezésére. Az objektum lehet Java, Python applet, vagy akár ActiveX vezérlő is; azonosításukat a CLASSID attribútum végzi el:

Fenti példa alternatív tartalom készítését mutatta be azon böngészők számára, amelyek nem képesek kezelni valamely objektumtípust. A Python appletet helyeztük előre a sorban; ha a böngésző nem ismeri fel, a java verzió következik. Ha a Java futtatás nincs engedélyezve, animált gifet láthat az olvasó. Szöveges böngésző esetén pedig egyszerű szöveg jelenik meg.
A TYPE és CODETYPE attribútumok teszik lehetővé a böngészőknek, hogy figyelmen kívül hagyják az általuk nem megjeleníthető típusokat. A TYPE attribútum írja le azt a médiatípust, amelyikre DATA attribútumán keresztül az erőforrás hivatkozik, míg a CODETYPE attribútum a CLASSID adatainak médiatípusát.

A STANDBY attribútum használatával az objektum betöltődésének ideje alatt rövid szöveg jeleníthető meg.

Az ARCHIVE attribútum értéke archivált fájlok vesszővel elválasztott listája lehet (abszolút, vagy relatív elérési út leírással), így a böngésző előre letölthet futtatható állományokat, amivel a későbbi letöltési időket lerövidítheti. A Java fájlok standard archív formátuma a JAR. JAR fájlok az 1.1 és annál magasabb verziószámú Java Development Kit (JDK) jar eszközével készíthetők.

A DECLARE attribútum használatával a letöltött objektum nem fut azonnal. Későbbi megjelenítését (futtatását) akár egy (azonos dokumentumban levő) linkhez, gombhoz, vagy másik objektumhoz lehet kötni. Azonosítojaként az ID attribútumot kell használni:

Az OBJECT elem tartalmazhat PARAM elemeket is -bármilyen más tartalmat megelőzően- futásidejű inicializációs adatok átadására. A következő példa egyy videót ágyaz be; alternatív tartalomként hangbejétszással; tartalmazza az audio/video plug-inekre való hivatkozást is.

A USEMAP attribútum kliensoldali image map (képfelosztás) használatakor alkalmazható, a felosztáshoz szükséges adatok elérési helyének megadásához.
Az IMG elemmel használt Image Map -ek jobban támogatottak ugyan, de az OBJECT alapú image map képes teljes szöveges alternatívát kínálni a karaktres böngészők számára. A USEMAP attribútum egy MAP elemre mutat, amely tartalmazza a különböző koordináták által leírt élőkapcsokat. A MAP elhelyezhető az OBJECT elemen belül is; ebben az esetben tartalmát a böngésző nem fogja megjeleníteni, vagy az OBJECT elemen kívül; ekkor tartalma látható lesz.

A TABINDEX attribútum értéke egy 0 és 32767 közötti szám lehet, amely az ImageMap terület helyét jelzi a bejárási sorrendben. Ha értéke 0, vagy az attribútum nincs felvéve, a hozzá tartozó terület a bejárási sorrendben a pozitív TABINDEX attribútummal rendelkező objektumok utánra kerül. A pozitív TABINDEX attribútummal rendelkező objektumok között az alacsonyabb értékkel rendelkező fogja előbb megkapni a fókuszt.

A HTML 4.0 ajánlásban nem javasolt ALIGN attribútum szolgál a beágyazott objektum igazítására. Az alulra, középre és felülre igazítás a sor alapvonalához történik. A balra és jobbra igazítás használatakor úgynevezett 'lebegő képet' kapunk; a kép a bal, vagy jobb margóhoz lesz igazítva, a lap tartalma pedig körbeveszi (mint a szövegszerkesztőknél a "szöveg körbefuttatása" parancs).

A W3C által nem javasolt HSPACE és VSPACE attribútumok segítségével a kép körül szabadon tartható egy keskeny -pixelekben megadott- sáv.

A BORDER attribútum állítja be a beágyazott objektum szegélyvastagságát. BORDER=0 meghatározás esetén az objektum szegélyt egyáltalán nem kap.

Tetejére

A PARAM elem szolgáltatja a paramétereket az APPLET és OBJECT elemek számára. Egy APPLET, vagy OBJECT elem tetszés szerinti PARAM elemet tartalmazhat.

Kötelező NAME attribútuma adja a PARAM elem nevét, míg a VALUE attribútum a paraméter értékét. A paraméterek az objektum egy-egy egyedi tulajdonságát írják le, vagy azt a plug-int határozzák meg, amely képes az objektum megjelenítésére.

Az objektumok (videók, audio klipek, VRML világok, stb...) tipikusan böngésző plug-inekkel (beépülő kiegészítők) jeleníthetők meg. Minden plug-in felismer bizonyos paramétereket; ez megnehezíti a megfelelő paraméterek kiválasztását az oldal szerzője számára, mivel nem lehet tudni, melyik felhasználó (olvasó) böngészője milyen plug-inekkel van felvértezve.

A PARAM elem VALUETYPE paramétere a VALUE attribútum típusát jelöli. Alapértelmezett értéke a data, amely azt jelzi, hogy a VALUE attribútum szöveget tartalmaz.
A VALUETYPE ref értéke azt jelzi, hogy a VALUE attribútum URL-t tartalmaz, amely futásidejű értékekre mutat.
A VALUETYPE értéke lehet object is, ez esetben a VALUE attribútum egy olyan azonosítót jelöl, amely a dokumentum egy másik, elkülönült OBJECT elemében van.

A TYPE attribútum az erőforrás internetes médiatípusára utal.

Tetejére

A kötelező TYPE attribútum a scriptnyelv médiatípusát (pl.: text/javascript). Mindemellett a legtöbb böngésző csak a W3C által nem javasolt LANGUAGE attribútumot támogatja, amely a scriptnyelv nevét tartalmazza. Érvényes értékei lehetnek: JavaScript, JavaScript1.1, VBScript.
A böngészők figyelmen kívül hagyják azokat a LANGUAGE értékeket, amelyeket nem támogatnak. Pl.: a Netscape Navigator hajlandó végrehajtani a LANGUAGE=JavaScript, vagy LANGUAGE=JavaScript1.1 értékekhez tartozó scriptet, de figyelmen kívül hagyja a LANGUAGE=VBScript értéket.

A SCRIPT elem tartalma általában beágyazott script. Az SRC attribútum alkalmazásával azonban külső script is kapcsolható a dokumentumhoz.
Az opcionális CHARSET attribútum adja meg a külső script karakterkódolását (általában ISO-8859-1). Ha a böngésző nm éri el a külső scriptet, végrehajtja a SCRIPT elemen belül található beágyazott scriptet.

A DEFER attribútum azt jelzi a böngészőnek, hogy várhat a script futtatásával, amíg a dokumentum egésze be nem töltődik. A DEFER attribútumot használó scriptek nem állíthatnak elő semmilyen dokumentum-tartalmat (pl.: document.write() ), és nem várhatnak felhasználói beavatkozásra (gombra kattintás, stb...).

A dokumentum HEAD, vagy BODY szekciójában tetszőleges számú SCRIPT elem helyezhető el.

Tetejére

A SPAN blokkszintű megfelelője a DIV, amely további blokkszintű elemeket tartalmazhat (pl.: TABLE, P).

Ugyanígy használható a SUP is, a felső indexben történő megjelenítésre.

• <FORM>
  • <BUTTON>
  • <FIELDSET>
    • <LEGEND>
  • <INPUT>
  • <LABEL>
  • <SELECT>
    • <OPTGROUP>
      • <OPTION>
  • <TEXTAREA>

• ACTION= URI Az űrlap kezelő címe
• METHOD=[ get | post ] (HTTP metódus az űrlap elküldéséhez)
• ENCTYPE= ContentType (a tartalom típusa)
• ACCEPT-CHARSET= Charsets(a támogatott karaktercsomagok)
• TARGET= FrameTarget (a keret (frame), ahol az űrlap elküldésének eredménye megvalósul)
• ONSUBMIT= Script (elküldött űrlap)
• ONRESET= Script (törölt űrlapmező)

A HTML 4.0 "pontos" változatában egy vagy több SCRIPT elemet, illetve blokkszintű elemeket tartalmazhat. Az átmeneti referencia szerint már soron belüli elemeket is tartalmazhat, de mindkét esetben tilos újabb FORM tag befoglalása. (Egymásba ágyazás.)

A FORM elemet a következő elemek tartalmazhatják: APPLET, BLOCKQUOTE, BODY, CENTER, DD, DEL, DIV, FIELDSET, IFRAME, INS, LI, MAP, NOFRAMES, NOSCRIPT, OBJECT, TD és TH.

A FORM tag egy interaktív űrlapot definiál. Az elem űrlap vezérlőket tartalmazhat, méghozzá az interakciós igénytől függően. (INPUT, SELECT, TEXTAREA, és BUTTON.)

Az űrlap az INPUT, vagy BUTTON elem segítségével küldhető el, amelynél a TYPE=submit értéket állítottuk be. A tartalom pédául egy e-mail címre, vagy egy CGI szkriptnek küldhető el, ha az ACTION attribútumnál megadtuk a megfelelő URI-t (Uniform Resource Identifier - Egységesített Forrás Azonosító). Az ACTION attribútum természetesen mutathat egy Java szerver oldali szkriptre is, amely az űrlap anyagát kezelni hivatott.

A mailto URI (pl.: mailto:worldwideworx@freemail.hu) is megengedett az ACTION attribútum értékeként, de ezt a lehetőséget nem minden böngésző támogatja. Az ilyen böngészők (pl. M$ Internet Explorer 3.0) rendszerint megnyitják az alapértelmezett levelezőprogramot egy üres törzsű levéllel. Ezen kívül az egyébként a FORMot támogató böngészők között is akad, amelyik nem ad visszajelzést a felhasználónak az űrlap elküldése után.

Az űrlapon összegyűjtött adatok küldésének mikéntje a METHOD, illetve ENCTYPE attribútumok értékeitől függ.Ha a METHOD értéke get (ez az alapértelmezett), az űrlap tartalma HTTP GET kérésként továbbítódik, a ?form_data és az ACTIONnél megadott URI adatok öszefűzésével.

A get metódus használata megengedi, hogy a teljes információt egy URL-ben tároljuk el. Ez előnyös egyfelől azért, mert lehetővé teszi a mostani böngészőknek, hogy felvegyék ezt az URL-t a könyvjelzői közé, másfelől azért, mert ezzel megakadályozhatjuk az űrlapot nem ASCII karakterek (pl.: "é", vagy "©") tárolásában. Ilyenformán viszont szembe kell nézni azzal a problémával, hogy a bekért adat hossza nem lépheti túl a feldolgozó szerver, illetve a böngésző URL feldolgozó kapacitását. Ha 100 karakternél hosszabb az elküldendő anyag, vagy szükséges elküldeni a speciális karaktereket is (márpedig mifelénk ez utóbbi alapvető igény), a METHOD értéke legyen post.

A METHOD=post segítségével az adatok HTTP POST kérésként továbbítódnak, a kérés törzsében. Néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve a böngészők ilyenkor nem tudják könyvjelzőként eltárolni a kérést, de cserébe nincsenek megkötések a szöveg hosszára, illetve a karakterkódolásra.

Az ENCTYPE attribútum adja meg a küldéskor használt tartalomformátumot, ez alapértelmezésben application/x-www-form-urlencoded. Ezek a tartalomtípus eredmények név/érték formátumban kerülnek küldésre a szerver felé a következőképpen: név1=érték1&név2=érték2&.... Az üres karakterek "+"-szal, a kiegészítő karakterek (pl.: "#") pedig "%HH"-val lesznek helyettesítve, ahol a HH az ASCII karakter hexadecimális kódja. A sortörések a "%0D%0A" karakterláncolattal lesznek helyettesítve (egy "kocsivissza" és utána egy "újsor" parancs).

Ha az űrlap INPUT tagjénél a TYPE=file attribútum van beíllítva, az ENCTYPE-nak is más értéket kell kapnia: ebben az esetben multipart/form-data lesz az érték. Módosul továbbá a METHOD is, amely ilyenkor kötelezően post értékű. A multipart/form-data típusú adatkérés részletes formátuma a RFC 1867 szabványban van lefektetve.

Az ACCEPT-CHARSET attribútum egy listát definiál azokról a karakterkódolás fajtákról, amelyeket az űrlapkezelő támogat. Értéke egy lista, amelyben az elfogadott karakterkódolások találhatóak, egymástól vesszővel, vagy szünettel elválasztva. Az alapértelmezett érték unknown (ismeretlen) és általában azt az értéket veszi fel, amelyet a FORM-ban található adatok átviteléhez használtunk.

A TARGET attribútumot keretek használatakor kell igénybe venni, meghatározza, hogy a FORM-ra adott válasz melyik FRAME-re lesz hatással. Ha nincs a megadott névvel rendelkező keret, a felhasználó beavatkozása nélkül új ablak nyílik. Van néhány speciális érték is, amelyet itt adunk meg:

• __blank - a választ egy új, név nélküli ablakban jelenítjük meg,
• _self - a jelenlegi keretre lesz hatással az akció, (Ez az opció jól használható a BASE elem eseti hatástalanítására.)
• _parent - a hatás a FRAMESET-ben beállított "szülő ablakban" lesz látható,
• _top - ugyanabban az ablakban keletkezik, ahol a FORM volt, de az összes FRAME felett.

Általánosságban a FORM attribútumhoz kapcsolódik egy sor kliensoldali szkript attribútum, ezek megegyeznek a többi elemhez is használható általános esemény-attribútummal. Itt csak kettőt emelnénk ki, ezek az INPUT-hoz kapcsolódnak:

• onSubmit, ha az űrlapot elküldte a felhasználó;
• és onReset, ha az űrlap tartalmát a felhasználó törölte.

Tetejére

Tartalmazhatja a soron belüli elemeket, kivéve a következőket: A, INPUT, SELECT, TEXTAREA, LABEL, BUTTON és IFRAME.

Saját magát kivéve minden blokkszintű és soron belüli elem tartalmazhatja.

A BUTTON tag egy küldő (submit), törlő (reset), vagy nyomógombot ("push", button) definiál. Ezeket létre lehetne hozni az INPUT segítségével is, de a BUTTON sokkal gazdagabb formai lehetőségekkel bír, például használhatunk képet is gombként. Viszont a BUTTON új elem a HTML 4.0-ban, ezért e specifikáció kiadásakor még gyengén támogatták a böngészők.

A TYPE attribútumtól függ a gomb típusa (submit /alapértelmezett/,reset,button). A NAME és VALUE attribútumok határozzák meg a név/érték párost, amelyet a gomb küld a szerver felé lenyomásakor. Ezek az attribútumok lehetővé teszik a fejlesztő számára, hogy több gombot rendeljenek hozzá egy űrlaphoz, más és más funkciókkal.

Néhány példa gombokra:

• <BUTTON NAME=submit VALUE=modify ACCESSKEY=M>Megváltoztatjuk az információt</BUTTON>
<BUTTON NAME=submit VALUE=continue ACCESSKEY=C>Folytassuk</BUTTON>
• <BUTTON ACCESSKEY=S>Submit <IMG SRC="gombkép.gif" ALT="&#10004;"></BUTTON>
<BUTTON TYPE=reset ACCESSKEY=R>Reset <IMG SRC="x.gif" ALT="&#10008;"></BUTTON>
• <BUTTON TYPE=button ID=toggler ONCLICK="toggle()" ACCESSKEY=H>Rejtsük el a <strong>"pontatlan"</strong> attribútumokat</BUTTON>

Az ACCESSKEY attribútummal egy gyorsbillentyút definiálhatunk, amivel "megnyomhatjuk" a gombot. Bármilyen karakter használható, akár ékezetes is, de így érdemes megadni: "é" helyett: é.

Az érték nélküli DISABLED attribútummal hatástalaníthatjuk a gombot, nem lehet megnyomni, nem lehet ráfókuszálni, illetve tabulátorral történő navigáció esetén átugorjuk.

A TABINDEX attribútum értéke egy 0 és 32767 közé eső szám, amellyel megadható, hogy tabulátoros navigáció esetén hányadiknak ugorjon a fókusz az adott elemre. Ha 0 az értéke, vagy nincs értéke, akkor minden pozitív TABINDEX értékkel rendelkező elem után kerül csak a sor rá. Minél kisebb az érték, annál előbb kerül rá a fókusz.

Tetejére

Tartalmazhat egy LEGEND elemet, amelyet blokkszintű és soron belüli elemek követhetnek.

Tartalmazhatják a következő elemek: APPLET, BLOCKQUOTE, BODY, CENTER, DD, DEL, DIV, FIELDSET, FORM, IFRAME, INS, LI, MAP, NOFRAMES, NOSCRIPT, OBJECT, TD, TH.

A FIELDSET elem egy űrlap vezérlő csoportot definiál. A kapcsolódó űrlapvezérlő elemek csoportosításával a webmester az űrlapot kisebb, könnyebben kezelhető részekre bonthatja, így elkerülve azt a problémát, mikor a felhasználó túl sok kezelőelemmel találja szembe magát egyszerre. A vezérlőelemek csoportosítása azért is segíti a felhasználót, mert a lényegre, az űrlap kitöltésére tud koncentrálni.

Amíg a FIELDSET nem támogatott teljes körben, javasoljuk, hogy minden <P> taget precízen zárjunk be, vagy alternatív megoldásként ágyazzunk egy üres P bekezdést a FIELDSET-be. Ezzel elérhető, hogy a FIELDSET-et nem támogató böngészők érzékeljék, hogy egy blokkszintű elem kezdődik, és a FIELDSET-et figyelmen kívül hagyják.

A FIELDSET elem törzse egy LEGEND taggel kell kezdődjön, a vezérlőcsoport leírásához. A FIELDSET a LEGEND elemmel kombinálva már bármilyen soron belüli, vagy blokkszintű elemet tartalmazhat, még egy újabb FIELDSET-et is.

Néhány példa:

<FORM METHOD=post ACTION="/cgi-bin/order.cgi">

  <FIELDSET>
    <LEGEND ACCESSKEY=I>Contact Information</LEGEND>
    <TABLE>
      <TR>
        <TD>
          <LABEL FOR=name ACCESSKEY=N>Name:</LABEL>
        </TD>
        <TD>
          <INPUT TYPE=text NAME=name ID=name>
        </TD>
      </TR>
      <TR>
        <TD>
          <LABEL FOR=email ACCESSKEY=E>E-mail Address:</LABEL>
        </TD>
        <TD>
          <INPUT TYPE=text NAME=email ID=email>
        </TD>
      </TR>
      <TR>
        <TD>
          <LABEL FOR=addr ACCESSKEY=A>Mailing Address:</LABEL>
        </TD>
        <TD>
          <TEXTAREA NAME=address ID=addr ROWS=4 COLS=40></TEXTAREA>
        </TD>
      </TR>
    </TABLE>
  </FIELDSET>

  <FIELDSET>
    <LEGEND ACCESSKEY=O>Ordering Information</LEGEND>
    <P>Please SELECT the product(s) that you wish to order:</P>
    <P>
      <LABEL ACCESSKEY=3>
        <INPUT TYPE=checkbox NAME=products VALUE="HTML 3.2 Reference">
        <A HREF="/reference/wilbur/">HTML 3.2 Reference</A>
      </LABEL>
      <BR>
      <LABEL ACCESSKEY=4>
        <INPUT TYPE=checkbox NAME=products VALUE="HTML 4.0 Reference">
        <A HREF="/reference/html40/">HTML 4.0 Reference</A>
      </LABEL>
      <BR>
      <LABEL ACCESSKEY=S>
        <INPUT TYPE=checkbox NAME=products VALUE="CSS Guide">
        <A HREF="/reference/css/">Cascading Style Sheets Guide</A>
      </LABEL>
    </P>
  </FIELDSET>

  <FIELDSET>
    <LEGEND ACCESSKEY=C>Credit Card Information</LEGEND>
    <P>
      <LABEL ACCESSKEY=V>
        <INPUT TYPE=radio NAME=card VALUE=visa> Visa
      </LABEL>
      <LABEL ACCESSKEY=M>
        <INPUT TYPE=radio NAME=card VALUE=mc> MasterCard
      </LABEL>
      <BR>
      <LABEL ACCESSKEY=u>
        Number: <INPUT TYPE=text NAME=number>
      </LABEL>
      <BR>
      <LABEL ACCESSKEY=E>
        Expiry: <INPUT TYPE=text NAME=expiry>
      </LABEL>
    </P>
  </FIELDSET>

  <P>
    <INPUT TYPE=submit VALUE="Submit order">
    <INPUT TYPE=reset VALUE="Clear order form">
  </P>

</FORM>

Tetejére

Tetejére

Az image típus arra való, hogy a gombunk helyett egy általunk megadott képet használjunk submit gomb helyett. Az SRC attribútumban adható meg a kép elérési útvonala, az ALT pedig az alternatív szöveg definiálására való. Az ALT új elem a HTML 4.0-ban, a régebbi böngészők a NAME és VALUE párt mutatják sok esetben helyette. Szöveges böngészők esetére itt találhatunk megoldásokat.

A BUTTON elem sokkal bővebb lehetőségeket rejt, de jelen pillanatban messze nem olyan széles körű a támogatottsága, mint az INPUT különböző formáinak.

Az ACCESSKEY és TABINDEX attribútumok minden beviteli eszköznél használhatóak, kivéve természetesen a hidden attribútummal ellátottakat.Az ACCESSKEY gyorsbillentyűt definiál, amellyel könnyebben érhető el az adott beviteli mező. Itt használható bármilyen Unicode karakter, de az ékezeteseket a következő formában kell megadni: (é).

A TABINDEX attribútum leírása itt található meg.

Az INPUT tagnél is több eseményt lehet szkripttel kezelni, ezek a következők:

• onFocus, ha az elemre irányul a fókusz;
• onBlur, ha az elem elveszíti a fókuszt;
• onSELECT, ha text vagy password típusú szöveget jelölt ki a felhasználó;
• onChange, ha az elem elvesztette a fókuszt, vagy ha megváltozott az értéke, mióta ráirányult a fókusz.

Tetejére

Saját maga kivételével minden doron belüli elem tartalmazhatja, és a BUTTON elem kivételével bármilyen blokkszintű, vagy soron belüli elem tartalmazhatja.

A LABEL tag egy címkét csatol valamilyen űrlap vezérlőhöz. Ezzel az opcióval tovább bővíthetjük a felhasználó lehetőségeit, nemcsak a szokványos egérrel való navigálást biztosíthatjuk így, hanem közvetlen, gyorbillentyűs (hotkey) hozzáférést minden űrlapelemhez.

Minden LABEL elemhez egy és csakis egy űrlapelemet rendelhetünk hozzá. A tag belsejében szerepel a tulajdonképpeni címke, ami bármilyen soron belüli elem lehet, kép, de akár félküövér szöveg is.

A FOR attribútum egyértelműen kijelöli azt az űrlapelemet, amelyhez a LABEL-t hozzá akarjuk rendelni. A FOR attribútum értékének meg kell egyeznie a hozzárendelendő űrlapvezérlő elem ID paraméterével. Abban az esetben, ha nem használjuk a FOR attribútumot, muszáj a LABEL tag törzsében lennie a hivatkozott űrlapvezérlőnek. Egyértelmű tehát, ha bármilyen okból máshol van a LABEL és a hivatkozott űrlapelem (pl. egy táblázat külön celláiban, bekezdésben, stb.) , akkor muszáj az előbbi megoldást alkalmazni, különben nem működik a kívánt gyosbillentyűzési funkció.
A következőben mindkét esetre láthatunk példát:

<TABLE>
  <TR>
    <TD>
      <LABEL FOR=user ACCESSKEY=U>Felhasználó neve:</LABEL>
    </TD>
    <TD>
      <SELECT NAME=user ID=user>
        <OPTION>Jóska</OPTION>
        <OPTION>Pista</OPTION>
        <OPTION>Béla</OPTION>
      </SELECT>
    </TD>
  </TR>
  <TR>
    <TD><LABEL FOR=passwd ACCESSKEY=P>Jelszó:</LABEL></TD>
    <TD><INPUT TYPE=password NAME=password ID=passwd></TD>
  </TR>
</TABLE>
<P>
  <LABEL ACCESSKEY=S>
    <INPUT TYPE=checkbox NAME=save VALUE=yes>
    Mentsük egy cookie-ban a felhasználó beállításait?
  </LABEL>
</P>
<P>
  <LABEL ACCESSKEY=C>
    Ide írd a véleményed:
    <TEXTAREA NAME=comments ROWS=8 COLS=50></TEXTAREA>
  </LABEL>
</P>

Az ACCESSKEY attribútumot a fentiek szerint használjuk tehát, értéke lehet bármilyen Unicode karakter, persze logikusan érdemes felvenni, hogy egyszerű legyen megjegyezni. Az ékezetes és egyéb különlegesebb karaktereket a HTML szerinti kódjával kell megadni, például az "é" karaktert így: é.

A LABEL elemnél még két fontos attribútumként használható JavaScript eseményt illik megemlíteni a kliensoldali programozás alapvető igényei szerint, ezek:

• onFocus, ha az elemre irányul a fókusz;
• onBlur, ha az elem elvesztette a fókuszt.

Tetejére

A TABINDEX attribútum leírása itt található meg.

A SIZE attribútum határozza meg, hogy az opcióválasztó SELECT menünk hány elemet mutasson egyszerre. Alapértelmezésben egyet mutat. Az éppen pillanatnyilag nem mutatott menüelemek is elérhetők természetesen, ha több van belőlük, mint a megadott SIZE attribútum érték, görgetősáv jelenik meg. A SIZE attribútum nagyon hasznos lehet, mikor a SELECT elemet a MULTIPLE attribútummal együtt alkalmazzuk. Ilyenkor kívánatos, hogy minél több menüelemet láthasson egyszerre a felhasználó. Néhány böngésző alapértelmezésben akkorára választja meg a SELECT "doboz" méretét, hogy ne legyen szükség görgetésre. A legtöbb esetben ez nem éppen hasznos a helyhiány miatt. Ilyenkor is javasolt a SIZE használata.

A SELECT elemhez kötött JavaScript események:

• onFocus, ha az elemre irányul a fókusz;
• onBlur, ha az elem elvesztette a fókuszt;
• onChange, ha ez elem elvesztette a fókuszt, vagy mióta az ráirányult, az értékét megváltoztatta a felhasználó.

Tetejére

A LABEL attribútum egy kommentárt fűz az adott opciócsoporthoz. Ha a minden egyes OPTION tag is megkapja ezt az attribútumot - praktikusan rövidített formában -, a menünk komplett leírást kap, ezzel átláthatóbbá válik.
A következő példa ezt mutatja be:

<P>Melyik böngészőt használod gyakran?
  <SELECT NAME=browser>
    <OPTGROUP LABEL="Netscape Navigator">
      <OPTION LABEL="4.x vagy ujabb">
        Netscape Navigator 4.x, vagy frissebb
      </OPTION>
      <OPTION LABEL="3.x">Netscape Navigator 3.x</OPTION>
      <OPTION LABEL="2.x">Netscape Navigator 2.x</OPTION>
      <OPTION LABEL="1.x">Netscape Navigator 1.x</OPTION>
    </OPTGROUP>
    <OPTGROUP LABEL="Microsoft Internet Explorer">
      <OPTION LABEL="4.x vagy ujabb">
        Microsoft Internet Explorer 4.x vagy frissebb
      </OPTION>
      <OPTION LABEL="3.x">Microsoft Internet Explorer 3.x</OPTION>
      <OPTION LABEL="2.x">Microsoft Internet Explorer 2.x</OPTION>
      <OPTION LABEL="1.x">Microsoft Internet Explorer 1.x</OPTION>
    </OPTGROUP>
    <OPTGROUP LABEL="Opera">
      <OPTION LABEL="3.x vagy ujabb">Opera 3.x vagy frissebb</OPTION>
      <OPTION LABEL="2.x">Opera 2.x</OPTION>
    </OPTGROUP>
    <OPTION>Más böngésző program</OPTION>
  </SELECT>
</P>

Tetejére

A LABEL opció leírása itt található, használata szorosan összefügg az OPTGROUP tagnél tárgyaltakkal.

Tetejére

A TABINDEX attribútum leírása itt található meg.

Sok más hasonló funkciójú elemhez hasonlóan a TEXTAREA taghez is kapcsolhatók attribútumként a legfontosabb JavaScript események függvényei, ezek a következők:

• onFocus, ha a fókusz az elemre irányul;
• onBlur, amikor az elem elveszíti a fókuszt;
• onSelect, ha az elemben lévő szöveget a felhasználó kiválasztja;
• onChange, ha az elem elvesztette a fókuszt, vagy megváltozott az értéke, mióta a fókusz ráirányult.

• <B> - Félkövér szöveg
• <BIG> - Nagyméretű betűk
• <I> - Dőltbetűs szöveg
• <S> - Áthúzott szöveg
• <SMALL> - Kisméretű betűk
• <STRIKE> - Áthúzott szöveg
• <TT> - Írógép-szöveg
• <U> - Aláhúzott szöveg

B

Használata:
<B>...</B>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek.

A B elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők félkövér betűkkel jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel az strukturáló elem - érdemesebb a STRONG, elemet használni.

Példa:

<P>A B elem a szöveget <B>félkövér</B> betűkkel jeleníti meg.
A B elem a szöveget félkövér betűkkel jeleníti meg.

BIG

Használata:
<BIG>...</BIG>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek, a PRE kivételével.

A BIG elem kezdő és záró tagje közötti szöveget a böngészők az addiginál nagyobb méretű betűkkel jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel azok strukturáló elemek - érdemesebb a STRONG, vagy HEADING (H1-6) elemet használni.

Példa:

<P>A BIG elem a szöveget <BIG> nagyobb</BIG> betűkkel jeleníti meg.
A BIG elem a szöveget nagyobb betűkkel jeleníti meg.

I

Használata:
<I>...</I>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek.

Az I elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők dőlt betűkkel jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel azok strukturáló elemek - érdemesebb az EM, DFN, VAR, vagy CITE elemek egyikét használni.

Példa:

<P>Az I elem a szöveget <I>dőlt</I> betűkkel jeleníti meg.
Az I elem a szöveget dőlt betűkkel jeleníti meg.

Tetejére

Megjegyzendő, hogy néhány böngésző esetében a STRIKE elem jobban támogatott, ezért érdemesebb használni az S helyett. Azok a böngészők, amelyek támogatják az S elemet, azok támogatják a STRIKE használatát is; fordítva ez nem igaz.

Példa:

<P>Az S elem a szöveget <S>áthúzott</S> betűkkel jeleníti meg.
Az S elem a szöveget áthúzott betűkkel jeleníti meg.

SMALL

Használata:
<SMALL>...</SMALL>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek, a PRE kivételével.

A SMALL elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők kisméretű betűkkel jelenítik meg. Mivel más elem nem kéPes ilyen megjelenítést előállítani, használata igen hasznos lehet.

Példa:

<P>A SMALL elem a szöveget <SMALL>kisméretű</SMALL> betűkkel jeleníti meg.
A SMALL elem a szöveget kisméretű betűkkel jeleníti meg.

STRIKE

Használata:
<STRIKE>...</STRIKE>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek.

A HTML 4 -ben nem javasolt STRIKE elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők áthúzott szövegként jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel az strukturáló elem - érdemesebb a DEL elemet használni.

Azok a böngészők, amelyek támogatják az S elemet, azok támogatják a STRIKE használatát is; fordítva ez nem igaz.

Példa:

<P>A STRIKE elem a szöveget <STRIKE>áthúzott</STRIKE> betűkkel jeleníti meg.
A STRIKE elem a szöveget áthúzott betűkkel jeleníti meg.

TT

Használata:
<TT>...</TT>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek.

A TT elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők írógép-, vagyis egyforma betűszélességű szövegként jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel azok strukturáló elemek - érdemesebb a CODE, SAMP, vagy KBD elemeket használni, melyek ugyanezt a kimenetet állítják elő.

Példa:

<P>A TT elem a szöveget <TT>egyforma szélességű</TT> betűkkel jeleníti meg.
A TT elem a szöveget egyforma szélességű betűkkel jeleníti meg.

U

Használata:
<U>...</U>

Tartalmazhat soron belüli elemeket;
Tartalmazhatják soron belüli elemek és blokkszintű elemek.

A HTML 4 -ben nem javasolt U elem kezdő és záró tag -je közötti szöveget a böngészők aláhúzott szövegként jelenítik meg. A legtöbb esetben - mivel azok strukturáló elemek - kiemelésre érdemesebb a CITE, vagy a STRONG elemeket használni.

Példa:

<P>Az U elem a szöveget <U>aláhúzott</U> betűkkel jeleníti meg.
Az U elem a szöveget aláhúzott betűkkel jeleníti meg.

A kifejezésformázó (phrase) elemek:

• <ABBR>
• <ACRONYM>
• <CITE>
• <CODE>
• <DEL>
• <DFN>
• <EM>
• <INS>
• <KBD>
• <SAMP>
• <STRONG>
• <VAR>

Tetejére

Tetejére

Tetejére

A STRONG elem erős kiemelést tartalmaz a kezdő- és záró tag közé zárt szöveg vonatkozásában. A böngészők az erős kiemelést általában félkövér betűkkel jelenítik meg, de ez az alapértelmezett megjelenítés stíluslap használatával felülbírálható. Mivel a STRONG strukturáló elem, érdemes előnyben részesíteni a 'B' elemmel szemben.
Egyszerű kiemeléshez az EM elem használható.

Példák:

<P>Ha egy szót <STRONG>ki akarunk emelni</STRONG>, a 'STRONG' elem használható.
Ha egy szót ki akarunk emelni, a 'STRONG' elem használható.

<P>A HTML verzióit általában <VAR>x.x</VAR> módon jelölik
A HTML verzióit általában x.x módon jelölik.

A keretekhez tartozó tagek:

• <FRAMESET>
• <FRAME>
• <NOFRAMES>

Más elemet nem tartalmazhat;
Csak a FRAMESET elem tartalmazhatja.

A FRAME elem egy keretet határoz meg - egy négyszögletű területet a FRAMESET dokumentumon belül. Minden FRAME -et egy FRAMESET elemnek kell tartalmaznia; egy FRAMESET elem tartalmazhat több FRAME elemet is.

SRC attribútuma tartalmazza annak az objektumnak az elérési útját, amely a FRAME tartalma lesz; ez általában egy HTML dokumentum. A FRAME tartalmazhat képet, videót, vagy egyéb hasonló objektumot is. Ezek az objektumok nem írhatók le pontosan a közös TITLE attribútummal, ezért ezek ismertetésére használható a LONGDESC attribútum, amelynek értéke a leírást tartalamzó HTML dokumentum elérési útja lehet.

A NAME attribútum nevet ad az adott keretnek; erre a névre lehet hivatkozni az A, AREA, BASE, FORM és LINK elemek TARGET attribútumával. A NAME attribútum értéke az ABC kis- és nagybetűivel kezdődhet (A-Z, a-z).

A FRAMEBORDER attribútum értéke határozza meg, hogy legyen-e, vagy ne legyen látható szegélye a frame -nek. Az alapértelmezett 1 érték esetén a böngésző kirajzolja a frame szegélyét. Ha az érték 0, a keretnek nem lesz látható szegélye. Ha két keret van egymás mellett (alatt) elhelyezve, közöttük szegély csak akkor nem látszik, ha mindkét keret FRAMEBORDER attribútuma 0.

A MARGINWIDTH és MARGINHEIGHT attribútumok használatával lehet megadni, hogy a kereten belül (jobb- és baloldalon, fent és lent) hány pixelnyi margó maradjon szabadon. Értékének nagyobbnak kell lennie 1-nél.

A NORESIZE attribútum használatával letiltható a keretek felhasználói (olvasó általi) átméretezése.

A SCROLLING attribútum értékeinek megfelelő használatával állítható be a keret oldalán, illetőleg alján megjelenő görgetősáv. Ha az attribútum értéke az alapértelmezett auto: a görgetősáv akkor jelenik meg, ha szükség van rá; ha yes: mindíg látszik, legfeljebb ha nincs sszükség rá; inaktív. Ha no: akkor sem jelenik meg, ha szükség lenne rá.

előző 5 fejezet